A trianoni békediktátum következtében többek között Arad vármegye is elveszett, illetve majdnem, hisz az eleki járás fele Magyarországon maradt, így 1920-23-ig, vagyis egy viszonylag rövid ideig Elek Csonka-Arad vármegye székhelye volt.
Az egykori vármegyeháza 2013 nyarán
Az egykori megyeháza ma szociális otthonként működik.
A jeles eseményre utaló emléktábla az épületen már 15 éve!
1998. március 15. óta emléktábla is utal erre a nem mindennapi történelmi “közjátékra”.
Az egykori eleki vasútállomás távolról nézve 2013 nyarán
A helyszín kiválasztásánál bizonyára meghatározó volt a vasútállomás közelsége is.
A Brandt-Stöckl-féle “zöld könyv” szerint az épület eredetileg községi árvaháznak épült, de általában kihasználatlanul állt, mivel nem nagyon voltak rászoruló árvák Eleken. Az I. Világháború idején egy ideig tábori kórház is működött benne. (K.T.)
1923-45-ig Csanád vármegyéhez, utána pedig Békés megyéhez csatolták Eleket, de tudomásunk szerint sohasem tartottak erről népszavazást.
A régi eleki községházát nem sokkal a II. világháború befejezése után lebontották. Nem tudjuk miért, hisz tudomásunk szerint a háború alatt meg sem sérült.
A általunk most bemutatott fénykép azért érdekes, mert a háttér fontosabb, hisz kevés olyan fotót ismerünk, ami az egykori községházánkat örökítette volna meg az utókor számára.
Az egykori eleki községháza mellett haladnak el egy egyházi ünnep résztvevői az 1930-40-es években
Az is igaz, hogy ez az épület nem jelentett nagy művészettörténeti értéket, de azért mégis csak a miénk volt, már csak a jogfolytonosság miatt is hiányzik azóta is!
Ma az épület helyén a Csepregi tér illetve az országos kiűzetési emlékmű található. A régi épületen el lehet olvasni a hivatalos feliratot, a sarkon pedig útjelző táblákat láthatunk.
Ugyanott 2013. július 17-én
A fényképen valószínűleg elől Wagenhofer Ede (1911-97) egykori eleki plébános (1960-91), illetve mögötte Reibel Mihály (1889-1959), akkori plébános (1931-59) és országgyűlési képviselő látható.
A településeken régen nem voltak utcanevek, és az ingatlanok a beazonosításhoz csak egy-egy számot kaptak. Ez a gyakorlat például Erdélyben a kisebb falvakban még ma is bevett szokás. Később már az egyes utcákat “becenévvel” illették, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket egymástól. Ezek a kezdeti utcanevek még nagyon gyakorlatiasak voltak, az adott utcára vagy az ott lakókra jellemzően alakultak ki például: hosszú utca, széles utca, görbe utca stb., de a számozás még a régi maradt. Végül kialakult a mai gyakorlat, minden utca saját nevet és egytől kezdődő növekvő számozást kapott. A régi számozási gyakorlat pedig megmaradt a földhivatali nyilvántartásnál, ezek lettek a mai helyrajzi számok.
Az utcanevek idővel szinte minden nagyobb történelmi eseményt követően megváltoztak, az éppen aktuális politikai irányzathoz módosultak. Így volt ez a II. világháború után és a rendszerváltáskor is. Most ismét felmerült ez a “téma”. A 2012. évi CLXVII. törvény rendelkezik azon “önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról” amelyeket nem javasolnak, vagy használhatóak, de aggályosak vagy éppen használhatónak tartanak közterületek elnevezésére.
Ebből az apropóból gondoltam, hogy érdekes lehetne áttekinteni néhány utca elnevezésének történelmét. Ehhez két térképet vettem alapul. Az egyik egy 1937-es eleki térkép, a másik egy 1972-es képeslap Elek térképével.
1937-es településtérkép
Nézzük meg néhány utcának a mai elnevezését, majd hogy hogyan hívták 1972-ben és hogyan hívták 1937-ben. Az 1937-es térképen az utcanév mellett zárójelben az a “becenév” is szerepel amelyet az itt új hazát lelt svábok adtak az utcának. Ezt a nevet tekinthetjük az adott utca első elnevezésének.
