Kategóriák
archiv építészet épületek egyház közigazgatás mezőgazdaság művészet Rapajkó szakma tájkép történelem

“Elek helysége belső telkeinek térképe” (1844)

Ha jobban megnézzük ezt az 1844-ben készült eleki térképet,  akkor azt tudjuk mondani,  hogy a mai utcák elrendezése a központban megegyezik az akkorival! (Akkor pl. még nem létezett Újtelep sem.)

Ezt a térképet Száll Antal egykori eleki plébánosnak (1819-75) köszönhetjük,  aki viszont felajánlotta a köznek, vagyis akkori megfogalmazásban:  Elek mezőváros közönségének.

Tudomásunk szerint az 1990-es években ez az eredeti térkép bekeretezve az eleki plébánián volt látható

Vajon ki tudja a térképen elhelyezni lakóházának a helyét?(Utcanevek Eleken valószínűleg csak a XIX. század második felétől léteznek,  addig csak házszámok voltak.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
építészet épületek ipar közigazgatás művészet szakma történelem technika

A téglák rejtelmei

Itt a nyár és mindenki nyaral, vendéget fogad vagy csak pihen. Pár hete volt egy látogatóm, akinek érdekesnek mondható hobbija van. Feliratos téglákat gyűjt és kategorizálja őket. Én is adtam neki pár darabot a környéken fellelhető darabokból. http://nzvasut.freeweb.hu/teglak.htm

Előkerülési hely: Kakucs -régen eleki közigazgatási terület, ma Kétegyháza - Felirat: DD
Előkerülési hely: Kakucs -régen eleki közigazgatási terület, ma Kétegyháza – Felirat: DD

Ezek a téglák azt engedik sejtetni, hogy Eleken még a Téglagyár megalapítása előtt is volt téglagyártás.

Kategóriák
építészet épületek iskola közigazgatás modern művészet tájkép technika

Lökösházi út szokatlan szemszögből

Klemm Tamás


Az iskolaépület tetejéről készült felvétel 2012. június 4-én kora délután ábrázolja a lökösházi úti egykori gimnáziumot.

A "Gimnázium" épülete a magasból, 2012. június 4-én
A “Gimnázium” épülete a magasból, 2012. június 4-én
Kategóriák
album építészet épületek család csoportkép egyház emberek esemény fotózás gasztro modern művészet politika rólunk tájkép tánc természet utazás zene

Testvérvárosi jubileumi ünnepség Gerolzhofenben, 2012. május 17-21.

A frank Gerolzhofent néhány napra külhoni seregek vették be

Gerolzhofen városa idén több évfordulót ünnepelt – a Mamers, Rodewisch és Scarlino városokkal kötött testvérvárosi kapcsolatok okleveleit 40, 20 és 10 évvel ezelőtt írták alá. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségekre hívták meg az eleki delegációt is. Az ünnepségekhez való méltó hozzájárulásként ezúttal az eleki fúvószenekart és a néptánccsoportot is magunkkal vittük az útra.

Bei der Ankunft verteilten unsere Gastgeber persönliche Infopakete
Érkezés után kedves vendéglátóink személyes info-mappákat osztottak szét mindenkinek

Péntek

Első ott töltött teljes napunkon kedves vendéglátóink a Rhön-hegységbe, vittek minket, ahol először egy szép kisvárosban, Ostheim an der Rhön-ben Németország legnagyobb templomvárát tekintettük meg.

Die berühmte Kirchenburg von Ostheim ist die größte dieser Art im Land
Ostheim híres templomvára a legnagyobb ilyen építmény az egész országban.

Idegenvezetőnk, egy kedves hölgy a “Templomvár barátai egyesület” tagjai közül, sok érdekes dolgot mesélt a teljesen a város egykori lakói által épített erődítményről. Ide akkor menekült a város lakossága, ha jött az ellenség. Időnként szükség volt a vár védelmére, hiszen a város nagy hadi és kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik, és emiatt történelme során gyakran jártak erre különféle fosztogató hadak. A legsúlyosabb esemény a Harmincéves Háborúban történt, amikor a svéd csapatok bevették a várat. Az erőd történetéről többet olvashatunk a vár Wikipedia-oldalán illetve az egyesület weboldalán.

