Mivel egészen a második világháború végéig Elekhez tartozott Lőkösháza is, ezért kissé a lőkösházi vonatkozású emlékek iránt is érdeklődök. Mostanában sikerült hozzájussak egy ritka képeslaphoz, amin a brédai kastély látható. A képeslap 1939-es kiadású.
Bréda Kastély 1939.
A napokban Kotroczó Józseftől (Lőkösháza) kaptam e-mail-ben a Bréda kastélynál készült következő ritka, a maga nemében egyedülálló képeket.
A földesúr felesége és fia
A képek valószínűleg 1944-ben készültek.
Cselédek a gyerekekkel
A fotók Kotroczó József tulajdonát képezik és szívesen mesél bárkinek a régi időkről. A képekre kattintva azok nagyíthatóak.
Magyarország területén arányában a legtöbb német 1890-ben élt, hisz az akkori országos népszámlálás szerint hazánk össznépessége 15. 261. 000 fő volt, amiből 1. 999. 000 fő jelentette a német népességet, ami 13, 1 %-ot tett ki.
A következő népszámlálási adatok viszont csökkenést jelentenek, ami részben magyarázható az önkéntes asszimilációjával, illetve a területi veszteségekkel is
Az viszont érdekes, hogy 1920-ban vallották magukat legtöbben németnek, a 7. 987. 000 össznépességből 550. 000-en, vagyis 6, 9 %-ban, 1941-ben egy teljesen más történelmi helyzetben is “csak ” 5, 1%-ban (475. 000-en), a mai Magyarország területén akkor 10. 245. 000-en éltek.
Érdemes összevetni az egykori és a mostani helyzetet bemutató térképet.
A magyarországi németség 1930-ban
Egykoron, még a megcsonkított országban is a Dunántúlon élt a legtöbb német, főleg Baranyában, Veszprémben, Komáromban, de pl. Sopronban és környékén is.
A térképen is jól látszik, hogy a Duna mentén Bácskában is sok német élt akkor.
Trianon következtében az eleki és az almáskamarási németek szó szerint a határ mellé szorultak, pedig közismert, hogy ” Eleken túl is” élnek németek.
A térképen nem tüntetik fel Mezőberényt név szerint, csak az ott élő németség “szigetét”.
A magyarországi németség 2001-ben
Ehhez képest jóval kedvezőtlenebb állapotokat olvashatunk le a mostani térképről, vagyis 2001-ből. (Sajnos.)
2001-ben hazánk népessége 10. 245. 000 főre csökkent, amiből csak 34 ezren vallották magukat németnek, ami csak 0, 3%-nak felel meg!
Eleken 2001-ben 99-en vallották azt, hogy otthon németül beszélnek, ami a tragikus előzmények miatt nem is olyan rossz arány az 5. 500 fős össznépességen belül.
A németség arányának tragikus változása az 1945 utáni elűzetéssel magyarázható, hisz az ország ekkor veszítette el a németség kb. 2/3-t!
Éppen ezért örülhetünk annak, hogy az egykori tömb német területek helyén megfogyva, de törve nem ma is él egy viszonylag jelentős német népesség, főleg a Dunántúlon! (Ezek főképpen a rendszerváltoztatással magyarázhatók.)
Az már tragikus, hogy a mostani állapotokat bemutató térkép már fel sem tünteti Eleket, csak Almáskamarás területét, vajon miért?
Az viszont érdekes, hogy az előző térkép nem tud pl. a borsodi, szabolcsi németekről.
Azt azért el kell mondanunk, hogy 1994-98-tól a mai Békés megyében a következő településeken működnek német nemzetiségi önkormányzatok: Gyula, Elek, Almáskamarás, Gyomaenrőd, Mezőberény, Orosháza, Kétegyháza. (A most bemutatott térképek sem tüntetik fel ezeket a településeket, csak töredéküket!)
