2012-ben ünnepelte az ország, de az egész katolikus világ is Szent Erzsébet (1207-31) születésének 805. évfordulóját.
A szülei: II. András (1205-35) magyar király és Gertrúdisz voltak, akik pl. a Bánk bánban is szerepelnek.
Ehhez az igen jeles évfordulóhoz szeretnénk kapcsolódni mi is, hisz száz évvel ezelőtt, 1913-14 fordulóján került került sor arra, hogy az eleki templom főhajó egyszerű ablaküvegeit kicserélték barokk stílusú katedrális üvegekre, melyből az egyik Szent Erzsébetet ábrázolja. Az adományozó gróf Cziráky Erzsébet szül. Andrássy volt!
A számunkra ismeretlen művész (Zinil János, Budapest) Erzsébet legendái közül szinte a legismertebbet ábrázolja, vagyis azt, amikor a szegények számára titokban kicsempészett élelem rózsává változik.
Szent Erzsébet az eleki templomban
(Érdekes, hogy ezt a csodát az egyik legismertebb legendagyűjtemény, a Legenda Aurea nem tartalmazza!)
Szent Erzsébet nem hiába népszerű manapság is szülőhazájában, hisz pl. a szegények, elesettek támogatására ma is szükség van, nem véletlenül neveztek el róla vásárlási utalványt.
Mivel férje német volt, és ő is ott élt férje halála után is, különösen Szászországban közkedvelt napjainkban is, különben az úgynevezett rózsalegenda is német földhöz kötődik!
(Egy középkori kiállításon alakja egy korabeli ábrázolása 2008-ban Gerolzhofenben is látható volt egy művészeti alkotáson.)
Erzsébet már életében is nagy tiszteletet vívott ki magának a szerénysége és segítőkészsége miatt, nem hiába már 1235-ben szentté avatták.
Legyünk rá büszkék mi is Eleken!
Források:
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Bp., 1990. 333 o.
Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o.
Mint közismert, 1943 februárjától Németország totális háborúban állt szinte a fél világgal, aminek többek között az lett az eredménye, hogy a nagyobb városokat az angolok és az amerikaiak is bombázták. Ezzel térdre akarták kényszeríteni az akkori németeket.
Részben ezért is sikerült feltételek nélkül megadásra bírni Németországot, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a szövetségesek gazdasági potenciálja is jóval nagyobb volt, és ezen a fejlett német technika sem tudott változtatni.
Mivel az angolok már 1940. szeptember 24-én komoly erőkkel bombázták Berlint, vagyis így válaszoltak a támadásokra, a német légvédelem pedig nem tudta minden esetben teljesen garantálni a biztonságot. Ez odáig vezetett, hogy a háború vége felé már szövetséges légi fölény volt, így sok ember számára már csak a menekülés maradt, pl. a fiatalokat vidékre menekítették (“Landverschickung”), de arról is van tudomásunk, hogy diákok érkeztek hazánkba, még Elekre is!
Hivatalos visszaigazolás
A németországi fiatalok egykori magyarországi itt-tartózkodása gyakorlatilag máig feltáratlan terület a hazai történettudomány számára, így különösen érdekes az a hivatalos értesítés is, amit az eleki Resetár András talált meg még 2011 novemberében a Gyulai úton lévő házuk felújítása során a stukatúrban.
A tájház az ifj. Rozsdás János által készített faliképpel
2012. augusztus 16-tól új látványossággal lett gazdagabb városunk, hisz ezen a napon átadásra került az eleki, illetve általában a cigányságnak emléket állító cigány tájház.
(Hazánkban az első cigány tájházat a szabolcs-szatmár-bereg megyei Hodászon adták át még 2001-ben.)
Fontos kiemelni, hogy önerőből valósult meg ez a nemes elképzelés, hisz Erdődi Ferenc (1946-) és felesége, Lakatos Julianna (1952-) az egykori szülői házat varázsolták újjá, így megmentették az utókornak, sőt be is rendezték a több évtizede gyűjtött tárgyakkal.
Erdődi Ferenc, Kalaman János, eleki plébános és Lakatos Julianna
A mostani tájháznak otthont adó épületet Lakatos Sándor (1910-86) még 1943-ban építette saját kezűleg!
A tájházban meg lehet tekinteni a következőket: a hálószobában pl. azt az ágyat, ahol Erdődi Ferenc is született, illetve azokat a kegytárgyakat, melyek a cigányság vallásosságát hűen kifejezik.
A konyhában érdekes megnézni a kenyérsütéssel kapcsolatos használati eszközöket, de itt láthatók azok a gyékényből készült tárgyak is, melyeket egykoron az eleki cigányok készítettek.
