Kategóriák
család egyház emberek esemény gyász háború politika Rapajkó történelem

A hazáért hősi halált haltak az elekiek is 1914-18-ban

1914. június 28-án 10 óra 45 perckor Szarajevóban egy szerb terrorista meggyilkolta az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét,  Ferenc Ferdinándot és feleségét,  majd egy hónapra rá kitört az I.  világháború,  ami főképpen a nagyhatalmi ellentétekkel magyarázható.

Az egykori trónörökös különben nem volt nagyon népszerű, Magyarországon pedig különösen nem.  Ferenc Ferdinánd rangon alul nősült,  így a feleségével nem mindenhol jelenhetett meg a nyilvánosság előtt,  a katonai rendezvények azonban kivételnek számítottak.

A legtragikusabb,  az egyoldalú határmódosítások mellett azonban mégis az,  hogy  az akkori győztesek,  főképpen Franciaországnak köszönhetően olyan világpolitikai helyzetet teremtettek,  melynek következtében Európa népei a XX. században három diktatúra (fasizmus,  nácizmus,  kommunizmus) “áldásos” tevékenységeit is megismerhették hosszabb-rövidebb ideig!

A boldog békeidők  Eleken (is) 1914. július 26-án értek véget,  amikor is kihirdették az általános mozgósítást,  amire augusztus 24-27-én került sor.

A férj katona,  a feleség feketében!
A férj katona, a feleség feketében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A háborúnak “köszönhetően” Eleken az a szokás alakult ki,  hogy a nők fekete öltözetet viseltek.

Az eleki katonák ott voltak a legtöbb  nagy európai fronton,  vagyis Oroszországban, a Balkánon,  de az olasz harcmezőkön is.  A többnyelvűségük miatt “keresettek voltak” az eleki tisztek,  altisztek,  bakák is.

Klemm Ferenc( ?-?) bajtársaival
Klemm Ferenc ( ?-?) bajtársaival (a kép jobb szélén)

A nagy háborúba 1018 katonát soroztak be Elekről,  ami az 1910. évi össznépesség 14%-t jelentette,  amiből 143 volt a hősi halott.

1924 óta a temetőben, de  immáron mind a két világháború hőseinek dicsőségét hirdeti emlékmű.

Kategóriák
archiv család emberek esemény háború Rapajkó

Levelek a háborúból

1939-ben kötöttek házasságot
1939-ben kötöttek házasságot

Az eleki Niedermayer  Miksa és Zielbauer Terézia igencsak embert próbára tevő időszakban kelt egybe. Első gyermeküknek,  Ernőkének  sem tudtak sokáig együtt örülni,  mert közbeszólt a történelem. A férj  bevonulása után alig pár hónappal,  1943. január 16-án, 26 évesen hősi halált halt  az oroszországi Ilinkánál. Felesége csupán 23 éves volt akkor.

Niedermayer Miksáról tudomásunk szerint nem maradt fenn katonai fénykép,  így most csupán ismeretlen magyar honvédekről és tiszteseket megörökítő fotókat tudunk közölni,  akik valószínűleg  a keleti fronton harcoltak az akkori szövetségesekkel együtt a szovjetek ellen.

Valószínűleg sok eleki honvéd is hasonló körülmények között szolgált
Valószínűleg sok eleki honvéd is hasonló körülmények között szolgált a fronton valahol a nagy Oroszországban
Az egyik közölük akár Niedermayer Miksa is lehetett vona
Az egyik közölük akár Niedermayer Miksa is lehetett vona

Az egyik leveléből tudjuk,  hogy aknavetős kiképzést kapott Rozsnyón, de a géppuskázókhoz került.

"Mit csinál a kis Ernő..."
“Mit csinál a kis Ernő…”
"Mi újság van még otthon?"
“Mi újság van még otthon?”

Az 1942. május 16-án írt leveléből sok mindent megtudhatunk a frontra való kimenetel előtti helyzetéről.

Kategóriák
épületek esemény gyász háború politika történelem

Békéscsaba bombázása

Bár szerencsére Eleket nem érte bombatámadás a háború során, tőlünk nem túl messze sajnos sokakat elért a végzet.

A II. világháború ideje alatt több alkalommal is keresztül repültek angolszász bombázók Békéscsaba felett. Hivatalos források szerint a város bombázásakor (1944. szeptember 21.) az olaszországi bázisukra visszatérő repülőgépek szinte biztos, hogy érintették településünket.

Sokaknak már csak pár másodperc volt hátra….
Sokaknak már csak pár másodperc volt hátra….
A tragédia beteljesedett.
A tragédia beteljesedett.

A második képen jól láthatóak a Szarvas felől két hullámban támadó bombázók „kondenzcsíkjai”.

Kategóriák
archiv építészet emberek közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

“Közel, de mégis távol”-Szentmárton, egy volt német falu

Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb.  csak tíz km-re található Szentmárton,  amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.

A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy  a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek,  de Szentmárton is.

Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható,  hogy Szentmártonban és Eleken  is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.

