Kategóriák
archiv emberek háború történelem

A Nagy Háború katonái II.

 „A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története” című könyvben találtam az alábbi I. világháborúban szolgált eleki születésű huszárokat:

Kiss József huszár.
Lipitzky György tizedes.

Rövidítések: U.e. év = ugyanezen év (tehát 1914.), k.-galiciai = kelet galíciai, O2 = II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem (köznyelven „kisezüst”), Br. =Bronz Ezüst Vitézségi Érem, 1. k. h. e. = 1. közös huszár ezred, K. cs. k. = Károly Csapatkereszt,Seb. é. = Sebesülési Érem, H.e.é. = Háborús Emlékérem, 1912-13. évi m. ker. =1912-13. évi mozgósítási kereszt.

Wittmann Attila

Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény háború politika történelem utazás

Katonai temető

A következő fényképet Zahorán Attila (Kétegyháza) küldte el számunkra. Egy eleki ház lomtalanításakor került elő a felvétel. Valamikor 1944-ben készülhetett valószínűleg Ludowikowka településen a mai Ukrajna területén. Többszörös digitális nagyítást követően a fejfákon magyar katonák neve lett olvasható. A Hadisír Gondozó Iroda segítségével a nevek mellé néhány adat is került.

Magyar katonai temető, eleki hősi halottal.

Sztatoszta László Szül: Dávidfalva, 1920.04.04.  Meghalt: 1944.09.10. elvérzett

Niedermayer György Szül: Elek, 1911.05.10.  Meghalt: 1944.08.01.  aknarobbanás

Boda Mozes  Szül:Diósd, 1920.11.08. Meghalt: 1944.09.17.  aknaszilánk

Oláh József  Szül: Balmazújváros, 1915.02.05.  Meghalt: 1944.09.12. aknatámadás

Tóth János Szül: Vámospércs, 1917.01.09.  Meghalt: 1944.09.10.

Post János         Szül:1899-?-?             Szül. hely: ?         Meghalt: 1944.06.02.

A többi név megfejtése még várat magára.

Wittmann Attila

Kategóriák
archiv emberek háború történelem

A Nagy Háború katonái

Az I. világháborút (1914-1918) egészen a második világháború kitöréséig a „Nagy Háború”-nak vagy csak „Világháborúnak” nevezték, hiszen korábban még nem volt ilyen világméretű katonai konfliktus. Közeledik 2014. az I. világháború kitörésének 100. évfordulója. Egyre több kiállítás, könyv és dokumentumfilm készül, ami a történelemnek ezt a szeletét dolgozza fel.

A két világháború közti időszakban kezdtek megjelenni azok a kiadványok, amelyek feldolgozták az 1914-1918. közti időszak katonai eseményeit. Akkor még éltek szemtanúk, éltek a katonák és éltek a tisztek, akik hazajöttek a frontról vagy a hadifogságból és elmesélték, hogy pontosan mi és hogyan történt a harcmezőn. Ezen beszámolók felhasználásával készültek az első könyvek az 1930-as években.

Gányai Csaba barátomnak köszönhetően a napokban jutottam hozzá egy kutató számára igen értékes könyvhöz. A címe: „A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története”. Az előszót nagybányai vitéz Horthy István nyugállományú lovassági tábornok írta. A könyv kétszer került kiadásra, először 1936-ban, majd kissé bővítve 1939-ben. A mű végén néhány arckép és két névsor is igyekszik emléket állítani a magyar lovaskatonáknak. Ezeket végignézve szerencsére találtam pár eleki huszárt, akik rövid katonai történetét szeretném majd több részletben közzétenni.

Elsőként olvassunk Klemm Miksa járőrvezetőről.

Rövidítések: 3. k. h. e. = 3. közös huszár ezred, Br. = Bronz Vitézségi Érem, K. cs. k. = Károly Csapatkereszt, H.e.é. = Háborús Emlékérem, 1912-13. évi m. ker. =1912-13. évi mozgósítási kereszt.

Wittmann Attila

Kategóriák
album épületek csoportkép divat egyház emberek esemény modern művészet politika tájkép tánc történelem utazás zene

Megtalálták gyökereiket

A Gerolzhofenben tartott Bánáti Búcsúról újabb cikk jelent meg a Mainpost.de oldalon “Megtalálták gyökereiket” címmel – eredetiben itt olvasható. (Deutscher Originaltext des Artikels bei mainpost.de)

A cikkben a következőket olvashatjuk:

A testvérvárosi megbízott és a turista-információ pozitív visszajelzéseket kapott a szentmártoniak találkozójáról

“Egészen nagyszerű rendezvény volt” – Hannelore Hippeli képviselő asszony még mindig a nagy esemény hatása alatt áll, amely múlt hétvégén Gerolzhofenben zajlott. Több, mint ötszáz vendég érkezett Szentmárton falu egykori lakosainak találkozójára a steigerwaldi városba. “Ez volt a legszebb ünnepség, amit az utóbbi tíz évben a Stadthalléban láthattam”, lelkendezett Hubert Zink képviselő is, aki feleségével, Heikével szombaton segített a vendégek ellátásában.

