Újabb képpel bővül az osztályképek sorozata. Ezúttal azokat a diákokat és tanáraikat mutatjuk be, akik az 1967-68-as tanévben „ballagtak” Eleken a 8. osztály elvégzése után. A fényképet két forrásból is megkaptuk, Janecskó János igazgató úrtól és Dr. Mester György tanár hagyatékából.
Utóbbi hátoldalán ez olvasható:
„Mester”-nek szeretettel a VIII. a
Tinger (János osztályfőnök)
A napokban érkezett Theresia Zöllnertől Laudenbachból az alábbi, Németországban megjelent újságcikk.
Nagyon köszönjük, és gyorsan közreadjuk, mielőtt az ősz beköszöntene, hiszen egy nyári eseményröl van szó. A szöveg magyar fordítását is csatoljuk.
Szeptember 5.-e reggele kissé borongósnak, esősnek indult, de délelőttre a szabadtéri rendezvényre tökéletes, szép idő lett. Az egész napos esemény Pluhár László polgármester megnyitó beszédével kezdődött, de ezután természetesen a léggömb felengedés sem maradhatott el!
Első fellépőként a mezőkovácsházi roma gyermekek hagyományőrző előadását láthattuk, eközben elindult a palacsinta- és gofrisütés , illetve a káposztás lángos készítése. Minden órában ágyúlövéssel kedveskedtek a gyerekeknek, persze ágyúgolyó helyett cukorkákkal megtöltve. A gyermekszépségverseny igen népszerűnek bizonyult, ezt mutatja a nezevezési létszám is. Az eleki Hagyományőrő Néptáncegyüttes táncműsora volt az utolsó színpadi program az ebédre készülő babgulyás elfogyasztása előtt. Délelőtt érkeztek meg még a Békéscsabai Ipartestület Veterán Motoros Klub motorosai is, a járművek délutánig megtekinthetőek voltak a helyszínen, azaz a Rákóczi utcai játszótéren. Rendőrségi bemutató is volt, ahol a gyereknek egy ügyességi pályát kellett teljesíteniük, a legügyesebbek jutalomban részesültek. A lovaskocsizást kedvelőkről sem feledkezett meg a szervezőség, mivel erre is volt lehetőség a nap folyamán.
A délutáni programon szerepelt a Pithon Magic show, majd a bűvészet világából áttért a zene világába a műsor, a Kolibri zenekarnak köszönhetően. Ezalatt a színpad mellett főleg gyerekeknek szánt spontán ötletnek indult a kötélhúzás, miután egymással nem igazán bírtak el, egy rendőrautó elhúzásával próbálkoztak, ami végül sikerült is.
Az autómozgató erőpróbát a békéscsabai Vida Rock Band Roll zenekar követte. A következő együttes koncertje előtt a legkiválóbb hangú rendőrünk, Szucsik János előadását hallhaták a nap résztvevői. Az este egyik fénypontjának a Republic zenekarral is turnézó Dirty Slippers nyárzáró koncertje volt. Az együttes elmondta, hogy számára Elek egy igen kedves helyszín, hiszen 2010-ben a Világtalálkozón az előbb említett együttes előzenekara lehettek, ezután pedig elindultak a közös fellépések. Az esti tombolahúzás után, egy rendkívűl színes tűzijáték fénye világította be a Rákóczi tér egét. Ez a felejthetetlen családi nap a Weekend együttes koncertjével zárult.
További képek facebookon az alábbi linkre kattintva érhetőek el:
Nagy Marcell
Izgalmas hír kezdett keringeni nem olyan rég a Facebook felületén: nemsokára megjelenik T.S. Thomas, azaz Tóbiás Sándor első műve, a Londinium hercege. A beharangozó alapján már kiderült, hogy nem mindennapi sztoriról van szó.
