Kategóriák
közigazgatás mezőgazdaság modern politika Rapajkó tájkép

Maior a longinquo reverentia—Távolról nagyobb a tisztelet, vagyis a hegyek csak messziről kékek! (Tacitus)

Bizonyára mindenkinek feltűnt már az,  ha szép napos időnk van,  akkor pl.  a gyulai busz ablakaiból is jól láthatóvá válnak a határ túloldalán található Zaránd-hegység kéknek tűnő hosszú nyúlványa,  vagyis tényleg sok igazság van a címben szereplő tacitusi bölcsességnek.

Nekünk,  alföldi embereknek azon kívül,  hogy ez egy szép látványt jelent,  enyhén szólva furcsa érzés is,  hisz mindenki tudja,  1920-ig ez is hozzánk tartozott,  de legalább a látványa a miénk maradt örökre!

Elekről ezt láthatjuk
Elekről ezt láthatjuk

Mivel egykoron a Zaránd-hegység Arad vármegye része volt,  így eleink a legtöbbször a máriaradnai kegytemplomot keresték fel,  de emellett kétségkívül ezen vidék a világosi fegyverletétről és a ménesi borokról vált a leghíresebbé.

Egy kicsit távolabb,  Dombiratoson is ilyen szép a látvány
Egy kicsit távolabb, Dombiratoson is ilyen szép a látvány

Az 1989-90-es rendszerváltoztatás szerencsére már lehetővé teszi azt is,  hogy Elekről kiindulva meggyőződhetünk arról is,  hogy közelebb érve egyre jobban eltűnik a kékség.

A világosi várból ez látható
A világosi várból ez látható

A Zaránd- hegységről többek között ezt illik tudni:

“A Zarándi- vagy régi nevén Hegyes Dócsa hegységet először Lóczy Lajos (1849-1920) geológus írta le és térképezte fel 1883 és 1887 között.

A hegység átlagos tengerszint feletti magassága 119 méter, hossza 66 kilométer. Nyugat-kelet irányú vízválasztó vonalának két legmagasabb kúpjai a 796 méter magas és a 836 méter magasságú Solymos, vagy régi nevén Dócsa.

A hegység egy mai térképen (Siria-Világos)
A hegység egy mai térképen (Siria-Világos)

Az itt található 300-350 méterre csökkenő nyergek két részre; Hegyes-re és Dócsa-ra osztják a hegységet. A két gerincet elválasztó nyereg egészen a Nádas-brezovai nyeregig megtartja a 350 méteres magasságot, innen azonban egyenletesen emelkedik a Dócsa, vagy mai nevén Solymos nevű főcsúcsig, melynek magassága 836 méter.

A híres ménesi borok egyike (A középkorban ez a borvidék  az egyik leghíresebb volt hazánkban!)
A híres ménesi borok egyike (A középkorban ez a borvidék,  vagyis az Arad-hegyaljai,  az egyik leghíresebb volt hazánkban!)

A hegység nyugati oldalán található 796 méter magasságú Hegyes fő gerince a Maros felé húzódik és egészen Debella-Gora-ig megtartja a 800 méter körüli magasságot.

A Zarándi hegység uralkodó kőzete a filteres agyagpala, mely tele van kvarcit-lencsékkel és kvarcit-padokkal. A Hegyes hegységrész déli lejtőinek kétharmadát diorit és gránit, a szlatinai völgy-et csillámpala és gránit keveréke borítja.”

(Az ide látogatóknak bizonyára feltűnik,  hogy turisztikai szempontból még közel sincs minden kihasználva,  de még így is megéri.)

Legvégül talán azt mondhatnánk,  hogy a zarándi vidék távolról és közelről is kellő tiszteletet érdemel. Mivel hozzánk “látótávolságon belül is van”,  megérdemelné,  hogy egyre többen keressék fel Elekről is!

 

Források: Bánk József:  3500 latin bölcsesség. Szeged,  1993. 395 0.

http://www.borfokusz.hu

http://www.panoramio.com

http://www.users.atw.hu

 

Rapajkó Tibor

 

 

 

 

Kategóriák
gasztro mezőgazdaság Rapajkó történelem természet

Aradi borvidék

Egykoron az Arad-hegyaljai borokat a tokaji borokkal együtt emlegették. 1862-ben Londonban egy 1811-es évjáratú ménesi vörös aszú kapott első díjat!

