Kategóriák
archiv család csoportkép emberek esemény politika történelem Uncategorized

(Welt-)Freundschaftstreffen der Eleker / Az elekiek (világ-) találkozói

Az alábbi írás a Neue Zeitung 2016-os karácsonyi számában jelent meg. Magyar fordítását is mellékeljük – a 2. Világtalálkozó programjával és fényképekkel kiegészítve.

Neue Zeitung 2016.dec.18.

Az elekiek (világ-) találkozói

A magyarországi németek identitásának megőrzése nagy mértékben függ attól, hogyan alakulnak a kapcsolatok az elűzöttek és a Magyarországon maradtak között

Elek története jól példázza, hogyan alakult ki a 60-as évek magánlátogatásaiból a baráti találkozók hagyománya, az “ Eleki Világtalálkozó “ .

Mi a helyzet ma és mi várható a jövőben?

Levélváltás természetesen már az 50-es évektől volt a kettészakadt családokban, de az első “autós vendég” csak 1963 pünkösdjén érkezett Elekre. Josef Niedermayer családja Weilerből tette meg a hosszú utat egy bogárhátú VW -val, mert a házaspárt hajtotta a honvágy és a szándék, hogy tíz éves fiuknak megmutassák, hol volt egykor az otthonuk.

A látogatás némi félelemmel és szorongással volt vegyes; Niedermayerné Japport Franziska – mint meséli – minden apró zajra felriadt éjszakánként. A rokonok, barátok örömmel fogadták őket, de a település új lakói inkább bizalmatlanul, irígykedve.

Otto von Habsburg díszvengégekkel és a Heimatkomitee tagjaival, Gerolzhofen, 1984. május
Otto von Habsburg díszvengégekkel és a Heimatkomitee tagjaival, Gerolzhofen, 1984. május

1984-ben Bajorország egyik alsó-frank településén, Gerolzhofenben különleges ünnepségre került sor: 260 évvel korábban innen vándorolt ki 13 család a Magyar Királyságba, az elvadult eleki pusztaságba.

Az ünnepség résztvevői közt volt Otto von Habsburg mint az Európa -Parlament képviselője, Dr. Hans Sauter a Kiteleptett Magyarországi Németek Szövetségének képviseletében, valamint Németországból és a Tengerentúlról több, mint 700 egykori eleki.

Elekről egy 51 fős delegáció érkezett, élén Szántó István tanácselnökkel. Otto von Habsburg magyar nyelven fordult az elekiekhez.

Az élmények hatására Szántó István javasolta a németországi Heimatkomiteenek, rendezzenek Eleken világtalálkozót.

1990-ben került sor az első Világtalálkozóra, 2016-ban már a 13.-t rendezték.

Több nagyszerű alkalmat lehetne említeni, de a legtöbb vendég talán az 1994. augusztus 4-7-ig a tartó 2. ünnepségsorozaton vett részt. Ahogy Josef Schneider (Crailsheim) írja:

“A honfitársak közelről és távolról, az USA-ból, Kanadából, Ausztráliából, Németországból és Magyarország sok vidékéről gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljünk.”

A 2. Világtalálkozó programja
A 2. Világtalálkozó programja

A temetőben felszentelték a Háborús hősök emlékművét, “Elekért” érdeméremmel tüntették ki postumus Dr. Csepregi Imrét és Dr. Mester Györgyöt, valamint Radványi Györgyöt és Josef Schneidert (Crailsheim), aki nagyon sokat tett az első világtalálkozó sikeréért.

Josef Schneider és if Mester György a díjátadón
Josef Schneider és ifj. Mester György a díjátadón

A német nyelvű katolikus mise, a hagyományos svábbál, úgyszintén a vendégek ünnepélyes bevonulása hintókon a város határától, ünnepi beszédek, koszorúzások képezték és képezik ma is az ünnepi program gerincét.

Gerolzhofen-Elek, 1994

Sajnos az eleki lakosok egy része máig kivülállóként tekint ezekre a találkozókra, olyan programok, amelyeken közösen vennének részt a helybeliek és a vendégek, kevéssé alakultak ki; az utcán – a vendégeket leszámítva –szinte csak a magyar nyelvű beszélgetést hallani.

