Kategóriák
archiv közigazgatás művészet szobrászat tánc történelem zene

A szökőkút lányalakja és eredeti modellje

Nemrég került a kezünkbe a Békés Megyei Hírlap 1990 június 26-i számából származó, tehát immár 24 éves cikke, a főtéren álló szökőkút “Rézi” illetve más források szerint “Liesi” szobráról, és az annak egykoron “modellt álló” eleki lányról, Regős Annáról. A továbbiakban a cikk szövegét közöljük – ahol eltér az eredetitől, külön jelölve.

“Ha otthon vagyok, biztos nem engedem”. –  A szobor és modellje Eleken

“Régi sváb szokás a böjtközi ünnep. A húsvét előtti negyvennapos tilalmi időt szegik meg ezzel néhány óra erejéig, úgy, hogy megülik a böjt közepét: vigassággal, kolbászos rántottával emlékeznek meg arról, hál istennek túl vannak a felén…

Az eleki sváb legények ilyenkor megkoszorúzták a falu kútján lévő “Neptun-szobrot”. Nem is akármit, hanem egy tojáshéjfüzért akasztottak a nyakába. Így ment ez évről évre, mígnem egyszer – egész pontosan 1938-ban – megtörtént a baj. Ki tudja: a szobor öreg szíve nem bírta tovább elviselni ezt a visszatérő kajánkodást, vagy csak az idő  tette vele a dolgát, esetleg a koszorúzók nem vették figyelembe előrehaladott korát, s nem megfelelően bántak vele, mindenesetre a szobor ledőlt, ripityára tört, a kút pedig dísze nélkül maradt. A legények nem voltak olyan beijedős-megfutamodós fajtából valók: elmentek a falu bírájához, elmondták neki, mi történt, s fel is ajánlották, hogy faragtatnak egy másikat az összetört szobor helyébe. A bíró azt javasolta, hogy ha már így alakult a dolog, ezután ne  a tengeristen ábrázatja díszítse a falu régi-régi kútját, hanem egy népviseletbe öltözött eleki lány alakját faragtassák ki.

Ez a bíró jó barátságban volt a helybéli földműves Regős családdal. Meg is kérdezte rögtön az édesapát, nincs-e kisebbik lányáról egy ilyen, népviseletes fénykép, mert akkor azt adják mintául a kőfaragónak.

– Hát így kerültem én a kút tetejére – mondta a 70 esztendős Regős Anna néni, akit eleki otthonában kerestünk fel. – 16-17 éves lehettem akkor. Nem is én voltam igazából lényeges, hanem a népviselet, azt akarták megörökíteni. Apám úgy adta oda a fényképemet, hogy nem is tudtam róla, ugyanis nem voltam otthon. Amikor hazaértem, és elmondták nekem az esetet, még sírtam is. Röstelltem nagyon a dolgot, hogy majd kicsúfolnak, felvágósnak tartanak. Végül is nem mondott rám senki semmi rosszat. Azt a fényképet nem tudom megmutatni, ott maradt a kőfaragónál. Hogy őt hogy hívták, arra sem emlékszem. Mindenesetre nem eleki volt, az biztos, mert akkor ismerős lenne.

Kategóriák
család egyház emberek esemény gyász háború politika Rapajkó történelem

A hazáért hősi halált haltak az elekiek is 1914-18-ban

1914. június 28-án 10 óra 45 perckor Szarajevóban egy szerb terrorista meggyilkolta az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét,  Ferenc Ferdinándot és feleségét,  majd egy hónapra rá kitört az I.  világháború,  ami főképpen a nagyhatalmi ellentétekkel magyarázható.

Az egykori trónörökös különben nem volt nagyon népszerű, Magyarországon pedig különösen nem.  Ferenc Ferdinánd rangon alul nősült,  így a feleségével nem mindenhol jelenhetett meg a nyilvánosság előtt,  a katonai rendezvények azonban kivételnek számítottak.

