Kevesen tudják, hogy a Körösi Vízgazdálkodási Társulat valójában egy eleki cégből nőtte ki magát.
Ez olvasható róla az interneten:
Társulatunk jogelődje, az Eleki Vízgazdálkodási Társulat 1959. április 22-én alakult meg 5.450 ha érdekeltségi területen. Napjainkban a társulat érdekeltségi területén (175.438 ha) 884 km jegyzett tőkés és 299 km átvett csatornahálózat, valamint 17 szivattyútelep kezelését és üzemeltetését végezzük.
Határai: keleten az országhatár, északon a Fekete-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös, nyugaton a Hármas-Körös és a Szentesi Vízgazdálkodási Társulat, délen az Orosházi Vízgazdálkodási Társulat. Forrás: http://www.gtm.hu/ecard/korosi-vizgazdalkodasi-tarsulat
Csatornaőrház Eleken
A csatornaőrház a Vízügyi Igazgatósághoz tartozik.
Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb. csak tíz km-re található Szentmárton, amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.
A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek, de Szentmárton is.
Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható, hogy Szentmártonban és Eleken is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.
A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)
1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt, amiből 61,2% volt német ajkú.
Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os, vagyis nem minden német vallotta magát németnek, ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.
Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le.
Közismert eleki személy, sokak kedves tanára és barátja, nem utolsó sorban az eleki német szokások kutatója volt Mester (Mahler) György. Nevét az eleki általános iskola 2003. október 18-án vette fel.
Szép esküvői képét Mag Valéria juttatta el hozzánk. A kép bemutatása kapcsán idézzük fel a tanár úr életútját röviden.
1918. április 22-én született Eleken, Mahler György néven. Apja Mahler Flórián, kovácsmester, anyja Post Szabina. Anyanyelve német.
Dr. Mester György 1975 körül
Két évet járt óvodába, majd az elemi iskoláit is Eleken végezte. Ezt követően az Állami Polgári Fiúiskola tanulója. 1931-től 1937-ig a szegedi kegyesrendi városi római katolikus Dugonics András Gimnáziumban tanult. Ezután 1937-től 1941-ig főiskolára járt magyar-történelem szakon, ugyanakkor rendkívüli hallgató az egyetem német nyelv és irodalom szakán.
1941 és 1943 között Temerinben, az Állami Polgári fiúiskolában tanít.
1943 októberétől katonai szolgálatát tölti a szegedi V. sz. Honvédségi Helyőrs Katonai Kórházában.
1945. május 4-én az ausztriai Wels városában amerikai hadifogságba esik.
Nemrég’ jutottam hozzá két kiadványhoz. Az egyik Arad Vármegye és Arad szabad királyi város monográphiája (1913-as kiadás) amit Dr. Jancsó Benedek szerkesztett 1905-ig, majd tőle Dr. Somogyi Gyula vette át ezt a feladatot. A másik ilyen történeti kiadvány a kétegyházi születésű Márki Sándor által megírt Arad Vármegye es Arad szabad királyi város története (1895-ös kiadás).
A két kiadványból kissé “szemezgettem”.
Dr Somogyi Gyula így ír Elekről:
Elek. Eleki járás. (Lásd I. 259 l.) Területe 26539 kat. hold. Lakói száma 7265. kevert lakósságú, túlnyomólag német község. Sikságon fekszik, az Acsev. vonala mentén. Átszeli a községet a kétegyháza-székudvari törvényhatósági út. Egykor Zaránd területén feküdt. Határolják: Nagypél, Ottlaka, a lőkösházi és jánosházi puszták, Kétegyháza és Szentbenedek-puszta határa. Földje nagyon termékeny. Termelnek gabonát, káposztát, burgonyát. A lakósság nagy sertéskereskedést és sertéshizlalást folytat. Valóságos sertésbörze van Eleken.
Elek 1856-ig község volt, ekkor kapta a mezővárosi cimet. Az oláhok Alexeának nevezik. Temploma egy sírkertben 1735-ben épült. 1790-ben építették a nagy templomot. Lakóssága eredetileg magyar, de ez kipusztulván, németeket telepítettek be. 1717-ben Harrucker népesítette be birodalmi németekkel (Baden, Württemberg, Rajna-völgy).
Topográfiai helyek: liba-legelő, uj-földek, homok-gödör, Ottlaka-szőlő, Kispél (melyet az országút kétrészre szel: Kis-Kispél és Nagy-Kispélre), Papi-domb
A XIX. század során készült Magyarország II. katonai felmérése, amely alapján katonai térképészek egy részletes térképet készítettek az udvar megrendelésére.
Elek a XIX. századi katonai felmérés térképén.
Érdemes megnézni rajta Eleket és környékét. Egy kapcsoló segítségével át lehet váltani a mai Google Earth-műholdfelvételek rétegére, ráadásul fokozatosan átváltható átlátszóságot is be lehet állítani a rétegek között.
A térképrendszer megnézhető erre a linkre kattintva. A fentebb mutatott kép forrása is ez a térkép.
Ha valaki pl. Makón keresztül utazik Szegedre, annak biztosan feltűnik egy szép középület, ami 1950-ig az egykori Csanád vármegye közgyűlésének adott otthont, és ennek a történelmi megyének a sajnálatos felszámolása után pedig a helyi közigazgatás központjaként működött (1990-től városháza).
