Számtalan program tette színessé Elek életét az 50-es években is: óvodai, iskolai farsangok, zenés, táncos fellépések. A televízió még nem is létezett, mozielőadások talán már voltak, de nem jelenthettek konkurenciát; a gyerekek szereplése az egész falut megmozgatta, hisz a sajátjára mindenki kíváncsi volt.
Az alábbi képek Dr. Mester Györgyné testnevelő tanár hagyatékából valók, aki sok műsor szervezésében részt vett, betanította a táncokat. Bízunk benne, hogy sokan felismerik magukat a képeken!
Első bálosok
Az első képet „Marika” dedikálta tanárának 1950. február 10-i dátummal, megköszönve az első bál szép élményét. (Vélhetően dr. Győri Gyula orvos lányáról van szó- az 1. sor bal szélén.)
Jelmezbál az óvodában 1957. febr.
Az óvodai farsangot 1959 februárjában örökítették meg. Reméljük, lesz, aki tud segíteni a hópehely, a pillangó, a matrózok, a virág a „Lottó”-kislány és a többi vidám farsangoló felismerésében.
A tánc, a szórakozás a mai fiatalok életének fontos része; nem volt ez másként a szülők, nagyszülők, dédszülők ifjúsága idején sem.
Az alábbi fényképek arról tanúskodnak, hogyan biztosították Eleken a múlt században- olykor nehéz történelmi időszakokban is- a kulturált szórakozást az arra vágyóknak. Meghatározta ez a község szellemi arculatát, társadalmi életét is.
Ifj. Gavenda Béla Tánciskolájának eleki résztvevői 1938 körül
Az első kép1938 körül készült, vélhetően a „Lange Gasse”-n (ma Lőkösházi út) lévő egykori Ipartestület épületében. Ifj. Gavenda Béla békéscsabai tánctanár oktatta ekkor az ifjúságot a tánc- és illemtan rejtelmeire. A 2. sorban jobbról a második fiatalember Radnai László, a negyedik Mahler/ Mester György, az eleki iskola későbbi tanárai, ekkor minden bizonnyal nyári vakációjukat élvező főiskolás diákok.
(A felső sorban balról az 5. személy talán Zöllner György, a Kétegyházi úton lévő egykori hengermalom tulajdonosának a fia.)
A Polgári Fiúiskola diákjai 1946-ban.
A Németországban élő Franziska Niedermayer szerint 1945-ben is volt tánciskola Eleken, amikor az oroszok/ szovjetek már a községben voltak.
Eleméry Antal 1921. október 28-án született Eleken. Édesapja, Eleméry Antal tanító volt, aki vitézi címet is viselt, a nevét pedig 1926. augusztus 8-án változtatta Emenetről Eleméryre.
Észak-Erdély 1940-es visszatérése után agrártudományi tanulmányokat Kolozsváron folytatott. Pedagógiai végzettsége nem volt, de mégis jó pedagógiai érzékkel tanított.
Az eleki szakiskola 1962-es alapítása után igazgatóként Kárpáti Józsefet (1962-68) követte 1970-ig, majd az iskola önállóságának elvesztése után igazgatóhelyettesként irányította a helyi szakiskolát, sőt még tankönyvet is írt Hankó Faragó Mihállyal 1976-ban Juhtenyésztés címmel.
Mindenki nagyon szerette, tisztelte. Kiváló szakember, ember, tanár, kolléga, vezető volt! 1987. január 9-én halt meg.
A leánya, Eleméry Edit is az intézmény tanára volt tragikus haláláig.
Eleméry Antal alig negyed százada hagyott itt minket, ami alkalom arra, hogy felidézzük alakját.
Dr. Raport Ferencné, szül. Schneider Katalin küldte a következő szép csoportképeket tanítványairól. A tanítónő 1956 és 1960 között tanította az eleki gyerekeket.
Ki ismeri fel magát vagy rokonát a képeken?
