Elek történetéhez részben a Bánhidy család sorsa is kötődik, hiszen a mai Lőkösháza területén -ami egykor Elek területéhez tartozott- volt megtalálható a Bánhidy kastély. A kastélyról “Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya” címmel Rapajkó Tibor barátunk korábbi írásában már olvashattunk.
A napokban egy kisebb kutatásom kapcsán “futottam össze” újból a Bánhidy családdal, így gondoltam összegyűjtök pár információt, hogy kik is voltak ők.
A wikipédiát böngészve találtam rá a család rövid történetére:
A Bánhidyak jobbágy ősei Nyitra vármegye területéről származtak, a család első ismert tagjai Ferenc és György testvérek, akiket 1718-ban a nyitrai káptalan felmentett a jobbágyi kötelezettségeik alól. Még ugyanabban az évben, 1718. december 4-én III. Károly nemesi rangra emelte őket a Rákóczi-szabadságharc alatt tanúsított lojalitásukért. A nemességet szerző Ferenc két fia vitte tovább a család nevét, József a későbbi bárói ágat, míg Gáspár a köznemesi ágat alapította. József unokája, Antal, Arad vármegye főszolgabírája, majd alispánja volt,1840-ben királyi tanácsos lett, 1859-ben osztrák birodalmi báróságot is kapott érdemeiért. Ezt a bárói címet Antal legidősebb fia, Albert nevére 1875-ben Magyarországra is kiterjesztették. Albert Csanád vármegye főszolgabírája, később pedig alispánja is volt. Az 1843-as pozsonyi országgyűlésen és 1848-ban Pesten is képviselősködött, 1865-ben pedig vármegyéje főispánjává nevezték ki. A család talán legkiválóbb tagja Béla politikus és újságíró volt. A bárói ág sajnálatosan Bánhidy Antallal 1929-ben kihalt.
Hogy ki is volt az a Simándi báró Bánhidy Béla Antal Imre (Makó, 1836. február 17. – Arad, 1890. június 18.)?
Bánhidy Albert báró, Csanád vármegye képviselőjének fia volt. 16 éves korában (1852) félbeszakította iskolai tanulmányait és katona lett. Részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban, mint az 58. gyalogezred főhadnagya; de a hadjárat befejeztével otthagyta a katonaságot és birtokára vonultArad vármegyébe.
1865-ben főjegyző lett ugyanott. 1875-ben mint a kisjenői kerület képviselője jelent meg a képviselőházban. Bosznia megszállása után több társával együtt kilépett a Szabadelvű Pártból és megalakította a Független Szabadelvű Pártot, melynek vezére lett. Később a Független Szabadelvű Párt fúzióra lépett a Jobboldali Ellenzékkel s létrehozta a Mérsékelt Ellenzéket, melynek elnöke is volt. Már a következő választásokon elvesztette mandátumát, de a politikában még részt vett a budapesti lapokba írt cikkeivel. Tagja volt a magyar–franciabiztosítótársaság igazgatóságának s később egészen az üzleti és gazdasági élet foglalta el. Később Aradra költözött és a Riunione Adriatica di Sicurtà biztosítótársaság főügynökségének volt vezetője; ezenkívül egyik elnöke volt a Tiszavölgyi Társulatnak, s elnöke volt a Csongrád-balparti Ármentesítő Társulatnak.
Két gyermeke született:
- István (1863–1891) császári és királyi huszárhadnagy
- Mária (1865–1892); férje: gróf Bolza Géza (1857–1936)
A család köznemesi (tovább élő) ágának tagjai Eleken is megfordultak, amely látogatásukról a “Nem csak a Bánhidy-címerről” című cikkünkben Rapajkó Tibor egykori szerzőtársunk és kitűnő helytörténészünk is anno beszámolt.
Jól látni, hogy a család története mennyire kapcsolódik Arad és Csanád vármegyékhez. A birtokaik ezen vármegyék területein helyezkedtek el és ezért nekik is itt volt az otthonuk. A lőkösházi földjeiken pedig elekiek éltek és dolgoztak.
Forrás:
Kapcsolódó cikkeink:
Wittmann Attila
Az internetet böngészve találtam rá erre a “frissnek” nem mondható cikkre, amely arról szól, hogy újabb fényképet találtak a gyulai “talicskás emberről”. Számomra ikonikus Schriffert Antal alakja. Gyermekként volt szerencsém őt látni, bár akkor még nem tudtam, nem “értettem”, hogy mit is látok.
Manapság már szinte alig fellelhetőek azok az értékek, amelyeket ő képviselt. Ki vállalná fel önszántából, hogy rongyokba járjon, csak azért mert így akar tiltakozni a “rendszer” ellen? Ki az aki évtizedeken át kitartana az elvei mellett úgy, hogy azzal a saját életét nehezíti meg? Manapság ez nem “divat”, inkább legyünk toleránsak, simulóak, “rugalmasak”…..
