Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.
Kategória: munka
Mag Valéria és lánya, Császárné Sólyom Judit eddig is nagyon sok értékes képpel és írással gazdagították az „elekfoto”-t.
Nagyon örülök, hogy az oldal segítségével személyesen is megismerkedhettem velük. Mint elmesélték, „szívük még ma is Elekért dobog”.
Ezúttal az eleki születésű, neves matematika professzor, Arató Mátyás életművét méltató nekrológot juttatták el hozzánk. Az írás a Debreceni Naplóban jelent meg 2015. július 11-én.
Nagyon köszönjük, és mindkettőjüknek további aktív éveket, jó egészséget kívánunk!
Mester Klára
Kategóriák
Malomkő
Aki nyitott szemmel járkál az bizony sok érdekességre lelhet a településen. Gyerek korom óta tudom, hogy a Zalka Máté utcában az egyik ház előtt egy malomkő hever díszként. Furcsa, de a korábbi “malmos” bejegyzést olvasva tudatosult csak bennem ez igazán. Mondhatnám, akkor ébredtem csak tudatára, hogy vajon ez a malomkő, hogy kerülhetett oda…. merre “szolgált” korábban….. mi lehet a története….
Ezekre a kérdésekre a választ még meg kell találni, még utána kell járni. De ez már egy másik történet lesz.
Wittmann Attila
Kategóriák
Május 1. régen
A régi időkben minden évben Május első napján a munkások kivonultak a Sportpályára, ahol ünnepélyes keretek között adták át a Szocialista Brigád kitüntetéseket. Ezen a napon minden dolgozó 1 kolbászt, illetve 1 sört kapott , amit a cége állt.
Néhány a képen látható személy: (balról-jobbra) Horváth György, Grósz György, Resetár András, Görgényi András (zászlós), Kiss István, Oláh István
Néhány a képen látható személy: Szekeres János, Miszlai Jánosné, Tóth Jánosné, Turla Jánosné, Szász Jánosné, Kiss Istvánné
A képekért köszönet Kiss Istvánnak és Nejének!
Kategóriák
Csabai Tanya- és Gabonamúzeum
A múzeumot a ’70-es években alapították, a mai napig működik, bár azóta átesett kisebb-nagyobb átalakításokon. A Gyulai út mellett található kiállítóhelyhez tartozik egy teljesen berendezett tanyaház melléképületekkel, egy gépszín, egy szélmalom és a hozzátartozó magtár (aminek a szélkereke jelenleg nincs kifogástalan állapotban, de ez nem igen von le a létesítmény/ kiállítás értékéből), illetve egyéb érdekességek: makett az István malomról, malomkövek, gémeskút és még sorolhatnám.
Bemutatásra kerül a gabonatermesztés múltja, visszavezetve egészen az Őskorig, ugyanakkor XIX. századi malomgépek is szép számban megtekinthetőek. A hely néhány birkával is rendelkezik, illetve van lehetőség lovaglásra is. (Természetesen NEM a birkákon! 🙂 )
Bővebb info: http://www.munkacsy.hu/index.fcgi?rx=&item=&nyelv=hu&menuparam11=206&type=11
További itt készült képeim elérhetőek a linkre kattintva: https://plus.google.com/u/0/photos/111549444575159028482/albums/6138385055335177889
Nagy Marcell
Nemrég érdekes autóról írt a Totalcar autós honlap veterános melléklete. Az online magazinban mutatott nem mindennapi jármű egy kis szériában készített, 1930-as évekbeli nyitott Opel Kapitän, melyből mára összesen kettő ismert “ép” darab van a világon.
A képek láttán egy emberként sóhajtott fel a Zimmermann család. A dolog érdekességét tudniillik számunkra az adja, hogy az elekiek híres harmonikása, Zimmermann Ferenc (1924-2010) is egy hasonló járművet vezetett pályája kezdetén.
Első munkahelyén az eleki főszolgabíró, Antalffy Lajos inasaként dolgozott az 1940-es években, tizenhat éves korától. Udvarias és megbízható fiatalember lévén a főnöke rábízta az elegáns családi autó vezetését is. Így az ifjú Ferencből sofőr is lett.
