A vitézi rend magyar alapítású rend, amelyet Horthy Miklós kormányzó alapított 1920-ban. Olyan személyeket avattak a rend tagjaivá, akik harcokban, vagy esetleg egyéb módon tűntek ki a magyar nemzet szolgálatában. Tagjai vitézi telket, azaz földbirtokot is kaptak, és a „vitéz” előnevet használhatták, a cím használatára a Rend alapszabálya szerint a legidősebb férfi leszármazott is jogosulttá vált. A cím használatát 1947 óta a ma is hatályos 1947. évi IV. törvény megtiltja, olvasható a wikipédián.
Vitéz emberek Eleken is éltek és így vitézi telkek itt is kerültek kiosztásra. Kotroczó József (Lőkösháza) lerajzolta, hogy a Lőkösháza felé vezető út mellett hol voltak ezek a telkek kimérve.
Vitézi telkek
A jobb olvashatóság érdekében pár feliratot „begépeltem”.
A tájház az ifj. Rozsdás János által készített faliképpel
2012. augusztus 16-tól új látványossággal lett gazdagabb városunk, hisz ezen a napon átadásra került az eleki, illetve általában a cigányságnak emléket állító cigány tájház.
(Hazánkban az első cigány tájházat a szabolcs-szatmár-bereg megyei Hodászon adták át még 2001-ben.)
Fontos kiemelni, hogy önerőből valósult meg ez a nemes elképzelés, hisz Erdődi Ferenc (1946-) és felesége, Lakatos Julianna (1952-) az egykori szülői házat varázsolták újjá, így megmentették az utókornak, sőt be is rendezték a több évtizede gyűjtött tárgyakkal.
Erdődi Ferenc, Kalaman János, eleki plébános és Lakatos Julianna
A mostani tájháznak otthont adó épületet Lakatos Sándor (1910-86) még 1943-ban építette saját kezűleg!
A tájházban meg lehet tekinteni a következőket: a hálószobában pl. azt az ágyat, ahol Erdődi Ferenc is született, illetve azokat a kegytárgyakat, melyek a cigányság vallásosságát hűen kifejezik.
A konyhában érdekes megnézni a kenyérsütéssel kapcsolatos használati eszközöket, de itt láthatók azok a gyékényből készült tárgyak is, melyeket egykoron az eleki cigányok készítettek.
A kamrában főképpen olyan használati eszközöket láthatnak az érdeklődők, amelyek szintén az egykori eleki cigányságra volt jellemző, pl. fúrók, különböző nádvágó eszközök.
A tervekben többek között az szerepel, hogy ki fogják állítani a helyi vályogvetéssel kapcsolatos eszközöket, illetve egy echós szekeret, ami viszont nem helyi hagyomány, de a cigányság múltjához hozzá tartozik.
A dolognak az is az érdekessége, hogy Erdődi Ferenc nem cigány származású, de már gyermekkora óta voltak cigány barátai, elmondása szerint a 41 évnyi boldog házassága alatt azonban szívében már cigánnyá vált.
Ennek a sikertörténetnek, vagyis a tájháznak talán az lehet az üzenete, hogy mindenhol van valamilyen érték, amit be lehet mutatni, nem kell mindent “fentről” várni, így is lehet Elek, de a cigányság jó hírét kelteni, hisz azóta már sokan keresték fel a tájházat, sőt a Magyar Rádió egyik műsora is foglalkozott a témával.
A konyha a megnyitó napján
A Dankó utca 6. szám alatt található cigány tájházat bárki felkeresheti, belépőt sem kell fizetni, csak előtte kell jelezni a szándékot akár személyesen is (Dankó utca 4.), mindenkit szeretettel fogadnak!
Városunkban él Budai Alex, aki sikeres sportolónak számít, hisz a közelmúltban a következő eredményeket érte el:
A Wako Kick-Box II. oszt. Magyar Bajnokság K-1 szabályrendszerben 75 kg-ban 2-dik helyezés 2009-ben, a X. Szuperinfó Mikulás Kupán 71 kg-ban 2-dik helyezés K-1 szabályrendszerben 2010-ben, a Wako Kick-Box és K-1 Magyar Bajnoki I.forduló felnőtt kategóriában 3-dik helyezés K-1-ben szintén 2011-ben. (A fényképen mint K-1 Magyar Bajnokságon 75 kg-ban 2009-ben Pécsett megszerzett magyar bajnok látható!)
(Végül, de azért mégsem teljesen utolsó sorban, meg kell említenünk azt is, hogy Budai Alex a gyulai központú Harruckern Középiskola eleki tagintézményének érettségi előtt álló diákja is!)
Nem régen vele beszélgettünk.
– Alex, miért választottad ezt a sportágat, mármint a K-1-et?
