Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával, hisz korábban cári tisztként szolgált, és valószínűleg az utolsó orosz cár, II. Miklós (1894-1917) unokaöccse is volt.
Kategória: család
Klemm Tamás
Mariazell az egyik leghíresebb osztrák zarándokhely, temploma sajátos kinézetű, a fő tornya gótikus, de egyben délnémet barokk sisakos tornyai is vannak. Ez összetéveszthetetlen külsőt kölcsönöz neki:
Magyar vonatkozása a templomnak, hogy I. Lajos magyar király egyszer a legenda szerint egy erős túlerőben levő török sereggel szembeni csata előtt megálmodta, hogy egy Mária-kép segít rajta, majd tényleges győzelme után hálából egy csomó kincset adományozott a templomnak. Talán ezért is népszerű zarándokhely a magyar hívők körében.
A felvétel 1982. szeptember 18-án készült Lőkösházán az akkori bérmáláson.
A fényképen Májer Tibor (1921-86) egykori plébánost, Wagenhofer Ede (1911-97) esperest (Elek), dr. Udvardy József (1911-2000) csanádi püspököt és dr. Kovács László püspöki titkárt láthatjuk.
Kézműves termékek iránt érdeklődők részére Facebook-játék a milentin.blogspot.comoldalon! (Kattintson a kék linkre!)
Klemm Tamás
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról, fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.
2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás során a padlástérben, a stukatúrban egy dobozt találtak, melyben több, az egykori tulajdonoshoz, a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak, de mi most ezek közül csak egyről szeretnénk szólni, ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak, ma ez a Gyulai út.
Először is, itt egy bizonyíték, hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben egykoron, hisz András is ott volt szakaszvezető. Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.
Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet, hogy a kedvese, de az is lehet, hogy testvér, de ez most talán kevésbé érdekes, hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?
Nyilván itt nem arra gondolunk, hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt, a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó, hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.
Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb, hogy egy olyan eleki németnek írt valaki, aki a címzetthez hasonlóan, szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető, de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg, hisz pl. ezért írhatta Rézi is így: “Két lapjaidat megkaptam,…”, és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”, de András számára is problémát jelentett a következő, amit szintén Rézitől tudunk: “De nem értem, hogy mit akartál avval, hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”
Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még, hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket, ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna, hogy így legyen, de így volt, a tragikus folytatás közismert!
Végül, de nem utolsó sorban, lehet, hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum, csak arra várnak, hogy valaki megtalálja őket!
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
A napokban látogatást tehettünk Elek városának a közelmúltban legjelentősebb magánkézben levő foglalkoztatójaként működő ipari üzemében. A Rotyis család cége 1985 óta foglalkozik elektronikai tekercsek készítésével. A vállalkozás alapítója az elektronikai műszerész édesapa, Rotyis György volt. Elhunyta után fiai, Zsolt és György vették át az üzemet.
Az egykori főszolgabíróság, majd későbbi tanácsháza épületében működő gyár manapság újra tekercseket állít elő, tulajdonosai szándékai szerint igyekeznek a kereslet függvényében felfuttatni a termelést. Egyelőre kisebb példányszámban gyártanak több, mint harmincféle transzformátort és tekercset, amelyhez még nincs szükségük nagy dolgozói létszámra, de elmondásuk szerint lehetséges, hogy a jövőben ismét jelentősebb számú eleki lakos dolgozhat a korábban népes termekben.
Az itt készült termékek majd’ minden, manapság elterjedt elektronikai eszközben előfordulnak, és szerencsére egyre nő a zöld energiával kapcsolatos felhasználás – Zsolt elmondása szerint jelentős mennyiséget pl. a napelemekkel termelt áramot 220 Volt feszültségre alakító inverterekben használnak. A cég tevékenységéről többet meg lehet tudni a weboldalukon, mely a http://www.tekercsek.hu címen érhető el.
Munkájukhoz sok sikert kívánunk!
2008. június 28-án Dobóruszkán (ma Szlovákia) újratemették Dobó Istvánt (1502-72), aki egy zűrzavaros időszakban lett kegyvesztett, így akkor méltó temetést sem kaphatott, csak most, mivel maradványait nem régen tudták azonosítani!
Az egykori eleki gimnázium tudós tanára, dr. Csipes Antal 1972-ben egy értékálló monográfiát írt az egri várkapitányról.
Rapajkó Tibor
Rubinek István 1922-35 között az eleki választókörzet országgyűlési képviselője volt, a Parlamentben az Egységes Párt, vagyis a kormánypárt vezérszónoka volt. Elsősorban gazdasági, pénzügyi kérdésekkel foglalkozott.
Fontos lenne parlamenti források alapján megnézni, hogyan képviselte választóit. Ne felejtsük el, ő is Elek történetéhez tartozik!
1935-től visszavonult a politikától, ügyészként dolgozott.
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Télen első ránézésre nincs olyan nagyon minek örülni, tekintve a tetemes fűtésszámlát, a síelés drága, a hegyek távoli mivoltát (avagy azok ha nem is olyan távoliak, de nem a mieink, ehhez vö. Wass Albert: “Adjátok vissza a hegyeimet!”), de itt még egy rendes tó sincs mostanában, amin korcsolyázni lehetne, mint régen:
Csak itt van ez az átkozottul sok hó – legalábbis a mi fogalmaink szerint rengeteg van most éppen belőle – jó fagyos, és se hóembert-se hógolyót nem lehet gyúrni belőle, hát akkor menjünk legalább szánkózni kicsit.
Még régebben a mostaninál komolyabb telek voltak, az 1942-es különösen hideg volt. Ekkortájt készült a következő kép is:
Manapság már nincsenek lovas szánok, vagyis a drága lovacskákat azért be-befogják, de az általános téli közlekedést átvették a “Winter” jelzésű téli abroncsokkal szerelt gépkocsik.
elekfoto 