Klemm Tamás
A következő képek az egykori pékség és a Zöldfa Étterem előtt vonulnak el a május elsejei felvonulásban részt vevő diákok – az eleki Általános Iskola és Gimnázium tanulói.
Kategória: épületek
Klemm Tamás
A következő néhány kép a 70-es évek végén készülhetett, a május elsejei felvonulást ábrázolja, mégpedig a könyvtár előtti kanyarban.
Ki ismeri fel magát a tömegben?
Néhány régi fotó következik a régi május elsejéken jellemző hangulat felidézéséhez.
Az elsőn a mai könyvtár alsó részében működött egykori vendéglátó egységet látjuk vezetőjével és kirakatában az ünnepi díszítéssel.
Bottó Péter kocsmáros alaposan felkészítette a Vendéglátó Vállalat 1. számú üzletének kirakatát: A Szovjetunió, Románia és Magyarország címere mellett a nagy vezérek portréi is láthatóak itt: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás sem hiányozhatott. Neki ez nyilván kötelező lehetett, no de a nyájas közönség részére is biztosan kellemesebb volt bemenni a szépen kidíszített üzlethelyiségbe- talán a kisfröccsök is jobban ízlettek ilyenkor. Elvégre a munka ünnepén nem kellett dolgozni, mindenki egy kicsit elengedhette magát, miután kötelezően meghallgatta a helyi vezetők szónoklatát a nagy vezérek éppen aktuális fontos mondanivalójának közvetítéseként.
A kocsmába menni, lazítani alapvetően csak a felvonulás után lehetett, hiszen minden valamirevaló dolgozónak ott volt a helye kollégái-elvtársai kollektívája soraiban, a május elsejei felvonuláson, amely egy központilag megszervezett helyen indult, és mindig a sportpályán ért véget. Ott volt elegendő hely a szónoklatok meghallgatására és a szabadság élvezésére, mindkettőre szigorúan a megszabott keretek között. De legalább mindenki ünnepelt egy kicsit a barátokkal, kollégákkal, családjával, miután letámasztotta az odáig elcipelt Lenin-képét vagy valamilyen piros betűs jelszót a megadott helyre.
A másik képen felvonulás látható, az eleki szociális otthon dolgozói vonulnak éppen a fentiek szellemében. Meg kell jegyeznem, hogy a felvonulás fényképe jóval későbbi, mint a vendéglátóipari fotó. A dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület.
Rákattintással mindkét fotó nagyítható.
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának ill. Kalló Pálnak!
Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető, amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.
Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll, nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79. házszám alatt).
Az épületről a következőket tudjuk elmondani: 1821-ben épült neoklasszicista stílusban, melynek van egy ikerépülete is, melyben egykoron törvényszék, majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.
Az épületek homlokzatát timpanon díszíti, a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán fogház is működött.
Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt, hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!
Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület, hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője, Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.
A folytatás közismert, hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.
Ma az egykori vármegyeházán található az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye, az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa, ami azt jelenti, hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!
A korabeli levelezőlap lelőhelye: http://www.budaifoantikvarium.hu, a történeti adatoké pedig: Ujj János: Arad-Történelmi városkalauz. Arad, 2001. 108 o.
Rapajkó Tibor
Ezen a szép felvételen, amely 1969 nyarán készült az egykori eleki vásártéren Ecker György látható a feleségével, Wittmann Franciskával, illetve gyermekükkel, Jánossal.
Olyan elekiekről van szó, akik akkor már Nyugat-Németországban éltek (1946 óta), és csak nyaranta tértek vissza egykori szülőfalujukba!
A fénykép az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Írtam annak idején, a főtérről készült kép kapcsán, hogy vajon mit árulhatott boltjában Mag József? A képre kattintva a sarki épület ajtaja fölött fedezhetjük fel nevét.
Időközben fény derült a kérdésre, ami nem is volt nagy rejtvény, hisz magán a képen is jól látszott a nagy Csepel felirat az épület Lökösházi úti oldalán. Nemrég számos érdekes adat érkezett családjától. Az üzletben ezek szerint tehát Mag József műszaki kereskedése volt, melyben a kerékpároktól a varrógépeken át a motorkerékpárokig sok mindent lehetett kapni. Szervizként is működött a cég, hisz tulajdonosa kiváló műszerészként bármit megjavított.
Klemm Tamás
Egy régi fénykép az eleki általános iskola tanárairól. Amint látható, nagy részük egyházi ember volt. A helyszín a “zárda” hátsó beszögellő udvara.
A képen balról a negyedik Singer Ferenc (1919-1993), eleki pap, aki szenvedélyes fotós volt, és akinek a gyűjteményéből a kép származik. Ő később a szegedi Tátra-téri templom plébánosa volt haláláig. Singer Ferenctől jobbra áll a még igen fiatal Mester György, az iskolánk későbbi névadója.
A többiek kiléte egyelőre nem ismert, továbbá az sem, hogy mindannyian tanárként dolgoztak-e, avagy csak látogatóban voltak Eleken. A helyszín a tető ma is meglevő alakja miatt egészen biztos.
Aki ma pl. Elekről Lőkösházára (egykor Elek része) utazik, és átmegy a vasúton, annak bizonyára feltűnik, hogy baloldalt található egy fákkal borított domb, ahol egykoron állt a Bánhidy-kastély az 1870-es évektől 1976-ig.
