Az oldalunkon megjelenő fotók egy része a Google Picasa szolgáltatásából érhető el.
A Picasa web albumok fokozatosan beolvadnak a Google+ szolgáltatásba, amelynek pozitív avagy negatív mellékhatása, hogy a picasa albumok helyett a Google+-ra irányít át a Google, ha a címet beírjuk, hogy elérjük az albumunkat.
Akinek ez nem szimpatikus, egy darabig még elérheti a képeit a Picasaweb oldalain is, ha a következő linkre kattint:
A Németországban élő magyarországi németek 66. évfolyamába lépett kalendáriuma
Kellemes meglepetésben lehet része annak az elekinek, aki kézbe veszi a magyarországi németek legújabb németországi kalendáriumát, hisz abban öt írást is találhat Elekről!
Mivel valószínűleg sok emberhez nem fog eljutni ez az évkönyv, ezért most fontosnak tartjuk a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatni ezeket az eleki vonatkozásokat.
Schneider József és Joschi Ament az eleki templom előtt
Kezdhetjük a legaktuálisabbal is, hisz 2013-ban Schneider József volt 90 éves. Joschi Ament: Ein Leben für Elek-Egy élet Elekért című írásából több olyan információt is megtudhatunk róla, ami az átlagos eleki számára ismeretlen volt, vagyis pl. a következőket: ősei, Schneider András Amrichshausenből és Strifler József Mergentheimból 1724-ben érkeztek Elekre.
Élete nagy célját, vagyis gépésztechnikusnak tanulni Münchenben nem sikerült megvalósítani, mert kitört a II. világháború, váltania kellett, és 1944-ben Budapesten német tanítói oklevelet szerzett, de még az évben amerikai fogságba esett. Utána először Ausztriában élt, majd pedig Németországban. Közben kitanulta a ruhafestést és-tisztítást, 1955-ben pedig mestervizsgát tett.
1966-tól járhatott haza Elekre. Németországban jelentős szerepet vállalt a Magyarországról elűzött németek érdekképviseletében. 1976-ban alapító tagja volt a ma is aktív Eleker Heimatkomitee-nek is. Ezen tevékenységeit Németországban többször is elismerték, 1994-ben Elekért emlékérmet is kapott.
A rendszerváltoztatás után tevékenyen részt vett a világtalálkozók megszervezésében, az eleki templom renoválásában, az eleki németek egyesületének létrehozásában (1992), több német nyelvtanfolyam megvalósulásában, de az eleki kiűzetési emlékhely létesítésében is nem kevés része volt.
Isten éltesse, Józsi bácsi!
A következő, Elekről induló életpálya nem különben érdekes:
Strifler Pál 2012-ben volt 90 éves, de ő sajnos azon év november 14-én meg is halt. Kjl: Paul Strifler című írásából egy nagy formátumú egykori elekit ismerhetünk meg, aki 1950-től a Daimler-Benz világhírű fejlesztő mérnöke volt! 1989-től a baden-würtembergi egykori magyarországi németek szervezetének a vezetője is volt, így részese, alakítója lehetett a német-magyar kapcsolatoknak.
Valószínűleg sohasem felejtette el azt, hogy ott volt Drezda hírhedt bombázásánál. (Bizonyára az 1945. február 13-15. közötti légitámadásokról van szó.-R. T.)
Büszke vagyok arra, hogy kétszer találkozhattam Strifler Pál professzorral!
Klemm Tamás: Das 1956-Abenteuer unserer Grossvater-Nagyapáink 1956-os kalandjai című írásának hőseit a forradalom és a viszonylagos szerencse köti össze:
Hoffmann Antal (1926-2001) a forradalom leverése után az eleki patika előtt megvette az összes megyei napilapot Zimmermann Ferenc (1924-2010) postástól, majd azt a helyszínen meggyújtotta, így tiltakozott az akkori sajtóviszonyok miatt. Az elkövetőt két hónapra lecsukták, a postást csak egy napra, mert nem tudták rábizonyítani a “bűnrészességet”, hisz tényleg semmi köze nem volt az egészhez.
Dr. Mester(Mahler) György (1918-77) 1956-ban általános iskolai tanár volt, illetve a forradalom egyik helyi vezetője, ami miatt néhány évig nem taníthatott, de a későbbi hatalom ezeket sohasem felejtette el, ezért lehetett gimnáziumi tanár “csak” Eleken.
Az írások között helyet kapott Wagenhofer Ede (1911-97) egykori eleki plébános is (Joschi Ament: Glaube, Gleichheit, Einheit, Friede-Hit, egyenlőség, egység, béke).