Schneider Katalin tanítónő az 1957-58-as tanév harmadikosaival – Kedves “nagymamák”! Ki ismer magára?
A következő kép kicsit későbbi, az 1960-as tavaszon készülhetett – az elsős kislányokkal:
Schneider Katalin tanítónő és az 1959-60-as elsős lányok
Vajon ki emlékszik még a csoportkép készítésének pillanatára az 1953-ban született eleki gyermekek közül?
Valószínűleg az 1930-as évek elejéről származhat a következő csoportkép az iskola egyik elsős vagy másodikos fiú osztályáról.
Általános iskolai csoportkép az elsős fiúkról 1930 körül
Sajnos nem tudjuk azonosítani a kép szereplőit, de egész biztosan az eleki általános iskola egykori diákjai vannak a képen. Az eltelt nyolcvan-egynéhány év és az egységes frizurák nem könnyítik a személyek felismerését!
Néhányan egy kis füzetkét vagy kartonlapot tartanak maguk elé, talán elsőáldozási emléklap lehet?
Nemrég érkezett hozzánk ez a szép iskolai csoportkép, mely az egykori templom melletti “Központi iskola” avagy “Zentralschule” elsős leány osztályát ábrázolja igazgatójuk és tanítónőjük körében.
Az eleki lányok 1938-1939 körüli első osztálya a templom melletti iskola udvarán.
Köszönjük a szép képet a fotón valahol szereplő, de névtelenül maradni kívánó, 1946-ban Németországba elűzött tulajdonosának és gyermekeinek!
Idén sem jöhetett el az ünnep a templomi karácsonyi koncert nélkül. A román és magyar iskolák, valamint a városi és egyházi énekkar fellépésén kívül a műsorban láthattuk még Tomanek Gábor színművész és felesége műsorát is.
Zajlottak az előkészületek – a felső tagozatosok első közös próbája az iskola kis tornatermében
A koncertet december 21-én délelőtt 10-től tartották, és hetekig tartó készülődés, gyakorlás előzte meg, hisz bár a két iskola diákjai csak négy-négy dalt adtak elő, azokat rendesen meg is kellett tanulni.
Érkeznek a gyerekek a templomba, akik szereplők és közönség is voltak egyben.
A felső tagozatosok két német nyelvű dalt adtak elő, a “Sind die Lichter angezündet…” illetve a “Vorfreude, schönste Freude” című műveket.
A karácsonyi koncert teltházas sokadalma a kórusról nézve
Az előadás utolsó fellépői a részben azonos személyi állományú “városi kórus”, valamint az egyébként a vasárnapi miséken rendszeresen “fellépő” egyházi kórus volt, akik szép négyszólamú karácsonyi dalokat énekeltek magyar, német, valamint latin nyelven, Aradi Zsolt karnagy vezetésével. A dalok meghallgatásához a publikum rendhagyó módon hátrafordult, hisz dalaikat az orgona előtti felső karzatról adták elő.
Városunkban él Budai Alex, aki sikeres sportolónak számít, hisz a közelmúltban a következő eredményeket érte el:
A Wako Kick-Box II. oszt. Magyar Bajnokság K-1 szabályrendszerben 75 kg-ban 2-dik helyezés 2009-ben, a X. Szuperinfó Mikulás Kupán 71 kg-ban 2-dik helyezés K-1 szabályrendszerben 2010-ben, a Wako Kick-Box és K-1 Magyar Bajnoki I.forduló felnőtt kategóriában 3-dik helyezés K-1-ben szintén 2011-ben. (A fényképen mint K-1 Magyar Bajnokságon 75 kg-ban 2009-ben Pécsett megszerzett magyar bajnok látható!)
(Végül, de azért mégsem teljesen utolsó sorban, meg kell említenünk azt is, hogy Budai Alex a gyulai központú Harruckern Középiskola eleki tagintézményének érettségi előtt álló diákja is!)
Nem régen vele beszélgettünk.
