A gerlingeni Bundesschwabenball helyi fényképészétől, Küster Lászlótól érkeztek képek, melyekből az eleki vonatkozásúakat igyekeztem kiválogatni.
A fotók megtekinthetők itt: (Picasa album)
Köszönjük a képeket!
Kategória: művészet
Az eleki plébánián több fénykép található a közelmúltból is, melyek segítségével betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amely sok ember számára gyakorlatilag ismeretlen.
Az első képünkön Bozó Gyula festőművésztanár, Wagenhofer Ede (1911-97), akkori plébános és Votin József országos műemlékvédelmi felügyelő látható.
Valószínűleg a plébánia és a templom művészeti és történelmi értékeiről, illetve azok megóvásáról beszéltek, mint látható, igen baráti hangulatban!
Erre a fontos találkozóra 1975. május 22-én került sor valószínűleg a reggeli vagy pedig a délelőtti órákban.
A megbeszélés valószínűleg sikeres lehetett, hisz ez olvasható le az akkori eleki plébános arcáról is.
A vendégek természetesen megtekintették a templomot is.
Ezek az “egyszerű” fotók a mai szemlélődő ember számára több szempontból is érdekesek lehetnek.
Kezdhetjük a legfontosabbal is, hisz akkor a kommunista hatalom nem egyenrangú félként tekintett a katolikus egyházra (sem). Igaz, már nem tartották őket annyira ellenségnek, mint az 50-es években.
Ezt az enyhülést bizonyítják ezek a mostani fényképeink is, amelyek jól adják vissza az igazi emberi gesztusokat!
Az is érdekes, hogy a plébánián szerény volt a megvendégelés, de ami jól megfelelt az 1945 utáni, mindenhol általánossá vált szolgáló egyháznak (korábban uralkodó egyházról beszélhetünk), de ez az egyház megújulásából következett, és nem a kommunista elnyomásból!
Végül, de nem utolsó sorban az akkori korszak jobb megértéséért szóljunk arról, hogy akkor (1975-87) Lázár György (1925-) volt az ország miniszerelnöke, mely hosszú korszak finoman fogalmazva nem “sikertörténet”, hisz ekkor került Magyarország adósságcsapdába is. 1978-ban pl. az ország adóssága 8 milliárd dollár volt, 1987-ben már 16 milliárd dollár. A hiteleket azért vették fel, hogy a korábbiakat visszafizessék. (Még ma is vannak olyanok, akik valamilyen hasonlót tennének!)
Igaz, hogy 1985-ben új választási törvény vezettek be, mely már megengedte a kettős jelölést, de az akkori kommunista vezetők jelentős része ezt sem vállalta, ők listán indultak, ami mindent elárul az akkori hatalomról!
Bozó Gyula felvételei az eleki plébánián találhatók.
Forrás: Dús Ágnes szerk.: Magyarország miniszterelnökei. Bp., 1993. 241 o.
Rapajkó Tibor
Az idén, az április 20-i szombaton rendezték meg az ötvennyolcadik Bundesschwabenball-t (“szövetségi svábbálat”) a Magyarországról egykoron elüldözött magyarországi németek.
A rendezvénynek a házigazdája a kezdetek óta a Stuttgart melletti Gerlingen városa.
Érdekes volt látni az elüldöztetésük ellenére több évtizede csárdást táncoló német tánckarokat. Az idei fö müsorszám viszont az eleki táncegyüttes fellépése volt, amit sokan megerösitettek a jelenlevök közül.
Köszönjük a szervezöknek a meghívást, valamint nem utolsósorban a táncosainknak és vezetöjüknek a kiváló szereplést!
További képek az itt található picasa galériában (Link)
A békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ szervezésében ma Eleken járt a Kisnemesi Otthonok XII. Országos Találkozójának csoportja. A vendégek (akik közül sokan építészek, vagy az épített örökség megőrzése iránt érdeklődő emberek) több napos programjuk során környékbeli nevezetes épületekhez jutottak el.
A mai napon
Mint közismert, az eleki művelődési központ 1994-től Reibel Mihály (1889-1959), egykori eleki plébános nevét viseli, hisz neki is köszönhető, hogy 1924-29-ig felépülhetett ez a fontos intézmény, igaz akkor az egyház volt a tulajdonos.
Az azonban viszont kevésbé köztudott, hogy ez az épület a végleges formáját csak 1942 után nyerte el, amit az eleki plébánián található 1942. június 4-én készült tervrajzzal tudjuk bizonyítani. (A tervező a makói Bogdán Károly volt.)A bővítési tervek szerint mozi és néprajzi múzeum is működött volna itt. Az utóbbiról nincs tudomásunk, azt viszont tudjuk, hogy pl. Reibel Mihály komolyabb helyi régészeti gyűjteménnyel rendelkezett! (Vajon mi lett ennek a gyűjteménynek a sorsa?)
Számtalan program tette színessé Elek életét az 50-es években is: óvodai, iskolai farsangok, zenés, táncos fellépések. A televízió még nem is létezett, mozielőadások talán már voltak, de nem jelenthettek konkurenciát; a gyerekek szereplése az egész falut megmozgatta, hisz a sajátjára mindenki kíváncsi volt.
Az alábbi képek Dr. Mester Györgyné testnevelő tanár hagyatékából valók, aki sok műsor szervezésében részt vett, betanította a táncokat. Bízunk benne, hogy sokan felismerik magukat a képeken!