A szerző szerint ezek voltak a legfontosabbak Wagenhofer Ede számára. Valószínűleg, hogy nem véletlenül hasonlítanak a néhai XIII. (Szent) János pápa (1958-63) Békét a földön kezdetű enciklikájában szereplő értékekre: igazság, igazságosság, szeretet, szabadság. (R.T.)
Az életéből néhány kevésbé ismert tény: Volt egy nővére, Mária, aki tanítónő volt Hercegovinában, ő Szerbiában halt meg 1965-ben. Az egykori eleki plébános angol fogságba esett, és csak 1946-ban tért vissza. Élete végéig ő volt a kapocs az itteni és a németországi elekiek között!
R. T.: Die Eleker Nonnen-Eleki apácák című írása megemlékezik a negyed századig Eleken működő szegény iskolanővérekről, mely rendet 1858-ban alapították német földön, és akik 1925-től tanítottak Eleken.
Elekiként különösen jó kézbe venni egy ilyen kiadványt. Jó tudni, hogy ilyen, most bemutatott személyek határozhatják meg kisvárosunk nagy hírét a német nyelvű világban!
Forrás: Loderer, J. Klaus szerk. : Unser Hauskalender. Ostfildern (Németország), 2014.144p. (66. évf.)
2014. február 21-én került sor a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében szalagavatóra, a helyszín a városi Reibel Mihály Művelődési Ház volt.
Díszvendégek
Az ünnepség a végzős tanulók bevonulásával kezdődött, miközben a hozzátartozók, illetve a vendégek kivetítőn is megnézhették a diákok fényképeit.
Dr. Kovács József, a körzet országgyűlési képviselője
Az idén dr. Kovács József országgyűlési képviselő is megtisztelte jelenlétével az eleki szalagavatót, aki ünnepi beszédében utalt arra, hogy 45 évvel ezelőtt ő is érintett volt. A szalagavató ma is a felnőtté válás küszöbének átlépését jelképezi. Az eleki iskolában mindenki használható tudást kapott. Az emlékekből erőt meríthetünk, hisz néhány hónap múlva kezdődik az érettségi.
Kovács Zsuzsanna igazgató is köszöntötte az idei végzősöket
Utána Kovács Zsuzsanna, a gyulai központú integrált tanintézmény igazgatója szólt a jelenlévőkhöz, aki többek között arról beszélt, hogy a szalagavatós diákok próbatétel előtt állnak, majd a vizsgák után újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Senki se feledkezzen feledkezzen el a szüleiről és tanárairól, majd végül ő is sok sikert kívánt az idén végzősöknek. Ezt követően következett a szalagok feltűzése,
Gerebenics Róbert az osztályának tűzi fel a szalagotA vadászok osztályfőnökükkel, Boros FerenccelNagy Endre osztályfőnök szalagtűzés közben
illetve az ünnepi műsor, melyből rendhagyó módon az idén is a tanárok is kivették részüket.
A művészeti iskolások is felléptekA keringő most is sikert aratottÖröm I.Öröm II.Öröm III.Szülők, hozzátartozók között
(A felvételeket Lovász Patrik 9. osztályos tanuló készítette.)
Mi is sok sikert kívánunk az idén végzős eleki harruckernes diákoknak!
Kétegyházán a Táncsics Mihály Művelődési Ház és Könyvtárban (Kétegyháza, Fő tér 4.) 2014. február 20-án került megnyitásra a „Városaink, községeink, polgáraink” című kiállítás. A kiállítást Békéscsaba Megyei Jogú Város, a Munkácsy Mihály Múzeum és Kétegyháza Nagyközség Önkormányzata szervezte.
Megnyitó
Évek óta gyűjtöm a II. világháborúval kapcsolatos tárgyi emlékeket, leginkább a környékben fellelhető katonai relikviákat. A kiállítás keretén belül a gyűjteményem egy része is megtekinthető.
A kiállítás 2014. február 27-ig látogatható.
Remélem minden kedves látogató egy szép élménnyel gazdagodik majd.
2013 tavaszán az eleki születésű, és egész 18 éves koráig Eleken élő G. Fabulya Éva egy nagy, de ugyanakkor nemes feladatba vágott bele, felkereste azokat az eleki idős embereket, akik 1945-47-ben kényszermunkán voltak a Szovjetunióban, és vállalták a nagyobb nyilvánosságot is, ami egy könyvben való szereplést jelent. (A szerző munkáját nagy mértékben megkönnyítette az, hogy segítője Nádor Mária volt!) Az akkor nyilatkozók közül sajnos mára már többen meghaltak, de szerencsénkre a visszaemlékezésük megmaradt, ami a mai emberek számára is sok tanulságul szolgálhat.
A kötet tervezett címe ez: Málénkaja rabota-Megélt történelem.
Mi most közölni szeretnénk egy részletet Bende Jánosné 1991-ben írt visszaemlékezéséből, ami szintén olvasható lesz ebben kötetben.
