Kategóriák
archiv építészet épületek iskola közigazgatás művészet politika Rapajkó tájkép történelem technika

Az aradi vármegyeháza

Arad,  megyeháza
Arad, megyeháza

Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető,  amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.

Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll,  nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79.  házszám alatt).

Az épületről a következőket tudjuk elmondani:  1821-ben épült neoklasszicista stílusban,  melynek van egy ikerépülete is,  melyben egykoron törvényszék,  majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.

Az épületek homlokzatát timpanon díszíti,  a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán  fogház is működött.

Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt,  hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!

Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület,  hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője,  Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.

A folytatás közismert,  hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.

Ma az egykori vármegyeházán található  az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye,  az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa,  ami azt jelenti,  hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!

A korabeli levelezőlap lelőhelye:  http://www.budaifoantikvarium.hu,  a történeti adatoké pedig:  Ujj János:  Arad-Történelmi városkalauz. Arad,  2001. 108 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek család csoportkép emberek mezőgazdaság művészet Rapajkó tájkép történelem természet

Eleki vásártér 1969

Ezen a szép felvételen,  amely  1969 nyarán készült az egykori eleki vásártéren Ecker György látható a feleségével,  Wittmann Franciskával,  illetve gyermekükkel,  Jánossal.

Olyan elekiekről van szó,  akik akkor már Nyugat-Németországban éltek (1946 óta),  és csak nyaranta tértek vissza egykori szülőfalujukba!

A fénykép az eleki plébánián található.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
ballagás csoportkép emberek esemény iskola modern művészet Rapajkó szakma tánc zene

Szalagavató 2012

A Harruckern Középiskola eleki tagintézményében az idén azért került sor később,  vagyis március 30-án a szalagavatóra,  mert a helyi közintézmények egy részében kényszerből szénszünetet kellett tartani,  de az előzményektől függetlenül azért mégis felejthetetlen élményekkel távozhatott mindenki a rendezvényről a városi sportcsarnokból!

Az ünnepség elején felolvasták Erdős Norbert  levelét,  melyben boldog,  reményteli jövőt kívánt az idén ballagóknak a megyei kormánymegbízott.

Majd ezt követően az integrált intézmény igazgatója,  Mikolán Róbert  mondta el az ünnepi beszédet,  aki többek között arról szólt,  hogy a szalag jelkép,  hisz elárulja, hogy ki tanul a Harruckerben. Mindenkinek szorgalmasan kell tanulni,  és  be kell tudni bizonyítania,  hogy képes szellemi és fizikai munkát végezni.

Utána következett a szalagok feltűzése,  elsőként az igazgató tűzte fel a szalagot Singer Ferencnek,  az eleki telephely vezetőjének,  majd következtek az osztályok.

Az idén a következő osztályok fognak ballagni:  12/d.-gimnázium- a fotón is ők láthatók-(osztályfőnök. : Mede Olga),  12/c.-gimnázium (Megyeri Zsolt),  vadászok (Valki Antal),  12/b. -bolti eladók (Kovács Katalin),  12/a. -szakácsok,  pincérek (Nagy Endréné),  13/a. -pincérek,  szakácsok (Fodor Zoltán).

A szalagok feltűzése után következett az ünnepi műsor,  melyben az osztályok külön-külön,  illetve közösen is felléptek,  de voltak gyulai és békéscsabai fellépők is.

Az egyik legsikeresebb műsorszám volt a palotás és a keringő,  mely utóbbit a képen látható  eleki végzősök táncolták. (Az elekieknek a táncokat  Mede Olga tanárnő tanította be.)

A szalagavatót Tolnai Péter megyei,  illetve Turóczy András városi önkormányzati képviselő is megtisztelte jelenlétével.

Sok sikert kívánunk mi is az idén ballagóknak!