Itt valamikor a Bánhidy- család bárói ága élt, akikről manapság az átlagember nem sokat tud, ezért is tartjuk fontosnak, hogy most egy kicsit részletesebben szóljunk róluk.
A váci egyházmegyei levéltárban őrzött nemesi oklevél másolata szerint Bánhidy József III. Károly (1711-40) magyar királytól kapott nemességet 1718. december 4-én. (A családi hagyomány és a szakirodalom szerint azonban régebbi nemességről van szó.)
Valószínűleg valamelyik zavaros évszázadban elveszhetett ez a régi oklevél, és egy nyugalmasabb időszakban, pl. a török kiűzése után szükségessé válhatott a nemesség igazolása ismét!–R. T.
A címer heraldikai leírása a következő (részlet az oklevél magyar fordításából): “Egy egyenesen álló kék színű lovagi pajzs, amelyiknek alsó része zöld mezővel van kitöltve, amelyen a két nagy égitest, vagyis a Nap és a Hold között–emez a pajzs alsó jobb, míg amaz a felső bal részében világít–egy egyszarvú a pajzs alsó, jobb széle felé fordulva ugrásra készen ágaskodik szétvetett mellső lábakkal és a háta fölé emelt farokkal. Első lábaival egy aranyozott, a zöld mezőből kiálló, zöld koszorúval díszített lándzsát tart, mely egészen a pajzs felső részéig ér. A pajzson egy nyitott lovagi sisak nyugszik királyi koronával, mely három–belőle kiemelkedő–lengő fehér tollal van díszítve. A sisak csúcsáról a címerpajzs oldalaira jobbról ezüst és piros, balról arany és kék sisaktartó, vagyis foszladék hullámzik tetszetősen, csinosan és tetszetősen díszítve emezt és amazt.”
A nemesi oklevél sehol sem szól arról, hogy a Bánhidy- család miért kapott nemességet, mint ahogy azt sem említi, hogy mit jelentenek a címerben a szimbólumok.
Az viszont jól látszik, hogy az unikornis, vagyis az egyszarvú van a központban. Ez a képzeletbeli lény már az ókorban is felbukkan jelképként, a mitológia szerint pl. a porrá zúzott szarva minden méreg ellenszere!
2012. április 1-én a Bánhidy- család egy másik ágából (a bárói ág kihalt) négy személy Eleken és Lőkösházán is járt, hogy felkeressék az egykori helyszíneket.
Eleken az adventista otthonban elbeszélgettek az utolsó szemtanúval, Kotroczó Menyhérttel (89), aki a fotón Bánhidy Lászlóval látható.
Lőkösházán bejárták az egykori kastély környékét (Bánhidy Attila és Bánhidy László).
Voltak az ottani temetőben is, ahol láthatták a Bánhidy- család elég méltatlan körülmények között lévő síremlékét, illetve felkeresték az újjávarázsolt Bréda-kastélyt is, amit dr. Megyeri Zsolt mutatott be.
Ezen látogatást nyugodtan nevezhetjük történelminek is, hisz egy olyan családról van szó, melyből többen kerültek ki olyanok, akik komoly szerepet vállaltak nem csak Arad vármegye, hanem az ország életében is. (E sorok írója megtiszteltetésnek vette azt, hogy a leszármazottak jelen lévő tagjait kalauzolhatta, illetve segíthetett is nekik!)
Nekünk is, itt a mai Eleken is illik minél többet tudni a Bánhidyakról is. (Szerintünk mindentől függetlenül még ma is, Bánhidy László /1906-84/ a legközismertebb Bánhidy, aki Matula bácsit alakította a közismert ifjúsági filmsorozatban.)
Forrás: Bánhidy Attila (69) szóbeli és írásbeli közlése. (A fotókat Bánhidy András készítette, amit szintén nagyon köszönünk.)
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Mag József családjától érkezett ez a kis sorozat, mely a “maszkák” karneváli felvonulását mutatja be a hatvanas években – akkoriban volt igazán hangulata, szép jelmezekkel, tekintélyes számú felvonulóval, nem utolsó sorban jelentős mennyiségű fánkkal… A mai ínséges időkben az ember szinte vágyik a régi ínséges időkre.
A képek bár picik, és nincs mindegyik jó állapotban, azért igen hangulatosak. Egy kis időutazáson vehetünk részt…
Köszönjük a szép képeket a Mag családnak!
Kevesen tudják, hogy a Körösi Vízgazdálkodási Társulat valójában egy eleki cégből nőtte ki magát.
Ez olvasható róla az interneten:
Társulatunk jogelődje, az Eleki Vízgazdálkodási Társulat 1959. április 22-én alakult meg 5.450 ha érdekeltségi területen. Napjainkban a társulat érdekeltségi területén (175.438 ha) 884 km jegyzett tőkés és 299 km átvett csatornahálózat, valamint 17 szivattyútelep kezelését és üzemeltetését végezzük.
Határai: keleten az országhatár, északon a Fekete-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös, nyugaton a Hármas-Körös és a Szentesi Vízgazdálkodási Társulat, délen az Orosházi Vízgazdálkodási Társulat.
Forrás: http://www.gtm.hu/ecard/korosi-vizgazdalkodasi-tarsulat
A csatornaőrház a Vízügyi Igazgatósághoz tartozik.
elekfoto 