Dolgozik az Elek-TV. Klemm Tamás riportot készít Mester Györgynével és fiával
Dolgozik az Elek-TV. Klemm Tamás riportot készít Mester Györgynével és fiával 1994-ben

Ahhoz, hogy a jövőben is fennmaradhasson ez a szép helyi esemény, az ifjúságot kellene megnyerni. Ha a gyökereiket tekintve több nemzetiségű elekiek felélesztenék, megtanulnák, egymásnak továbbadnák elődeik nyelvét, kulturális hagyományait, táncait, valami egyedien színes közösséget teremthetnének. Persze, csak akkor, ha mindez a hétköznapok részévé válhatna.

A testvérvárosi kapcsolatok Gerolzhofennel, Leimennel, Laudenbach-hal jó alkalmat teremtenek a német nyelv gyakorlásához, kulturális utazásokhoz, mint ahogy a Dr. Mester-György Általános Iskola tanulói már többször részt is vettek csereprogramokon.

A Kiűzetési emlékműnél a Dr. Mester György Általános Iskola tanulóinak ünnepi programja 2016
A Kiűzetési emlékműnél a Dr. Mester György Általános Iskola tanulóinak ünnepi programja 2016-ban

A laudenbachi “Elekiek Kulturális Egyesülete” – köszönhetően fáradhatatlan vezetőjének, Joschi Amentnek – látogatókat, utazásokat szervez a találkozóra Németországból. De az utóbbi években a közeli Romániából és Szlovákiából is érkeztek vendégek.

Így bízhatunk benne, hogy 2018 -ban is sor kerül Eleken a baráti találkozóra, még ha nem is “az egész világból” érkeznek a résztvevők.

A 13.Világtalálkozó programjai, a róluk készült videók megtekinthetők:

Az Elekiek XIII. Világtalálkozója (2016. augusztus 5-6-7.)

 

Mester Klára

 

Kategóriák
Uncategorized

karacsony

 

Kategóriák
Uncategorized

Arad Vármegyei – Takarékpénztár

A következő 9×12 cm nagyságú kivágott hirdetést az E-Bay-en találtam.

Takarékpénztári hirdetés 1917-ből.
Takarékpénztári hirdetés 1917-ből.

A hirdetés szövege szerint a “Részvénytőke és Tartalékalap 12,700.000 Korona. Leányvállalatok: Elek és Battonya.”

Érdekes, hogy a hirdetés német nyelven jelent meg. Sajnos azt nem lehet tudni, hogy milyen lapban, az eladó csak azt tartja biztosnak, hogy 1917-ből származik. Nekünk ez is azért elég sokat jelent és sok információval bír.

http://www.ebay.com/itm/ARAD-Werbung-1917-Comitats-Sparkassa-Sparkasse-Elek-Battonya-Reklame-15-/361811206331?hash=item543da0e0bb:g:VbkAAOxyNo9SsEOX

Wittmann Attila

Kategóriák
album archiv épületek család csoportkép emberek háború iskola rólunk történelem Uncategorized

KINDERSCHICKSALE / Wittmann György története – A cikk 2. része magyarul

“1946 tavaszán kezdődtek az újabb megpróbáltatások: A nagyszülőkkel együtt el kellett hagynom Magyarországot, mi is ahhoz a közel 4000 elekihez tartoztunk, akiket elüldöztek hazájukból. Keresztanyámmal, keresztapámmal és öt gyermekükkel egy 10 fős csoportot képeztünk. Németországba érkezve Heidelberg térségében néhány napot egy gyűjtőtáborban töltöttünk, majd Waldhilsbachban kaptunk egy másfél szobás lakást a helyi iskolaépület 3. emeletén.

 Waldhilsbach-ban, ebben az iskolaépületben, a 3 ablakos padlástéri lakásban laktak
Waldhilsbach-ban  ebben az iskolaépületben laktak a 3 ablakos padlástéri lakásban

Itt sokat nélkülöztünk, éheztünk; a háború után Németországban mindenkinek nehéz volt az élete, nem fogadtak minket szívesen.

Szerencsére járhattam iskolába, de 10 évesen már munkám is volt a családban: Egy idősebb unokatestvéremmel nekünk kellett ellátnunk a háztartást tűzifával.

A helyzetem csak rosszabbodott, amikor idős és beteg nagyszüleim az öregek otthonába kerültek.

Mivel a keresztanyámnál nagyon sokat éheztem, egy nagybácsi vett magához, aki az amerikai laktanyában dolgozott, és ott tudott ennivalót szerezni. Az amerikai katonák u.i. elajándékozták azokat az élelmiszereket, amiknek már lejárt a szavatosságuk.