1972-es képeslap településtérképpel és képekkel
Szent István utca (ma élő elnevezés) – Marx út (1972-beli elnevezés) – Szent István utca (1937-beli elnevezés)
Táncsics utca – Malinovszkij utca – Dr Gaál Jenő utca (Kreuz Gasse)
Lőkösházi út – Beloiannisz út – Báró Harruckern György utca (Lange Gasse)
Dózsa György utca – Dózsa György utca – Striefler utca
Ady E. utca – Ady E. utca – Wittmann utca
József Attila utca – József Attila utca – Apponyi Albert utca
Zalka M. utca – Zalka M. utca – Pestis sor
Kun B. utca – Kun B. utca – Virág utca (Blumen Gasse)
Semmelweiss utca – Semmelweiss utca – Szél András utca (Abend Gasse)
Bajcsy Zs. utca – Bajcsy Zs. utca – Ferencz József utca
Kígyó utca – Lenin utca – Báthori István utca (Schlangengasse)
Ottlakai út – Felszabadulás útja – Báró Eötvös József utca
Névtelen utca (Arany J. utca és a Bajcsy Zs. utcák közt) – Névtelen u. – Damjanich utca
Csak néhány utcanevet emeltem ki. Vannak olyan utcák amelyek elnevezését 1937 óta nem változtatták meg, például Arany János utca (Hermann Gasse), vagy a Zrínyi Miklós utca (Frosch Gasse) stb. . Jól látható, hogy szinte az összes olyan utca, amely az “ófaluban” található, rendelkezett külön német elnevezéssel is.
Dr Gaál Jenő utca vagy régi sváb nevén Kreuz Gasse (Kereszt utca)
Az 1937-es térképen a fontosabb hivatalok is fel vannak tüntetve.
Ha végignézzük az eleki utcaneveket, sajnos meg kell állapítani, hogy jelenleg nincsen olyan utca amelyet egy neves eleki származású, vagy Eleken élő személyről neveztek volna el. Pedig 1937-ben még volt például Dr Gaál Jenő utcánk. A neves személyiségeinkről való elnevezés egyfajta tiszteletadás és megemlékezés is lehetne mondjuk egy neves képviselő, egy tanár, egy iskolaigazgató, egy plébános vagy akár egy orvos előtt. Emléktábláink már vannak, de utcaneveink még nem. Talán az ő személyiségük időt álló is lenne, hiszen ők Elekért dolgoztak, a településünkért éltek, nem a “nagy politikáért” és a pártokért. Ha mi nem becsüljük meg az emléküket, akkor a “nagy politika” nem fogja.
Időtálló lehetne még az “ősi” sváb elnevezések visszaállítása is. Erre viszont van már példa, a Kígyó utca esetében. A Kígyó utca német elnevezése régen Schlange volt (magyarul kígyót jelent) amit a Lenin utca elnevezés módosításakor kapott vissza.
Ha nevet kell váltani talán a Kun Béla utca is egyszer ismét Virág utca (Blumen Gasse) lesz vagy egy híres elekiről nevezik majd el?
A fenti címet Sopron viseli, mivel lakói 1921 decemberében – az 1920. június 4.-i trianoni békediktátumot követően – szavazással döntöttek arról, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz kívánnak tartozni.
Került-e vajon Elek lakossága is hasonló helyzetbe, hiszen a trianoni döntés az ő életükben is mérföldkő volt?
„gazdaságföldrajzi helyzete gyökeresen megváltozott. Az ország belsejében fekvő községből határ menti település lett, az Arad-Csanád Egyesült Vasút kétegyházi szárnyvonalának végállomása. Piacainak felét elvesztette, kiszakadt Arad, Nagyvárad vonzáskörzetéből.”A főispáni és alispáni hivatalnak Elek község 1923-ig, a csonka vármegyék egyesítéséig adott otthont.” (1.)
Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegyék térképe Kogutovicz: Megyei térképek
Mit is jelentett mindez az itt élők számára? Az alábbi dokumentum másolata csak egy “apróbb” új kötelességről tájékoztat.
A földművelésügyi miniszter 1921-es utasítása az állatok forgalmával kapcsolatban
A fentebb idézett kötet tanulmányai viszont részletesen beszámolnak azokról a veszteségekről, melyek az eleki gazdákat, a környékbeli földtulajdonosokat, így pl. Gávai Gaál Jenőt is érték.Egy korabeli levél tanúsága szerint szakértelme, no és a személyes érintettsége alapján
„Aradvármegye állandó választmánya 1920-ban határkiigazítási munkálatoknak a vármegyét illető része elkészítésére Méltóságos Dr. Gaál Jenő főrend, műegyetemi tanár urat bízta meg, ki ezen munkáját hű segítőtársával Vásárhelyi Dezső birtokos urral hazafiságtól áthatva nagy tudásához méltón legilletékesebb körök elismerését is kivívva el is készítette”(2.)