Bende Jánosné férjével Eleken 1939-40 körül
(Bende Jánosné egykori eleki tanítónő 1914. október 14-én született Nagykamaráson Hack Terézia néven, 1939-82-ig Eleken élt, és 2009. január 11-én halt meg Várpalotán.) Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogyan zajlott le a szovjetek bevonulása Elekre, illetve azt is, hogyan kerültek ki kényszermunkára Szovjetunióba, és azt is, milyen embertelen világba csöppentek! Reményeink szerint a kötet a közeljövőben fog megjelenni. (Úgy legyen!)
1944. szeptember
Szeptember elején a német csapatok Románián keresztül teherautókon, autókon gyors iramban haladtak át Eleken. Mi aggodalommal tanítottunk 1 hétig. A következő héten már összefutottak a szomszédok nálunk a pincében, még a falu közepéből levő zárdából apáca, s több fiatal is odamenekült. „ hétig tartottak az éjjeli és nappali harcok. Házunk felett repültek át az aknavetők repeszei, több esett a tetőre és az udvarra is. Úgy éltünk lent, mint a barlanglakók. Az utcában több ház melléképülete megrongálódott, összedőlt. Szalmán feküdtek felnőttek, gyerekek, egy sorban. 1 ágy volt a pincében. Abban én feküdtem a két gyerekkel. Izgalomteli napok voltak. Zárt kiskapuk voltak mindenütt. Két hét után elcsendesedtek a harcok, én útnak eredtem szétnézni, hogy mi van a falunkban?
A fő utcákon halottak hevertek az utcákon. Senki sem mert hozzájuk nyúlni. 23-án vasárnap délután oroszok jöttek be a faluba, s elárasztották az utcákat. Ha valakinél órát, vagy töltőtollat láttak, elvették. A kerékpárokat elszedték. Kocsikkal házról-házra jártak, elvitték a kamrákból a zsírt, a szalonnát. Péntek hajnalra virradólag – 3 óra tájban – 30 orosz egy másodperc alatt betörte a kaput, feltörték a pincéket, kamrákat, padlást, s rázták a lakás ajtaját.
Férjemet féltettem, ő maradt a gyerekekkel az ágyban, én magamra kaptam egy kabátot, lámpát vettem a kezembe, s kimentem. Lesz, ami lesz. Vizet tettem melegíteni a nyári tűzhelyre. Közben ők mondták a magukét, s én nem értettem mit akarnak. Éhesek voltak. Kihoztak egy egész kenyeret, egy szalonnát, befőtteket a kamrából. Tíz centi hosszú centi széles darabokat egy karéj kenyér mellett elfogyasztottak. Hozzá befőttet vettek kézzel a tálból. A bort egy lavórba öntve bögrékből fogyasztották. Átkutatták a ház minden zegét, zugát, legkisebb dobozkáját, s nyemcki soldatot emlegették. (német katona G.F.É.) Anyósom a szalmazsák alá rejtette az arany fülbevalóját, gyűrűjét, a szomszédasszony aranyláncát.
Egy ünnepi misét örökített meg a következő fényképen Singer Ferenc eleki születésű plébános.
Püspöki mise az eleki templomban, 1940-1950 között
A felvétel valamikor az 1940-50-es években készülhetett, és jól látható, hogy még rendeltetésének megfelelően használták a szószéket, ami napjainkban már csak dísz, hiszen jó néhány éve az oltár előtti emelvényen miséznek. A szószéken éppen egy püspök beszél, a helyi plébános alighanem jobbra elöl ül a székén.
Szintén még a helyén az áldozókerítés, melyet a hívek kérésére az előző plébános, Péntek Zsolt helyezett vissza – nem teljesen az eredeti helyére, hisz ott az emelvény van, hanem jóval hátrább, közvetlenül a főoltár elé.
A kép Strifler Ferencné Singer Franciska albumából származik, aki Singer Ferenc testvére volt.
Az eleki Niedermayer Miksa és Zielbauer Terézia igencsak embert próbára tevő időszakban kelt egybe. Első gyermeküknek, Ernőkének sem tudtak sokáig együtt örülni, mert közbeszólt a történelem. A férj bevonulása után alig pár hónappal, 1943. január 16-án, 26 évesen hősi halált halt az oroszországi Ilinkánál. Felesége csupán 23 éves volt akkor.
Niedermayer Miksáról tudomásunk szerint nem maradt fenn katonai fénykép, így most csupán ismeretlen magyar honvédekről és tiszteseket megörökítő fotókat tudunk közölni, akik valószínűleg a keleti fronton harcoltak az akkori szövetségesekkel együtt a szovjetek ellen.