A következő tartózkodási helyem Bajorországban, Nörtlingenben volt, ismét másik rokonoknál. Itt egy nyarat és egy telet töltöttem. Ez a nagybácsi egy gazdag parasztgazdánál dolgozott, így élelmiszerrel jobban el voltunk látva. Deiningenben – Alerheim mellett – éltünk, ahol a katolikus szentmiséket is látogattuk, én a többi gyerekkel együtt rendszeresen ministráltam. Itt figyelt fel a plébános a helyzetemre, fizikai állapotomra. Az egyik vasárnapi misén a prédikáció végén arra kérte a híveket, hogy segítsenek nekem. Ezután egy évig minden vasárnap egy család látott vendégül ebédre. Egy idősebb és egy fiatal házaspár volt két gyerekkel – máig hálás vagyok nekik.

Wieblingen. Balról jobbra: Wittmann György, Emenet Mihályné (Wittmann Magdolna, nevelőanyja), Kittler Antal (unokatestvér) és Wittmann György egyik osztálytár sa
Wieblingen. Balról jobbra: Wittmann György, Emenet
Mihályné (Wittmann Magdolna, nevelőanyja), Kittler Antal (unokatestvér) és Wittmann György
egyik osztálytársa

Az ötödik és utolsó lakhelyem ötéves németországi kintlétem alatt ismét Heidelberg térségében volt; ezúttal édesapám legidősebb lánytestvéréhez kerültem. Ő úgy bánt velem, mintha a saját gyereke lettem volna. Mivel a lánya már férjhez ment, ő meg nem akart gyerek nélkül maradni, magához vett, pedig meglehetősen nehéz élethelyzetben volt. Egy 4X4 méteres, egyetlen helyiségből álló “lakásban” ápolta baleset következtében lebénult férjét is.

Ennél a nagynéninél jól éreztem magam, boldog gyerek voltam. Wieblingenben jó tanárunk volt az iskolában, mehettem a többi gyerekkel játszani, például sokat fürödtünk a Neckarban. Helyzetem javulásában nyilván szerepe volt a gazdasági fellendülés kezdetének is: 1949-ben Nyugat- Németországban bevezették az új Márkát.

Így számomra a hír, hogy 1951-ben megjelent Magyarországon egy rendelet a családegyesítésről, inkább rossz hír volt, már nem akartam hazamenni.”

Hogy Wittmann György (és még másik hat, hasonló sorsú eleki gyerek) hogyan tért haza, milyen nehézségei voltak a későbbiekben pl. hiányos nyelvismerete miatt, hogy élték meg a szülei ugyanezt az időszakot, a 2017-es “Deutscher Kalender”-ben lesz olvasható.

A szöveg egy korábbi írás folytatása:

GYERMEKSORSOK – Lassan megtörik a jég… Az eleki Wittmann György története

Mester Klára

 

Kategóriák
emberek esemény gyász háború munka politika történelem Uncategorized utazás

GYERMEKSORSOK – Lassan megtörik a jég… Az eleki Wittmann György története

Az eleki Wittmann György története

Kategóriák
épületek család emberek politika történelem Uncategorized

A Bánhidy család története

Elek történetéhez részben a Bánhidy család sorsa is kötődik, hiszen a mai Lőkösháza területén -ami egykor Elek területéhez tartozott- volt megtalálható a Bánhidy kastély. A kastélyról “Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya” címmel Rapajkó Tibor barátunk korábbi írásában már olvashattunk.

A napokban egy kisebb kutatásom kapcsán “futottam össze” újból a Bánhidy családdal, így gondoltam összegyűjtök pár információt, hogy kik is voltak ők.

A wikipédiát böngészve találtam rá a család rövid történetére:

A Bánhidyak jobbágy ősei Nyitra vármegye területéről származtak, a család első ismert tagjai Ferenc és György testvérek, akiket 1718-ban a nyitrai káptalan felmentett a jobbágyi kötelezettségeik alól. Még ugyanabban az évben, 1718december 4-én III. Károly nemesi rangra emelte őket a Rákóczi-szabadságharc alatt tanúsított lojalitásukért. A nemességet szerző Ferenc két fia vitte tovább a család nevét, József a későbbi bárói ágat, míg Gáspár a köznemesi ágat alapította. József unokája, Antal, Arad vármegye főszolgabírája, majd alispánja volt,1840-ben királyi tanácsos lett, 1859-ben osztrák birodalmi báróságot is kapott érdemeiért. Ezt a bárói címet Antal legidősebb fia, Albert nevére 1875-ben Magyarországra is kiterjesztették. Albert Csanád vármegye főszolgabírája, később pedig alispánja is volt. Az 1843-as pozsonyi országgyűlésen és 1848-ban Pesten is képviselősködött, 1865-ben pedig vármegyéje főispánjává nevezték ki. A család talán legkiválóbb tagja Béla politikus és újságíró volt. A bárói ág sajnálatosan Bánhidy Antallal 1929-ben kihalt.

