A boldog békeidők, illetve az azt követő közismert tragikus események után az elekiek 1924-ben ünnepelték meg a község újratelepítésének a 200. évfordulóját (bicentenáriumát), vagyis azt, hogy a török pusztítás után egykoron németekkel népesítették be Eleket.
Klemm Tamás
Mag József családjától érkezett ez a kis sorozat, mely a “maszkák” karneváli felvonulását mutatja be a hatvanas években – akkoriban volt igazán hangulata, szép jelmezekkel, tekintélyes számú felvonulóval, nem utolsó sorban jelentős mennyiségű fánkkal… A mai ínséges időkben az ember szinte vágyik a régi ínséges időkre.
A képek bár picik, és nincs mindegyik jó állapotban, azért igen hangulatosak. Egy kis időutazáson vehetünk részt…
Köszönjük a szép képeket a Mag családnak!
Kevesen tudják, hogy a Körösi Vízgazdálkodási Társulat valójában egy eleki cégből nőtte ki magát.
Ez olvasható róla az interneten:
Társulatunk jogelődje, az Eleki Vízgazdálkodási Társulat 1959. április 22-én alakult meg 5.450 ha érdekeltségi területen. Napjainkban a társulat érdekeltségi területén (175.438 ha) 884 km jegyzett tőkés és 299 km átvett csatornahálózat, valamint 17 szivattyútelep kezelését és üzemeltetését végezzük.
Határai: keleten az országhatár, északon a Fekete-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös, nyugaton a Hármas-Körös és a Szentesi Vízgazdálkodási Társulat, délen az Orosházi Vízgazdálkodási Társulat.
Forrás: http://www.gtm.hu/ecard/korosi-vizgazdalkodasi-tarsulat
A csatornaőrház a Vízügyi Igazgatósághoz tartozik.
Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb. csak tíz km-re található Szentmárton, amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.
A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek, de Szentmárton is.
Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható, hogy Szentmártonban és Eleken is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.
A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)
1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt, amiből 61,2% volt német ajkú.
Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os, vagyis nem minden német vallotta magát németnek, ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.
Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le.
Klemm Tamás
Közismert eleki személy, sokak kedves tanára és barátja, nem utolsó sorban az eleki német szokások kutatója volt Mester (Mahler) György. Nevét az eleki általános iskola 2003. október 18-án vette fel.
Szép esküvői képét Mag Valéria juttatta el hozzánk. A kép bemutatása kapcsán idézzük fel a tanár úr életútját röviden.
1918. április 22-én született Eleken, Mahler György néven. Apja Mahler Flórián, kovácsmester, anyja Post Szabina. Anyanyelve német.
Két évet járt óvodába, majd az elemi iskoláit is Eleken végezte. Ezt követően az Állami Polgári Fiúiskola tanulója. 1931-től 1937-ig a szegedi kegyesrendi városi római katolikus Dugonics András Gimnáziumban tanult. Ezután 1937-től 1941-ig főiskolára járt magyar-történelem szakon, ugyanakkor rendkívüli hallgató az egyetem német nyelv és irodalom szakán.
1941 és 1943 között Temerinben, az Állami Polgári fiúiskolában tanít.
1943 októberétől katonai szolgálatát tölti a szegedi V. sz. Honvédségi Helyőrs Katonai Kórházában.
1945. május 4-én az ausztriai Wels városában amerikai hadifogságba esik.
Klemm Tamás
A XIX. század során készült Magyarország II. katonai felmérése, amely alapján katonai térképészek egy részletes térképet készítettek az udvar megrendelésére.
Érdemes megnézni rajta Eleket és környékét. Egy kapcsoló segítségével át lehet váltani a mai Google Earth-műholdfelvételek rétegére, ráadásul fokozatosan átváltható átlátszóságot is be lehet állítani a rétegek között.
A térképrendszer megnézhető erre a linkre kattintva. A fentebb mutatott kép forrása is ez a térkép.
Péntek Zsolt plébános őszi fotói a templomtoronyból, 2009. október 3.
Ha valaki pl. Makón keresztül utazik Szegedre, annak biztosan feltűnik egy szép középület, ami 1950-ig az egykori Csanád vármegye közgyűlésének adott otthont, és ennek a történelmi megyének a sajnálatos felszámolása után pedig a helyi közigazgatás központjaként működött (1990-től városháza).
Mivel 1920-tól az egykori eleki járás felét Romániához csatolták, így Elek egy ideig, 1920-23-ig Csonka-Arad megye székhelye volt, utána pedig 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott, majd pedig Békés megyéhez, így közel harminc évig ebben a makói épületben is döntöttek Elekről.
Az eleki Historia Domus korabeli bejegyzése szerint azonban jobb lett volna, ha akkor Eleket Békés vármegyéhez csatolták volna, ami tényleg logikus lett volna, hisz pl. Gyula sokkal közelebb van, mint Makó,
Klemm Tamás
Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.
Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.
Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.
A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség.
Magyarországon 1998-ban leszerelt az utolsó sorállományú határőr is, 2008-ban pedig már az önálló határőrség is megszűnt, hisz integrálódott a rendőrségbe.
Eleken, a ránk erőszakolt trianoni határok miatt az 1920-as évektől kezdően egészen az 1990-es évekig volt határőrőrs. (Az első őrs a Kossuth út és a Kiss utca sarkán volt, a II. világháború után pedig a Szent István és a Kossuth út találkozásán lévő házból alakították ki az újat.)
Gondoljunk bele, kb. hetven év alatt hány fiatal töltötte életének egy fontos szakaszát Eleken! Vajon erről mit írhattak haza?
Az egykori őrs Szent István úti bejáratán még ma is elolvasható egy nyilvánosságnak szánt üzenet az ajtóra karcolva, mely szerint valakinek már csak négy hete, vagyis huszonnyolc napja van (volt) a leszerelésig.
Ez a mai fiataloknak már történelem, nem értik, érthetik a jelentését, amin természetesen lehet vitatkozni, pl. azon, hogy szerencsés volt-e a sorkötelesség eltörlése ebben a nemzeti jelleget is felvállaló fegyveres testületek korában!
elekfoto 