Mariazell az egyik leghíresebb osztrák zarándokhely, temploma sajátos kinézetű, a fő tornya gótikus, de egyben délnémet barokk sisakos tornyai is vannak. Ez összetéveszthetetlen külsőt kölcsönöz neki:
A mariazelli bazilika. Forrás: Wikipedia
Magyar vonatkozása a templomnak, hogy I. Lajos magyar király egyszer a legenda szerint egy erős túlerőben levő török sereggel szembeni csata előtt megálmodta, hogy egy Mária-kép segít rajta, majd tényleges győzelme után hálából egy csomó kincset adományozott a templomnak. Talán ezért is népszerű zarándokhely a magyar hívők körében.
A felvétel 1982. szeptember 18-án készült Lőkösházán az akkori bérmáláson.
A fényképen Májer Tibor (1921-86) egykori plébánost, Wagenhofer Ede (1911-97) esperest (Elek), dr. Udvardy József (1911-2000) csanádi püspököt és dr. Kovács László püspöki titkárt láthatjuk.
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Oldalainkat igyekszünk tartalmas olvasni- és néznivalókkal ellátni, ehhez viszont szükségünk van minden elérhető, Elekkel és környékével kapcsolatos információra.
Ezen az oldalon felsoroljuk az éppen kutatás-fejlesztés alatt álló anyagokat – amennyiben Önnek idevágó információja, vagyis története, fotója, hangfelvétele, stb. van, kérjük, jelentkezzen a kapcsolatfelvételi űrlapon vagy az eleki Dr. Mester György Általános Iskolában (5742 Elek, Lökösházi út 17-19) keresse Klemm Tamást, illetve az eleki Harruckern Középiskolában Rapajkó Tibort!
Minden küldött vagy átadott anyagot visszaadunk, forrását feltüntetjük. Ha egy adott történetről, témáról, fényképről cikk jelenik meg az elekfoto-n, az nem jelenti a gyűjtőmunka végét, hiszen bármikor felmerülhet új adat valamilyen addig nem ismert tényről – ilyenkor ezeket újabb cikk megjelentetésével vagy a régebbi kijavításával tesszük közzé. Gyakori esetek a csoportképek helyesbítései – többször kaptunk olyan kérést, hogy a hibásan szerepeltetett neveket javítsuk. Szerencsére az elekfoto nem egy nyomtatott könyv, így könnyen javítható – és az ilyen kéréseknek igyekszünk gyorsan eleget tenni.
Jelenleg fejlesztett témák, melyekhez anyagokat keresünk:
– Hagyományos eleki ételek (receptek, visszaemlékezések)
– Ukrajnai “Malenkij rabot”, vagy szovjet hadifogság résztvevőinek visszaemlékezései
– Háborús visszaemlékezések, adatok, fényképek (gondolatébresztőként itt ez a cikk)
– Útibeszámolók kirándulásokról, utazásokról, melyeken elekiek is részt vettek
– Híres elekiek (eleki származású tudósok, művészek, mérnökök, stb)
– Téglagyár, malmok, eleki ipar
– Törzsök Attila és az eleki énekkarosok (elkészült cikk itt)
– Iskolák története
– Kulturális élet
– Bármilyen érdekes csoportképek ismert/ismeretlen személyekkel, családiak is
A most bemutatott fotó valószínűleg az 1960-as években készülhetett, és Ijjas József (1901-89) püspök, egykori látogatását örökítette meg az eleki plébánián. A püspök mögött láthatjuk Wagenhofer Ede (1911-97), akkori plébánost és a “személyzetet” is.
Forrás: az eleki plébánia levéltára.
Ijjas József püspök látogatása az eleki plébánián, 1960-as évek.
Télen első ránézésre nincs olyan nagyon minek örülni, tekintve a tetemes fűtésszámlát, a síelés drága, a hegyek távoli mivoltát (avagy azok ha nem is olyan távoliak, de nem a mieink, ehhezvö. Wass Albert: “Adjátok vissza a hegyeimet!”), de itt még egy rendes tó sincs mostanában, amin korcsolyázni lehetne, mint régen:
Korcsolyázó gyerekek 1942 körül
Csak itt van ez az átkozottul sok hó – legalábbis a mi fogalmaink szerint rengeteg van most éppen belőle – jó fagyos, és se hóembert-se hógolyót nem lehet gyúrni belőle, hát akkor menjünk legalább szánkózni kicsit.
Még régebben a mostaninál komolyabb telek voltak, az 1942-es különösen hideg volt. Ekkortájt készült a következő kép is:
A Singer-Strifler család szánon utazik 1942-ben. A hajtó: Strifler József.
Manapság már nincsenek lovas szánok, vagyis a drága lovacskákat azért be-befogják, de az általános téli közlekedést átvették a “Winter” jelzésű téli abroncsokkal szerelt gépkocsik.
Sok éve már, hogy itt hagyott bennünket egykori remek karvezetőnk és ének-zenetanárunk, Törzsök Attila.
Neki köszönhető, hogy sok eleki máig szereti a zenét. Ő volt az Éneklő Elek rendezvénysorozat fő szervezője és motorja. Számtalan nagy sikerű előadás volt köszönhető neki, kórustalálkozóktól a különféle ünnepi műsorokig.
Eleki felnőtt vegyeskar, 1980 körül
A tanár úr órái mindig felüdülést jelentettek, nem csak akkor, amikor a hangulat úgy hozta, hogy a szorosan vett énektanítás helyett érdekes történeteket meséljen nekünk.