banhidicimer

Hogy ki is volt az a Simándi báró Bánhidy Béla Antal Imre (Makó, 1836. február 17.Arad, 1890. június 18.)?

Bánhidy Albert báró, Csanád vármegye képviselőjének fia volt. 16 éves korában (1852) félbeszakította iskolai tanulmányait és katona lett. Részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban, mint az 58. gyalogezred főhadnagya; de a hadjárat befejeztével otthagyta a katonaságot és birtokára vonultArad vármegyébe.

1865-ben főjegyző lett ugyanott. 1875-ben mint a kisjenői kerület képviselője jelent meg a képviselőházban. Bosznia megszállása után több társával együtt kilépett a Szabadelvű Pártból és megalakította a Független Szabadelvű Pártot, melynek vezére lett. Később a Független Szabadelvű Párt fúzióra lépett a Jobboldali Ellenzékkel s létrehozta a Mérsékelt Ellenzéket, melynek elnöke is volt. Már a következő választásokon elvesztette mandátumát, de a politikában még részt vett a budapesti lapokba írt cikkeivel. Tagja volt a magyarfranciabiztosítótársaság igazgatóságának s később egészen az üzleti és gazdasági élet foglalta el. Később Aradra költözött és a Riunione Adriatica di Sicurtà biztosítótársaság főügynökségének volt vezetője; ezenkívül egyik elnöke volt a Tiszavölgyi Társulatnak, s elnöke volt a Csongrád-balparti Ármentesítő Társulatnak.

Két gyermeke született:

  • István (1863–1891) császári és királyi huszárhadnagy
  • Mária (1865–1892); férje: gróf Bolza Géza (1857–1936)

A család köznemesi (tovább élő) ágának tagjai Eleken is megfordultak, amely látogatásukról a “Nem csak a Bánhidy-címerről” című cikkünkben Rapajkó Tibor egykori szerzőtársunk és kitűnő helytörténészünk is anno beszámolt.

Jól látni, hogy a család története mennyire kapcsolódik Arad és Csanád vármegyékhez. A birtokaik ezen vármegyék területein helyezkedtek el és ezért nekik is itt volt az otthonuk. A lőkösházi földjeiken pedig elekiek éltek és dolgoztak.

Forrás:

http://www.wikipedia.com

Kapcsolódó cikkeink:

Nem csak a Bánhidy-címerről

Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya

Wittmann Attila

Kategóriák
emberek háború történelem Uncategorized

Hadrév 1944. szeptember 16.

A katonai veszteségeket böngészve egy érdekes időpontra bukkantam. 1944. szeptember 16-án több eleki születésű katona is eltűnt Erdélyben, Hadrév nevű településnél. Mindnyájan a 66./II. hv.zlj (határvadász zászlóalj) tagjai voltak .

  • Hannuer János –507,120,052-tart.honvéd-1912.02.13-Wittmann Franciska   -Eltünt
  • Hőhn Ferenc     -607,200,078-tart.honvéd-1920.12.01-Schiffert Anna              -Eltünt
  • Braun Antal       –338,080,028-  honvéd     -1908.06.02-Uterrecher Erzsébet  -Eltünt
  • Csápos/Czápos Miksa              –   honvéd     -1917.12.28 – Grozár/Grozán Anna-Eltünt

Csápos / Czápos Miksa az adatbázisban kétszer szerepel, csak az anyja neve és a családi neve szerepel másként, a többi adat megegyezik.

Érdekesség még, hogy ebben a zászlóaljban kétegyháziak is szolgáltak és ők is mind ugyanezen a napon tűntek el Hadrévnél.