A háború az akkori átlagos autótulajdonos számára azt jelentette, hogy egy adott pillanatban a hadsereg elvette a járművet, “bevonultatták”, és a szegény tulaj onnantól gyakorlatilag bottal üthette a nyomát. A főszolgabíró fontos hivatala miatt (Elek járási székhely volt akkor, és ez nem csak üres címet jelentett) mentesült a beszolgáltatási kötelezettség alól.
Ferenc egy kedves, vékony, muzsikálni szerető fiatalember volt, és akkoriban még csak udvarolt későbbi feleségének, Veronkának, aki kicsivel utána került a hivatalnok házához, és hozzá hasonlóan szolgálóként dolgozott. Mindketten szegény, de becsületes és szorgalmas fiatalok voltak. A főszolgabíró és felesége nagyon kedvelték őket. Sokszor megengedték Ferencnek, hogy a fárasztó munka után autóval vigye haza kedvesét.
A képen látható autót összevetve a Totalcar cikkében megjelent Hebmüller- változattal, észre lehet venni, hogy az eleki kocsi valószínűleg “gyári” kabrió, amelynek az első ajtaja mögötti részen még volt egy kisebb ablaka, míg a Hebmüller “2+2” kialakitása mellett kicsit rövidebb az utastérben, és azon nincs ilyen. Antalffy Lajos kocsija – sofőrös járműként – nyilván két használható üléssel kellett rendelkezzen hátul. Tehát az eleki autó a kevésbé ritka változat volt, amelyből a cikk szerint 4560 darabot gyártottak, szemben a Hebmüller karosszériások 248 darabjával. Azért ez a majd’ ötezer sem olyan nagy mennyiség, hogy nem lett volna már akkor ritka autó.
A Totalcar cikkből sokat megtudhatunk a nagy Opel akkori mércével nagyon korszerűnek mondható műszaki megoldásairól, az igen modern önhordó karosszériától a szinkronizált sebességváltóig, stb. Korábban írtunk már Mag József kereskedő Fiatjáról is, amely szintén nem mindennapi kocsi volt. Érdekes, hogy az ország perifériájára szorult Eleken ilyen komoly járművek megtalálhatók voltak. A környék uradalmaiban biztosan lehettek még elegánsabbak is, talán bukkan még fel fénykép hasonló érdekes egykoron környékbeli járművekről.
A szovjet hadsereg előrenyomulása a jelenlegi méretű Magyarországot a hivatalos történelemírás szerint pont Elek és Lökösháza térségében érte el először, 1944. szeptember 24-én. Antalffy Lajosnak és feleségének menekülniük kellett. Autójukat a szovjet hadsereg lefoglalta, és hadi célokra használta fel. Hogy hová kerülhetett? Nem tudhatjuk. Ha nem látszana a képeken, hogy ez egy kicsit másfajta autó volt, mint a veteránrajongó gyűjtő Hebmüllere, akár azt is hihetnénk, hogy ez került elő Ukrajnából…
Az index hírújság nemrég megjelent cikkében egy interaktív térképen mutatja be a magyarországi népesség változását 2001-2011 között. Ebből jól látszik, hogy az ország nagy része “piros”, ami a fogyást jelenti. A mi vidékünk pedig nem éppen a nagy nyertesek közé tartozik, hanem éppenséggel a legnagyobb fogyást elszenvedő megye.
A térkép itt látható:
Magyarország népességének változása 2001-2011 között
Az egyes vidékekre kattintva megnézhető, miként változott a lakosságszám az adott időszakban.
A térképre ránagyítva az egyes településekről is elérhető az információ, így megtudhatjuk, hogy a térkép szerint Eleken 2011-ben 4927-en éltek. Sajnálatos ez, hisz 2001-ben még 5480 fő lakott itt. Több, mint tíz százalékos csökkenést jelentenek ezek a számok. Jól tükrözik azt a tényt, hogy a mi környékünknek nincs igazán népességmegtartó ereje: Nincs sok munkahely, ami főleg a képzettebb, iskoláikat frissen elvégzett fiatalok számára azt jelenti, hogy megélhetésüket máshol kell keressék.