(A fotókat Zsóri Tibor,  az eleki tagintézmény számítástechnikai tanára készítette.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek család emberek esemény festészet közigazgatás mezőgazdaság művészet politika Rapajkó szakma történelem természet utazás

Nem csak a Bánhidy-címerről

Aki ma pl. Elekről Lőkösházára (egykor Elek része) utazik, és átmegy a vasúton, annak bizonyára feltűnik, hogy baloldalt található egy fákkal borított domb, ahol egykoron állt a Bánhidy-kastély az 1870-es évektől 1976-ig.

Itt valamikor a Bánhidy- család bárói ága élt, akikről manapság az átlagember nem sokat tud, ezért is tartjuk fontosnak, hogy most egy kicsit részletesebben szóljunk róluk.

A váci egyházmegyei levéltárban őrzött nemesi oklevél másolata szerint Bánhidy József III. Károly (1711-40) magyar királytól kapott nemességet 1718. december 4-én. (A családi hagyomány és a szakirodalom szerint azonban régebbi nemességről van szó.)

Valószínűleg valamelyik zavaros évszázadban elveszhetett ez a régi oklevél,  és egy nyugalmasabb időszakban,  pl. a török kiűzése után szükségessé válhatott a nemesség  igazolása ismét!–R. T.

A címer heraldikai leírása a következő (részlet az oklevél magyar fordításából): “Egy egyenesen álló kék színű lovagi pajzs,  amelyiknek alsó része zöld mezővel van kitöltve,  amelyen a két nagy égitest,  vagyis a Nap és a Hold között–emez a pajzs alsó jobb,  míg amaz a felső bal részében világít–egy egyszarvú a pajzs alsó,  jobb széle felé fordulva ugrásra készen ágaskodik szétvetett mellső lábakkal és a háta fölé emelt farokkal. Első lábaival egy aranyozott,  a zöld mezőből kiálló,  zöld koszorúval díszített lándzsát tart,  mely  egészen a pajzs felső részéig ér. A pajzson egy nyitott lovagi sisak nyugszik királyi koronával,  mely három–belőle kiemelkedő–lengő fehér tollal van díszítve. A sisak csúcsáról a címerpajzs oldalaira jobbról ezüst és piros,  balról arany és kék sisaktartó,  vagyis foszladék hullámzik tetszetősen,  csinosan és tetszetősen díszítve emezt és amazt.”

A nemesi oklevél sehol sem  szól arról, hogy a Bánhidy- család miért kapott nemességet, mint ahogy azt sem említi,  hogy mit jelentenek a címerben a szimbólumok.

Az viszont jól látszik,  hogy az unikornis,  vagyis az egyszarvú van a központban. Ez a képzeletbeli lény már az ókorban is felbukkan jelképként,  a mitológia szerint pl.  a porrá zúzott szarva minden méreg ellenszere!

2012. április 1-én a Bánhidy- család egy másik ágából (a bárói ág kihalt) négy  személy Eleken és Lőkösházán is járt,  hogy felkeressék az egykori helyszíneket.

Eleken az adventista otthonban elbeszélgettek az utolsó szemtanúval,  Kotroczó Menyhérttel (89),  aki a fotón Bánhidy Lászlóval látható.

Lőkösházán bejárták az egykori kastély környékét (Bánhidy Attila és Bánhidy László).

Voltak az ottani  temetőben is,  ahol láthatták a Bánhidy- család elég méltatlan körülmények között lévő síremlékét,  illetve felkeresték az újjávarázsolt Bréda-kastélyt is, amit dr. Megyeri Zsolt mutatott be.

Ezen látogatást nyugodtan nevezhetjük történelminek is,  hisz egy olyan családról van szó,  melyből többen kerültek ki olyanok,  akik komoly szerepet vállaltak nem csak Arad vármegye,  hanem az ország életében is. (E sorok írója megtiszteltetésnek vette azt,  hogy a leszármazottak jelen lévő tagjait kalauzolhatta,  illetve segíthetett is nekik!)

