Néhány kép az “Új iskolával” egybeépített Zárda épületről. Ebben az épületben -mint a nevéből is kiderül- korábban apácák éltek és tanítottak. Mára csak az iskola funkció maradt meg.
Kategória: történelem
Klemm Tamás
Mariazell az egyik leghíresebb osztrák zarándokhely, temploma sajátos kinézetű, a fő tornya gótikus, de egyben délnémet barokk sisakos tornyai is vannak. Ez összetéveszthetetlen külsőt kölcsönöz neki:
Magyar vonatkozása a templomnak, hogy I. Lajos magyar király egyszer a legenda szerint egy erős túlerőben levő török sereggel szembeni csata előtt megálmodta, hogy egy Mária-kép segít rajta, majd tényleges győzelme után hálából egy csomó kincset adományozott a templomnak. Talán ezért is népszerű zarándokhely a magyar hívők körében.
Klemm Tamás
Az első rész itt található! ->
Az eleki vasútvonal immár több, mint negyven éve szűnt meg. Hiányzik azóta is, bár ezt az idő múltával és az autók elterjedésével talán egyre kevésbé érzi Elek lakossága. A vasút korábban, nem jelentéktelen napi személyforgalom mellett, jelentős áruszállítást is bonyolított, a néhai helyi ipari üzemek (köztük több malom és a téglagyár) produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeit is szállította.
A képeslapok mint időkapszulák, a történelem egy-egy szeletét tárják elénk. A fényképeken jól nyomon követhető a település arculatának változása.
Ahhoz viszont, hogy a szemlélő pontos információkra tudjon szert tenni, fontos szem előtt tartani a képeslapgyártás pár aspektusát. Először a fénykép készül el, majd megkezdődik a nyomdai munka.
Kategóriák
Apróságok az eleki „üzletsorról”
Eleken a Szent István utca elején rengeteg üzlet volt megtalálható egészen a II. világháború végéig. Aztán ezek lassan eltűntek. De még fellelhető pár tárgyi emlék, amik eszünkbe juttatják ezen üzleteket , tulajdonosaikat, és azokat, akik itt vásároltak, vagyis a korabeli életet.
A kép bal oldalán lévő épületek – a kisebb változtatásoktól eltekintve- szinte ugyanígy néznek ki még ma is. Bár Kokavecz Endre lakk- és festékboltja helyett egy használtcikk üzlet üzemel, de a gyógyszertár még ma is gyógyszertárként működik, csak a neve változott meg. A képen még „Jézus szíve” szerepel, míg ma „Gyöngyvirág”-nak hívják. Egy másik gyógyszertár is volt a mai Szakiskola épületében.
Kemény Imre üzemeltette és „Segítő Szűz Mária” gyógyszertár volt a neve.
Ezen a régi fekete-fehér levelezőlapon Elek testvérvárosa, Gerolzhofen látható kb. az 1960-as évek első feléből.
A főtér ma is ilyen, természetesen pl. az autóállomány azóta ott is, meg itt is többször kicserélődött. Napjainkban legalább ebben nincs jelentős különbség!
A levelezőlap az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Kategóriák
15.000 kattintás!
Egyre rövidebb idő telik el egy-egy ötezres adag látogatás között, ismét elérkeztünk egy fordulóponthoz – az utóbbi pár percben átléptük a tizenötezres mennyiséget.
Köszönjük az érdeklődést, igyekszünk továbbra is érdekességekkel szolgálni!
elekfoto
Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról, fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.
2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás során a padlástérben, a stukatúrban egy dobozt találtak, melyben több, az egykori tulajdonoshoz, a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak, de mi most ezek közül csak egyről szeretnénk szólni, ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak, ma ez a Gyulai út.
Először is, itt egy bizonyíték, hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben egykoron, hisz András is ott volt szakaszvezető. Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.
Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet, hogy a kedvese, de az is lehet, hogy testvér, de ez most talán kevésbé érdekes, hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?
Nyilván itt nem arra gondolunk, hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt, a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó, hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.
Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb, hogy egy olyan eleki németnek írt valaki, aki a címzetthez hasonlóan, szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető, de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg, hisz pl. ezért írhatta Rézi is így: “Két lapjaidat megkaptam,…”, és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”, de András számára is problémát jelentett a következő, amit szintén Rézitől tudunk: “De nem értem, hogy mit akartál avval, hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”
Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még, hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket, ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna, hogy így legyen, de így volt, a tragikus folytatás közismert!
Végül, de nem utolsó sorban, lehet, hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum, csak arra várnak, hogy valaki megtalálja őket!
Rapajkó Tibor
Régi eleki piac
Ez a kép valószínúleg az 1980-as évek első felében készülhetett. Mai szemmel nézve leginkább az egykori, az úgynevezett szocialista rendszer hangulatát idézi fel azok számára, akik akkor még nem is éltek, vagyis a viszonylagos egyszerűséget, a sivárságot, de a már akkor is meglévő aszfaltozott utakat, a “büfét” és a céllövöldét is.
Ki hitte volna akkor, hogy szinte néhány év múlva be fog következni a rendszerváltoztatás hazánkban is. Az egykori piaci hangulat változatlanságot sugall, de szerencsénkre ez az “életérzés” nem tartott örökké!
Rapajkó Tibor
