Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.
Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.
Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.
Singer varrótanfolyam Eleken - 1928
A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség.
Az eleki könyvtárból érkeztek a következő kedves felvételek.
A három fotón valamilyen tanulmányi verseny résztvevői láthatóak felkészítő tanáraikkal. Büszkén szorongatják kezeikben a címeres okleveleket. Biztosan sokat gyakorolhattak a vetélkedőre, és nagyon boldogok, hogy megoldották az összes feladatot.
Néhány kép az “Új iskolával” egybeépített Zárda épületről. Ebben az épületben -mint a nevéből is kiderül- korábban apácák éltek és tanítottak. Mára csak az iskola funkció maradt meg.
A képeslapok mint időkapszulák, a történelem egy-egy szeletét tárják elénk. A fényképeken jól nyomon követhető a település arculatának változása.
Ahhoz viszont, hogy a szemlélő pontos információkra tudjon szert tenni, fontos szem előtt tartani a képeslapgyártás pár aspektusát. Először a fénykép készül el, majd megkezdődik a nyomdai munka.
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Sok éve már, hogy itt hagyott bennünket egykori remek karvezetőnk és ének-zenetanárunk, Törzsök Attila.
Neki köszönhető, hogy sok eleki máig szereti a zenét. Ő volt az Éneklő Elek rendezvénysorozat fő szervezője és motorja. Számtalan nagy sikerű előadás volt köszönhető neki, kórustalálkozóktól a különféle ünnepi műsorokig.
Eleki felnőtt vegyeskar, 1980 körül
A tanár úr órái mindig felüdülést jelentettek, nem csak akkor, amikor a hangulat úgy hozta, hogy a szorosan vett énektanítás helyett érdekes történeteket meséljen nekünk.
A művelődési ház színpadán énekel az eleki gyerekkórus, 1980 körül. Vezényel: Törzsök Attila
Nem csak a kedvenc csatahajós történeteit hallgattuk meg szívesen, de nagyon érdekesen tudott beszélni például kedvenc zeneszerző barátjánál, Bárdos Lajosnál tett látogatásairól is. Egyszer büszkén említette, hogy Bárdos még egy külön kórusművet is írt az eleki kórus számára.
Gyerekkórusának egykori tagjai sokat tudnának mesélni a hosszú énekpróbákról, amiket mustárevő szeánszokkal tarkítottak, a hangszálak karbantartása céljából.
Jómagam, bár nem voltam gyerekként az éneklés nagy híve, többször is szerepeltem az általa szervezett műsorokban, amelyek közül a legutolsó az 1988. március 15-i fellépés volt, melyet Gyulán tartottunk – ekkor már lehetett méltó ünnepséget szervezni március 15-ére. Ekkor a “kőművesállvány” színpadtechnikát is bevetettük. A szavalókórusban szavalva többed magammal kis híján megfagytam a napsütötte, ámde hideg napon, mert fehér ingünkre nem vettünk nagykabátot, de belülről fűtött a lelkesedés.
Törzsök Attila ünnepi virágcsokorral egy rendszerváltás utáni 1956-os műsor után
A kőművesállványos megoldás (egy kőművesállványon álltak a kórus tagjai, alul a zenészek) az első, 1990-es Eleki Világtalálkozón is szerepelt, a Hősök Ligetében tartott műsoron. A zenét ekkor Gulyás Levente szolgáltatta barátaival, aki több ilyen produkcióban is segítségére volt Törzsök tanár úrnak, és manapság a Jókai Színház karmestere és zeneszerzője.
Nem kétséges, hogy az eleki iskola egyik legszínesebb egyénisége volt Törzsök Attila, és igazán nagy kár, hogy olyan fiatalon itt hagyott bennünket.
Az iskola bejáratán függ ez a felirat a hideg beköszönte óta:
Elmarad a zsírégető torna a nagy hó miatt. Esetleg otthon pótolható hólapátolással.
Teljesen érthető, hisz a medvék emiatt szundikálják át a telet. Ebben a farkasordító hidegben mindenféle zsírra szükség van, hát ne égessük feleslegesen!
Truczánné Bottó Mária juttatta el részünkre Kalló Pál útján a következő kis csoportképet, melyen a templom melletti iskolába járó 1948-as általános iskolás másodikosok láthatók.
1948-as másodikosok a templom melletti iskolából
A kis Bottó Mária a kép jobb szélén látható. A tanítónő Török Magdolna volt.
elekfoto 