A Rubicon 2012 novemberi lapszáma
Akik kíványcsiak arra, hogy mikor és miért érkeztek Magyarországra németek, illetve milyen tragédiákat kellet elszenvedniük, azok olvassák el a Rubicon 2012 novemberi lapszámát (www.rubicon.hu), a térképeket és az egyéb adatokat mi is onnan vettük át.
Elek oktatási és kulturális életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962), illetve a gimnázium alapításával (1963).
Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket, míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.
Mint ahogy a mostani fényképünk is bizonyítja, a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra, a szakiskolai kollégiumban is.
Ezen az 1964-ben készült, enyhén rongálódott fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított, a lemezekről nem is beszélve!)
Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet, mert pl. jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is, hisz a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő, alkalmazott?).
A ruházat is sokatmondó, hisz az viszonylag egyszerű, de van már női nadrág is.
A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek, vajon ki ismeri fel őket?
Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános 1959 novemberében hunyt el, miután 1956-os tevékenysége miatt meghurcolták, és egy időre a márianosztrai börtönbe került. Az ő temetését ábrázolja a fénykép – a menet éppen a tanácsháza (egykori főszolgabírói hivatal) előtt vonul el, a temető irányába.
Dr. Párducz László szülész osztályvezető főorvos megkeresésére az eleki önkormányzat jótékonysági akciót szervez a gyulai Pándy Kálmán Kórház szülészete javára egy korszerű szülőágy beszerzésének elősegítésére.
Az est fő szervezője, Dr. Heim Lajosné alpolgármester a művelődési ház vezetőjével, Árgyelán Györgynével.
Ennek első állomása volt az október 13-án délután megrendezett jótékonysági est, melyen a Dr. Mester György Általános Iskola egykori és jelenlegi diákjai szerepeltek. A nézőközönség fejenként 500 Ft belépődíj fizetésével járult hozzá a gyűjtéshez. A gyerekek és fiatalok igen színvonalas műsorral kedveskedtek a közönségnek (erről bővebb fényképalbum később lesz).
Ezt az első akciót egy további követi majd november folyamán, amely egy jótékonysági bál formájában járul majd hozzá a célkitűzés eléréséhez. Ez utóbbi novemberben lesz, és a bálozó nagyközönséget várják majd rá szeretettel – minden rendes eleki polgárnak ott a helye!
Elek régen vasutas település volt, és lakói, amint korábbi cikkeinkből kiderül, szerették és megbecsülték vasútjukat. 1946-ban, idestova pontosan 66 éve, díszes ünnepséget tartottak az első magyarországi vasútvonal megnyitásának 100 éves évfordulója alkalmából. Utána még nem egészen huszonöt évig élvezhette Elek népe a vonatozást.
Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek az eleki Polgári Iskola udvarán. Fotó: Császárné Sólyom Judit
Császárné Sólyom Judit küldte a két szép fotót az ünnepségen részt vevő akkori fiatalokról a következő tudnivalókkal:
A képek hátoldalán a következő olvasható: Elek, 1946. okt.16-án Díszpalotás: ‘csillagban’ a lányok: Engelhardt Juci, Szabó Rózsi, Bakos Klári, Mag Vali, Szarka Babi, Koller Erzsi, Csirmazin Eta, Győri Baba. ‘Vágóban’ a ‘fiúk’: Szolcsányi Erzsi, Miklós Piri, Kovácsovics Erzsi, Niedermayer Veronka, Brandt Rézi, Varga Kati, Rónai Klári, Wittmann Joli.
Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek. A fiú ruhákban is lányok voltak. Fotó: Császárné Sólyom Judit.
A képek tulajdonosa szerint a fiú polgári udvarán készült a kép, amikor a vasút megalakulásának 100 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség a Kultúrházban volt, csak a fotózás volt az iskola udvarán. A táncot Klárika, Mester György akkor még csak menyasszonya tanította be a lányoknak. Hatalmas sikerük volt, hogy a fiú ruhákba is csinos lányok öltöztek. A Brandt Rézi udvarlója egy óriási virágkosarat küldetett a színpadra.
