Klemm Tamás
A következő néhány kép a 70-es évek végén készülhetett, a május elsejei felvonulást ábrázolja, mégpedig a könyvtár előtti kanyarban.
Ki ismeri fel magát a tömegben?
Kategória: archiv
Egy valószínűleg 1926-os majális fényképe a Mag József-féle emlékekből.
A fotó hátoldalán magyarázat is olvasható:
A képen a felirat szerint Stöckl Tiki néni látható a kis Tresszi Rézivel.
Néhány régi fotó következik a régi május elsejéken jellemző hangulat felidézéséhez.
Az elsőn a mai könyvtár alsó részében működött egykori vendéglátó egységet látjuk vezetőjével és kirakatában az ünnepi díszítéssel.
Bottó Péter kocsmáros alaposan felkészítette a Vendéglátó Vállalat 1. számú üzletének kirakatát: A Szovjetunió, Románia és Magyarország címere mellett a nagy vezérek portréi is láthatóak itt: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás sem hiányozhatott. Neki ez nyilván kötelező lehetett, no de a nyájas közönség részére is biztosan kellemesebb volt bemenni a szépen kidíszített üzlethelyiségbe- talán a kisfröccsök is jobban ízlettek ilyenkor. Elvégre a munka ünnepén nem kellett dolgozni, mindenki egy kicsit elengedhette magát, miután kötelezően meghallgatta a helyi vezetők szónoklatát a nagy vezérek éppen aktuális fontos mondanivalójának közvetítéseként.
A kocsmába menni, lazítani alapvetően csak a felvonulás után lehetett, hiszen minden valamirevaló dolgozónak ott volt a helye kollégái-elvtársai kollektívája soraiban, a május elsejei felvonuláson, amely egy központilag megszervezett helyen indult, és mindig a sportpályán ért véget. Ott volt elegendő hely a szónoklatok meghallgatására és a szabadság élvezésére, mindkettőre szigorúan a megszabott keretek között. De legalább mindenki ünnepelt egy kicsit a barátokkal, kollégákkal, családjával, miután letámasztotta az odáig elcipelt Lenin-képét vagy valamilyen piros betűs jelszót a megadott helyre.
A másik képen felvonulás látható, az eleki szociális otthon dolgozói vonulnak éppen a fentiek szellemében. Meg kell jegyeznem, hogy a felvonulás fényképe jóval későbbi, mint a vendéglátóipari fotó. A dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület.
Rákattintással mindkét fotó nagyítható.
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának ill. Kalló Pálnak!
A mai Békés megyében szinte ismeretlen Gaal Jenő (1846-1934), de sajnos Eleken is, pedig Békés megyében, Gerendáson született, sőt itt, pontosabban Lökösházán is volt birtoka, ami akkor Elekhez tartozott. 1916-tól itt is élt, gazdálkodott, ezért az eleki képviselő-testületnek is a tagja volt!
Egy olyan emberről van szó, aki egymaga a következő is volt: akadémikus, egyetemi tanár, felsőházi tag, jelentős közéleti személyiség, aki fogékony az újra, kritikusa saját korának, de jó értelemben vett hazafi is Széchenyi szellemiségét követve.
Az is érdekes az ő életében, hogy pl. angolos is volt a műveltsége, ami nem volt általános az akkori francia és német dominancia idején! (Gaall Jenő Bécsben és Budapesten tanult jogot.)
1896-ban akadémiai székfoglalóját egy akkor igen híres skót esszéíróról, történészről, Thomas Carlyne-ról (1795-1881) tartotta, akinek tevékenységét Széchenyivel rokonította!
Az 1940-ben megjelent emlékirata az internetről is elolvasható (mtdataportal extra.hu), melyből mindent megtudhatunk a szerzőről, így pl. azt is, 1857-ben pont a házuk előtt, Gerendáson cserélt lovat az akkor megyelátogatásra érkező Ferenc József császár, magyar király (1830-1816).
Elekiként olvasva azonban mégis az a legérdekesebb, hogy pl. Gaal Jenő milyen sokat tett azért, hogy Arad vármegye, vagyis annak legalábbis a nyugati része, így Elek is magyar maradjon.