Az ország térképét átböngészve azt láthatjuk, hogy Budapest környéke, illetve Győr-Moson-Sopron megye számít a “nyertesek” közé.
A külföldre került honfitársaink a mi vidékünket “pirosítják”, de Magyarország másik vidékeit ezzel szemben nem “zöldítik”.
Forrás: http://index.hu/gazdasag/2014/11/28/otthonterkep/ (megtekintve: 2014. december 1.)
„A tantestület érdeklődési körét tekintve nagyon sokoldalú volt. Voltak itt színpadi rendezők, jó zenészek, sőt tánctanításhoz értők is.”- írja Janecskó János, egykori igazgató az eleki Általános Iskoláról 1960-as éveket, kollégáit méltatva. (1.)
A legnagyvonalúbb, a legtöbb gyereket megmozgató, egész estét betöltő előadás talán a Békakirály volt. Megvalósításában sokan vettek részt: Nagy Kálmánné festette a díszleteket, Mester Györgyné a táncokat koreografálta és tanította be, a zenei betétek Halmágyi László és Janecskó János munkáját dícsérték, a dalokat is ők kísérték zongorán és hegedűn. A rendezésben Nádor J. Istvánné, Csíki Lászlóné, Tihanyi József mellett többen is részt vettek. Az előadáshoz a jelmezeket a csabai jelmezkölcsönzőből hozták.
fogadása
A „tücsökzenekar” tagjai:
Janecskó Júlia, Ónody Erzsébet, Mester Klára, Nagy Rózsa, Szőke Franciska, Szalóky Ibolya, Berczi Julianna, Waschick Mária, Nagy Julianna, Gábor Irén, Szatmári Erzsébet, Brandt Mária, Baukó Éva
Bízunk benne, hogy többen felismerik magukat/ hozzátartozójukat a képeken, s „galériánkat” tovább bővítik, ill. a névsorokat kiegészítik.
A képek Dr. Mester Györgyné testnevelő tanár hagyatékából valók.
1.Janecskó János: Elek krónikája 1945-2005, 148. o.
Halász Gyula helyi fényképészmesternek köszönhetően most két fényképet szeretnénk bemutatni az úgynevezett Tass-féle hagyatékból.
Nem tudjuk ki lehet az első fotón, hátha valaki most viszont felismeri! Valószínűleg egy cipészmesterről van szó, aki megjelenésében, tartásában sokat megőrzött a két világháború közötti kisipari mentalitásból, amire a még akkor is viszonylag patinás épület csak rá is erősített!
A következő felvételen ugyanaz a személy látható, valószínűleg a motorkerékpárjával, aminek a márkája szerintünk D (Danuvia)-Csepel 125-ös lehet, amit Csepelen gyártottak 1951-től, és 1957-ben már 40. 000-t adtak el ebből a típusból, így Elekre is eljutott belőle. A magyar Wikipédia szerint a D 125-ös egyszerű, olcsó és jó magyar motorkerékpárnak számított.
Ez a fénykép számunkra azért is értékes, mert megőrzött egy olyan eleki épületet, amely mára már elvesztette eredeti külső pompáját. (A Lőkösházi úton most itt egy italdiszkont található.)
(A negatívokról a fényképet Lőrincz Attila készítette.)
Rapajkó Tibor
Hammer Rudolf az eleki Jézus Szíve Gyógyszertár első gyógyszerésze volt.
1895-ben született Eleken. 1916-tól 1922-ig orosz fogságba esett, Tomszkban gyógyszerész gyakornokként dolgozott egy kórházban. Diplomáját 1924-ben Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg kitűnő eredménnyel.
1926-ban feleségül vette az eleki születésű Hammer Alojziát. Négy gyermekük született: Rudolf(1927), Lívia(1930), Stefánia(1936), Zsuzsanna(1940). Felesége házának üzlethelyiségeiből alakította ki a mai gyógyszertár helyiségeit Jézus Szíve Gyógyszertár néven. Patikusként Eleken 1950-ig dolgozott az államosításig.
elekfoto 