A fényképeken eleki katonák láthatók. A fotók készítőjéről annyit lehet tudni, hogy vélhetően két alkalommal is megjárta az “orosz frontot”. Első alkalommal 1943. tavaszán (májusban), majd késő ősszel vagy tél elején Lawocznén keresztül hazajött. Másodjára valószínűleg 1944 elején kellett ismét kimennie.
A fényképeken számomra ismeretlen eleki katonák láthatók.
Arról sajnos nincs információ, hogy a képek mikor készültek és kik láthatóak rajta.
Wittmann Attila
Két érdekes, nem csak személyes vonatkozású képre bukkantam a családi fotóalbumban.Az első 1918-20 körül készült az eleki Tenis Clubban, melyet 1911-ben alapítottak.
Vajon hol volt Eleken a teniszpálya? Felismeri-e valaki a sportoló hölgyek vagy a labdaszedő fiúk valamelyikében egykori rokonát?
A hölgykoszorú közepén Takács István látható, aki 1918-ban Sikula-n jegyzőként dolgozott. Hogyan és miért éppen Elekre jött szabadidejében? És hol volt/van Sikló ill. Sikula? (Arad megye, Románia) E kérdés megválaszolásában Németh Csaba tanulmánya segített.(1.)
1871-től Elek járási székhely volt. Közigazgatásilag hozzá tartozott Almáskamrás, Gyulavarsánd, Medgyesbodzás, Nagypél, Ottlaka, Sikló, Sikula, Szentmárton.
A XX. század elején a térségben az úthálózat jelentős fejlesztésére került sor, 1909-re elkészült a Kisjenő-Székudvar-Sikló– Ottlaka-Elek, Kétegyháza útvonal, ami a gazdasági és kulturális kapcsolatokat –mint a fenti példa is bizonyítja – egyaránt élénkítette.
Takács István jegyző lánya a Sikula melletti Garbán (Gurba, Arad megye, Románia) született 1919-ben. Takács Klára, a későbbi Dr. Mester Györgyné, több mint 30 évig golgozott Eleken testnevelő tanárként.
A fiatal családot ábrázoló kép viszont inkább, mint kordokumentum méltó említésre, ui. 1922-ben úti okmányként, igazolványként használták.
Az Országgyűlés tavaly december 12-én január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította.
Ebből az alkalomból szombat délután fél 4-kor egy kis megemlékezést tartott az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat, illetve az Eleki Németek Egyesülete.
Az eleki polgárok körében megjelent Dr. Kovács József országgyűlési képviselő, Tolnai Péter, a Békés Megye Képviselő-testület Nemzeti és Etnikai Bizottságának elnöke, valamint Pluhár László polgármester úr is.
Az ünnepség Klemm Tamás beszédével kezdődött, majd a résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Ezután négy órai kezdettel az emléknapnak ajánlott misét tartottak a templomban.
A miséhez az egyházi kórus szolgáltatta a zenei aláfestést Aradi Zsolt kántor-karnagy vezetésével és orgonajátékával.
Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek!
Klemm Tamás beszéde az Eleki Németek Egyesületének honlapján olvasható.
Fotók: Wittmann László
A beol.hu rövid cikke a rendezvényről
Egy érdeklődő – és bosszankodó – eleki lakos készített videofelvételt az egyik eleki buszmegálló aszfaltjának decemberi javításáról. A kivitelezés finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után. A narancssárga urak szemmel láthatóan kényszeredetten foltozgattak valamit a kátyúkon, de az eredmény nem nevezhető jónak.
A felvétel a youtube rendszeren érhető el itt.
A derék dolgozók egészen biztosan utasítást kaptak a legzavaróbb lyukak eltüntetésére, és hiába szóltak, hogy eső áztatta aszfaltot nehéz javítani… Talán emiatt, egy kis dacból került oda az a tócsába dobott adag. Mindenesetre kár az egészért, ennyi erővel nem is kellett volna nekiállniuk. Kicsit szárazabb időben talán sikeresebbek lettek volna.