  • Gróza György                                 -t.honv.     – 1914.02.20 -Marosán Flóra  -Eltünt
  • Grósz Vazul                                    -t.honv.     – 1909.10.09 -Jepura Flóra      -Eltünt
  • Grósz György                                 -t.honv.     – 1915.04.12  -Négye Anna       -Eltünt
  • Szelecsán Péter                             -tart.honv.-1909.04.08 -Krizsán Mária    -Eltünt
  • Sárosi György                   -tart. szakaszvezető-1917.02.17 – Krausz Anna     -Eltünt
  • Medve István                                 -tart honvéd-1908.02.16-Bangdur Mária  -Eltünt

Hadrév Erdélyben Torda közelében található. 1944. szeptember 15-től október 7-ig tartott a tordai csata ahol a magyar és német katonaság közel egy hónapig tartotta fel a szovjet előrenyomulást. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Tordai_csata )

Sajnos a háború idején a veszteségek elkönyvelése nehézkesen ment. Sok esetben csak napokkal, hetekkel később kerültek a sebesültek, elesettek és eltűntek dokumentálásra. A bemondások, illetve a rendelkezésre álló dokumentumok alapján vezették fel az adataikat. Ezért több esetben is eltérések tapasztalhatóak az írásos dokumentumok és a „valóság” közt. A fent közölt adatokat a nyilvántartásban szereplő módon közöltem, kiemelve a vélhetően elírt adatokat.

"Dögcédula"
“Dögcédula”

Forrás:http://huszarok.nadasdymuzeum.hu/targyak_.php?keres=14&fajta=3

Az azonosító szám a polgári anyakönyvi nyilvántartáson alapult. Ez a szám került az azonosító cédulákra (népi nevén a „dögcédulákra”). Az első négy szám a település kódját, nevét jelezte. A második két számjegy a katona születési évének az utolsó két számjegye volt (a 19.. utáni számjegyek). Végül az utolsó négy számjegy az adott év születési anyakönyvébe történt bejegyzésének a sorszáma. Ezeket az azonosító számokat a háború második felében már a katonáknak maguknak kellett “belelyukasztani” az azonosító cédulájukba. Így sajnos akadt olyan katona is akinek az azonosító cédulája “kitöltetlen” maradt, vagy téves adatokat tartalmazott.

Nézzük Hőhn Ferenc azonosítószámát: 607-200-078, helyesen olvasva: 0607-20-0078

A 0607 Eleket jelöli, a 20 azt, hogy a születési év 1920., a 0078 pedig azt, hogy az 1920-as születési anyakönyvben a 78-ik bejegyzésben szerepelnek a katona személyes adatai. Tehát ha előveszünk egy 1920-as évi eleki polgári születési anyakönyvet és megnézzük a 78-ik bejegyzését akkor megtaláljuk Hőhn Ferenc tartalékos honvéd összes személyes adatát (anyja neve, apja neve, anyja lakóhelye, apja foglalkozása, anyja és apja életkora, gyermek neme, vallása, születés helye- sokan háznál születtek ilyenkor a cím van feltüntetve).

Ennyi katona egyszerre történő eltűnésének, -ha egymás közelében tartózkodtak- vélhetően az lehetett az oka, hogy fogságba estek, vagy tüzérségi gránáttalálat esetleg közvetlen támadás érte az állást. Sajnos róluk bővebb információnk nincs, nem tudjuk, hogy a háború után hazatértek vagy sem. Reméljük a legjobbakat….

-Wittmann Attila-

Kategóriák
emberek háború munka politika rólunk Uncategorized

Cseres Tibor: Felhők fölött száll a sas … avagy Elek és Krivojrog között (4.)

Már az első nap idegen férfiak kezdtek ólálkodni az ásóval-csákánnyal felszerelt női brigádok körül. De nemcsak idegenek, kolhozbeliek is: sebesüléssel hazatért vagy éppen féllábú, félkarú hadfiak, akik harctéri fegyvertényeiket képzelték, hátországi férfi-téteményeikkel öregbíteni. Az őrök ímmel-ámmal s némi féltékenységgel próbálták elhessenteni a kakaskodó hímeket. Eleinte még azzal is vigasztalták a kívánatos ruháiktól megfosztott eleki lányokat: lám, megriadtak kérőitek szurtos katonacondráitoktól!