A legtragikusabb,  az egyoldalú határmódosítások mellett azonban mégis az,  hogy  az akkori győztesek,  főképpen Franciaországnak köszönhetően olyan világpolitikai helyzetet teremtettek,  melynek következtében Európa népei a XX. században három diktatúra (fasizmus,  nácizmus,  kommunizmus) “áldásos” tevékenységeit is megismerhették hosszabb-rövidebb ideig!

A boldog békeidők  Eleken (is) 1914. július 26-án értek véget,  amikor is kihirdették az általános mozgósítást,  amire augusztus 24-27-én került sor.

A férj katona,  a feleség feketében!
A férj katona, a feleség feketében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A háborúnak “köszönhetően” Eleken az a szokás alakult ki,  hogy a nők fekete öltözetet viseltek.

Az eleki katonák ott voltak a legtöbb  nagy európai fronton,  vagyis Oroszországban, a Balkánon,  de az olasz harcmezőkön is.  A többnyelvűségük miatt “keresettek voltak” az eleki tisztek,  altisztek,  bakák is.

Klemm Ferenc( ?-?) bajtársaival
Klemm Ferenc ( ?-?) bajtársaival (a kép jobb szélén)

A nagy háborúba 1018 katonát soroztak be Elekről,  ami az 1910. évi össznépesség 14%-t jelentette,  amiből 143 volt a hősi halott.

1924 óta a temetőben, de  immáron mind a két világháború hőseinek dicsőségét hirdeti emlékmű.

Kategóriák
építészet emberek ipar munka Rapajkó szakma technika

Eleki cipész Danuviával

Halász Gyula helyi fényképészmesternek köszönhetően most két fényképet szeretnénk bemutatni az úgynevezett Tass-féle hagyatékból.

Az eleki cipész kisipari szövetkezet bejárata előtt készült ez a fénykép valószínűleg az 1960-as évek közepén
Az Eleki Cipész Kisipari Szövetkezet bejárata előtt készült ez a fénykép valószínűleg az 1960-as évek közepén

Nem tudjuk ki lehet az első fotón,  hátha valaki most viszont felismeri! Valószínűleg egy cipészmesterről van szó,  aki megjelenésében,  tartásában sokat megőrzött a két világháború közötti kisipari mentalitásból,  amire a még akkor  is viszonylag patinás épület csak rá is erősített!

A Danuvia büszke eleki tulajdonosával
A Danuvia büszke eleki tulajdonosával

A következő felvételen ugyanaz a személy látható,  valószínűleg a motorkerékpárjával,  aminek a márkája szerintünk D (Danuvia)-Csepel 125-ös lehet,  amit Csepelen gyártottak 1951-től,  és 1957-ben már 40. 000-t adtak el ebből a típusból,  így Elekre is eljutott belőle. A magyar Wikipédia szerint a D 125-ös egyszerű,  olcsó és jó magyar motorkerékpárnak számított.

Ez a fénykép számunkra azért is értékes,  mert megőrzött egy olyan eleki épületet,  amely mára már elvesztette eredeti külső pompáját. (A Lőkösházi úton most itt egy italdiszkont található.)

(A negatívokról a fényképet Lőrincz Attila készítette.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
ballagás csoportkép emberek esemény iskola modern Rapajkó szakma

Ballagás 2014

2014. április 30-án az időjárás kegyességének köszönhetően az eleki Harruckern Középiskola udvarán sikerült megtartani az ez évi ballagási ünnepséget.

Pelle László,  ált. isk. ig.,  Nagy Miklós,  eleki tagintézmény-vezető,  Antal József,  az eleki középiskola helyettes vezetője,  Singer Ferenc,  volt tagintézmény.vezető
Pelle László, általános iskolai igazgató, Nagy Miklós, eleki tagintézmény-vezető, Gyalog László,  általános  igazgatóhelyettes (Gyula), Antal József, az eleki középiskola helyettes vezetője, Singer Ferenc, volt tagintézmény-vezető

Az idén a díszvendégek voltak:  Singer Ferenc,  egykori eleki tagintézmény-vezető,  Pelle László,  általános iskolai igazgató,  illetve Gyalog László,  általános igazgatóhelyettes (Gyula).