1915-ben ez a borvidék 6. 797 ha nagyságú volt,  amiről azt is kell tudni,  hogy pl. az eleki kádárok is részben ebből tudtak megélni. Elképzelhető, hogy még ma is sok olyan hordó található az ottani pincékben,  melyeket Eleken készítettek.

1989 után Romániában is felismerték ennek a régi patinás borvidék jelentőségét,  de bizonyos aradi fajtákat hazánkban is termesztenek.

1 liter ára 3. 000 Ft
1 liter ára 3. 000 Ft

Forrás:  www.erdelyhon.ro

Rapajkó Tibor

Kategóriák
esemény ipar közigazgatás politika történelem utazás

Új út Ottlakára?

Megjelent egy rövid cikk a Beol hírújságban az Eleket egykoron Ottlakával (Graniceri) összekötő út újjáépítéséről. A jelenlegi romos műút még a “boldog békeidőkben” készült el, amikor még jócskán leginkább szekerek közlekedtek ott, minden mást vasúton vittek.

Az iskola 2012. szeptember 20-i sportnapján a diákok a sorompóig futottak. Középen jól látszik a békebeli, eredetileg elég keskeny műút maradványa.
Az iskola 2012. szeptember 20-i sportnapján a diákok a sorompóig futottak. Középen jól látszik a békebeli, eredetileg elég keskeny műút maradványa.

Az ottlakai oldalon már régóta büszkén hirdeti egy tábla, hogy ők újjáépítették, és valóban, a sorompó után kicsivel kezdődő román földön hibátlan aszfaltút vár…

Romániában már jó ideje van szép új út, ami Ottlakára vezet - egyelőre feleslegesen, hisz nem lehet átmenni.
Romániában már jó ideje van szép új út, ami Ottlakára vezet – egyelőre feleslegesen, hisz nem lehet átmenni.

Az út tehát vár valakire, aki nem jön, mivel a határon jelenleg nem lehet hivatalosan átmenni, csak sátoros ünnepek alkalmával. Olyankor kitelepül egy komplett határátkelőhely, hivatalnokokkal, sátor-irodával, mobilvécével, és ünnepélyesen átengednek. A román szomszédoknál legalább út van. A magyar oldalon levő nyúlfarknyi szakasz pedig egy leromlott földúttal vetekszik. Nos, kíváncsian várjuk a megvalósulást. Remélhetőleg Románia végre belép a Schengen-övezetbe, és lesz is értelme az út megépítésének!

A "Határon átmenő utak rehabilitációja" táblán valaki céllövő gyakorlatokat tartott - az EU talán nem annyira népszerű...
A “Határon átmenő utak rehabilitációja” táblán valaki céllövő gyakorlatokat tartott – az EU talán nem annyira népszerű…

A BEOL-féle rövid cikk elérhető itt.

Az egykori Elek-Ottlaka vasútvonal töltése máig megvan az út mellett. Mekkora dolog lenne, ha a vasutat is vissza lehetne építeni! - Ottlakán most is vannak sínek.
Az egykori Elek-Ottlaka vasútvonal töltése a mi oldalunkon máig megvan az út mellett. Vasút egyébként hamarabb volt itt, mint szilárd burkolatú út. Mekkora dolog lenne, ha a vasutat is vissza lehetne építeni! – Ottlakán most is vannak sínek…

Idevágó téma még az egykori eleki vasútvonalról szóló összeállításunk, mely itt érhető el.

Kategóriák
archiv építészet épületek iskola közigazgatás művészet politika Rapajkó tájkép történelem technika

Az aradi vármegyeháza

Arad,  megyeháza
Arad, megyeháza

Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető,  amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.

Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll,  nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79.  házszám alatt).

Az épületről a következőket tudjuk elmondani:  1821-ben épült neoklasszicista stílusban,  melynek van egy ikerépülete is,  melyben egykoron törvényszék,  majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.

Az épületek homlokzatát timpanon díszíti,  a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán  fogház is működött.

Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt,  hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!

Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület,  hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője,  Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.

A folytatás közismert,  hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.

Ma az egykori vármegyeházán található  az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye,  az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa,  ami azt jelenti,  hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!

A korabeli levelezőlap lelőhelye:  http://www.budaifoantikvarium.hu,  a történeti adatoké pedig:  Ujj János:  Arad-Történelmi városkalauz. Arad,  2001. 108 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet emberek közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

“Közel, de mégis távol”-Szentmárton, egy volt német falu

Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb.  csak tíz km-re található Szentmárton,  amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.

A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy  a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek,  de Szentmárton is.

Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható,  hogy Szentmártonban és Eleken  is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.

A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől  kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban  épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)

1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt,  amiből 61,2% volt német ajkú.

Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os,  vagyis nem minden német vallotta magát németnek,  ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.

Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki  Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le. 

Kategóriák
archiv család csoportkép divat emberek művészet történelem technika utazás

Eleki fiatalemberek 1925-ből

Egy érdekes csoportkép a mai néznivaló. Eleki fiatalembereket ábrázol nagyjából 1925 körül.

Kategóriák
archiv épületek emberek ipar közigazgatás mezőgazdaság politika szakma tájkép történelem technika utazás

Az eleki vasútvonal – első rész

Klemm Tamás

Itt olvasható a második rész! -> 

A Gründerzeit eleki vasútja

1883-tól 1970-ig Elek vasútvonallal is rendelkezett, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést és a zömében mezőgazdasági termékek szállítását, adás-vételét. A trianoni békekötésig a vonatok Kétegyházától Eleken, Ottlakán, Kisjenőn, Szentannán át Aradig is jártak, érintve egy sor további kisebb települést. A vasútvonal az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACSeV) helyiérdekű vonalaihoz tartozott.

A vasút megérkezik

Elek vasútja – ezt az Elek történetét összefoglaló Zöld Könyvben olvasni – eredetileg a Szolnok-Arad vasútvonal lehetett volna (ez a mai 120-as vonal), Békéscsabán, Gyulán és Eleken keresztül. Részben a Gyula környéki árvízveszélyes Körös-ágak miatt, részben a földrajzi közelség, valamint pénzügyi okok (az építés költségébe az érintett településeknek is be kellett szállni, és ez nem mindegyiknek sikerült)  miatt végül a Békéscsaba-Arad útvonalon építették meg az 1858-ban átadott pályát.

Elek később, 1883-ban jutott vasúthoz, azonban ez már nem fővonal, hanem egy HÉV, azaz helyiérdekű vasút volt, amely nem azonos a manapság Budapestet a környékével összekötő ódon zöld elektromos vonatokkal, hanem egy könnyű építésű, egyszerűsített műszaki tartalommal megépült, a hely, a közvetlen környék gazdaságát szolgáló vasút volt – ennek a célnak maradéktalanul megfelelt az akkori, jó minőségű műutak nélküli korszakban. (Részletesebben a műszaki részletekről ld. a Wikipediát az ACseV-ről, melyre fentebb is hivatkozom).

Érdekesség – ezt a Wikipedia írja a vasúttársaságról –, hogy ez a vállalat kora egyik leginkább nyereséges, nagyon költséghatékony vasúttársasága volt. Már a megnyitás utáni években pozitív mérleget produkált a cég. Előremutató műszaki megoldásokat alkalmaztak, például járműveiken a kezdetektől volt sebességíró berendezés.

A szentendrei vasúti skanzenben látható egy kiállított jármű is, ami eredetileg az ACseV vonalain közlekedett – így akár Eleken is járhatott (a képért köszönet illeti Varga Ákos Endrét, a www.hampage.hu oldal tulajdonosát!). A kinézete alapján – ma is ilyesfajta kocsik járnak a HÉV-en, de a budapesti metróban is – nem gondolná róla az ember, hogy 1906 körül készült, tehát több, mint 100 éves.

Az első eleki gyermek-fúvószenekar Amerikában pórul járt tagjai a megnyitás évében, 1883-ban már vasúttal érkeztek haza Elekre.

A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.
A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.