A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől  kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban  épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)

1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt,  amiből 61,2% volt német ajkú.

Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os,  vagyis nem minden német vallotta magát németnek,  ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.

Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki  Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le. 

Kategóriák
archiv család esemény Rapajkó szakma történelem utazás

Faulhaber András őrvezető úrnak – gondolatok egy levelezőlaphoz kapcsolódóan

Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról,  fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.

2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás  során a padlástérben,  a stukatúrban egy dobozt találtak,  melyben több,  az egykori tulajdonoshoz,  a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak,  de mi most  ezek közül csak egyről szeretnénk szólni,  ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak,  ma ez a Gyulai út.

Először is,  itt egy bizonyíték,  hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben  egykoron,  hisz András is ott volt szakaszvezető.  Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.

Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet,  hogy a kedvese,  de az is lehet,  hogy testvér,  de ez most talán kevésbé érdekes,  hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?

Nyilván itt nem arra gondolunk,  hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt,  a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó,  hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.

Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb,  hogy egy olyan eleki németnek írt valaki,  aki a címzetthez hasonlóan,  szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető,  de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg,  hisz pl. ezért írhatta Rézi is így:  “Két lapjaidat megkaptam,…”,  és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”,  de András számára is problémát jelentett a következő,  amit szintén Rézitől tudunk:  “De nem értem,  hogy mit akartál avval,  hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”

Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből, 2.
Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből

Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még,  hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket,  ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna,  hogy így legyen,  de így volt,  a tragikus folytatás közismert!

Végül,  de nem utolsó sorban,  lehet,  hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum,  csak arra várnak,  hogy valaki megtalálja őket!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
esemény modern történelem technika

Történelem a kertből

Wittmann Attila

Elekre 1944. szeptember 24-én érkeztek meg a szovjet csapatok. Néhány nap kemény harc után sikerült megszilárdítaniuk helyzetüket. A magyar honvédek még 26-án ugyan betörtek a településre, de sajnos a kezdeti sikerek ellenére mégis visszavonulásra kényszerültek. A frontvonal megszilárdítása érdekében a szovjetek ágyúkat telepítettek a házak kertjeibe. Onnan tüzelve igyekeztek támogatást nyújtani az élvonalban harcolóknak.

A legelterjettebb a 76,2 mm-es űrméretű ágyúk voltak (Pl: M 1939, M 1943). Forrás: kamar-zinnfiguren.de
A legelterjedtebb a 76,2 mm-es űrméretű ágyúk voltak (Pl: M 1939, M 1943). Forrás: kamar-zinnfiguren.de
A legismertebb talán a ZIS-3. Forrás: armchairgeneral.com
A legismertebb talán a ZIS-3. Forrás: armchairgeneral.com

Ilyen 76,2 mm-es repeszgránátot tüzelő ágyút állítottak fel például az Arany János utcában és Újtelepen, a Mátyás Király utcában is.

A tüzérség kertekbe történő telepítése több okból is szükséges volt. A frontvonalban harcolók tüzérségi támogatás nélkül nem tudták volna tartani állásaikat. A településen belül a sok ház, melléképület kiváló fedezéket és takarást biztosított az ellenséges magyar és német repülők, valamint az esetlegesen betörő magyar gyalogság ellen. Ha egy ágyút az utcán, vagy közterületen hagytak volna, akkor az messziről észrevehető, így kiváló célpontot nyújtott volna egy ellentámadás során.

A hüvelyfenéken jól látszik az „idő vasfogának” a nyoma.
A hüvelyfenéken jól látszik az „idő vasfogának” a nyoma.

A harcok után a csapatok elvonulva magukkal vitték a letelepített harceszközöket is. Viszont az üres hüvelyekkel nem bajlódtak, azokat ott hagyták, ahol a löveg állt. Sajnos az évek során ezek jellemzően elkallódtak, és már csak elvétve lehet fellelni belőlük. 

Az egykori ellenségek. Fent egy 105 mm-es magyar tábori tarack (úgynevezett „Göring” tarack) hüvelye Kétegyházáról, amivel Eleket lőtték, lent a 76,2 mm-es szovjet hüvely Elekről, amellyel Kétegyházát lőtték.
Az egykori ellenségek. Fent egy 105 mm-es magyar tábori tarack (úgynevezett „Göring” tarack) hüvelye Kétegyházáról, amivel Eleket lőtték, lent a 76,2 mm-es szovjet hüvely Elekről, amellyel Kétegyházát lőtték. Látszik a jó nagy különbség a méretük között.

Sajnos a II. világháború nyomai idővel eltűnnek. Az idősek emlékei megfakulnak, a relikviák megrozsdásodnak. A gyűjteményemben is csak ez az egy darab Elekről származó 76,2 mm-es hüvely található tanúbizonyságaként annak, hogy a háború bizony Eleket sem kerülte el.

Kisebb-nagyobb sikerrel igyekszem ezen emlékeket összegyűjteni, és az utókor számára megőrizni. Ha valakit érdekel a téma, szívesen állok rendelkezésére.