Az első képet „Marika” dedikálta tanárának 1950. február 10-i dátummal, megköszönve az első bál szép élményét. (Vélhetően dr. Győri Gyula orvos lányáról van szó- az 1. sor bal szélén.)
Az óvodai farsangot 1959 februárjában örökítették meg. Reméljük, lesz, aki tud segíteni a hópehely, a pillangó, a matrózok, a virág a „Lottó”-kislány és a többi vidám farsangoló felismerésében.
A főtéren álló kiűzési emlékmű nemrég bekerült a Köztérkép című. igen érdekes honlap gyűjteményébe. A honlap közösségi alapon szerveződve 2006 óta gyűjti a különböző országokban fellelhető köztéri műalkotások adatait, és készít róluk leírásokat. Érdemes megnézni!
Elérhető itt (link): http://www.kozterkep.hu/~/19915/Nemetek_kitelepitesenek_emlekmuve_Elek_HU_2001.html
Mivel településünkön nem csak ez az egy szobor található, érdemes lenne összegyűjteni az információkat a többiről is, majd elküldeni az oldalra.
A tánc, a szórakozás a mai fiatalok életének fontos része; nem volt ez másként a szülők, nagyszülők, dédszülők ifjúsága idején sem.
Az alábbi fényképek arról tanúskodnak, hogyan biztosították Eleken a múlt században- olykor nehéz történelmi időszakokban is- a kulturált szórakozást az arra vágyóknak. Meghatározta ez a község szellemi arculatát, társadalmi életét is.
Az első kép1938 körül készült, vélhetően a „Lange Gasse”-n (ma Lőkösházi út) lévő egykori Ipartestület épületében. Ifj. Gavenda Béla békéscsabai tánctanár oktatta ekkor az ifjúságot a tánc- és illemtan rejtelmeire. A 2. sorban jobbról a második fiatalember Radnai László, a negyedik Mahler/ Mester György, az eleki iskola későbbi tanárai, ekkor minden bizonnyal nyári vakációjukat élvező főiskolás diákok.
(A felső sorban balról az 5. személy talán Zöllner György, a Kétegyházi úton lévő egykori hengermalom tulajdonosának a fia.)
A Németországban élő Franziska Niedermayer szerint 1945-ben is volt tánciskola Eleken, amikor az oroszok/ szovjetek már a községben voltak.
Körülbelül negyven vendég és egyesületi tag jelenlétében tartották meg az elekiek az idei “Mitte in der Fasta” rendezvényt szerdán, március 6-án a kétegyházi úti egyesületi székházban. A meghívott vendégek között jelen volt Pluhár László polgármester úr és neje, a jó szomszéd, Kalaman János plébános, Pelle László iskolaigazgató és különleges vendégként Mester Klára, iskolánk névadójának, Mester (Mahler) Györgynek a leánya.
Már a vendégek érkezése előtt elkezdődtek a komoly előkészületek. Több, mint 200 tojást kellett kifújni, ami az önkéntes konyhaszemélyzet részéről sok időt és erőt vett igénybe.
Az öt tojáshéj-koszorú elkészítése után már szinte minden meghívott vendég megérkezett, és nem sokkal ezután a társaság útra kelt a Lizi-kúthoz, ahol a leány figuráját feldíszítették a koszorúkkal.
A koszorúk elhelyezésének feladatát az idén Strifler Zoltán vállalta.
Még a sötétség beállta előtt készült néhány fotó az ünnepélyes pillanat megörökítésére. Ezután mindenki visszasétált az egyesületi házba, ahol a finom rántotta már készen várt az éhes résztvevőkre.
A “Putza”-Puppe idevágó szólásokkal illusztrált bevonulása után, melyet Wittmann György és Klemm Tamás mutatott be, megkezdődhetett a kellemes vacsora.
A finom rántotta elfogyasztása után Nádor Gabriella, Kocsisné Erzsébet, Wittmann György és Klemm Tamás előadásában régi eleki dalokat hallgathatott a nagyérdemű közönség,
ami nagy tetszést aratott köreiben.
Mester Klára pedig magával hozott egy régi kazettát édesapja tudományos gyűjteményéből, amelyről további szép régi dalokat hallgathattak. Ezeket a 60-as évek kezdete táján Biroga Ádám adta elő saját készítésű gombos harmonikáján.
Mindenkit elvarázsoltak a szép régi dallamok, amelyek így 50 évnyi raktározás után jutottak el újra az elekiekhez. A felvételek tulajdonosa megígérte a jelenlevőknek, hogy a digitalizálás és a rendszerezés után vissza fogja juttatni őket az elekieknek.
A szép ünnep után mindenki jóllakottan és vidáman ment haza.
Köszönjük szépen mindazon tagjaink nagyszerű munkáját, akik hozzájárultak a többiek szórakoztatásához!
Forrás: Verein der Deutschen in Elek
Fotók: Klemm Tamás, Wittmann László
Az idén február 22-én került sor a szalagavatóra a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében, a helyszín a Reibel Mihály Művelődési Ház volt.
Az ünnepség megkezdése előtt Singer Ferenc, eleki tagintézmény-vezető köszöntötte a megjelenteket, így a következő személyeket is: Tolnai Péter, térségi tanácsnokot, Pluhár László eleki polgármestert, Turóczy András, városi képviselőt, Pelle László, általános iskolai igazgatót, Gyalog László igazgatóhelyettest (Gyula).