Nekünk is,  itt a mai Eleken is illik minél többet tudni  a Bánhidyakról is. (Szerintünk mindentől függetlenül még ma is,  Bánhidy László /1906-84/ a legközismertebb Bánhidy,  aki Matula bácsit alakította a közismert ifjúsági filmsorozatban.)

Forrás:  Bánhidy Attila (69) szóbeli és írásbeli közlése. (A fotókat Bánhidy András készítette,  amit szintén nagyon köszönünk.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet egyház emberek esemény ipar iskola közigazgatás művészet Rapajkó szakma színjátszás történelem zene

1924-az eleki németek bicentenáriuma

A boldog békeidők,  illetve az azt követő közismert tragikus események után az elekiek 1924-ben ünnepelték meg a község újratelepítésének a 200. évfordulóját (bicentenáriumát),  vagyis azt,  hogy a török pusztítás után egykoron németekkel népesítették be Eleket.

Kategóriák
archiv építészet emberek közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

“Közel, de mégis távol”-Szentmárton, egy volt német falu

Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb.  csak tíz km-re található Szentmárton,  amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.

A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy  a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek,  de Szentmárton is.

Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható,  hogy Szentmártonban és Eleken  is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.

A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől  kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban  épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)

1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt,  amiből 61,2% volt német ajkú.

Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os,  vagyis nem minden német vallotta magát németnek,  ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.

Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki  Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le. 

Kategóriák
építészet épületek művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

A “miénk” is volt: a makói városháza

Ha valaki pl. Makón keresztül utazik Szegedre,  annak biztosan feltűnik egy szép középület,  ami 1950-ig az egykori Csanád vármegye közgyűlésének adott otthont,  és ennek a történelmi megyének a sajnálatos felszámolása után pedig a helyi közigazgatás központjaként működött (1990-től városháza).

Mivel 1920-tól az egykori eleki járás felét Romániához csatolták,  így Elek egy ideig,  1920-23-ig Csonka-Arad megye székhelye volt,  utána pedig 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott,  majd pedig Békés megyéhez, így közel harminc évig ebben a makói épületben is döntöttek Elekről.

Az eleki Historia Domus korabeli bejegyzése szerint azonban  jobb lett volna,  ha akkor  Eleket Békés vármegyéhez csatolták volna,  ami  tényleg logikus lett  volna,  hisz pl. Gyula sokkal közelebb van,  mint Makó, 

Kategóriák
épületek emberek esemény közigazgatás modern művészet politika Rapajkó szakma történelem utazás vicces

Huszonnyolc nap

Magyarországon 1998-ban leszerelt az utolsó sorállományú határőr is,  2008-ban pedig már az önálló határőrség is megszűnt,  hisz integrálódott a rendőrségbe.

Eleken, a ránk erőszakolt  trianoni határok miatt az 1920-as évektől kezdően egészen az 1990-es évekig volt határőrőrs. (Az első őrs a Kossuth út  és a Kiss utca sarkán volt,  a II. világháború után pedig a Szent István és a  Kossuth út találkozásán lévő házból alakították ki az újat.)

Gondoljunk bele,  kb. hetven év alatt hány fiatal töltötte életének egy fontos szakaszát Eleken! Vajon erről mit írhattak haza?

Az egykori őrs Szent István úti bejáratán még ma is elolvasható egy nyilvánosságnak szánt üzenet az ajtóra karcolva,  mely szerint valakinek már csak négy hete,  vagyis huszonnyolc napja van (volt) a leszerelésig.

Ez a mai fiataloknak már történelem,  nem értik, érthetik a jelentését,  amin természetesen lehet vitatkozni,  pl. azon,  hogy szerencsés volt-e a sorkötelesség eltörlése ebben a nemzeti jelleget is felvállaló fegyveres testületek korában!

Kategóriák
archiv család divat emberek esemény közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem

Mahler György (1879-?), aki szintén parlamenti képviselő volt

Rapajkó Tibor:  Mahler György(1879-?),  aki szintén parlamenti képviselő volt

Mahler György életéről,  politikai tevékenységéről sajnos igen keveset tudunk,  amit a már többször emlegetett,  főképpen az eleki németeket érintő tragikus múlttal magyarázhatunk!