A kamrában főképpen olyan használati eszközöket láthatnak az érdeklődők, amelyek szintén az egykori eleki cigányságra volt jellemző, pl. fúrók, különböző nádvágó eszközök.
A tervekben többek között az szerepel, hogy ki fogják állítani a helyi vályogvetéssel kapcsolatos eszközöket, illetve egy echós szekeret, ami viszont nem helyi hagyomány, de a cigányság múltjához hozzá tartozik.
A dolognak az is az érdekessége, hogy Erdődi Ferenc nem cigány származású, de már gyermekkora óta voltak cigány barátai, elmondása szerint a 41 évnyi boldog házassága alatt azonban szívében már cigánnyá vált.
Ennek a sikertörténetnek, vagyis a tájháznak talán az lehet az üzenete, hogy mindenhol van valamilyen érték, amit be lehet mutatni, nem kell mindent “fentről” várni, így is lehet Elek, de a cigányság jó hírét kelteni, hisz azóta már sokan keresték fel a tájházat, sőt a Magyar Rádió egyik műsora is foglalkozott a témával.
A konyha a megnyitó napján
A Dankó utca 6. szám alatt található cigány tájházat bárki felkeresheti, belépőt sem kell fizetni, csak előtte kell jelezni a szándékot akár személyesen is (Dankó utca 4.), mindenkit szeretettel fogadnak!
Városunkban él Budai Alex, aki sikeres sportolónak számít, hisz a közelmúltban a következő eredményeket érte el:
A Wako Kick-Box II. oszt. Magyar Bajnokság K-1 szabályrendszerben 75 kg-ban 2-dik helyezés 2009-ben, a X. Szuperinfó Mikulás Kupán 71 kg-ban 2-dik helyezés K-1 szabályrendszerben 2010-ben, a Wako Kick-Box és K-1 Magyar Bajnoki I.forduló felnőtt kategóriában 3-dik helyezés K-1-ben szintén 2011-ben. (A fényképen mint K-1 Magyar Bajnokságon 75 kg-ban 2009-ben Pécsett megszerzett magyar bajnok látható!)
(Végül, de azért mégsem teljesen utolsó sorban, meg kell említenünk azt is, hogy Budai Alex a gyulai központú Harruckern Középiskola eleki tagintézményének érettségi előtt álló diákja is!)
Nem régen vele beszélgettünk.
– Alex, miért választottad ezt a sportágat, mármint a K-1-et?
– Azért, mert másban nem találtam magamat jónak, mint ebben a sportban, a focit is elkezdtem, de éreztem, hogy az nem nagyon megy, és ezért abbahagytam, így vágtam bele a küzdősport világába. A K-1 tetszett nagyon, ezért is űzöm a mai napig is.
– Alex, hol kezdtél el versenyszerűen sportolni?
– Sok helyre kezdtem eljárni pl. Elekre a Gyuszek Team-hez, aztán Rácz Déneshez Békéscsabára, majd ő vitt el magával Békésre a Szeged Tigers Club egyik
csapatához, mert ahogy én tudtam, a békési thai-box klub edzője, Szabó Sándor a békéscsabai Lakótelepi SE és a Szeged Tigers csapatának az edzője is. Szabó Sándor indított el a pályafutásomon, amit nagyon köszönök neki. Igazán nagy tudású emberről van szó, aki kiváló edzőnek számít Békés megyében.
– Most hol folytatod tovább sportpályafutásodat?
– Kétegyházán a Dragons Team-nél vagyok éppen Nagy László fekete öves mesteredzőnél. Sajnos, tanulmányaim miatt nem tudok már Békésre átjárni, sok mindent tervezek a jövőre vonatkozólag, hisz Szegedre szeretnénk menni a barátnőmmel. Szerencsére az edzések Kétegyházán nagyon hasonlítanak a békési edzésekre, és Kétegyháza sokkal közelebb van Elekhez.
-Voltak már komolyabb mérkőzéseid?
-Persze volt sok edzőmeccsem is meg profi és amatőr mérkőzéseim is, mindenbe belekóstoltam. Döntős is voltam már, sajnos ott nem sikerült még győznöm, de voltam már bronzérmes is. Hála istennek részt vehettem gálákon és különböző rendezvényeken, amelyek különleges élményeket jelentettek számomra!
-Köszönjük az interjút, és azt kívánjuk, hogy élet minden területén sikeres legyél!