Aussicht aus dem Turm auf die Stadt
Kilátás a vár egyik tornyából a városra

Az érdekes vár megtekintése után Kelet-Németországba vitt utunk – ugyanis a Hotel Eisenacher Haus fogadóban ebédeltünk, amely az egykori határ túloldalán van. Mindenki ötféle fogásból választhatott. Ebéd közben eldönthettük, ki megy másnap a Geomaris élményfürdőbe, és ki a treppendorfi Thomann-központba. A Geomaris-t választók ingyenes belépőjegyeket valamint étkezési bónokat kaptak a következő napra.

Ebéd után annyit javult az addig igencsak borongós és főleg hideg időjárás, hogy vidáman kerekedtünk fel egy kis sétára.

Kategóriák
archiv építészet épületek iskola közigazgatás művészet politika Rapajkó tájkép történelem technika

Az aradi vármegyeháza

Arad,  megyeháza
Arad, megyeháza

Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető,  amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.

Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll,  nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79.  házszám alatt).

Az épületről a következőket tudjuk elmondani:  1821-ben épült neoklasszicista stílusban,  melynek van egy ikerépülete is,  melyben egykoron törvényszék,  majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.

Az épületek homlokzatát timpanon díszíti,  a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán  fogház is működött.

Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt,  hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!

Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület,  hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője,  Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.

A folytatás közismert,  hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.

Ma az egykori vármegyeházán található  az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye,  az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa,  ami azt jelenti,  hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!

A korabeli levelezőlap lelőhelye:  http://www.budaifoantikvarium.hu,  a történeti adatoké pedig:  Ujj János:  Arad-Történelmi városkalauz. Arad,  2001. 108 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek család csoportkép emberek mezőgazdaság művészet Rapajkó tájkép történelem természet

Eleki vásártér 1969

Ezen a szép felvételen,  amely  1969 nyarán készült az egykori eleki vásártéren Ecker György látható a feleségével,  Wittmann Franciskával,  illetve gyermekükkel,  Jánossal.

Olyan elekiekről van szó,  akik akkor már Nyugat-Németországban éltek (1946 óta),  és csak nyaranta tértek vissza egykori szülőfalujukba!

A fénykép az eleki plébánián található.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek család emberek festészet ipar közigazgatás szakma történelem technika

Mag József, az elekiek műszerésze

Klemm Tamás

Írtam annak idején, a főtérről készült kép kapcsán, hogy vajon mit árulhatott boltjában Mag József? A képre kattintva a sarki épület ajtaja fölött fedezhetjük fel nevét.

Hauptplatz von Elek vor 1941.
Az eleki főtér 1941 előtt. A Mag-féle üzlet a sarkon állt

Időközben fény derült a kérdésre, ami nem is volt nagy rejtvény, hisz magán a képen is jól látszott a nagy Csepel felirat az épület Lökösházi úti oldalán. Nemrég számos érdekes adat érkezett családjától. Az üzletben ezek szerint tehát Mag József műszaki kereskedése volt, melyben a kerékpároktól a varrógépeken át a motorkerékpárokig sok mindent lehetett kapni. Szervizként is működött a cég, hisz tulajdonosa kiváló műszerészként bármit megjavított.

Kategóriák
archiv építészet épületek család csoportkép divat egyház emberek iskola közigazgatás politika szakma történelem

Az iskola tanárai a 40-es években

Klemm Tamás

Egy régi fénykép az eleki általános iskola tanárairól. Amint látható, nagy részük egyházi ember volt. A helyszín a “zárda” hátsó beszögellő udvara.

Singer Ferenc és Mester György kollégáik körében, 1947 körül, az eleki általános iskola hátsó udvarán.
Singer Ferenc és Mester György kollégáik körében, 1947 körül, az eleki általános iskola hátsó udvarán.

A képen balról a negyedik Singer Ferenc (1919-1993), eleki pap, aki szenvedélyes fotós volt, és akinek a gyűjteményéből a kép származik. Ő később a szegedi Tátra-téri templom plébánosa volt haláláig. Singer Ferenctől jobbra áll a még igen fiatal Mester György, az iskolánk későbbi névadója.

A többiek kiléte egyelőre nem ismert, továbbá az sem, hogy mindannyian tanárként dolgoztak-e, avagy csak látogatóban voltak Eleken. A helyszín a tető ma is meglevő alakja miatt egészen biztos.

Kategóriák
archiv építészet épületek család emberek esemény festészet közigazgatás mezőgazdaság művészet politika Rapajkó szakma történelem természet utazás

Nem csak a Bánhidy-címerről

Aki ma pl. Elekről Lőkösházára (egykor Elek része) utazik, és átmegy a vasúton, annak bizonyára feltűnik, hogy baloldalt található egy fákkal borított domb, ahol egykoron állt a Bánhidy-kastély az 1870-es évektől 1976-ig.