A helyi anyakönyvekből viszont biztosan tudjuk a következőket: M. Gy. Eleken született 1879. december 8-án egy földműves családban. A szülei:  Mahler György és Zellner (Zöllner?) Magdolna voltak. Ebben az időben a család a 383. házszám alatt lakott, ami ma a Hősök útjának felel meg.  (Itt ma is egy régi ház áll,  de valószínű,  hogy ez nem a szülőház.)

Az interneten, az  1906-11-es országgyűlési évkönyvben megtaláltuk M. Gy. nevét,  aki akkor a 48-as és Függetlenségi Pártot képviselte a szentannai választókerületből,  ahol négy jelöltet győzött le.

Érdemes szólni röviden az akkori zűrzavaros belpolitikai helyzetről is: Ez a második Wekerle-kormány (1906-10) időszaka (1892-95-ig volt az első),  amikor is a korábbi kormánypárt,  a Szabadelvű Párt választási vereséget szenvedett 1905-ben.  1906-tól egy igen heterogén kormánykoalíció létezett hazánkban,  aminek része volt M. Gy. pártja is.

A kormány kezdetben megkérdőjelezte pl. a vámközösség meghosszabítását  Ausztriával,  illetve kiállt a közös hadseregben a magyar ezredek felállítása mellett is,  de érdekes módon később mégis paktumot kötöttek. A koalíció munkája elég eklektikusnak tekinthető,  hisz pl.  ebben az időszakban mind a mezőgazdaság,  mind pedig az ipar érdekeit is képviselte.

1908-tól már felgyorsult a koalíció felbomlása,  a miniszterelnök pedig 1909 tavaszán benyújtotta lemondását. (A kormány tulajdonképpen azért bukott meg 1910-ben,  mert a választók szemében nem képviselte az elvárásoknak megfelelően a nemzeti és a demokratikus követeléseket.

Jó lenne azt is tudni,  hogy pl. az ifjú Mahler György ebben az igen érdekes,  de azért mégis roppant nehéz  belpolitikai helyzetben hogyan tudott megnyilvánulni,  mivel értett egyet és mivel nem!

Nem tudjuk viszont azt,  hogy 1911 után volt-e még M. Gy. parlamenti képviselő,  mert több évkönyvet  nem találtunk az interneten. (Valószínűleg csak egy ciklust vállalt.)

Az viszont nagyon érdekes,  hogy pl. miért írták azt Wittmann Jánosról,  hogy 30 évig volt képviselő,  hisz pl. 1906-11 között csak M. Gy. volt az!

Mindentől függetlenül büszkék lehetünk arra,  hogy az egykori szentannai választókerületben Elek szerepe meghatározó volt,  ami lakóhelyünk egykori nagyságát is bizonyítja.

Legvégül arról szeretnénk szólni,  hogy nem ismert M. Gy. további élete.  Az eleki halottak anyakönyvében sem találtuk meg,  lehet hogy korábban elköltöztek,  valószínűleg 1946 után ő is Németországban halt meg.

Források: – Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán:  Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993. 241 o.

-Stöckl,  Johann-Brandt,  Franz:  Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn.  Weinheim,  1977.  244 o (A díszmagyaros fénykép is itt található.)

Mahler György országgyűlési képviselő
Mahler György egykori eleki országgyűlési képviselő
Kategóriák
archiv emberek közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem utazás

Wittmann János, a parlamenti képviselő

Eleken komoly hagyománya van a politizálásnak is,  amit Wittmann János (1856-1924) példájával is bizonyítani tudunk.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Elek a szentannai választókerülethez tartozott (ma Románia). Ezt a körzetet képviselte a Parlamentben 1887-től 30 évig az eleki születésű Wittmann János,  aki akkor az egyik legfiatalabb képviselőházi képviselő is volt.