A hagyományoknak megfelelően a kopjafa megkoszorúzása után most is átadták a Bölcs bagoly- díjat,

Nagy Miklós tagintézmény-vezető Grósz Mihály gimnáziumi tanulónak átadja a Bölcs baglyot
Nagy Miklós tagintézmény-vezető Grósz Mihály végzős gimnáziumi tanulónak átadja a Bölcs baglyot
2014-ben az általános igazgatóhelyettes köszöntötte a ballagókat
2014-ben az általános igazgatóhelyettes köszöntötte a ballagókat

amit a ballagók és a jövőre végzősök műsora követett,  majd Gyalog László ünnepi beszéde következett.

Kategóriák
archiv épületek család csoportkép emberek közigazgatás politika történelem

Az “első szabad május elseje” 1945-ben

Az 1945-ös május elsején készült a következő fotó. Középen a világos kabátban, fehér hajjal a már bemutatott sokoldalú műszerész, Mag József állt, aki ez idő tájt már éppen bíró volt Eleken.

Az "első szabad május 1" Eleken, 1945-ben. Középen világos kabátban Mag József, az akkori bíró.
Az “első szabad május 1” Eleken, 1945-ben. Középen világos kabátban Mag József, az akkori bíró.

 

Köszönjük a szép képet Császárné Sólyom Juditnak, Mag József unokájának!

Kategóriák
archiv épületek család emberek munka szakma történelem

Az eleki patikus, Hammer Rudolf

Hammer Rudolf az eleki Jézus Szíve Gyógyszertár első gyógyszerésze volt.
1895-ben született Eleken. 1916-tól 1922-ig orosz fogságba esett, Tomszkban gyógyszerész gyakornokként dolgozott egy kórházban. Diplomáját 1924-ben Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg kitűnő eredménnyel.

Hammer Rudolf és felesége 1926-ban
Hammer Rudolf és felesége 1926-ban

1926-ban feleségül vette az eleki születésű Hammer Alojziát. Négy gyermekük született: Rudolf(1927), Lívia(1930), Stefánia(1936), Zsuzsanna(1940). Felesége házának üzlethelyiségeiből alakította ki a mai gyógyszertár helyiségeit Jézus Szíve Gyógyszertár néven. Patikusként Eleken 1950-ig dolgozott az államosításig.

Kategóriák
Uncategorized

Elek újratelepítője 350 éve született

 

Johann Pammer: Báró Johann Georg sikertörténete már 2013-ban megjelent
Johann Pammer: Báró  Harruckern János György sikertörténete című könyve már 2013-ban megjelent

Báró Harruckern János György születésének 350. évfordulójára  ez év március 25-én emlékeztek a nevét viselő középiskola központjában, Gyulán.

Erre az évfordulóra időzítve 2013-ban egy értékes könyv jelent meg az Eleket is újratelepítő báró szülőhelyén, Schenkenfeldenben.

2014. március 25-én Johann Pammer osztrák helytörténész Gyulán bemutatta német nyelvű prezentációját,  amit Reisz Ádám,  a tanintézet némettanára  fordított magyarra.

A szerző pont ezen a jeles napon dedikálta az ajándékba kapott könyvét R. T.-nak
A szerző pont ezen a jeles napon dedikálta az ajándékba kapott könyvét R. T.-nak

(Mi is részben ez alapján emlékezünk ezen jeles báróra,  akinek hatása ma is érződik Békés megyében!)