Magyarország területén arányában a legtöbb német 1890-ben élt, hisz az akkori országos népszámlálás szerint hazánk össznépessége 15. 261. 000 fő volt, amiből 1. 999. 000 fő jelentette a német népességet, ami 13, 1 %-ot tett ki.
A következő népszámlálási adatok viszont csökkenést jelentenek, ami részben magyarázható az önkéntes asszimilációjával, illetve a területi veszteségekkel is
Az viszont érdekes, hogy 1920-ban vallották magukat legtöbben németnek, a 7. 987. 000 össznépességből 550. 000-en, vagyis 6, 9 %-ban, 1941-ben egy teljesen más történelmi helyzetben is “csak ” 5, 1%-ban (475. 000-en), a mai Magyarország területén akkor 10. 245. 000-en éltek.
Érdemes összevetni az egykori és a mostani helyzetet bemutató térképet.
A magyarországi németség 1930-ban
Egykoron, még a megcsonkított országban is a Dunántúlon élt a legtöbb német, főleg Baranyában, Veszprémben, Komáromban, de pl. Sopronban és környékén is.
A térképen is jól látszik, hogy a Duna mentén Bácskában is sok német élt akkor.
Trianon következtében az eleki és az almáskamarási németek szó szerint a határ mellé szorultak, pedig közismert, hogy ” Eleken túl is” élnek németek.
A térképen nem tüntetik fel Mezőberényt név szerint, csak az ott élő németség “szigetét”.
A magyarországi németség 2001-ben
Ehhez képest jóval kedvezőtlenebb állapotokat olvashatunk le a mostani térképről, vagyis 2001-ből. (Sajnos.)
2001-ben hazánk népessége 10. 245. 000 főre csökkent, amiből csak 34 ezren vallották magukat németnek, ami csak 0, 3%-nak felel meg!
Eleken 2001-ben 99-en vallották azt, hogy otthon németül beszélnek, ami a tragikus előzmények miatt nem is olyan rossz arány az 5. 500 fős össznépességen belül.
A németség arányának tragikus változása az 1945 utáni elűzetéssel magyarázható, hisz az ország ekkor veszítette el a németség kb. 2/3-t!
Éppen ezért örülhetünk annak, hogy az egykori tömb német területek helyén megfogyva, de törve nem ma is él egy viszonylag jelentős német népesség, főleg a Dunántúlon! (Ezek főképpen a rendszerváltoztatással magyarázhatók.)
Az már tragikus, hogy a mostani állapotokat bemutató térkép már fel sem tünteti Eleket, csak Almáskamarás területét, vajon miért?
Az viszont érdekes, hogy az előző térkép nem tud pl. a borsodi, szabolcsi németekről.
Azt azért el kell mondanunk, hogy 1994-98-tól a mai Békés megyében a következő településeken működnek német nemzetiségi önkormányzatok: Gyula, Elek, Almáskamarás, Gyomaenrőd, Mezőberény, Orosháza, Kétegyháza. (A most bemutatott térképek sem tüntetik fel ezeket a településeket, csak töredéküket!)
A Rubicon 2012 novemberi lapszáma
Akik kíványcsiak arra, hogy mikor és miért érkeztek Magyarországra németek, illetve milyen tragédiákat kellet elszenvedniük, azok olvassák el a Rubicon 2012 novemberi lapszámát (www.rubicon.hu), a térképeket és az egyéb adatokat mi is onnan vettük át.
Elek oktatási és kulturális életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962), illetve a gimnázium alapításával (1963).
Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket, míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.
Mint ahogy a mostani fényképünk is bizonyítja, a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra, a szakiskolai kollégiumban is.
Ezen az 1964-ben készült, enyhén rongálódott fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított, a lemezekről nem is beszélve!)
Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet, mert pl. jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is, hisz a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő, alkalmazott?).
A ruházat is sokatmondó, hisz az viszonylag egyszerű, de van már női nadrág is.
A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek, vajon ki ismeri fel őket?
Magyarországon az 1980-as évek végétől felgyorsult a várossá válás folyamata, vagyis sok nagyközségből város lett, mint ahogy Elek esetében is ez történt 1996-ban, sőt emiatt mára már szinte nem is maradt nagyközség Békés megyében!
Hazánkban különösen a rendszerváltoztatásnak köszönhetően visszaállt a rend a címerek tekintetében is, mely többek között azzal is bizonyítható, hogy a megyei önkormányzatok központjában, vagyis régiesen fogalmazva, a megyeháza tanácstermében is láthatók ezek a régi, vagy pedig a hagyományoknak megfelelően újonnan elkészült településcímerek.