Szentmártoni táncosok Gerolzhofen főterén, 2012.
Szentmártoni táncosok Gerolzhofen főterén, 2012. – Fotó: mainpost.de

Bernhard Fackelmann szervezésében körülbelül 200 személy – mindannyian a ma Romániához tartozó Szentmárton egykori lakosai vagy azok leszármazottjai – háromnapos tartózkodásra foglalt szobát a környéken, péntektől vasárnapig. Szombaton még jött körülbelül háromszáz napi vendég. Mindannyian őseik nyomait keresték, akik 1724-ben, a nagy nyomor idején Gerolzhofenből és más frank falvakból egy nagy csoportban a ma Magyarországon levő Elekre és Szentmártonba vándoroltak ki.

Bernhard Fackelmann már egy évvel korábban eljutott Gerolzhofenbe. Alapos családfakutatása során arra jutott, hogy a frank kivándorlók csapata annak idején nem csak – ami már régóta ismert – Elek községet népesítette be újra, hanem az is kiderült, hogy a frankok közül sokan továbbköltöztek a szomszédos Szentmártonba. Ezek után mi lehetett volna kézenfekvőbb annál, mint hogy a szentmártoniak kétévente megrendezett találkozóját ezúttal Gerolzhofenben szervezzék meg, tulajdonképpen az őshazájukban. Ezért Fackelmann már egy éve előrendelésben lefoglalta a környék összes fellelhető szállodai szobáját.

Kategóriák
album épületek egyház emberek esemény modern művészet politika tánc történelem

Az első Bánáti Búcsú Gerolzhofenben

Múlt hétvégén Gerolzhofenben a békés-bánáti németség Harruckern János György-féle 1724-es betelepítésére emlékeztek. A mintegy 500, főleg dél-német területről érkezett vendég egykori szentmártoni lakosként illetve szentmártoniak leszármazottjaként érkezett a Bánáti Búcsúra.

Tulajdonképpen az egykori eleki németség is az egykoron Gerolzhofenből kivándoroltak közé tartozik, így egy kicsit mi is magunkénak érezhetjük ezt az ünnepet.

Szentmártoniak tánca a gerolzhofeni piactéren
Szentmártoniak tánca a gerolzhofeni piactéren – Első Szentmártoni Búcsú, 2012. (Forrás: Mainpost.de)

Az ünnepségről a Mainpost online kiadása a következőképpen ír (ide kattintva megnyílik az eredeti német nyelvű cikk):

Ünnepség a régi hazában

Bánáti búcsú: 500 személy érkezett Németország minden részéből
Boldogan, saját népi zenekarjuk hangjaitól kísérve vonultak be az elmúlt hétvégén a gerolzhofeni plébániatemplomba: annak a 380 frank családnak az utódai érkeztek, akik hazájukat 1724-ben Magyarország irányába elhagyták. Köztük 66 család származott Gerolzhofenből, akik nemcsak Eleket, hanem a szomszédos Romániában levő Szentmártont is újra benépesítették.

Kategóriák
archiv család emberek politika Rapajkó történelem utazás

Világosról jöttek Elekre

Ha  ránézünk  ennek a házaspárnak a fényképére,  mely egy kereszten található az eleki római katolikus temetőben,  akkor két idős embert láthatunk. Ez  a két fénykép valószínűleg nem sokkal haláluk előtt készülhetett.

Mit tudhatunk ma róluk? A katolikus halotti anyakönyv szerint mindketten a közeli Világosról (ma Románia) jöttek Elekre,  hogy mi volt ennek az oka,  nem tudjuk.

Kategóriák
csoportkép emberek esemény gasztro közigazgatás modern művészet tánc utazás zene

Békében Békésben – az eleki gyermek tánccsoporttal

Pár éve rendszeresen megrendezik Békéscsabán a Békében Békésben elnevezésű rendezvénysorozatot, melyen idén néhány kis produkcióval az eleki német gyermek tánccsoport is fellépett, Nagyné Nádor Gabriella vezetésével.