Johann Pammer,  mint ahogy a könyve  címe is arra utal,  a sikert,  illetve az ehhez kapcsolódó szerencsét helyezi a központba,  amelyek  elősegítették  a viszonylag “egyszerű” családból származó Harruckern János György felemelkedését,  de emellett fontosak voltak még a következők is:  hűség,  tisztesség,  szakértelem és találékonyság is.  Ezeket a következőkkel bizonyíthatjuk:

Harruckern apja takács volt,  de anyai ágon, a Schlägerek viszont  már nemesek,  akik igaz,  később elveszítették azt,  de megmaradtak máltai lovagoknak.

Az ifjú Harruckern János György később egyik anyai nagybátyához,  Schläger Mátyáshoz került,  aki pap is volt,  és akitől megtanult  görögül és latinul.

15 éves korában viszont már a másik nagybátyához került,  aki Serenyi  grófnál volt udvarmester. (Ez a család komoly morva és magyarországi kapcsolatokkal rendelkezett.)

A későbbiekben járt német, francia,  belga,  spanyol földön is,  de sikeresen katonáskodott is. A bécsi egyetemen filozófiát és jogot tanult,  magiszteri címet szerzet. Amikor visszatért a nagybátyához,  az már a passaui püspök barátja volt.

A házassága is sikeres volt,  hisz felesége, Vorster Mária egyik testvére,  illetve nagybátyja is  a hadseregben élelmezési biztosként szolgáltak,  ennek köszönhetően foglalkozott ilyen dolgokkal ő is.

Munkájával a Habsburg uralkodók mindig meg voltak elégedve,  mint ahogy Savoyai Jenő is.  (A rábízott anyagi javakkal minden esetben el tudott számolni!) A becsületessége és lojalitása miatt birodalmi lovagi címet is kapott,  de ezért kaphatott pl. jelentős birtokot a mai Békés megyében is.

Volt egy nagyszerű újítása is,  a kenyeret a harcmezőn sütötték,  így nem kellett várni arra,  hogy távolról megérkezzen ez a fontos dolog.

Önmagárt beszél az is,  hogy bécsi lakása Savoyai Jenő palotája,  a Belvedere mellett épült fel.

Arra is gondolt,  hogy Schenkenfeldenben saját emlékére kápolnát építtessen.

Néhány személyes gondolat:

Ezek a tények is azt erősítik meg,  hogy Harruckern János György ma is példaképül szolgálhat,  hisz személye is azt bizonyítja,  igenis lehet tisztességesen vezetőként tevékenykedni,  illetve lehet úgy is meggazdagodni,  hogy másokat nem károsítunk meg!

Az is jó,  hogy ez az új Harruckern-könyv osztrák-magyar közreműködéssel valósulhatott meg,  hisz  az itteni segítséget a megyei,  vagyis a gyulai levéltár szakemberei biztosították.

Mivel egykoron Elek is “Harruckern-országhoz” tartozott,  így az  is természetes,  hogy egy viszonylag hosszabb leírás is olvasható a német vonatkozásokról,  melyek természetesen főleg a német olvasóknak mondhat újat. (239.  o.)

Egy tisztességen, sok új információval megírt,  sok forrást és bőséges szakirodalmat felhasználó munkáról van szó,  amit minden,  ezzel a korszakkal foglalkozó történésznek is el kell olvasnia.

Legvégül talán azt lehetne elmondani,  hogy e sorok írója abban találja magát szerencsésnek,  hogy az eleki születésű Reisz Ádámnak köszönhetően találkozhatott,  illetve el is beszélgethetett azzal a Johann Pammerrel,  aki egy új szemléletű könyvet írt az általa is nagyra tartott báró Harruckern János Györgyről.

A gyulai középiskola udvarán 2012-ben (Megyeri Zsolt felvétele)
A gyulai középiskola udvarán 2012-ben (Megyeri Zsolt felvétele)

Báró Harruckern János György, aki Eleket is újratelepítette 1724-ben,  1742. április 28-án halt meg,  a bécsi István- dómban nyugszik. Békés megyéből,  így Elekről is  hányan hajtottak itt fejet emléke előtt?