A vármegye vezetői bíztak a komolyabb határkiigazítások lehetőségében, amit a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a békefeltételek kísérőlevelében kilátásba helyeztek. Mint utóbb kiderült, csalódniuk kellett.
Békés Vármegye térképe Kogutovicz: Megyei térképek
A címben szereplő kérdőjel viszont arra vonatkozik, vajon hogyan vélekedtek az emberek a hovatartozással kapcsolatban.
A Gyulai Levéltárban található magánlevelek tanúsága szerint az elekiek egy központi kérdőív kitöltésével vallhattak arról, melyik országhoz szeretnének tartozni. Gávai Gaál Jenő javaslatára Gyulával, Csabával való szoros kereskedelmi kapcsolatukat hangsúlyozták a Magyarország melletti döntés egyik indokaként.
A Polgári Fiúiskola
Egy legenda szerint viszont, mely generációkon át tovább élt, sőt szájhagyomány útján talán még ma is terjed, valamint a „Zöld könyvben”(3.) is olvasható, az elekiek maguk vették kezükbe sorsukat. Különvonattal Aradra utazott 400 fő, hogy kérésüket előadják a Szövetséges Hatalmak ott székelő parancsnokságán. Állítólag szóba került a népszavazás lehetősége is.
A történet szerint egy Franz Schneider nevű fodrásznak volt fontos szerepe a francia Berthon ezredes meggyőzésében. Schneider úr Párizsban tanulta a fodrászmesterséget, s jól beszélt franciául. Őt vitték magukkal tolmácsnak. Ezen verzió szerint Elek és Almáskamrás így maradtak Magyarország területén.
A Polgári Lányiskola
Az elkövetkező évek nem teltek tétlenül, olyan fontos közintézmények épültek Eleken a 20-as években, melyek sokáig meghatározták a település arculatát: 1920-ban a Polgári Fiú- majd 1924-ben a Polgári Lányiskola, 1923-ban a Kultúrház létrehozásáról született döntés.
Az eleki Művelődési Ház ma Reibel Mihály nevét viseli
1924-ben ünnepelték Elek betelepítésének 200 éves évfordulóját.
Ezen a karácsonyon borította először fénybe a közvilágítás a község utcáit, miután 1922-ben a vasútállomás közelében az első villamos művet is megalapították a hozzá értő iparosok.
Kocsor János: Elek története a két világháború közt. Tanulmányok Elek történetéhez II. 85.o.
Részlet az Arad vármegyei helyettes alispán 1921. okt. 14.-én Eleken írt leveléből – a Makón székelő főispánhoz címezve
Johann Stöckl- Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn, 93.o.
Mint közismert, az eleki művelődési központ 1994-től Reibel Mihály (1889-1959), egykori eleki plébános nevét viseli, hisz neki is köszönhető, hogy 1924-29-ig felépülhetett ez a fontos intézmény, igaz akkor az egyház volt a tulajdonos.
Reibel Mihály (1889-1959)
Az azonban viszont kevésbé köztudott, hogy ez az épület a végleges formáját csak 1942 után nyerte el, amit az eleki plébánián található 1942. június 4-én készült tervrajzzal tudjuk bizonyítani. (A tervező a makói Bogdán Károly volt.)A bővítési tervek szerint mozi és néprajzi múzeum is működött volna itt. Az utóbbiról nincs tudomásunk, azt viszont tudjuk, hogy pl. Reibel Mihály komolyabb helyi régészeti gyűjteménnyel rendelkezett! (Vajon mi lett ennek a gyűjteménynek a sorsa?)
A főtéren álló kiűzési emlékmű nemrég bekerült a Köztérkép című. igen érdekes honlap gyűjteményébe. A honlap közösségi alapon szerveződve 2006 óta gyűjti a különböző országokban fellelhető köztéri műalkotások adatait, és készít róluk leírásokat. Érdemes megnézni!
A magyarországi németek kiűzésének emlékműve a koszorúzás után, 2012. augusztus 6., 12: 20 perckor
Bár szerencsére Eleket nem érte bombatámadás a háború során, tőlünk nem túl messze sajnos sokakat elért a végzet.
A II. világháború ideje alatt több alkalommal is keresztül repültek angolszász bombázók Békéscsaba felett. Hivatalos források szerint a város bombázásakor (1944. szeptember 21.) az olaszországi bázisukra visszatérő repülőgépek szinte biztos, hogy érintették településünket.
Sokaknak már csak pár másodperc volt hátra….A tragédia beteljesedett.
A második képen jól láthatóak a Szarvas felől két hullámban támadó bombázók „kondenzcsíkjai”.