– Alex, miért választottad ezt a sportágat, mármint a K-1-et?
– Azért, mert másban nem találtam magamat jónak, mint ebben a sportban, a focit is elkezdtem, de éreztem, hogy az nem nagyon megy, és ezért abbahagytam, így vágtam bele a küzdősport világába. A K-1 tetszett nagyon, ezért is űzöm a mai napig is.
– Alex, hol kezdtél el versenyszerűen sportolni?
– Sok helyre kezdtem eljárni pl. Elekre a Gyuszek Team-hez, aztán Rácz Déneshez Békéscsabára, majd ő vitt el magával Békésre a Szeged Tigers Club egyik
csapatához, mert ahogy én tudtam, a békési thai-box klub edzője, Szabó Sándor a békéscsabai Lakótelepi SE és a Szeged Tigers csapatának az edzője is. Szabó Sándor indított el a pályafutásomon, amit nagyon köszönök neki. Igazán nagy tudású emberről van szó, aki kiváló edzőnek számít Békés megyében.
– Most hol folytatod tovább sportpályafutásodat?
– Kétegyházán a Dragons Team-nél vagyok éppen Nagy László fekete öves mesteredzőnél. Sajnos, tanulmányaim miatt nem tudok már Békésre átjárni, sok mindent tervezek a jövőre vonatkozólag, hisz Szegedre szeretnénk menni a barátnőmmel. Szerencsére az edzések Kétegyházán nagyon hasonlítanak a békési edzésekre, és Kétegyháza sokkal közelebb van Elekhez.
-Voltak már komolyabb mérkőzéseid?
-Persze volt sok edzőmeccsem is meg profi és amatőr mérkőzéseim is, mindenbe belekóstoltam. Döntős is voltam már, sajnos ott nem sikerült még győznöm, de voltam már bronzérmes is. Hála istennek részt vehettem gálákon és különböző rendezvényeken, amelyek különleges élményeket jelentettek számomra!
-Köszönjük az interjút, és azt kívánjuk, hogy élet minden területén sikeres legyél!
Eleken is sokaknak cseng ismerősen Dr Csepregi Imre plébános, pápai prelátus neve. A makói születésű plébános 1913-1931 közt Eleken, majd 1931-1954-ig Makón szolgált. 1944. szeptember 22-től, 1953. június 8-ig naplót vezetett. A kézirat terjedelme 3363 oldal, számítógépen 1700 oldal. A naplót nem magának hanem az utókornak vezette, hogy így segítségével ismerjék meg az általa átélt diktatúra mindennapjait. A napló majdnem tűzre került, ám pár lelkes embernek köszönhetően mára könyv lett belőle. A mű összeállítása nem csak a kézirat nagy terjedelme miatt volt nehéz. A szocialista diktatúra miatt a napló egy részét latinul írta.
De hála Tóth Ferenc szerkesztőnek a könyv első kötete 2011-ben megjelenhetett, méghozzá Dr Csepregi Imre plébános születésének 130., makói plébánosi kinevezésének 80. évfordulóján.
A második kötet bemutatója a napokban volt. Aki szeretné megvásárolni az keresse a makói Kincskereső Könyvesboltot (30/455-39-99).
A könyvben több eleki vonatkozású bejegyzés is található, hiszen a plébános hiába költözött Makóra, nem feledte az elekieket!
Elek oktatási és kulturális életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962), illetve a gimnázium alapításával (1963).
Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket, míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.
Mint ahogy a mostani fényképünk is bizonyítja, a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra, a szakiskolai kollégiumban is.
Ezen az 1964-ben készült, enyhén rongálódott fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított, a lemezekről nem is beszélve!)
Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet, mert pl. jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is, hisz a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő, alkalmazott?).
A ruházat is sokatmondó, hisz az viszonylag egyszerű, de van már női nadrág is.
A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek, vajon ki ismeri fel őket?
elekfoto 