Klemm Tamás
A XIX. század során készült Magyarország II. katonai felmérése, amely alapján katonai térképészek egy részletes térképet készítettek az udvar megrendelésére.
Érdemes megnézni rajta Eleket és környékét. Egy kapcsoló segítségével át lehet váltani a mai Google Earth-műholdfelvételek rétegére, ráadásul fokozatosan átváltható átlátszóságot is be lehet állítani a rétegek között.
A térképrendszer megnézhető erre a linkre kattintva. A fentebb mutatott kép forrása is ez a térkép.
Péntek Zsolt plébános őszi fotói a templomtoronyból, 2009. október 3.
Ha valaki pl. Makón keresztül utazik Szegedre, annak biztosan feltűnik egy szép középület, ami 1950-ig az egykori Csanád vármegye közgyűlésének adott otthont, és ennek a történelmi megyének a sajnálatos felszámolása után pedig a helyi közigazgatás központjaként működött (1990-től városháza).
Mivel 1920-tól az egykori eleki járás felét Romániához csatolták, így Elek egy ideig, 1920-23-ig Csonka-Arad megye székhelye volt, utána pedig 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott, majd pedig Békés megyéhez, így közel harminc évig ebben a makói épületben is döntöttek Elekről.
Az eleki Historia Domus korabeli bejegyzése szerint azonban jobb lett volna, ha akkor Eleket Békés vármegyéhez csatolták volna, ami tényleg logikus lett volna, hisz pl. Gyula sokkal közelebb van, mint Makó,
Klemm Tamás
Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.
Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.
Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.
A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség.
Magyarországon 1998-ban leszerelt az utolsó sorállományú határőr is, 2008-ban pedig már az önálló határőrség is megszűnt, hisz integrálódott a rendőrségbe.
Eleken, a ránk erőszakolt trianoni határok miatt az 1920-as évektől kezdően egészen az 1990-es évekig volt határőrőrs. (Az első őrs a Kossuth út és a Kiss utca sarkán volt, a II. világháború után pedig a Szent István és a Kossuth út találkozásán lévő házból alakították ki az újat.)
Gondoljunk bele, kb. hetven év alatt hány fiatal töltötte életének egy fontos szakaszát Eleken! Vajon erről mit írhattak haza?
Az egykori őrs Szent István úti bejáratán még ma is elolvasható egy nyilvánosságnak szánt üzenet az ajtóra karcolva, mely szerint valakinek már csak négy hete, vagyis huszonnyolc napja van (volt) a leszerelésig.
Ez a mai fiataloknak már történelem, nem értik, érthetik a jelentését, amin természetesen lehet vitatkozni, pl. azon, hogy szerencsés volt-e a sorkötelesség eltörlése ebben a nemzeti jelleget is felvállaló fegyveres testületek korában!
Rapajkó Tibor: Mahler György(1879-?), aki szintén parlamenti képviselő volt
Mahler György életéről, politikai tevékenységéről sajnos igen keveset tudunk, amit a már többször emlegetett, főképpen az eleki németeket érintő tragikus múlttal magyarázhatunk!
A helyi anyakönyvekből viszont biztosan tudjuk a következőket: M. Gy. Eleken született 1879. december 8-án egy földműves családban. A szülei: Mahler György és Zellner (Zöllner?) Magdolna voltak. Ebben az időben a család a 383. házszám alatt lakott, ami ma a Hősök útjának felel meg. (Itt ma is egy régi ház áll, de valószínű, hogy ez nem a szülőház.)
Az interneten, az 1906-11-es országgyűlési évkönyvben megtaláltuk M. Gy. nevét, aki akkor a 48-as és Függetlenségi Pártot képviselte a szentannai választókerületből, ahol négy jelöltet győzött le.
Érdemes szólni röviden az akkori zűrzavaros belpolitikai helyzetről is: Ez a második Wekerle-kormány (1906-10) időszaka (1892-95-ig volt az első), amikor is a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt választási vereséget szenvedett 1905-ben. 1906-tól egy igen heterogén kormánykoalíció létezett hazánkban, aminek része volt M. Gy. pártja is.
A kormány kezdetben megkérdőjelezte pl. a vámközösség meghosszabítását Ausztriával, illetve kiállt a közös hadseregben a magyar ezredek felállítása mellett is, de érdekes módon később mégis paktumot kötöttek. A koalíció munkája elég eklektikusnak tekinthető, hisz pl. ebben az időszakban mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar érdekeit is képviselte.
1908-tól már felgyorsult a koalíció felbomlása, a miniszterelnök pedig 1909 tavaszán benyújtotta lemondását. (A kormány tulajdonképpen azért bukott meg 1910-ben, mert a választók szemében nem képviselte az elvárásoknak megfelelően a nemzeti és a demokratikus követeléseket.
Jó lenne azt is tudni, hogy pl. az ifjú Mahler György ebben az igen érdekes, de azért mégis roppant nehéz belpolitikai helyzetben hogyan tudott megnyilvánulni, mivel értett egyet és mivel nem!
Nem tudjuk viszont azt, hogy 1911 után volt-e még M. Gy. parlamenti képviselő, mert több évkönyvet nem találtunk az interneten. (Valószínűleg csak egy ciklust vállalt.)
Az viszont nagyon érdekes, hogy pl. miért írták azt Wittmann Jánosról, hogy 30 évig volt képviselő, hisz pl. 1906-11 között csak M. Gy. volt az!
Mindentől függetlenül büszkék lehetünk arra, hogy az egykori szentannai választókerületben Elek szerepe meghatározó volt, ami lakóhelyünk egykori nagyságát is bizonyítja.
Legvégül arról szeretnénk szólni, hogy nem ismert M. Gy. további élete. Az eleki halottak anyakönyvében sem találtuk meg, lehet hogy korábban elköltöztek, valószínűleg 1946 után ő is Németországban halt meg.
Források: – Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993. 241 o.
-Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o (A díszmagyaros fénykép is itt található.)
Az eleki könyvtárból érkeztek a következő kedves felvételek.
A három fotón valamilyen tanulmányi verseny résztvevői láthatóak felkészítő tanáraikkal. Büszkén szorongatják kezeikben a címeres okleveleket. Biztosan sokat gyakorolhattak a vetélkedőre, és nagyon boldogok, hogy megoldották az összes feladatot.
Eleken komoly hagyománya van a politizálásnak is, amit Wittmann János (1856-1924) példájával is bizonyítani tudunk.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Elek a szentannai választókerülethez tartozott (ma Románia). Ezt a körzetet képviselte a Parlamentben 1887-től 30 évig az eleki születésű Wittmann János, aki akkor az egyik legfiatalabb képviselőházi képviselő is volt.
Gondolom, még sokaknak ismerősen cseng ez a mondat. A határőr őrsök és laktanyák bejáratát is sokszor díszítették ezzel a sorral, egészen a rendszerváltásig. Elek történetében 1920 után kapott nagy jelentőséget az országhatár, hiszen a Trianoni döntésnek köszönhetően az ország belsejéből a határ mellé „kerültünk”.
Régebben Elek közigazgatási területéhez tartozott Lőkösháza is. Így 1943-ban két határvadász zászlóalj is teljesített szolgálatot az eleki közigazgatási területen.
Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával, hisz korábban cári tisztként szolgált, és valószínűleg az utolsó orosz cár, II. Miklós (1894-1917) unokaöccse is volt.
elekfoto 