Háromgyermekes családapa vagyok, 2000-től boldog házasságban élek feleségemmel - Gyöngyivel.
Középiskolai történelemtanár vagyok az eleki középiskolában, illetve helytörténész is.
Ha ránézünk ennek a házaspárnak a fényképére, mely egy kereszten található az eleki római katolikus temetőben, akkor két idős embert láthatunk. Ez a két fénykép valószínűleg nem sokkal haláluk előtt készülhetett.
Mit tudhatunk ma róluk? A katolikus halotti anyakönyv szerint mindketten a közeli Világosról (ma Románia) jöttek Elekre, hogy mi volt ennek az oka, nem tudjuk.
Szál Antal 1795-ben született Aradon. Pappá szentelése után először káplán volt, majd pedig 1820-tól 55 évig plébánoskén szolgált Eleken, így eddig ő az, aki ilyen egyházi beosztásban a legtovább tevékenykedett lakóhelyünkön.
(A fényképe az eleki plébánián található, eddig nagyobb nyilvánosságot még nem kapott!)
Gondoljunk bele, amikor idejött, még nem volt reformkor, de amikor meghalt (1875. január 7.), már nyolc éve létezett az Osztrák-Magyar Monarchia!
Az anyakönyvi bejegyzés szerin a halál oka marasmus senilis, vagyis valószínűleg egy olyan betegségben halhatott meg, mely az öregséggel jelentkező fertőzés lehetett,
Mint minden temetőben, az eleki katolikusban is, van jó néhány olyan sírkő, amelyen fénykép is található. Akárhogy is nézzük ezeket a régi, többé-kevésbé megfakult fotókat, a történelemnek valamilyen lenyomatainak tekinthetjük őket.
Jelképes módon ezek az egykori eleki németek még ma is ránk tekintenek a homályos múltból, mint például Ruck Franciska is.
Ha most mai szemmel megnézzük Ruck Franciska fényképét, akkor talán azt modhatnánk róla, hogy komoly, megfontolt fiatal nő lehetett, aki a korabeli öltözet, illetve a fekete szín dominanciája miatt idősebbnek tűnik valós koránál.
Valószínűleg nagyon szerethették, ha fontosnak tartották azt, hogy személye ilyen módon “örök időkre” megőrződjön.
A korabeli egyházi anyakönyvi bejegyzések alapján szerencsére azért néhány fontos dolgot sikerült megtudnunk róla.
A férje Strifler János volt, de valószínűleg csak egy leányuk született, Veronika 1915. április 12-én, aki házasságot kötött 1932. március 15-én az 1908. szeptember 8-án született Bender Györggyel.
Ezt a házasságot azonban az édesanya, vagyis Ruck Franciska már nem élhette meg, mert korábban, 1929. április 3-án 35 éves korában tüdővészben maghalt. A halála előtt a Tavasz utcában (ma is az) lakott.
Most nem tudjuk megmondani, hogy mi történt a családdal később, csak azt, hogy akkoriban még elég rosszak voltak a halálozási mutatók még felnőtt korban is, de ez nyilván nem nyugtatta meg a családot, mint ahogy az sem, hogy a gazdasági világválság csak tovább nehezítette az életet Eleken is!
Rapajkó Tibor
2012. szeptember 3-án a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében is megkezdődött a 2012-13-as tanév az itt tanuló 228 diák számára.
A tanévet az idén is Singer Ferenc intézményvezető nyitotta meg, aki beszédében kiemelte azt, lehet hogy most többen vannak azok, akik az iskolai élet “nehézségeire” gondolnak, de idővel ezek meg fognak szépülni, mint ahogy pl. az idén nyáron is ez történt a 25 évvel ezelőtt végzettek osztálytalálkozóján!
A kilencedisek azzal bátorította, hogy gondoljanak arra, mindenki így kezdte, de szólt arról is, a mostani tanévben végzősök számára pedig a legnagyobb feladat az lesz, hogy el kell dönteniük, mit szeretnének tenni az életben.
Az intézményvezető bejelentette azt is, hogy az eleki tagintézményben az idén fogják bevezetni az elektronikus naplót, így minden illetékes figyelemmel kísérheti a tanulók tanulmányi eredményeit.
Az ünnepség végén felolvasták Gara Ágnes, a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ vezetőjének üdvözlő szavait is.
(A fényképeket Zsóri Tibor készítette.)
Rapajkó Tibor
Mint köztudott, Elek történetetének is vannak tragikus korszakai, melyek közül elég csak a II. világháború helyi vonatkozásait kiemelnünk, hiszen ezeknek máig történő hatásai vannak, hisz sok eleki család sorsa már akkor eldőlt, amikor 1941-ben a nemzeti, nemzetiségi hovatartozásukról nyilatkoztak, illetve ennek megfelelően pl. ki milyen zászló alatt harcolt az 1939-45 közötti időszakban!
Még 2012 március 18-án jelent meg egy írásunk Huszonnyolc nap címmel, amely tulajdonképpen az egykori eleki határőröknek állít emléket.
Erre reagált Antal János (1946-), aki 1966. február 15- július 22-ig Eleken szolgált sorállományú határőrként, sőt fel is ajánlotta, hogy a nyilvánosságot is vállalva beszél emlékeiről.
( Az 1. képen Antal János határőr tizedesként látható az eleki őrs udvarán 1966-ban az új szolgálati öltözetben, amely már jobban tükrözi a hagyományokat, és amelyhez természetesen sapka is tartozott, de ezt itt nem láthatjuk.)
Az utóbbiról viszont azt kell tudni, hogy az szolgálatban kétféle is volt, vagyis a tányérsapka (a leszerelési emléklapon is ez szerepel), illetve a kubai mintájú, az úgynevezett Castro-féle, a Bocskai-sapka csak később lett használatos, pl. 1989-ben e sorok írója is ezt viselte!