Egyébként hallani lehetett a híradásokban, hogy a belterület főútját az Ottlaka felé nyitandó határátkelőig meg fogják építeni, csak éppen megakadt a közbeszerzés, mivel az egyik, nem nyertes pályázó bejelentést tett a közbeszerzési hatóságnál. Tehát fog itt még épülni út, ami nem ilyen lesz, csak majd később, kis türelmet… 🙂
Valószínűleg az 1930-as évek elejéről származhat a következő csoportkép az iskola egyik elsős vagy másodikos fiú osztályáról.
Sajnos nem tudjuk azonosítani a kép szereplőit, de egész biztosan az eleki általános iskola egykori diákjai vannak a képen. Az eltelt nyolcvan-egynéhány év és az egységes frizurák nem könnyítik a személyek felismerését!
Néhányan egy kis füzetkét vagy kartonlapot tartanak maguk elé, talán elsőáldozási emléklap lehet?
Wild Boldizsár kereskedő házának udvarán készült a következő szép felvétel, egy 1940-es évek eleji mulatságról. Az épület kapualja a mai napig nagyjából hasonló állapotban tekinthető meg – a legutóbbi időkig a Harruckern Középiskola könyvtáraként működött ház jelenleg szociális célokat szolgál.
A képen látható fiatalok az 1920-as években születtek, a képen 16-18 évesek, és manapság igen idősek, vagy sajnos nem élnek már. Az asztalnál ülő lányok közül jobbról a második a nemrégiben elhunyt Wild Klára (1929-2012).
Sajnos nem tudjuk, milyen alkalomból jöttek össze az egykori eleki fiatalok – elegáns ruházatukból ítélve fontos családi ünnep lehetett.
Isten áldja Önt ott fent, kedves Klári néni!
Mint közismert, 1943 februárjától Németország totális háborúban állt szinte a fél világgal, aminek többek között az lett az eredménye, hogy a nagyobb városokat az angolok és az amerikaiak is bombázták. Ezzel térdre akarták kényszeríteni az akkori németeket.
Részben ezért is sikerült feltételek nélkül megadásra bírni Németországot, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a szövetségesek gazdasági potenciálja is jóval nagyobb volt, és ezen a fejlett német technika sem tudott változtatni.
Mivel az angolok már 1940. szeptember 24-én komoly erőkkel bombázták Berlint, vagyis így válaszoltak a támadásokra, a német légvédelem pedig nem tudta minden esetben teljesen garantálni a biztonságot. Ez odáig vezetett, hogy a háború vége felé már szövetséges légi fölény volt, így sok ember számára már csak a menekülés maradt, pl. a fiatalokat vidékre menekítették (“Landverschickung”), de arról is van tudomásunk, hogy diákok érkeztek hazánkba, még Elekre is!
A németországi fiatalok egykori magyarországi itt-tartózkodása gyakorlatilag máig feltáratlan terület a hazai történettudomány számára, így különösen érdekes az a hivatalos értesítés is, amit az eleki Resetár András talált meg még 2011 novemberében a Gyulai úton lévő házuk felújítása során a stukatúrban.
Régebben találtam az interneten ezt a térképet, amit kínaiaknak készítettek. Frissnek nem mondható, hiszen még az “eleki vasút” élő vonalként van jelölve.
A segítség kedvéért kivágtam a térképből a minket érdeklő részt és Békéscsabát , Gyulát jelöltem is rajta.
Sajnos így sem tudtam rájönni, hogy kínaiul, hogyan írják, hogy “Elek”.
Wittmann Attila
Sajnálattal fogadtuk a hírt, hogy Strifler Pál, a Mercedes-Benz egykori főmérnöke, a Baden-Württembergi Magyarországi Németek Szövetségének tiszteletbeli elnöke 2012. november 14-én kilencven éves korában elhunyt.
Az Unsere Post szerkesztőségének is sokáig tagja volt, emlékére az újság decemberi számának címlapján egész oldalas megemlékezést közölt a talán egyik leghíresebb egykori eleki polgár emlékére. Az interneten is olvasható a szöveg egy része itt.
Nyugodjék békében!
Nemrég érkezett hozzánk ez a szép iskolai csoportkép, mely az egykori templom melletti “Központi iskola” avagy “Zentralschule” elsős leány osztályát ábrázolja igazgatójuk és tanítónőjük körében.
Köszönjük a szép képet a fotón valahol szereplő, de névtelenül maradni kívánó, 1946-ban Németországba elűzött tulajdonosának és gyermekeinek!
elekfoto 