Az eleki címer Békéscsabán
(A képen látható címerek sorrendje balról jobbra: Békéscsaba, Csorvás, Füzesgyarmat, Elek, Dévaványa, Gyomaendrőd és Gyula.)
A magyarországi rendszerváltoztatásnak köszönhetően a települések központjából eltűntek az egykori szovjet emlékművek, amelyek valójában nem csupán a “felszabadítást”, hanem inkább az elnyomást szimbolizálták, hisz a Vörös Hadsereg csak 1991-ben vonult ki hazánkból.
Magyarországon az ötágú vörös csillag ma tiltott önkényuralmi jelképnek számít, de egykoron ez is a “csúcson volt”!
(A fekete-fehér korabeli fényképet Halász Gyula készítette.)
Az egykori eleki “felszabadulási” emlékmű
Még mindig sokan emlékezhetnek Eleken a mai kiűzetési szoborkompozíció helyén álló egykori “felszabadítási emlékműre”, melynek felirata szerint a szovjetek az elekiek számára 1944. szeptember 24-én hozták el a “szabadságot”, ami több mint érdekes, hisz az eleki polgári halotti anyakönyv 1946. április 2-i bejegyzése szerint a község területén dúló harcok idején, vagyis 1944. szeptember 26-án 18 katona és egy polgári személy halt meg. (17 magyar katona, egy román katona és egy civil.)
Magyar hősi emlékmű az eleki temetőben
Az egyházi anyakönyvben is tulajdonképpen ugyanazok a nevek szerepelnek, illetve a római temetőben is, a magyar hősi emlékművön, de még annyival kiegészítve, hogy Ottlakán még ezen kívül négy személyt is eltemettek.
(A fényképen szereplő rövidítések és azok feloldásai: honv. : honvéd, tiz. : tizedes, szkv. : szakaszvezető, fdgy. : főhadnagy, ism. : ismeretlen.)
Arra viszont nincs magyarázat, hogy Névery Sándor (27) zászlós neve miért nem került fel az emlékműre, pedig ennek a Nagybecskereken született katonának a neve a polgári és az egyházi anyakönyvben is szerepel, mint ahogy a váci Nagy László (23) hadapród őrmester nevét is csak az egyházi anyakönyv őrizte meg!
Az is érdekes még, hogy Vigyikán Tivadar neve viszont ma is olvasható az emlékművön, pedig róla azt is tudjuk, hogy román katona volt!
A legérdekesebb azonban mégis Fok László ( a sebesüléskor 23 éves) hadapród őrmester esete, akiről az eleki polgári anyakönyvben az áll, hogy adatai ismeretlenek, a katolikus anyakönyv szerint, pedig “csak” sebesült volt, így a neve valószínűleg azért nem került fel (szerencsére) az emlékműre, mert túlélhette a háborút, szemben Lajkó Dezsővel (24), akinek nem ismert a származási helye és a topolyai Szanya Jánossal (23) , akik viszont belehaltak a sebesülésbe!
Tényként még azt is elmondhatjuk, hogy eleki polgári anyakönyv tud még egy ismeretlen, polgári ruhás hősi halottról is, aki az ottlakai határ közelében halt meg, amiről viszont a katolikus anyakönyv nem tud.
Visszatérve az úgynevezett felszabadítási emlékműre, számunkra a szeptember 24-i dátum a legfontosabb, vagyis a logika, mert valószínűleg akkor Eleken is az volt a lényeg, hogy a szovjetek mikor léptek először eleki földre, és nem az számított, hogy ki mikor mikor győzött, hisz még szeptember 24-e után is voltak harcok.
Az eleki szovjet emlékmű
Az eleki római katolikus temetőben van egy másik katonai emlékmű, vagyis a szovjeteké, akik szintén a legértékesebbet, vagyis az életüket adták a háború befejezésért, vagy ahogy akkor hivatalosan mondták és többen is hitték is, hazánk felszabadításáért, illetve a felirat szerint Elek városáért!. (Elek csak 1996-tól város, de vajon ki merte volna szóvá tenni akkor ezt a nagy tévedést!)
Mindentől függetlenül 1944 őszén Eleken meghalt 37 szovjet katona és 17 ismeretlen, akiknek így az előbbiekkel szemben viszont a nevük sem szerepelhet az emlékművön.
1989-től már hivatalosan is elmondhatjuk, hogy minden olyan katona, aki a háborúban az életét áldozza az általa nemesnek gondolt célért, azok hősi halottaknak tekinthetők, így pl. Eleken nem csak az akkori Honvédség katonái, hanem az egykori Vörös Hadsereg orosz, ukrán, muzulmán katonái is.