A művelődési ház színpadán énekel az eleki gyerekkórus, 1980 körül. Vezényel: Törzsök Attila
Nem csak a kedvenc csatahajós történeteit hallgattuk meg szívesen, de nagyon érdekesen tudott beszélni például kedvenc zeneszerző barátjánál, Bárdos Lajosnál tett látogatásairól is. Egyszer büszkén említette, hogy Bárdos még egy külön kórusművet is írt az eleki kórus számára.
Gyerekkórusának egykori tagjai sokat tudnának mesélni a hosszú énekpróbákról, amiket mustárevő szeánszokkal tarkítottak, a hangszálak karbantartása céljából.
Jómagam, bár nem voltam gyerekként az éneklés nagy híve, többször is szerepeltem az általa szervezett műsorokban, amelyek közül a legutolsó az 1988. március 15-i fellépés volt, melyet Gyulán tartottunk – ekkor már lehetett méltó ünnepséget szervezni március 15-ére. Ekkor a “kőművesállvány” színpadtechnikát is bevetettük. A szavalókórusban szavalva többed magammal kis híján megfagytam a napsütötte, ámde hideg napon, mert fehér ingünkre nem vettünk nagykabátot, de belülről fűtött a lelkesedés.
Törzsök Attila ünnepi virágcsokorral egy rendszerváltás utáni 1956-os műsor után
A kőművesállványos megoldás (egy kőművesállványon álltak a kórus tagjai, alul a zenészek) az első, 1990-es Eleki Világtalálkozón is szerepelt, a Hősök Ligetében tartott műsoron. A zenét ekkor Gulyás Levente szolgáltatta barátaival, aki több ilyen produkcióban is segítségére volt Törzsök tanár úrnak, és manapság a Jókai Színház karmestere és zeneszerzője.
Nem kétséges, hogy az eleki iskola egyik legszínesebb egyénisége volt Törzsök Attila, és igazán nagy kár, hogy olyan fiatalon itt hagyott bennünket.
Nemrég arra jutottam, hogy ki kell aknázni az iskola gyűjteményében meglevő fényképtömeget forrásként, mivel itt számtalan fénykép készül minden évben, melyek idővel értékes dokumentummá válhatnak.
A 2008. évi 8.B osztály, Korcsokné Enyedi Katalin osztályfőnökkel.
Különböző pályázatok kapcsán, projektek dokumentálására, vagy csak egyszerűen emlékbe rengeteg felvétel készül, főleg a digitális fotográfia meghonosodása óta, mivel a fényképeket nem feltétlenül szükséges drágán papírra előhívatni.
A 2008. évi 8.A osztály, Zsidó Ferenc osztályfőnökkel.
A ballagási képek sorozatban most a 2008-as nyolcadik osztályosokat mutatjuk be.
A 2008. évi 8.C osztály, Szegedi Károlyné osztályfőnökkel.
A képek az iskola archívumából származnak.
A 8B 2008-ban. Üres háttér elé montírozott személyekkel, mivel a hiányzások miatt nem sikerült egyetlen fényképen mindenkit megörökíteni.
Truczánné Bottó Mária juttatta el részünkre Kalló Pál útján a következő kis csoportképet, melyen a templom melletti iskolába járó 1948-as általános iskolás másodikosok láthatók.
1948-as másodikosok a templom melletti iskolából
A kis Bottó Mária a kép jobb szélén látható. A tanítónő Török Magdolna volt.
Timár László kedves olvasónk küldte a következő képet családjáról, az egykor Eleken élő Tisch családról a következő információkkal (idézem):
“Timár László vagyok. Eleken születtem 1946-ban. Édesanyám szintén ott 1922-ben. Szüleim 1945-1949 között Kintzigmajor ma már nem álló tanyasi iskolájában tanítottak, anyám alsó tagozatot, apám felső tagozatot (mindkettő összevont volt).
Nagyapám Tihanyi (Tisch) András, aki Eleken született 1897-ben, meghalt ugyanott 1973-ban. (Az eleki temetőben nyugszanak nagyanyámmal együtt). Dédapám Tisch Mihály, aki az első eleki gyermek-fúvószenekar névsorában az 5.-ként szerepelt.
Michael Tisch piccolósként megjárta Amerikát. Ő 1865-70 körül született és az 1950-es években hunyt el. A mellékelt képen ő és családja látható 1947-ben.
Az eleki Tisch -Timár -Tihanyi család 1947-ben
Ülő sor közepén dédszüleim: Tisch Mihály jobbján felesége, ülő sor bal szélén legidősebb fiuk Tihanyi (Tisch) András -nagyapám-, jobb szélén az ő felesége, Gáspár Margit, (nem eleki) -nagyanyám. Álló sor jobbról: Tihanyi (Tisch) Olga – édesanyám -, karjában én. A képen látható további személyek Tisch Mihály lányai vejei, menye, fia unokái.
Természetesen mindenkit tudok ki kicsoda, nem akarom untatni az oldal olvasóit. A képen látható 18 személy közül már csak hárman élünk. Álló sor balról 3.: Rónai (Ruck) Klára, később Herczeg Lászlóné, édesanyám és jómagam. A leszármazottak közül ma senki nem él Eleken; Békéscsabán, Dunakeszin, Budapesten, Vácott, Pécsett, Hajdúszoboszlón Miskolcon és Németországban élnek.”
Köszönjük a szép fotót és az adatokat Timár Lászlónak!
elekfoto 