Forrás: Pammer,  Johann: Die Erfolgsgeschichte des Johann Georg Freiherr von Harruckern. Schenkenfelden,  2013. 264 o.

(Harruckernre emlékezve című írásunk az Eleki Aktuális  2014 májusi lapszámában jelent meg.)

Rapajkó Tibor

 

Kategóriák
archiv esemény művészet tánc történelem zene

Meghívó a svábbálra – 1979

Kicsit elkéstünk ugyan az aktualitásával, mert már lezárult a báli szezon, de most akadtunk a következő kis kartonlapra.

Régen is volt “sváb bál”, amiről a mellékelt meghívó is tanúskodik. A szocialista érában a művelődési ház német klubjának keretében szervezhettek ilyet a helyi németek.

A meghívó elég jó minőségű nyomdai kivitelezésben, de nagyon hibás németséggel készült – mai szemmel azt gondolhatjuk, hogy önmagában az is nagy dolog volt, hogy lehetett ilyen mulatságot csinálni.

Meghívó az 1979-es eleki svábbálra
Meghívó az 1979-es eleki svábbálra – külső oldal

A rendezvény zártkörűségére németül a kissé zavarba ejtő “Die Unterhantung is geschlossen!” figyelmeztetés utal. Azt ebből mindenesetre bárki érthette, hogy valami zárva tart.

Kategóriák
fotózás modern művészet rólunk technika

Picasa web albumok elérhetősége

Az oldalunkon megjelenő fotók egy része a Google Picasa szolgáltatásából érhető el.

A Picasa web albumok fokozatosan beolvadnak a Google+ szolgáltatásba, amelynek pozitív avagy negatív mellékhatása, hogy a picasa albumok helyett a Google+-ra irányít át a Google, ha a címet beírjuk, hogy elérjük az albumunkat.

Akinek ez nem szimpatikus, egy darabig még elérheti a képeit a Picasaweb oldalain is, ha a következő linkre kattint:

https://picasaweb.google.com/lh/myphotos?noredirect=1.

Forrás: googlesystem.blogspot.hu

 

Kategóriák
Uncategorized

Írások Elekről egy németországi kalendáriumban

A Németországban élő magyarországi németek 66. évfolyamába lépett kalendáriuma
A Németországban élő magyarországi németek 66. évfolyamába lépett kalendáriuma

Kellemes meglepetésben lehet része annak az elekinek, aki kézbe veszi a magyarországi németek legújabb németországi kalendáriumát, hisz abban  öt írást is találhat Elekről!

Mivel valószínűleg sok emberhez nem fog eljutni ez az évkönyv,  ezért most fontosnak tartjuk a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatni ezeket az eleki vonatkozásokat.

Schneider József és Joschi Ament
Schneider József és Joschi Ament az eleki templom előtt

Kezdhetjük a legaktuálisabbal is,  hisz 2013-ban Schneider  József volt 90 éves.  Joschi Ament: Ein Leben für Elek-Egy élet Elekért című írásából több olyan információt is megtudhatunk róla,  ami az átlagos eleki számára ismeretlen volt,  vagyis pl. a következőket: ősei,  Schneider András Amrichshausenből és Strifler József Mergentheimból 1724-ben érkeztek Elekre.

Élete nagy célját,  vagyis gépésztechnikusnak tanulni Münchenben nem sikerült megvalósítani,  mert kitört a II. világháború,  váltania kellett,  és  1944-ben Budapesten német tanítói oklevelet szerzett,  de még az évben amerikai fogságba esett.  Utána először Ausztriában élt,  majd pedig Németországban.  Közben kitanulta a ruhafestést és-tisztítást,  1955-ben pedig mestervizsgát tett.

1966-tól járhatott haza Elekre. Németországban jelentős szerepet vállalt a Magyarországról elűzött németek érdekképviseletében. 1976-ban alapító tagja volt a ma is aktív Eleker Heimatkomitee-nek is. Ezen tevékenységeit Németországban többször is elismerték,  1994-ben Elekért emlékérmet is kapott.