Az eleki német gyermek tánccsoport, mely Nagyné Nádor Gabriella vezetésével működik.
Az eleki német gyermek tánccsoport, mely Nagyné Nádor Gabriella vezetésével működik.

A rendezvény a békéscsabai szlovák önkormányzat mellett, az evangélikus nagytemplom mögötti téren zajlott. Árusok és fellépők színes forgataga tette változatossá a hétvégét ezen a helyen.

Kategóriák
archiv család egyház emberek politika Rapajkó történelem

Szál Antal (1795-1875), aki legtovább volt eleki plébános

Szál Antal 1795-ben született Aradon. Pappá szentelése után először káplán volt,  majd pedig 1820-tól 55 évig plébánoskén szolgált Eleken,  így  eddig ő az,  aki ilyen egyházi beosztásban a legtovább tevékenykedett lakóhelyünkön.

(A fényképe az eleki plébánián található,  eddig nagyobb nyilvánosságot még nem kapott!)

Gondoljunk bele,  amikor idejött,  még nem volt reformkor,  de amikor meghalt (1875.  január 7.),  már nyolc éve létezett az Osztrák-Magyar Monarchia!

Az anyakönyvi bejegyzés szerin a halál oka marasmus senilis,  vagyis valószínűleg egy olyan betegségben halhatott meg,  mely az öregséggel jelentkező fertőzés lehetett,

Kategóriák
egyház emberek Rapajkó történelem

Ruck Franciska-egy fénykép az eleki temetőből

Mint minden temetőben,  az eleki katolikusban is,  van jó néhány olyan sírkő,  amelyen fénykép is található. Akárhogy is nézzük ezeket a régi,  többé-kevésbé megfakult fotókat,  a történelemnek valamilyen lenyomatainak tekinthetjük őket.

Jelképes módon ezek az egykori eleki németek még ma is ránk tekintenek a homályos múltból, mint például Ruck Franciska is.

Ha most mai szemmel megnézzük Ruck Franciska fényképét,  akkor talán azt modhatnánk róla,  hogy komoly, megfontolt fiatal nő lehetett,  aki a korabeli öltözet,  illetve a fekete szín dominanciája miatt idősebbnek tűnik valós koránál.

Valószínűleg nagyon szerethették, ha fontosnak tartották azt,  hogy személye ilyen módon “örök időkre”  megőrződjön.

A korabeli egyházi anyakönyvi bejegyzések alapján szerencsére azért néhány fontos dolgot sikerült megtudnunk róla.

A férje Strifler János volt,  de valószínűleg csak egy leányuk született,  Veronika  1915. április 12-én,  aki házasságot kötött 1932. március 15-én az 1908. szeptember 8-án született Bender Györggyel.

Ezt a házasságot azonban az édesanya,  vagyis Ruck Franciska már nem élhette meg,  mert korábban,  1929. április 3-án 35 éves korában tüdővészben maghalt. A halála előtt a Tavasz utcában (ma is az) lakott.

Most nem tudjuk megmondani,  hogy mi történt a családdal később,  csak azt,  hogy akkoriban még elég rosszak voltak a halálozási mutatók még felnőtt korban is,  de ez nyilván nem nyugtatta meg a családot,  mint ahogy az sem,  hogy a gazdasági világválság csak tovább nehezítette az életet Eleken is!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
épületek emberek esemény iskola közigazgatás modern Rapajkó szakma

Eleken is megkezdődött

2012.  szeptember 3-án a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében is megkezdődött a 2012-13-as tanév az itt tanuló 228 diák számára.

A tanévet az idén is Singer Ferenc intézményvezető nyitotta meg,  aki beszédében kiemelte azt,  lehet hogy most többen vannak azok,  akik az iskolai élet “nehézségeire” gondolnak,  de idővel ezek meg fognak szépülni, mint ahogy pl. az idén nyáron is ez történt a 25 évvel ezelőtt végzettek osztálytalálkozóján!

A kilencedisek  azzal bátorította,  hogy gondoljanak arra,  mindenki így kezdte,  de szólt arról is,  a  mostani tanévben végzősök számára  pedig a legnagyobb feladat az lesz, hogy   el kell dönteniük,   mit  szeretnének  tenni az életben.

Az intézményvezető bejelentette azt is,  hogy az eleki tagintézményben az idén fogják bevezetni az elektronikus naplót,  így minden  illetékes figyelemmel kísérheti a tanulók tanulmányi eredményeit.

Az ünnepség végén felolvasták Gara Ágnes,  a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ vezetőjének üdvözlő szavait is.

(A fényképeket Zsóri Tibor készítette.)

Rapajkó Tibor