Valószínűleg sok eleki honvéd is hasonló körülmények között szolgált a fronton valahol a nagy OroszországbanAz egyik közölük akár Niedermayer Miksa is lehetett vona
Az egyik leveléből tudjuk, hogy aknavetős kiképzést kapott Rozsnyón, de a géppuskázókhoz került.
“Mit csinál a kis Ernő…”“Mi újság van még otthon?”
Az 1942. május 16-án írt leveléből sok mindent megtudhatunk a frontra való kimenetel előtti helyzetéről.
Aki ismeri Shakespeare-nek a címben idézett művét, valószínűleg kevéssé gondol arra, hogy bármi köze lehet a Háromkirályok történetéhez . A „twelfth night”, a „karácsonyi tizenketted” a reneszánsz idején az önfeledt bolondozás ideje volt, a „what you will”/„amit akartok” kifejezés erre vonatkozik.
József Attila Betlehemi királyok című verse (megzenésített formájában is) sokkal jobban tükrözi a mi hagyományainkat : A keleti bölcsek a betlehemi csillag vezetésével meglátogatják a kisded Jézust, hogy hódoljanak előtte. Ajándékul aranyat, tömjént, mirhát visznek.
Január 6-a, Vízkereszt ünnepe, a nyugati kereszténységben a karácsonyi ünnepségek zárónapja és a farsang kezdete. A keleti kereszténység ekkor ünnepli a karácsonyt. A mediterrán országokban viszont ezen a napon a „Jóboszorkány” látogatja meg a családokat és süteményt ajándékoz.
Nem is gondolnánk, hogy a zárt közösségben élő, szigorú szokásrendet követő elekiek téli ünnepein is felbukkantak hasonló motívumok a múlt században.
December 24-én délelőtt gyerekcsoportok indultak el Elek utcáin, hogy a „Paradies-Spiel”-t, a „Paradicsomi bűnbeesés” történetét vagy a „Christkindl-Spiel”-t, a betlehemest minél több háznál előadhassák.
A középkori misztériumjátékokból kialakult párbeszédes, énekekkel kísért jeleneteknek három formája volt ismert a településen. Az eltérések zömmel a szereplők életkorából adódtak, de léteztek különböző szövegváltozatok is: a német (vegyesen irodalmi nyelven ill. eleki dialektusban előadott) mellett román és magyar nyelvű is. A gyerekek bekopogtak egy-egy házba, s megkérdezték: „terfa mr az paradizspil aih spila?”=Dürfen wir euch das Paradiesspiel vorspielen? / Szabad-e betlehemezni?
A választól függően – „na, miar hewa ka klani khindr mear” /Na, wir haben keine kleinen Kinder mehr / Már nincs kisgyerekünk, vagy „ja, khumt rai!”/Ja, kommt ‘reint / Igen, gyertek be ! – továbbálltak, vagy előadták jelenetüket.
Kezdetben a játékok célja nem a pénzszerzés volt, aztán az 1920-as, 30-as ínségesebb években a csoportok megajándékozása a jótékonykodás egyféle formájává vált. Érdekes eseményre számtíthattak a kisgyermekek 24-én délután is: a „potskr frala”/ Frau Pantoffel / Papucs anyó, románul „Hula Bábá” / Holle anyó ) látogatta meg őket.
Köszönjük, hogy olvasnak minket, vagyis azt, hogy az év során több, mint huszonhatezer alkalommal kattintottak oldalainkra. Egy ilyen, viszonylag kis blog esetén ez elég nagy szám!
A mi részünkre ez nem jelent semmilyen bevételt, üzletet, hiszen reklámok, fizetett hirdetések nem jelennek meg oldalainkon. A mi jutalmunk az Önök érdeklődése!
A WordPress éves összefoglalóját megtekinthetik ide kattintva.
Sikerekben gazdag boldog Újévet kívánunk mindenkinek!
Halász Gyula, eleki fényképészmesternek köszönhetően még ez év nyarán át tudtuk nézni elődjének, Tass Gyulának hagyatékának egy részét, kb. egy zsáknyi negatívot, melyből most két képet szeretnénk bemutatni.
Egy Tass-féle montázs
Ezen a fotón valószínűleg egy, az 1960-as években végzett szakiskolás diáklány látható, de nem tudjuk, hogy ki volt ő?
A kép mai szemmel igen kezdetleges technikával készült, egy korabeli levelezőlapra ráhelyezték a fényképet, és utána együtt lefényképezték.
Szerencsénkre készült egy másik felvétel is, mely alapján biztosak lehetünk abban, hogy tényleg egy korabeli eleki diákról van szó!
Az egykori eleki szakiskola egykori diákja
(A negatívról számítógép segítségével a fényképet Lőrincz Attila készítette.)
Ezekkel a számunkra ismeretlen képekkel kívánunk mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket!