A rendszerváltoztatás után tevékenyen részt vett a világtalálkozók megszervezésében,  az eleki templom renoválásában,  az eleki németek egyesületének létrehozásában (1992),  több német nyelvtanfolyam megvalósulásában,  de az eleki kiűzetési emlékhely létesítésében is nem kevés része volt.

Isten éltesse,  Józsi bácsi!

A következő,  Elekről induló életpálya nem különben érdekes:

Strifler Pál 2012-ben volt 90 éves,  de ő sajnos azon év november 14-én meg is halt.  Kjl:  Paul Strifler  című írásából egy nagy formátumú egykori elekit ismerhetünk meg,  aki 1950-től a Daimler-Benz világhírű fejlesztő mérnöke volt! 1989-től a baden-würtembergi egykori magyarországi németek szervezetének a vezetője is  volt,  így részese,  alakítója lehetett a német-magyar kapcsolatoknak.

Valószínűleg sohasem felejtette el azt,  hogy ott volt Drezda hírhedt bombázásánál.  (Bizonyára az 1945. február 13-15. közötti légitámadásokról van szó.-R. T.)

Büszke vagyok arra,  hogy kétszer találkozhattam Strifler Pál professzorral!

Klemm Tamás:  Das 1956-Abenteuer unserer Grossvater-Nagyapáink 1956-os kalandjai című írásának hőseit a forradalom és a viszonylagos szerencse köti össze:

Hoffmann Antal (1926-2001) a forradalom leverése után az eleki patika előtt megvette az összes megyei napilapot Zimmermann Ferenc (1924-2010) postástól,  majd azt a helyszínen meggyújtotta,  így tiltakozott az akkori sajtóviszonyok miatt. Az elkövetőt két hónapra lecsukták,  a postást csak egy napra,  mert nem tudták rábizonyítani a “bűnrészességet”,  hisz tényleg semmi köze nem volt az egészhez.

Dr. Mester(Mahler)  György (1918-77) 1956-ban általános iskolai tanár volt,  illetve a forradalom egyik helyi vezetője,  ami miatt néhány évig nem taníthatott,  de a későbbi hatalom ezeket sohasem felejtette el,  ezért lehetett gimnáziumi tanár “csak” Eleken.

Az írások között helyet kapott Wagenhofer Ede (1911-97) egykori eleki plébános is (Joschi Ament:  Glaube,  Gleichheit,  Einheit,  Friede-Hit, egyenlőség, egység,  béke).

A szerző szerint ezek voltak a legfontosabbak  Wagenhofer Ede számára. Valószínűleg,  hogy nem véletlenül hasonlítanak a néhai XIII. (Szent) János pápa  (1958-63)  Békét a földön kezdetű enciklikájában szereplő értékekre:  igazság,  igazságosság,  szeretet,  szabadság. (R.T.)

Az életéből néhány kevésbé ismert tény: Volt egy nővére,  Mária,  aki tanítónő volt Hercegovinában,  ő Szerbiában halt meg 1965-ben. Az egykori eleki plébános angol fogságba esett,  és csak 1946-ban tért vissza. Élete végéig ő volt a kapocs az itteni és a németországi elekiek között!

R. T.: Die Eleker Nonnen-Eleki apácák című írása megemlékezik a negyed századig Eleken működő szegény iskolanővérekről,  mely rendet 1858-ban alapították német földön,  és akik 1925-től tanítottak Eleken.

(A most bemutatott 3. és 5. méltatás  magyar nyelven is megjelent a http://www.elekfoto.com-on.)

Elekiként különösen jó kézbe venni egy ilyen kiadványt. Jó tudni, hogy ilyen,  most bemutatott személyek határozhatják meg kisvárosunk nagy hírét a német nyelvű világban!

Forrás:  Loderer, J. Klaus szerk. :  Unser Hauskalender. Ostfildern (Németország),  2014.144p. (66. évf.)

Rapajkó Tibor