Az az időszak mindenkinek nagyon kegyetlen volt, de talán a szovjeteknek lehetett a legkegyetlenebb, hisz pl. hazaárulást, így biztos halált jelentett az, ha a szovjet katona megadta magát az ellenségnek, de a háború után a kommunista hatalomnak “gyanús” volt az a nem kevés szovjet katona is, aki győztesként és természetesen világlátottként visszatért a Szovjetunióba, ami 1991-től már csak lapalji jegyzetnek számít!
Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy hazánk számára nem elsősorban azért volt tragikus a II. világháború, mert azt elveszítettük, hanem azért, mert a szovjet katonák elhoztak számunkra egy olyan rendszert, a kommunizmust, amelyet egyetlen józanul gondolkodó ember sem akart elfogadni, de mégis ránk kényszerítették, aminek az árát valamilyen módon még ma is keményenfizetnünk kell!
Most pedig az eleki katolikus halotti anyakönyv alapján, annak bejegyzési sorrendjének megfelelően nézzük meg, mit kell még tudni az Elek védelmében elesett magyar katonákról! (Név, életkor, születés helye.)
Juhász Imre(23), Gyöngyös, Ádám József (23), Visznek, Polyák László honvéd tüzér (23), Benedeki, Sinka István (22), Nagytarcsa, Zachar József (23), Tápiószentmárton, Lukács Imre (30), Karcag, Hingyi Imre (28), Újpest, Szépkúthy Zoltán (25), Nagyvárad-Budapest, Vági János (22), Medgyesbodzás, Pintér Ferenc (29), Budapest, Dropa János (29), Herencsény, Szetei István 35), Kőhidgyarmat?, Hornicsek József (?), Nógrádmarcali, Kovácsik István (22), Kevermes.
Ottlakán temették el a következőket: Szatmári Ferenc (?), Budapest, Sz. Tóth Antal (22), Hajdúszoboszló, Varga József (22), Dömsöd, Matyinkó Mihály (22), Lósa? (Ők valószínűleg a már korábban a magyarok által felszabadított Ottlaka védelmében haltak hősi halált.)
Ezek az Elekhez kapcsolódó nevek tudomásunk szerint csak most kapnak nagyobb nyilvánosságot.
Reményeink szerint az estleges leszármazottak ha eddig még nem, akkor ezen emlékező írásunknak köszönhetően utólag is hírt kaphattak eltűnt szeretteikről, és ha ez így lesz, akkor már megérte munkálkodásunk!
2012. október 7-én a gerolzhofeni polgármester-választás második fordulóját Thorsten Wozniak (CSU) nyerte meg, így a korábbi vezetőt, Irmgard Krammert (független) válthatja 2013. február elsejétől.
Thorsten Wozniak, az újonnan megválasztott gerolzhofeni polgármester a győzelmet ünnepli
(A fényképen középen közvetlenül a győzelem után az új polgármester a feleségével, balra a CSU helyi frakcióvezetője, jobbra pedig Markus Reuss, a gerolzhofeni CSU vezetője láható.)
Thorsten Wozniak 1976. július 30-án született Bayreuthban, 1982-től él Gerolzhofenben, ahol 1996-ban érettségizett is. Lapszerkesztőként és rádiós műsorvezetőként is dolgozott. 2007-ben nősült meg, 2008-ban született meg az első gyermekük, Jacob. Az 1980-90-es években a helyi csapatban is focizott. 2008-tól városi képviselőként is tevékenykedett.
A választási kampányában erre tette a hangsúlyt: Élhetővé kell tenni Gerolzhofent különösen a fiatal családok számára! (A választási plakátjain többek között ez szerepelt: elszánt, hozzáértő, alkotó.)
2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok címmel.
Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős
Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76), egykori főispánt,
majd pedig dr. Erdész Ádám, megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját, aki a legtovább volt a megye főispánja, 1867-től egészen a haláláig.
Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási, hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében. A személye azért is hiteles, mert pl. részt vett szabadságharcban, a bukás után visszavonult, de nem alkudott meg, csak akkor tért vissza a politikába, amikor úgy látta, hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.
Méltó arra, hogy termet nevezzenek el róla. Erre a gesztusra azért is szükség van, mert ma is példa az ő egykori tevékenysége, hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!
Ezek után sor került a táblaavatóra.
Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő, megyei főispánokat bemutató kiállítást,
(Egy korabeli díszkard)
(Báró Harruckern János György, egykori főispán, és aki Elek újratelepítője is volt.)
elekfoto 