– Azért, mert másban nem találtam magamat jónak, mint ebben a sportban, a focit is elkezdtem, de éreztem, hogy az nem nagyon megy, és ezért abbahagytam, így vágtam bele a küzdősport világába. A K-1 tetszett nagyon, ezért is űzöm a mai napig is.
– Alex, hol kezdtél el versenyszerűen sportolni?
– Sok helyre kezdtem eljárni pl. Elekre a Gyuszek Team-hez, aztán Rácz Déneshez Békéscsabára, majd ő vitt el magával Békésre a Szeged Tigers Club egyik
csapatához, mert ahogy én tudtam, a békési thai-box klub edzője, Szabó Sándor a békéscsabai Lakótelepi SE és a Szeged Tigers csapatának az edzője is. Szabó Sándor indított el a pályafutásomon, amit nagyon köszönök neki. Igazán nagy tudású emberről van szó, aki kiváló edzőnek számít Békés megyében.
– Most hol folytatod tovább sportpályafutásodat?
– Kétegyházán a Dragons Team-nél vagyok éppen Nagy László fekete öves mesteredzőnél. Sajnos, tanulmányaim miatt nem tudok már Békésre átjárni, sok mindent tervezek a jövőre vonatkozólag, hisz Szegedre szeretnénk menni a barátnőmmel. Szerencsére az edzések Kétegyházán nagyon hasonlítanak a békési edzésekre, és Kétegyháza sokkal közelebb van Elekhez.
-Voltak már komolyabb mérkőzéseid?
-Persze volt sok edzőmeccsem is meg profi és amatőr mérkőzéseim is, mindenbe belekóstoltam. Döntős is voltam már, sajnos ott nem sikerült még győznöm, de voltam már bronzérmes is. Hála istennek részt vehettem gálákon és különböző rendezvényeken, amelyek különleges élményeket jelentettek számomra!
-Köszönjük az interjút, és azt kívánjuk, hogy élet minden területén sikeres legyél!
Decemberben nem szokatlan módon a múlt héten leesett az első komolyabb mennyiségű hó.
Ki-ki vérmérséklete szerint ujjongott vagy éppen ellenkezőleg. Mindenesetre a hó járt némi kis plusz hideggel is pár napig, így lehetett két-három nap szánkózási lehetőség mellett ugyanennyi ideig intenzíven fűteni is.
Tovatűnőben a fehérség, hisz időközben az egész gyorsan olvadni kezdett. Emlékül készült az itt látható felvétel, az általános iskola első emeletéről.
Eleken is sokaknak cseng ismerősen Dr Csepregi Imre plébános, pápai prelátus neve. A makói születésű plébános 1913-1931 közt Eleken, majd 1931-1954-ig Makón szolgált. 1944. szeptember 22-től, 1953. június 8-ig naplót vezetett. A kézirat terjedelme 3363 oldal, számítógépen 1700 oldal. A naplót nem magának hanem az utókornak vezette, hogy így segítségével ismerjék meg az általa átélt diktatúra mindennapjait. A napló majdnem tűzre került, ám pár lelkes embernek köszönhetően mára könyv lett belőle. A mű összeállítása nem csak a kézirat nagy terjedelme miatt volt nehéz. A szocialista diktatúra miatt a napló egy részét latinul írta.
De hála Tóth Ferenc szerkesztőnek a könyv első kötete 2011-ben megjelenhetett, méghozzá Dr Csepregi Imre plébános születésének 130., makói plébánosi kinevezésének 80. évfordulóján.
A második kötet bemutatója a napokban volt. Aki szeretné megvásárolni az keresse a makói Kincskereső Könyvesboltot (30/455-39-99).
A könyvben több eleki vonatkozású bejegyzés is található, hiszen a plébános hiába költözött Makóra, nem feledte az elekieket!
Mivel egészen a második világháború végéig Elekhez tartozott Lőkösháza is, ezért kissé a lőkösházi vonatkozású emlékek iránt is érdeklődök. Mostanában sikerült hozzájussak egy ritka képeslaphoz, amin a brédai kastély látható. A képeslap 1939-es kiadású.
Bréda Kastély 1939.
A napokban Kotroczó Józseftől (Lőkösháza) kaptam e-mail-ben a Bréda kastélynál készült következő ritka, a maga nemében egyedülálló képeket.
A földesúr felesége és fia
A képek valószínűleg 1944-ben készültek.
Cselédek a gyerekekkel
A fotók Kotroczó József tulajdonát képezik és szívesen mesél bárkinek a régi időkről. A képekre kattintva azok nagyíthatóak.
Magyarország területén arányában a legtöbb német 1890-ben élt, hisz az akkori országos népszámlálás szerint hazánk össznépessége 15. 261. 000 fő volt, amiből 1. 999. 000 fő jelentette a német népességet, ami 13, 1 %-ot tett ki.