2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok címmel.
Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős
Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76), egykori főispánt,
majd pedig dr. Erdész Ádám, megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját, aki a legtovább volt a megye főispánja, 1867-től egészen a haláláig.
Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási, hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében. A személye azért is hiteles, mert pl. részt vett szabadságharcban, a bukás után visszavonult, de nem alkudott meg, csak akkor tért vissza a politikába, amikor úgy látta, hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.
Méltó arra, hogy termet nevezzenek el róla. Erre a gesztusra azért is szükség van, mert ma is példa az ő egykori tevékenysége, hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!
Ezek után sor került a táblaavatóra.
Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő, megyei főispánokat bemutató kiállítást,
(Egy korabeli díszkard)
(Báró Harruckern János György, egykori főispán, és aki Elek újratelepítője is volt.)
„A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története” című könyvben találtam az alábbi I. világháborúban szolgált eleki születésű huszárokat:
Kiss József huszár.Lipitzky György tizedes.
Rövidítések: U.e. év = ugyanezen év (tehát 1914.), k.-galiciai = kelet galíciai, O2 = II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem (köznyelven „kisezüst”), Br. =Bronz Ezüst Vitézségi Érem, 1. k. h. e. = 1. közös huszár ezred, K. cs. k. = Károly Csapatkereszt,Seb. é. = Sebesülési Érem, H.e.é. = Háborús Emlékérem, 1912-13. évi m. ker. =1912-13. évi mozgósítási kereszt.
A következő fényképet Zahorán Attila (Kétegyháza) küldte el számunkra. Egy eleki ház lomtalanításakor került elő a felvétel. Valamikor 1944-ben készülhetett valószínűleg Ludowikowka településen a mai Ukrajna területén. Többszörös digitális nagyítást követően a fejfákon magyar katonák neve lett olvasható. A Hadisír Gondozó Iroda segítségével a nevek mellé néhány adat is került.
Az I. világháborút (1914-1918) egészen a második világháború kitöréséig a „Nagy Háború”-nak vagy csak „Világháborúnak” nevezték, hiszen korábban még nem volt ilyen világméretű katonai konfliktus. Közeledik 2014. az I. világháború kitörésének 100. évfordulója. Egyre több kiállítás, könyv és dokumentumfilm készül, ami a történelemnek ezt a szeletét dolgozza fel.
A két világháború közti időszakban kezdtek megjelenni azok a kiadványok, amelyek feldolgozták az 1914-1918. közti időszak katonai eseményeit. Akkor még éltek szemtanúk, éltek a katonák és éltek a tisztek, akik hazajöttek a frontról vagy a hadifogságból és elmesélték, hogy pontosan mi és hogyan történt a harcmezőn. Ezen beszámolók felhasználásával készültek az első könyvek az 1930-as években.
Gányai Csaba barátomnak köszönhetően a napokban jutottam hozzá egy kutató számára igen értékes könyvhöz. A címe: „A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története”. Az előszót nagybányai vitéz Horthy István nyugállományú lovassági tábornok írta. A könyv kétszer került kiadásra, először 1936-ban, majd kissé bővítve 1939-ben. A mű végén néhány arckép és két névsor is igyekszik emléket állítani a magyar lovaskatonáknak. Ezeket végignézve szerencsére találtam pár eleki huszárt, akik rövid katonai történetét szeretném majd több részletben közzétenni.
Elsőként olvassunk Klemm Miksa járőrvezetőről.
Rövidítések: 3. k. h. e. = 3. közös huszár ezred, Br. = Bronz Vitézségi Érem, K. cs. k. = Károly Csapatkereszt, H.e.é. = Háborús Emlékérem, 1912-13. évi m. ker. =1912-13. évi mozgósítási kereszt.
elekfoto 