A történet egy elképzelt jövőbeli katasztrófa utáni Angliában, pontosabban annak fővárosában, Londiniumban játszódik. A társadalmi élet meghatározó tulajdonsága, hogy a gazdagok szinte bármit megtehetnek, a szegények viszont folyamatosan az életükkel játszanak. Ez így még nem annyira rendkívüli, viszont a bármit megtehet legfontosabb velejárója, hogy a gazdag emberek – szegény embereket esznek!
Főhősünk, Demetrius, éppen erre készül – no nem arra, hogy ő is gazdag legyen, és másokat, hm… vacsorára hívjon főételnek, hanem épp ellenkezőleg, ő szeretne főétel lenni, a családjának juttatandó plusz ellátás reményében. A történetbeli szegények részére ugyanis az egzisztenciális mentőövet nem valamiféle hitelfelvétel, hanem az jelenti, hogy a bátrabb családtagok főételnek szegődnek el, és húsukért cserébe a nemesség megsegíti szegény családjukat.
Az első lehetséges alkalommal rendeltem egy példányt a könyvből – nemsokára megérkezett, igényes kivitelben, majd’ hatszáz oldal tömény történettel.
A saját bevallása szerint menthetetlenül megrögzött filmnéző szerző jó képi fantáziája – képzett grafikusként ez nem meglepő – remek mesélési készséggel párosul, így az ember szinte falja (hm, ez csak egy papírkönyv, mily szerencse!) a történetet. Tény, hogy nem lehet könnyen letenni ezt a könyvet, jómagam három nap alatt végeztem vele (nocsak, milyen durva kifejezés…).
Kedves Sándor, ha egyszer valami bátor emberek megfilmesítik ezt a sztorit, és meghívsz a bemutató vetítésre megint, mint anno a Közúti karbantartókéra, én ezt a filmet nem fogom tudni megnézni, vagy esetleg akkor, ha előtte és utána pár hétig teljesen vegán életmódra térek át.
Demetrius egészen változatos kalandjai a zabálás vagy felzabáltatás kérdése körül a saját nézőpontjából kerülnek bemutatásra, némileg fűszerezve a másik főszereplő naplóbejegyzéseivel, aki egyébként nem sokat beszél. Egy igazi romantikus szerelmi történet bontakozik ki a borzongató kalandok közepette, tudniillik a főhős, annak rendje és módja szerint, beleszeret a főgonosz polgármester leányába. Tessék csak megnézni, itt is vagyunk a Rómeó és Júlia világában, némiképp újragondolva. A nemesség imádja Shakespeare-t, a főgonosz polgármester neve és lakhelye is a Globe.
A gond csak az, hogy Demetriust elvileg a világszép leány esküvőjén kellene főfogásként elfogyasszák. Eredetileg ezzel a szándékkal indult útnak, megmentendő a sugárfertőzött peremvidéken nyomorgó családját. A történet feszültségét ez adja meg – sikerül-e a főhősnek célját elérni, vagy nem? Az ember szurkol neki, hogy ne egyék meg a kellemetlen nyershús-fetisiszták mindjárt a könyv első harmadában, és hát azért mégiscsak olyan zabálnivaló a kis vörös menyecske (böff, izé, hát bocsi, ez egy ilyen sztori…), hogy hátha vele is lesz valami happy end? No de az eredeti – nem kicsit bizarr – happy end a lakomán ínyencfalatként való részvétel lenne!
Ebben a történetben jó sokan meghalnak, de nincs temető. Rozoga templom van, de semmi temető. De ha lenne, a nagykapu felett talán a „Feltálalunk!” feliratot lehetne olvasni…
Az ember kicsit még kétségbe is esik, mert nem tudja, hogyan drukkoljon a protagonistának. Végig többféle cél van, hisz a megevés aktív vagy passzív oldalán kívül a szerelmi szál is fut. Jóérzésű olvasók – amennyiben nem sötét lelkű hentesek – talán azt gondolják, hogy azért mégiscsak a kis vörös Abigail meghódítása felé kellene billenjen a mérleg. Nehéz a legvágyottabb célért szorítani. Egészen a végéig kétséges, hogy mi fog történni.