A következő népszámlálási adatok viszont csökkenést jelentenek, ami részben magyarázható az önkéntes asszimilációjával, illetve a területi veszteségekkel is
Az viszont érdekes, hogy 1920-ban vallották magukat legtöbben németnek, a 7. 987. 000 össznépességből 550. 000-en, vagyis 6, 9 %-ban, 1941-ben egy teljesen más történelmi helyzetben is “csak ” 5, 1%-ban (475. 000-en), a mai Magyarország területén akkor 10. 245. 000-en éltek.
Érdemes összevetni az egykori és a mostani helyzetet bemutató térképet.
A magyarországi németség 1930-ban
Egykoron, még a megcsonkított országban is a Dunántúlon élt a legtöbb német, főleg Baranyában, Veszprémben, Komáromban, de pl. Sopronban és környékén is.
A térképen is jól látszik, hogy a Duna mentén Bácskában is sok német élt akkor.
Trianon következtében az eleki és az almáskamarási németek szó szerint a határ mellé szorultak, pedig közismert, hogy ” Eleken túl is” élnek németek.
A térképen nem tüntetik fel Mezőberényt név szerint, csak az ott élő németség “szigetét”.
A magyarországi németség 2001-ben
Ehhez képest jóval kedvezőtlenebb állapotokat olvashatunk le a mostani térképről, vagyis 2001-ből. (Sajnos.)
2001-ben hazánk népessége 10. 245. 000 főre csökkent, amiből csak 34 ezren vallották magukat németnek, ami csak 0, 3%-nak felel meg!
Eleken 2001-ben 99-en vallották azt, hogy otthon németül beszélnek, ami a tragikus előzmények miatt nem is olyan rossz arány az 5. 500 fős össznépességen belül.
A németség arányának tragikus változása az 1945 utáni elűzetéssel magyarázható, hisz az ország ekkor veszítette el a németség kb. 2/3-t!
Éppen ezért örülhetünk annak, hogy az egykori tömb német területek helyén megfogyva, de törve nem ma is él egy viszonylag jelentős német népesség, főleg a Dunántúlon! (Ezek főképpen a rendszerváltoztatással magyarázhatók.)
Az már tragikus, hogy a mostani állapotokat bemutató térkép már fel sem tünteti Eleket, csak Almáskamarás területét, vajon miért?
Az viszont érdekes, hogy az előző térkép nem tud pl. a borsodi, szabolcsi németekről.
Azt azért el kell mondanunk, hogy 1994-98-tól a mai Békés megyében a következő településeken működnek német nemzetiségi önkormányzatok: Gyula, Elek, Almáskamarás, Gyomaenrőd, Mezőberény, Orosháza, Kétegyháza. (A most bemutatott térképek sem tüntetik fel ezeket a településeket, csak töredéküket!)
A Rubicon 2012 novemberi lapszáma
Akik kíványcsiak arra, hogy mikor és miért érkeztek Magyarországra németek, illetve milyen tragédiákat kellet elszenvedniük, azok olvassák el a Rubicon 2012 novemberi lapszámát (www.rubicon.hu), a térképeket és az egyéb adatokat mi is onnan vettük át.
Elek oktatási és kulturális életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962), illetve a gimnázium alapításával (1963).
Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket, míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.
Mint ahogy a mostani fényképünk is bizonyítja, a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra, a szakiskolai kollégiumban is.
Ezen az 1964-ben készült, enyhén rongálódott fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított, a lemezekről nem is beszélve!)
Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet, mert pl. jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is, hisz a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő, alkalmazott?).
A ruházat is sokatmondó, hisz az viszonylag egyszerű, de van már női nadrág is.
A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek, vajon ki ismeri fel őket?
Magyarországon az 1980-as évek végétől felgyorsult a várossá válás folyamata, vagyis sok nagyközségből város lett, mint ahogy Elek esetében is ez történt 1996-ban, sőt emiatt mára már szinte nem is maradt nagyközség Békés megyében!
Hazánkban különösen a rendszerváltoztatásnak köszönhetően visszaállt a rend a címerek tekintetében is, mely többek között azzal is bizonyítható, hogy a megyei önkormányzatok központjában, vagyis régiesen fogalmazva, a megyeháza tanácstermében is láthatók ezek a régi, vagy pedig a hagyományoknak megfelelően újonnan elkészült településcímerek.
Az eleki címer Békéscsabán
(A képen látható címerek sorrendje balról jobbra: Békéscsaba, Csorvás, Füzesgyarmat, Elek, Dévaványa, Gyomaendrőd és Gyula.)
Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános 1959 novemberében hunyt el, miután 1956-os tevékenysége miatt meghurcolták, és egy időre a márianosztrai börtönbe került. Az ő temetését ábrázolja a fénykép – a menet éppen a tanácsháza (egykori főszolgabírói hivatal) előtt vonul el, a temető irányába.
elekfoto 