A megdézsmált ácsolatszállítmány másnapján a MÉMOSZ vezérelte szakemberek fejszékkel s fűrészekkel felfegyverezve trappoltak őrkíséretük előtt a bányaszádhoz. De íme már csak nyomai fűrészporát találták a harminc vagon bányafának. Az őrök meghökkentek, de nem nagyon. A nacsalnik, a bányarekonstrukció mérnök-katona parancsnoka éktelen káromkodásnak adta át magát, az éjszakára állított őrséget szidta s követelte maga elé. Csakhogy az őrök feladata és fegyelme virradatig tartott, bár a tábortűz parazsa, amely mellett elviselhetővé tették az éjszaka fagyát, bizonyította, hogy jelen voltak, amíg kellett, s amíg lehetett, de most már valahol nyílván fűtött rejtekhelyükön húzzák a lóbőrt.

Egy-két órás járóföldön belül a környék lakosságának birtokában, színjeikben, kemencéikben, konyháikban rábukkantak volna az elrekvirált gerenda és deszkaanyag nagy részére. Ilyen viszontagságos és várhatóan nagy ellenállásra okot adó kutakodásra, visszaszerzésre a parancsnok nem szánta el magát. Tudta, miért. Mire a hűtlen éjjeliőrök alkonyat felé előkerültek, s a mérnök-parancsnok mintha egész megfeledkezett volna mulasztásuk bűnéről, sőt némi engesztelődött összesúgásból azt olvashatták ki az elekiek, hogy őneki magának is juthatott a meleget adó elveszett bányafából.

Kategóriák
csoportkép emberek esemény gasztro meghívó rólunk tánc Uncategorized zene

Békés megyei németek anyanyelvi és kulturális napja

Eleki német népviselet
Eleki német népviselet
Kategóriák
Uncategorized

II. Családi Nap Eleken!

Szeptember 5.-e reggele kissé borongósnak,  esősnek indult, de délelőttre a szabadtéri rendezvényre tökéletes, szép  idő lett. Az egész napos esemény Pluhár László polgármester megnyitó beszédével kezdődött, de ezután természetesen a léggömb felengedés sem maradhatott el!

DSC_0033 (2)

Első fellépőként a mezőkovácsházi roma gyermekek hagyományőrző előadását láthattuk, eközben elindult a palacsinta- és gofrisütés , illetve a káposztás lángos készítése. Minden órában ágyúlövéssel kedveskedtek a gyerekeknek, persze ágyúgolyó helyett cukorkákkal megtöltve. A gyermekszépségverseny igen népszerűnek bizonyult, ezt mutatja a nezevezési létszám is. Az eleki Hagyományőrő Néptáncegyüttes táncműsora volt az utolsó színpadi program az ebédre készülő babgulyás elfogyasztása előtt. Délelőtt érkeztek meg még a Békéscsabai Ipartestület Veterán Motoros Klub motorosai is, a járművek délutánig megtekinthetőek voltak a helyszínen, azaz a Rákóczi utcai játszótéren. Rendőrségi bemutató is volt, ahol a gyereknek egy ügyességi pályát kellett teljesíteniük, a legügyesebbek jutalomban részesültek. A lovaskocsizást kedvelőkről sem feledkezett meg a szervezőség, mivel erre is volt lehetőség a nap folyamán.

DSC_0167

A délutáni programon szerepelt  a Pithon Magic show, majd a bűvészet világából áttért a zene világába a műsor, a Kolibri zenekarnak köszönhetően. Ezalatt a színpad mellett főleg gyerekeknek szánt spontán ötletnek indult a kötélhúzás, miután egymással nem igazán bírtak el, egy rendőrautó elhúzásával próbálkoztak, ami végül sikerült is.

DSC_0225

Az autómozgató erőpróbát a békéscsabai Vida Rock Band Roll zenekar követte. A következő együttes koncertje előtt a legkiválóbb hangú rendőrünk, Szucsik János előadását hallhaták a nap résztvevői. Az este egyik fénypontjának a Republic zenekarral is turnézó Dirty Slippers nyárzáró koncertje volt. Az együttes elmondta, hogy  számára Elek egy igen kedves helyszín, hiszen 2010-ben a Világtalálkozón az előbb említett együttes előzenekara lehettek, ezután pedig elindultak a közös fellépések. Az esti tombolahúzás után, egy rendkívűl színes tűzijáték fénye világította be a Rákóczi tér egét. Ez a felejthetetlen családi nap a Weekend együttes koncertjével zárult.

DSC_0388

További képek facebookon az alábbi linkre kattintva érhetőek el:

https://www.facebook.com/nagy.marcell.7/media_set?set=a.904396699639156.1073741881.100002065022105&type=3&pnref=story

Nagy Marcell