Klemm Tamás
Az 1990-es években valamikor nem bírta tovább a mozink, és abbahagyták a vetítéseket.
Kár érte, hisz ez is egyfajta attrakció volt a faluban városban, csak éppen eljárt felette az idő. Valószínűleg egy Elek-Plázát kellett volna építeni a kultúrház-mozi kombináció helyére vagy kiegészítésképpen, mondjuk “Pláza az Öreg Tölgyhöz” vagy valami hasonló néven. A manapság futó üzleti modell szerint ha lenne itt egy bevásárlóközpont-szörnyeteg, akkor esetleg elvegetálna benne a mozi is.
Néhány kép az “Új iskolával” egybeépített Zárda épületről. Ebben az épületben -mint a nevéből is kiderül- korábban apácák éltek és tanítottak. Mára csak az iskola funkció maradt meg.
Klemm Tamás
Az első rész itt található! ->
Az eleki vasútvonal immár több, mint negyven éve szűnt meg. Hiányzik azóta is, bár ezt az idő múltával és az autók elterjedésével talán egyre kevésbé érzi Elek lakossága. A vasút korábban, nem jelentéktelen napi személyforgalom mellett, jelentős áruszállítást is bonyolított, a néhai helyi ipari üzemek (köztük több malom és a téglagyár) produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeit is szállította.
A képeslapok mint időkapszulák, a történelem egy-egy szeletét tárják elénk. A fényképeken jól nyomon követhető a település arculatának változása.
Ahhoz viszont, hogy a szemlélő pontos információkra tudjon szert tenni, fontos szem előtt tartani a képeslapgyártás pár aspektusát. Először a fénykép készül el, majd megkezdődik a nyomdai munka.
Eleken a Szent István utca elején rengeteg üzlet volt megtalálható egészen a II. világháború végéig. Aztán ezek lassan eltűntek. De még fellelhető pár tárgyi emlék, amik eszünkbe juttatják ezen üzleteket , tulajdonosaikat, és azokat, akik itt vásároltak, vagyis a korabeli életet.
A kép bal oldalán lévő épületek – a kisebb változtatásoktól eltekintve- szinte ugyanígy néznek ki még ma is. Bár Kokavecz Endre lakk- és festékboltja helyett egy használtcikk üzlet üzemel, de a gyógyszertár még ma is gyógyszertárként működik, csak a neve változott meg. A képen még „Jézus szíve” szerepel, míg ma „Gyöngyvirág”-nak hívják. Egy másik gyógyszertár is volt a mai Szakiskola épületében.
Kemény Imre üzemeltette és „Segítő Szűz Mária” gyógyszertár volt a neve.
Ezen a régi fekete-fehér levelezőlapon Elek testvérvárosa, Gerolzhofen látható kb. az 1960-as évek első feléből.
A főtér ma is ilyen, természetesen pl. az autóállomány azóta ott is, meg itt is többször kicserélődött. Napjainkban legalább ebben nincs jelentős különbség!
A levelezőlap az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
A pizzák és egyéb hasonló finomságok kedvelőinek figyelmébe ajánljuk, hogy holnap, február 23-án Torkos Csütörtök lesz az eleki, Kétegyházi úti Pizza Kávézóban – féláron ehetőek a finom pizzák!
Lehetséges előre rendelni, majd meghatározott időpontban átvenni a kész pizzát.
(Érdekesség, hogy a két világháború között a pizzéria épületében volt Elek akkori orvosának, Dr. Zielbauer Józsefnek a lakása és rendelője.)
A pizzériáról bővebben itt érhető el információ.
Régi eleki piac
Ez a kép valószínúleg az 1980-as évek első felében készülhetett. Mai szemmel nézve leginkább az egykori, az úgynevezett szocialista rendszer hangulatát idézi fel azok számára, akik akkor még nem is éltek, vagyis a viszonylagos egyszerűséget, a sivárságot, de a már akkor is meglévő aszfaltozott utakat, a “büfét” és a céllövöldét is.
Ki hitte volna akkor, hogy szinte néhány év múlva be fog következni a rendszerváltoztatás hazánkban is. Az egykori piaci hangulat változatlanságot sugall, de szerencsénkre ez az “életérzés” nem tartott örökké!
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Itt olvasható a második rész! ->
A Gründerzeit eleki vasútja
1883-tól 1970-ig Elek vasútvonallal is rendelkezett, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést és a zömében mezőgazdasági termékek szállítását, adás-vételét. A trianoni békekötésig a vonatok Kétegyházától Eleken, Ottlakán, Kisjenőn, Szentannán át Aradig is jártak, érintve egy sor további kisebb települést. A vasútvonal az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACSeV) helyiérdekű vonalaihoz tartozott.
A vasút megérkezik
Elek vasútja – ezt az Elek történetét összefoglaló Zöld Könyvben olvasni – eredetileg a Szolnok-Arad vasútvonal lehetett volna (ez a mai 120-as vonal), Békéscsabán, Gyulán és Eleken keresztül. Részben a Gyula környéki árvízveszélyes Körös-ágak miatt, részben a földrajzi közelség, valamint pénzügyi okok (az építés költségébe az érintett településeknek is be kellett szállni, és ez nem mindegyiknek sikerült) miatt végül a Békéscsaba-Arad útvonalon építették meg az 1858-ban átadott pályát.
Elek később, 1883-ban jutott vasúthoz, azonban ez már nem fővonal, hanem egy HÉV, azaz helyiérdekű vasút volt, amely nem azonos a manapság Budapestet a környékével összekötő ódon zöld elektromos vonatokkal, hanem egy könnyű építésű, egyszerűsített műszaki tartalommal megépült, a hely, a közvetlen környék gazdaságát szolgáló vasút volt – ennek a célnak maradéktalanul megfelelt az akkori, jó minőségű műutak nélküli korszakban. (Részletesebben a műszaki részletekről ld. a Wikipediát az ACseV-ről, melyre fentebb is hivatkozom).
Érdekesség – ezt a Wikipedia írja a vasúttársaságról –, hogy ez a vállalat kora egyik leginkább nyereséges, nagyon költséghatékony vasúttársasága volt. Már a megnyitás utáni években pozitív mérleget produkált a cég. Előremutató műszaki megoldásokat alkalmaztak, például járműveiken a kezdetektől volt sebességíró berendezés.
A szentendrei vasúti skanzenben látható egy kiállított jármű is, ami eredetileg az ACseV vonalain közlekedett – így akár Eleken is járhatott (a képért köszönet illeti Varga Ákos Endrét, a www.hampage.hu oldal tulajdonosát!). A kinézete alapján – ma is ilyesfajta kocsik járnak a HÉV-en, de a budapesti metróban is – nem gondolná róla az ember, hogy 1906 körül készült, tehát több, mint 100 éves.
Az első eleki gyermek-fúvószenekar Amerikában pórul járt tagjai a megnyitás évében, 1883-ban már vasúttal érkeztek haza Elekre.
Eleken egykoron a Bajcsy-Zsilinszky u. 23. szám alatt állt az egykori kántorház, ahol régen Wagenhofer Ede (1911-97), plébános is lakott egy ideig.
Az egykori kántorházból csak ez a fénykép maradt meg. A puritán szobabelső hűen kifejezi azt is, hogy pl. az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után egy évvel (is) a helyi és a központi hatalom számára mennyire volt fontos a a mindennapi életben a katolikus egyház!
Forrás: a plébánia levéltára.
Rapajkó Tibor
elekfoto 