A szereplő egyfajta fejlődésen is átmegy, a régi Demetrius egy új Demetriussá változik. A shakespeare-i időket időző életet folytató nemesség életmódja beszippantja, és fokozatosan maga is átváltozik… az egykoron vegetáriánus parasztfiú elegáns modort vesz fel beszédében, és egyszer csak húst eszik, anatómiai megnevezésekből elkészített precíz menü alapján… Vajon eléri-e célját?
Színház az egész világ, vallják a Shakespeare-rajongó kannibálok, és dinamikusan változik a célok elérésének reménye. Hatalmas fordulatok és meglepetések, jó sok hússal.
(V)egyék meg, ez a könyv ugyanis jó! Gyenge gyomrúak óvatosan fogyasszák!
Félelmetes módon a borítóra azt írta rá Sándorunk, hogy ez itt a trilógia első része… nos, akkor várjuk a második és a harmadik fogást! (Kíváncsivá tesz, hogy miként lehet ezt még fokozni… nyamnyam).
Jó vaskos kötet a Londinium hercege
A könyv, amiről ez a cikk szól: T.S. Thomas: Londinium hercege. Athenaeum, Budapest, 2015.
Klemm Tamás
Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.
Gondolom sokan elmentek már ezen tábla mellett. A gyulai Pándy Kálmán Kórház Semmelweis utcai bejáratánál jobb oldalon, a portás fülkével szemben található, a történelem eme régi morzsája.
Wittmann Attila
Mag Valéria és lánya, Császárné Sólyom Judit eddig is nagyon sok értékes képpel és írással gazdagították az „elekfoto”-t.
Nagyon örülök, hogy az oldal segítségével személyesen is megismerkedhettem velük. Mint elmesélték, „szívük még ma is Elekért dobog”.
Ezúttal az eleki születésű, neves matematika professzor, Arató Mátyás életművét méltató nekrológot juttatták el hozzánk. Az írás a Debreceni Naplóban jelent meg 2015. július 11-én.
Nagyon köszönjük, és mindkettőjüknek további aktív éveket, jó egészséget kívánunk!
Mester Klára
Elek és Ottlaka közt ismét megnyílt a határátkelőhely ideiglenesen. Voltak akik már tegnap is átmentek a szomszéd faluba.
Mint azt korábban már megtudhattuk, Elek külterületén az Újmajornál egy “vár” nyomait lehet látni a Google Earth légifotóin. Erről korábban a BEOL is beszámolt:
Bácsmegi Gábor régész elmondta, hogy egy projektet szerveznek ennek a romnak a feltárására és részletes kutatására. Hogy ezek a falmaradványok a jánosegyházi palánkvár, vagy egy másik kastély maradványai azt majd a kutatás remélhetően megválaszolja.
Érdemes elgondolkodni azonban azon, hogy egy régészeti feltárást követően mi lesz a falmaradványokkal? A régészek a feltárást követően az árkokat, gödröket visszatemetik és jobb híján megindulhat a mezőgazdasági munka. A folyamatos művelésnek köszönhetően sajnos ez a “kincs” idővel az enyészeté lesz.
Ha valamilyen úton-módon sikerülne megőrizni a romokat, a területet kivonni a mezőgazdasági művelés alól, akkor akár még egy történeti emlékhely, egy helyi nevezetesség és látványosság is lehetne a romból.
Csak sajnos ehhez pénzre van szükség. Vannak pályázati lehetőségek, turisztikai fejlesztések…. de ehhez akarat is kellene. Most még messze a feltárás, van idő ezen gondolkodni és mérlegelni a lehetőségeket.
Kapcsolódó korábbi cikkünk:
Wittmann Attila