Nem rajta múlott, pedig egy angol nyelvű tanulmányt is írt ezért a határmegalapító delegáció számára, aminek a tagjaival anyanyelvén tudott tárgyalni Lőkösházán , hisz jól beszélt angolul, franciául, olaszul, a japán küldöttel valószínűleg franciául beszélt.
Megemlíti azt is, hogy ezekben a tragikus napokban feleségével, Varjassy Lenkével Lőkösházán laktak, de többször járt Eleken, Csonka-Arad vármegye székhelyén (1920-24) is.
Még ekkor is volt ideje és kedve a tanulásra, önművelésre is, hisz pl. spanyol nyelvű könyveket kért a Bánhidy-kastélyből!
Gaal Jenő írásait ma is érdemes olvasni, az interneten pl. most is meg lehet vásárolni azokat.
Eleken a mai Táncsics Mihály utca viselte a nevét, de azt felsőbb kommunista utasításra meg kellett változtani.
Ha valaki végigolvassa fontosabb műveit, akkor nyilván könnyebben megértheti, hogy miért nem tetszett azoknak, akik később kiépítették és fenntartották a diktatúrának a baloldali változatát!
Az viszont örvendetes, hogy nem régóta a lökösházi általános iskola felvette Gaal Jenő nevét.
Forrás:
Gávai Gaal Jenő válogatott tanulmányainak újabb gyűjteménye. Bp., 1932. I. k. 780 o, II. k. 876 o.
Gaal Jenő: Élmények és tanulságok. Bp., 1940. 933 o.
Kollega Tarsoly István főszerk.: Révai Új Lexikona VII. k. Szekszárd, 2001. 879 o.
Majer Tibor: Lőkösháza története. Lőkösháza, 2003. 107 o.
Vermes Ernő szerk.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Gyula, 1929. 528 o.
Rapajkó Tibor
Valószínűleg a XX. század elejéről származnak a következő eleki süteményes receptek, egy eleki német asszony tollából.
Megfigyelhető, hogy az illető nyilvánvalóan nem magyar nyelvű iskolába járhatott, és csak később tanult meg magyarul.
Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető, amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.
Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll, nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79. házszám alatt).
Az épületről a következőket tudjuk elmondani: 1821-ben épült neoklasszicista stílusban, melynek van egy ikerépülete is, melyben egykoron törvényszék, majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.
Az épületek homlokzatát timpanon díszíti, a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán fogház is működött.
Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt, hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!
Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület, hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője, Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.
A folytatás közismert, hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.
Ma az egykori vármegyeházán található az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye, az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa, ami azt jelenti, hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!
A korabeli levelezőlap lelőhelye: http://www.budaifoantikvarium.hu, a történeti adatoké pedig: Ujj János: Arad-Történelmi városkalauz. Arad, 2001. 108 o.
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Valamikor a 70-es évek végén, a 80-as évek elején Levente Péter és Gryllus Vilmos az eleki művelődési házban lépett fel. Erről készült a következő felvétel, valószínűleg Busa László fotója.
A fénykép Zsidó Ferenc gyűjteményéből származik. Köszönet érte!
Klemm Tamás
Az itt látható csoportkép 1941 tavaszán készült az eleki általános iskola udvarán. Középen Riha Ilona tanítónő látható, akinek hagyatékából jött létre később a tehetséges eleki gyerekeket támogató Riha Ilona Alapítvány.
Köszönjük a szép képet Rónai Klárának.
Klemm Tamás
Rónai Klára családjától érkezett a következő csoportkép az 1930-as évekbeli eleki futballcsapatról.
Köszönjük a szép fotót!
Ezen a szép felvételen, amely 1969 nyarán készült az egykori eleki vásártéren Ecker György látható a feleségével, Wittmann Franciskával, illetve gyermekükkel, Jánossal.
Olyan elekiekről van szó, akik akkor már Nyugat-Németországban éltek (1946 óta), és csak nyaranta tértek vissza egykori szülőfalujukba!
A fénykép az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
elekfoto 