Itt valamikor a Bánhidy- család bárói ága élt, akikről manapság az átlagember nem sokat tud, ezért is tartjuk fontosnak, hogy most egy kicsit részletesebben szóljunk róluk.

A váci egyházmegyei levéltárban őrzött nemesi oklevél másolata szerint Bánhidy József III. Károly (1711-40) magyar királytól kapott nemességet 1718. december 4-én. (A családi hagyomány és a szakirodalom szerint azonban régebbi nemességről van szó.)

Valószínűleg valamelyik zavaros évszázadban elveszhetett ez a régi oklevél,  és egy nyugalmasabb időszakban,  pl. a török kiűzése után szükségessé válhatott a nemesség  igazolása ismét!–R. T.

A címer heraldikai leírása a következő (részlet az oklevél magyar fordításából): “Egy egyenesen álló kék színű lovagi pajzs,  amelyiknek alsó része zöld mezővel van kitöltve,  amelyen a két nagy égitest,  vagyis a Nap és a Hold között–emez a pajzs alsó jobb,  míg amaz a felső bal részében világít–egy egyszarvú a pajzs alsó,  jobb széle felé fordulva ugrásra készen ágaskodik szétvetett mellső lábakkal és a háta fölé emelt farokkal. Első lábaival egy aranyozott,  a zöld mezőből kiálló,  zöld koszorúval díszített lándzsát tart,  mely  egészen a pajzs felső részéig ér. A pajzson egy nyitott lovagi sisak nyugszik királyi koronával,  mely három–belőle kiemelkedő–lengő fehér tollal van díszítve. A sisak csúcsáról a címerpajzs oldalaira jobbról ezüst és piros,  balról arany és kék sisaktartó,  vagyis foszladék hullámzik tetszetősen,  csinosan és tetszetősen díszítve emezt és amazt.”

A nemesi oklevél sehol sem  szól arról, hogy a Bánhidy- család miért kapott nemességet, mint ahogy azt sem említi,  hogy mit jelentenek a címerben a szimbólumok.

Az viszont jól látszik,  hogy az unikornis,  vagyis az egyszarvú van a központban. Ez a képzeletbeli lény már az ókorban is felbukkan jelképként,  a mitológia szerint pl.  a porrá zúzott szarva minden méreg ellenszere!

2012. április 1-én a Bánhidy- család egy másik ágából (a bárói ág kihalt) négy  személy Eleken és Lőkösházán is járt,  hogy felkeressék az egykori helyszíneket.

Eleken az adventista otthonban elbeszélgettek az utolsó szemtanúval,  Kotroczó Menyhérttel (89),  aki a fotón Bánhidy Lászlóval látható.

Lőkösházán bejárták az egykori kastély környékét (Bánhidy Attila és Bánhidy László).

Voltak az ottani  temetőben is,  ahol láthatták a Bánhidy- család elég méltatlan körülmények között lévő síremlékét,  illetve felkeresték az újjávarázsolt Bréda-kastélyt is, amit dr. Megyeri Zsolt mutatott be.

Ezen látogatást nyugodtan nevezhetjük történelminek is,  hisz egy olyan családról van szó,  melyből többen kerültek ki olyanok,  akik komoly szerepet vállaltak nem csak Arad vármegye,  hanem az ország életében is. (E sorok írója megtiszteltetésnek vette azt,  hogy a leszármazottak jelen lévő tagjait kalauzolhatta,  illetve segíthetett is nekik!)

Nekünk is,  itt a mai Eleken is illik minél többet tudni  a Bánhidyakról is. (Szerintünk mindentől függetlenül még ma is,  Bánhidy László /1906-84/ a legközismertebb Bánhidy,  aki Matula bácsit alakította a közismert ifjúsági filmsorozatban.)

Forrás:  Bánhidy Attila (69) szóbeli és írásbeli közlése. (A fotókat Bánhidy András készítette,  amit szintén nagyon köszönünk.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet egyház emberek esemény ipar iskola közigazgatás művészet Rapajkó szakma színjátszás történelem zene

1924-az eleki németek bicentenáriuma

A boldog békeidők,  illetve az azt követő közismert tragikus események után az elekiek 1924-ben ünnepelték meg a község újratelepítésének a 200. évfordulóját (bicentenáriumát),  vagyis azt,  hogy a török pusztítás után egykoron németekkel népesítették be Eleket.