2012-ben ünnepelte az ország, de az egész katolikus világ is Szent Erzsébet (1207-31) születésének 805. évfordulóját.
A szülei: II. András (1205-35) magyar király és Gertrúdisz voltak, akik pl. a Bánk bánban is szerepelnek.
Ehhez az igen jeles évfordulóhoz szeretnénk kapcsolódni mi is, hisz száz évvel ezelőtt, 1913-14 fordulóján került került sor arra, hogy az eleki templom főhajó egyszerű ablaküvegeit kicserélték barokk stílusú katedrális üvegekre, melyből az egyik Szent Erzsébetet ábrázolja. Az adományozó gróf Cziráky Erzsébet szül. Andrássy volt!
A számunkra ismeretlen művész (Zinil János, Budapest) Erzsébet legendái közül szinte a legismertebbet ábrázolja, vagyis azt, amikor a szegények számára titokban kicsempészett élelem rózsává változik.
Szent Erzsébet az eleki templomban
(Érdekes, hogy ezt a csodát az egyik legismertebb legendagyűjtemény, a Legenda Aurea nem tartalmazza!)
Szent Erzsébet nem hiába népszerű manapság is szülőhazájában, hisz pl. a szegények, elesettek támogatására ma is szükség van, nem véletlenül neveztek el róla vásárlási utalványt.
Mivel férje német volt, és ő is ott élt férje halála után is, különösen Szászországban közkedvelt napjainkban is, különben az úgynevezett rózsalegenda is német földhöz kötődik!
(Egy középkori kiállításon alakja egy korabeli ábrázolása 2008-ban Gerolzhofenben is látható volt egy művészeti alkotáson.)
Erzsébet már életében is nagy tiszteletet vívott ki magának a szerénysége és segítőkészsége miatt, nem hiába már 1235-ben szentté avatták.
Legyünk rá büszkék mi is Eleken!
Források:
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Bp., 1990. 333 o.
Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o.
A tájház az ifj. Rozsdás János által készített faliképpel
2012. augusztus 16-tól új látványossággal lett gazdagabb városunk, hisz ezen a napon átadásra került az eleki, illetve általában a cigányságnak emléket állító cigány tájház.
(Hazánkban az első cigány tájházat a szabolcs-szatmár-bereg megyei Hodászon adták át még 2001-ben.)
Fontos kiemelni, hogy önerőből valósult meg ez a nemes elképzelés, hisz Erdődi Ferenc (1946-) és felesége, Lakatos Julianna (1952-) az egykori szülői házat varázsolták újjá, így megmentették az utókornak, sőt be is rendezték a több évtizede gyűjtött tárgyakkal.
Erdődi Ferenc, Kalaman János, eleki plébános és Lakatos Julianna
A mostani tájháznak otthont adó épületet Lakatos Sándor (1910-86) még 1943-ban építette saját kezűleg!
A tájházban meg lehet tekinteni a következőket: a hálószobában pl. azt az ágyat, ahol Erdődi Ferenc is született, illetve azokat a kegytárgyakat, melyek a cigányság vallásosságát hűen kifejezik.
A konyhában érdekes megnézni a kenyérsütéssel kapcsolatos használati eszközöket, de itt láthatók azok a gyékényből készült tárgyak is, melyeket egykoron az eleki cigányok készítettek.
A kamrában főképpen olyan használati eszközöket láthatnak az érdeklődők, amelyek szintén az egykori eleki cigányságra volt jellemző, pl. fúrók, különböző nádvágó eszközök.
A tervekben többek között az szerepel, hogy ki fogják állítani a helyi vályogvetéssel kapcsolatos eszközöket, illetve egy echós szekeret, ami viszont nem helyi hagyomány, de a cigányság múltjához hozzá tartozik.
A dolognak az is az érdekessége, hogy Erdődi Ferenc nem cigány származású, de már gyermekkora óta voltak cigány barátai, elmondása szerint a 41 évnyi boldog házassága alatt azonban szívében már cigánnyá vált.
Ennek a sikertörténetnek, vagyis a tájháznak talán az lehet az üzenete, hogy mindenhol van valamilyen érték, amit be lehet mutatni, nem kell mindent “fentről” várni, így is lehet Elek, de a cigányság jó hírét kelteni, hisz azóta már sokan keresték fel a tájházat, sőt a Magyar Rádió egyik műsora is foglalkozott a témával.
A konyha a megnyitó napján
A Dankó utca 6. szám alatt található cigány tájházat bárki felkeresheti, belépőt sem kell fizetni, csak előtte kell jelezni a szándékot akár személyesen is (Dankó utca 4.), mindenkit szeretettel fogadnak!
elekfoto 