A találkozóra 2012. augusztus 24-én sor is került Eleken, és az ott elhangzottak alapján mi így tudjuk felidézni az akkori határőréletet:
(A 2. képen A. J. szakaszvezető parolija-fegyvernemi jelzése látható.)
Elsőként azt lehetne kiemelni, hogy a határőröket nagyon szerették Eleken, beleértve a lakosságot is, mert az akkori községben nemcsak a határőrizet, de a közbiztonság fenntartásának is az egyik pólusa volt a határőrség.
Pl. a Zöldfában (egykori vendéglő) Hollósi Imre bácsinál egy-egy sörre vendég volt a katona. Ez a szeretet elsősorban azzal magyarázható, hogy akkoriban az őrsökön általában kevesen szolgáltak, így Eleken is, 21-en.
Az eleki őrsparancsnok akkor Rausz Károly százados volt, a politikai helyettes pedig Magyar Ferenc százados. Az őrsellátó Topa Sándor szakaszvezető, az eligazító tisztes Csikós Lajos szakaszvezető, a kiképző tisztes Antal János szakaszvezető volt.
A szakács Hajdú Gyula határőr, a lovászok Tapodi István és Tóti Mihály határőrök voltak.
Az állományba azonban még a következő határőrök is beletartoztak: Ács Pál, Balla Sándor, Diószegi Sándor, Dofek János, Felber László, Gurmai Lajos, Kovács József, Petrovics János, Szabó Imre, Szabó Gyula, Szántó Pál, Tóth Ferenc, Tóth Lajos.
Ezen a kb. 1920-30-as években készült fotón a következő személyek láthatók: Zielbauer Mátyásné (Poszmayer Teréz, szül. 1887-ben), Zielbauer Magdolna, későbbi Singer Mihályné (1908-), ifj. Zielbauer Mátyás (szül. 1909), Zielbauer Mátyás (1887-1942, valószínűleg katonatiszt volt.)
Ennek a felvételnek tulajdonképpen az a legnagyobb érdekessége, hogy a képen látható családnak a háza még ma is áll a Lőkösházi úton, és amit a helyi görögkeleti vallási közösség “templomként” használ!
A fotó Szabó Pálné Zielbauer Franciska tulajdona.
Rapajkó Tibor
Az eleki plébánián találtunk egy Karlsruheban (Németország) 1977-ben kiadott emlékkártyát, amely egy jelentős eleki személyiség halálának állít emléket.
Egy olyan emberről van szó, aki száz éve született Eleken, egészen pontosan 1912. február 12-én, és valószínűleg ő az, aki elsőként lett eleki születésűként plébános is!
A halotti anyakönyvből azt is sikerült megtudni, hogy egyszerű földműves családból származott, a szülők: Ruck Mihály és Ament Rozál voltak. A szülői ház a 407. számú volt, ami ma valószínűleg a Lőkösházi úton található húsboltnak felel meg.
Ruck Györgyöt 1937. május 2-án Szegeden szentelték pappá, mint ahogy az utólagos anyakönyvi bejegyzés is bizonyítja, illetve ez az emléklap is.
Sajnos nem tudjuk azt, hogy utána hol volt plébános., de azt viszont tudjuk, hogy 1945 után az egyik eleki német transzporttal ő is elhagyta Magyarországot.
Valószínűleg Németországban ő lehetett az “eleki németek plébánosa”, hisz 1948-62-ig Eutingenben, 1962-73-ig pedig Wöschbachban volt plébános.
Sajnos viszonylag fiatalon halt meg 1977. július 10-én Donaueschingenben. (Az elhalálozását, így annak okát sem írták be utólag az eleki keresztelési anyakönyvbe.)
Egy olyan eleki emberről emlékeztünk meg, aki egy nagyon nehéz történelmi helyzetben volt több ezer ember lelki támasza, így lehetővé tette azt, hogy pl. még mostanság is viszonylag sokan hazalátogathatnak az egykori elűzöttek, illetve leszármazottjaik Elekre!
Rapajkó Tibor
2010-ben, a világtalálkozón lehetett városunkban először olyan bélyegeket vásárolni, amelyeken helyi nevezetességek láthatók (templom, kút, kiűzetési emlékhely).
A nem is annyira merésznek tűnő magán jellegű kezdeményezés igen sikeresnek volt tekinthető, hisz ezek a bélyegek hamar elfogytak, így természetes volt, hogy 2012-ben ismét legyenek eleki bélyegek.
Ezen szép bélyegek ára a mindenkori hivatalos tarifának megfelelőek, így pl. 2012-ben 105 forintért lehet megvásárolni az eleki postán, ha egyáltalán még kaphatóak!
(Különben bárki készíthet magán jellegű, de mégis hivatalos bélyegeket a Magyar Posta segítségével.)
Tudomásunk szerint eddig nem sok ilyen, elekihez hasonló bélyeget adtak ki!
A most bemutatott bélyegeken szereplő nevezetességeket Klemm Tamás fényképezte.
Rapajkó Tibor
A képen egy olyan ma is Eleken élő személy látható, aki 1963-65-ig Újpesten szolgált a Honvéd Folyami Flottillánál, hisz sorkatonaként oda kellett mennie, de alföldiként, elekiként mégis helyt tudott állni!
Tudomásunk szerint rajta kívül még egy eleki szolgált a flottillánál, de az ő egyenruhájuk már nem egyezett meg a a képen látható viselettel.
Az egykori matróz manapság is elismert szakembernek számít, a teljes nyilvánossággal azonban most nem kívánt élni.
Rapajkó Tibor
elekfoto 