A bajor-frank nyelvjárást beszélő eleki németek néphagyományainak gyűjtését az 1960-as években kezdte el Mester György- dr. Gunda Béla debreceni professzor biztatására. A munkában Banner József, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanára volt a kutatótársa.
Az akkor 60-70-80 éves elekiek rokoni-baráti társaságokban elevenítették fel emlékeiket munkáról, ünnepnapokról, régi szokásokról.
Az egyik fontos bázist a „Schlachter’s K’sellschaft”, Schlachter Ferencnek és feleségének rokoni és baráti köre jelentette.
A magyarországi németek kulturális hagyományai örvendetes módon egyre több településen újraélednek. Az ifjúsági és felnőtt tánccsoportok, énekkarok, a tájházak hagyományőrző körei vidám együttlétet jelentenek a résztvevőknek, rendezvényeik az óvodák és iskolák német nemzetiségi oktatását is színesebbé teszik .
Esküvői pár, Tolna- Mözs, Német Nemzetiségi Tájház
“Juhé, farsang van, ide a fánkot!” -ezzel a kiáltással zörgettek be húshagyókedden a maszkák (fasingnara/Faschingsnarren) az ablakokon. Kezükben nyárs (spiaz) és korsó, bögre (pehr) volt az adományoknak.
Utcabál, középen Treszi Ferencné Banner József felvétele
A vidám eleki felvonulás, jókedvű bolondozás gyökerei a német óhazában keresendőek, de sok elem pl. a mohácsi busójárásban is fellelhető. Feltűnnek azok a motívumok -bár eredeti jelentésük rég elhomályosult –, melyek ennek a télüző, tavaszköszöntő, termékenységvarázsló népszokásnak a tavaszi napfordulóhoz kapcsolódó, kereszténység előtti gyökereire utalnak: a „rossz szellemek”, a tél elűzésére szolgáló állatmaszkok és zajkeltő eszközök (láncok, kereplők, kolompok), a közösen bemutatandó „áldozat” (lakoma) céljára gyüjtött adományok, a bőséges evés-ivás, a kakastoll/fácántoll mint az egykori állatáldozatok jelképe, a kitömött bábu és állatfigura (putsa), amit sok helyen a farsang végén – mint a tél jelképét – elégetnek vagy vízbe dobnak. (Eleken ez nem volt ismert.) De ide sorolható az is, hogy az alakoskodás szigorúan az utcához kötődik, és az egész közösséget bevonják a tréfálkozásba.
A medve és vezetője (egy állapotos nőnek öltözött férfi) Ethn.,1966, 15. Banner József felvétele
Bár az ősi motívumok megmaradtak, a három napos, vasárnaptól keddig tartó farsang ünnepe az 1920-40-es években sokkal inkább azt a kulturális és erkölcsi szokásrendet tükrözte, ami a homogén sváb paraszti közösség életét meghatározta.
Farsang vasárnapján kezdődtek a táncmulatságok, életkor, családi állapot és lakhely szerint kűlönböző időpontokban, csoportokban. Kora délután a 10-12 éves gyerekek, később a 13 éves lányok „tánciskolája” volt egy-egy családnál. A házasulandók (14-20 éves lányok, 18-21 éves fiúk) már esti bált rendezhettek. Valamelyik ismerősnél vagy utcabeli családnál gyűltek össze a fiatalok az anyák szigorú felügyelete mellett, a házas férfiak be se léphettek a terembe. Ha nem volt a társaságban zenész, megfogadtak egy harmonikást.
Hans és Gretl, a menyasszony és vőlegény (a kalapján fácántollal) bábuk a földön guruló kocsikeréken Ethn.,1966, 15. Banner József felvétele
Érdekes írásra bukkantam a közelmúltban a Képes Újság 1990. március 24-i számában. Az újságíró a nemzetiségi nyelv és kultúra helyzetéről, identitásukról, a nyelvvesztésről faggatta a járókelőket a hivatalosan többnemzetiségű Eleken.
Az idén a szokásos farsangi ünnepelés tavaszváró ünnep formájában került megrendezésre a Reibel Mihály Művelődési Házban.
Az igazgató úr megnyitja az ünnepséget
A műsoros mulatságot tegnap tartotta az eleki általános iskola. A szokásos farsangtól eltérően itt nem a jelmezes felvonuláson volt a fő hangsúly, hanem színpadi produkciókon – a műsorral készült osztályokat, csoportokat a többiek nézték.
Így folyamatosan egymást váltották a szereplők és a nézők – a hangulatot látva előbbiek és utóbbiak egyaránt határozottan élvezték a műsort.
Miszlai Zsolt párját pörgeti
A műsorszámok között – a teljesség igénye nélkül – volt például kiváló népitánc-műsor, kisördögök tánca, megtekinthettük az öreg MacDonald gazdasági udvarát, de nem maradt el a szirtaki, a hagyományos görög tánc sem. Több tehetséges versmondó is fellépett, egyikük, Illés Eszter ráadásul a saját, tavaszról szóló költeményét szavalta el!
A legnagyobbak akrobatikus elemeket sem nélkülöző hip-hop táncbemutatója során a közönség többször felmorajlott a különleges show-elemeket látva.
Köszönjük a résztvevőknek (és a hálás közönségnek) a színvonalas műsort!
Mag József családjától érkezett ez a kis sorozat, mely a “maszkák” karneváli felvonulását mutatja be a hatvanas években – akkoriban volt igazán hangulata, szép jelmezekkel, tekintélyes számú felvonulóval, nem utolsó sorban jelentős mennyiségű fánkkal… A mai ínséges időkben az ember szinte vágyik a régi ínséges időkre.
A képek bár picik, és nincs mindegyik jó állapotban, azért igen hangulatosak. Egy kis időutazáson vehetünk részt…
Egy régi farsangi mulatság fotója a következő kép. Helyszíne a mai könyvtár alsó részének helyén akkoriban működött vendéglátóipari egység volt.
Farsangi mulatság 1952 februárjában
A képen Bottó Péter kocsmáros és Nagy Károly pénztáros látható, vendégeik körében. Az akkori időben engedélyt kellett kérni a mulatságok szervezésére, és egy rendezvényen legfeljebb 50 liter bort volt szabad kimérni.
A vendégek balról jobbra:
Ale János, Pisják János, Dévényi Illés, Cs. Szabó …? Barta Istvánné, Barta István, Lengyel István, Horváth …?
Köszönjük a szép fotót Truczánné Bottó Máriának és Kalló Pálnak!
elekfoto 