Mivel 1920-tól az egykori eleki járás felét Romániához csatolták, így Elek egy ideig, 1920-23-ig Csonka-Arad megye székhelye volt, utána pedig 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott, majd pedig Békés megyéhez, így közel harminc évig ebben a makói épületben is döntöttek Elekről.
Az eleki Historia Domus korabeli bejegyzése szerint azonban jobb lett volna, ha akkor Eleket Békés vármegyéhez csatolták volna, ami tényleg logikus lett volna, hisz pl. Gyula sokkal közelebb van, mint Makó,
Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.
Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.
Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.
Singer varrótanfolyam Eleken - 1928
A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség.
Magyarországon 1998-ban leszerelt az utolsó sorállományú határőr is, 2008-ban pedig már az önálló határőrség is megszűnt, hisz integrálódott a rendőrségbe.
Eleken, a ránk erőszakolt trianoni határok miatt az 1920-as évektől kezdően egészen az 1990-es évekig volt határőrőrs. (Az első őrs a Kossuth út és a Kiss utca sarkán volt, a II. világháború után pedig a Szent István és a Kossuth út találkozásán lévő házból alakították ki az újat.)
Gondoljunk bele, kb. hetven év alatt hány fiatal töltötte életének egy fontos szakaszát Eleken! Vajon erről mit írhattak haza?
Az egykori őrs Szent István úti bejáratán még ma is elolvasható egy nyilvánosságnak szánt üzenet az ajtóra karcolva, mely szerint valakinek már csak négy hete, vagyis huszonnyolc napja van (volt) a leszerelésig.
Ez a mai fiataloknak már történelem, nem értik, érthetik a jelentését, amin természetesen lehet vitatkozni, pl. azon, hogy szerencsés volt-e a sorkötelesség eltörlése ebben a nemzeti jelleget is felvállaló fegyveres testületek korában!
Rapajkó Tibor: Mahler György(1879-?), aki szintén parlamenti képviselő volt
Mahler György életéről, politikai tevékenységéről sajnos igen keveset tudunk, amit a már többször emlegetett, főképpen az eleki németeket érintő tragikus múlttal magyarázhatunk!
A helyi anyakönyvekből viszont biztosan tudjuk a következőket: M. Gy. Eleken született 1879. december 8-án egy földműves családban. A szülei: Mahler György és Zellner (Zöllner?) Magdolna voltak. Ebben az időben a család a 383. házszám alatt lakott, ami ma a Hősök útjának felel meg. (Itt ma is egy régi ház áll, de valószínű, hogy ez nem a szülőház.)
Az interneten, az 1906-11-es országgyűlési évkönyvben megtaláltuk M. Gy. nevét, aki akkor a 48-as és Függetlenségi Pártot képviselte a szentannai választókerületből, ahol négy jelöltet győzött le.
Érdemes szólni röviden az akkori zűrzavaros belpolitikai helyzetről is: Ez a második Wekerle-kormány (1906-10) időszaka (1892-95-ig volt az első), amikor is a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt választási vereséget szenvedett 1905-ben. 1906-tól egy igen heterogén kormánykoalíció létezett hazánkban, aminek része volt M. Gy. pártja is.
A kormány kezdetben megkérdőjelezte pl. a vámközösség meghosszabítását Ausztriával, illetve kiállt a közös hadseregben a magyar ezredek felállítása mellett is, de érdekes módon később mégis paktumot kötöttek. A koalíció munkája elég eklektikusnak tekinthető, hisz pl. ebben az időszakban mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar érdekeit is képviselte.
1908-tól már felgyorsult a koalíció felbomlása, a miniszterelnök pedig 1909 tavaszán benyújtotta lemondását. (A kormány tulajdonképpen azért bukott meg 1910-ben, mert a választók szemében nem képviselte az elvárásoknak megfelelően a nemzeti és a demokratikus követeléseket.
Jó lenne azt is tudni, hogy pl. az ifjú Mahler György ebben az igen érdekes, de azért mégis roppant nehéz belpolitikai helyzetben hogyan tudott megnyilvánulni, mivel értett egyet és mivel nem!
Nem tudjuk viszont azt, hogy 1911 után volt-e még M. Gy. parlamenti képviselő, mert több évkönyvet nem találtunk az interneten. (Valószínűleg csak egy ciklust vállalt.)
Az viszont nagyon érdekes, hogy pl. miért írták azt Wittmann Jánosról, hogy 30 évig volt képviselő, hisz pl. 1906-11 között csak M. Gy. volt az!
Mindentől függetlenül büszkék lehetünk arra, hogy az egykori szentannai választókerületben Elek szerepe meghatározó volt, ami lakóhelyünk egykori nagyságát is bizonyítja.
Legvégül arról szeretnénk szólni, hogy nem ismert M. Gy. további élete. Az eleki halottak anyakönyvében sem találtuk meg, lehet hogy korábban elköltöztek, valószínűleg 1946 után ő is Németországban halt meg.
Források: – Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993. 241 o.
-Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o (A díszmagyaros fénykép is itt található.)
Mahler György egykori eleki országgyűlési képviselő
elekfoto 