Újra kelendő kifejezés lett a “hős” szó használata, szinte bárki kiérdemelheti, ha kicsit többet tesz mint mások. De ezek a mai “hősök” a szememben fel sem érnek Schriffert Antal nagyságához. Számomra az igazi hős!
A fénykép és a hozzá tartozó cikk itt olvasható:
http://www.gyulaihirlap.hu/102560-ujabb-foto-kerult-elo-schriffert-urrol-a-gyulai-ta
Kapcsolódó cikkünk:
Wittmann Attila
Sok érdekes programmal készültek az idei Világtalálkozóra is a szervezők.
Az esemény most is a péntek délutáni “bevonulással” kezdődött, és a vasárnap esti tűzijátékkal végződött.
Az Elek TV jóvoltából (köszönet Tóbiás Sándornak) az események nagy részéről jó minőségű videofelvételek készültek, melyek a youtube-on elérhetőek.
A Világtalálkozó programja
A számomra fontosabb események youtube-on:
A megnyitót immár hagyományosan a Laudenbach-téren tartják.
A szombaton délelőtt tartott megemlékezés ünnepi műsorát Klemm Tamás és Szabó Ágnes rendezésében a Dr. Mester György Általános Iskola diákjai adták elő.
A magyarországi németek kulturális hagyományai örvendetes módon egyre több településen újraélednek. Az ifjúsági és felnőtt tánccsoportok, énekkarok, a tájházak hagyományőrző körei vidám együttlétet jelentenek a résztvevőknek, rendezvényeik az óvodák és iskolák német nemzetiségi oktatását is színesebbé teszik .
Bizonyára sokan őriznek még fényképeket a 60-as évekböl, amelyeken az eleki Általános Iskolában bemutatott színdarabok egy-egy jelenete látható.
Hogy milyen színes volt a diákélet az 1960-as években Eleken, bizonyítják a szinte évente bemutatott színdarabok.
Dalia: Andrási Károly, Szirmocska: Gáspár Klára, Öreg királyné: Csigér Teréz, Öreg király: Román Péter,
Ardorár királyfi: Borgye György, Hableány: Ament Kornélia
Janecskó Gyöngyit ismét az “elekfoto társszerzője”-ként köszönthetjük.
Az eleki gimnazisták sportéletéról készült érdekes képekhez az alábbi magyarázatot fűzte Janecskó Gyöngyi:
A képeket Busa tanár úr fotózta 1972-ben, az eleki sportpályán. A volt osztálytársaimra ismertem a focizó lányokban. Magda Erzsi, Sztancsik Kati, Spiegel Gyöngyi. Akkor mi már Gyulán laktunk, és nem tudom, hogy csak sima tornaóra volt, vagy valami kupáért fociztak. Mintha az egyik képen házi gyártású kupát látnék.
A Munkácsy Mihály Múzeumban járva láttam meg Medgyesi Pál a Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleleteit feldolgozó könyvét. Az Eleki Évszázadok első kötetében olvastam, hogy Eleken is végeztek ásatásokat a Téglagyár területén. Így biztosan tudtam, hogy Elek is szerepelni fog a műben.
A könyvet olvasva eszembe jutott, hogy még általános iskolai tanulmányaim során Mérai Istvánné tanárnő biológia órán behozott több csontot szemléltető eszköznek és mint érdekesség mesélte, hogy ezek bizony a téglagyári ásatásokból származnak.
Köszönet a képért Klemm Tamásnak.
Mindig büszkeséggel tölt el, ha jót hallok Elekkel kapcsolatban, ha mások jó véleménnyel vannak a településről, vagy az ott élőkről. Ez a könyv azonban egy szomorú történetet is elmesél, amire egyáltalán nem lehetünk büszkék.
“Végül had említsek meg egy szomorú dolgot ezzel a lelőhellyel kapcsolatban. Banner Benedek leírja, hogy amikor kiment a helyszínre, megtudta, hogy a munkások már jó ideje a gödrök szélére rakták a koponyákat, majd “mit vigyorogsz, az anyád Istenit” felkiáltással, lapáttal szétverték azokat. Megdöbbentő, hogy egyes emberekben egyáltalán semmilyen tisztelet nincs az elődök iránt. Lehet, hogy saját őseiknek a koponyáit verték széjjel – elképesztő barbárság.”
Ehhez sokat nem lehet hozzáfűzni……
Wittmann Attila
Ismét kedves, derűt sugárzó képre bukkantunk Dr. Mester György hagyatékában.
elekfoto 