Kategóriák
archiv építészet épületek család emberek esemény festészet közigazgatás mezőgazdaság művészet politika Rapajkó szakma történelem természet utazás

Nem csak a Bánhidy-címerről

Aki ma pl. Elekről Lőkösházára (egykor Elek része) utazik, és átmegy a vasúton, annak bizonyára feltűnik, hogy baloldalt található egy fákkal borított domb, ahol egykoron állt a Bánhidy-kastély az 1870-es évektől 1976-ig.

Itt valamikor a Bánhidy- család bárói ága élt, akikről manapság az átlagember nem sokat tud, ezért is tartjuk fontosnak, hogy most egy kicsit részletesebben szóljunk róluk.

A váci egyházmegyei levéltárban őrzött nemesi oklevél másolata szerint Bánhidy József III. Károly (1711-40) magyar királytól kapott nemességet 1718. december 4-én. (A családi hagyomány és a szakirodalom szerint azonban régebbi nemességről van szó.)

Valószínűleg valamelyik zavaros évszázadban elveszhetett ez a régi oklevél,  és egy nyugalmasabb időszakban,  pl. a török kiűzése után szükségessé válhatott a nemesség  igazolása ismét!–R. T.

A címer heraldikai leírása a következő (részlet az oklevél magyar fordításából): “Egy egyenesen álló kék színű lovagi pajzs,  amelyiknek alsó része zöld mezővel van kitöltve,  amelyen a két nagy égitest,  vagyis a Nap és a Hold között–emez a pajzs alsó jobb,  míg amaz a felső bal részében világít–egy egyszarvú a pajzs alsó,  jobb széle felé fordulva ugrásra készen ágaskodik szétvetett mellső lábakkal és a háta fölé emelt farokkal. Első lábaival egy aranyozott,  a zöld mezőből kiálló,  zöld koszorúval díszített lándzsát tart,  mely  egészen a pajzs felső részéig ér. A pajzson egy nyitott lovagi sisak nyugszik királyi koronával,  mely három–belőle kiemelkedő–lengő fehér tollal van díszítve. A sisak csúcsáról a címerpajzs oldalaira jobbról ezüst és piros,  balról arany és kék sisaktartó,  vagyis foszladék hullámzik tetszetősen,  csinosan és tetszetősen díszítve emezt és amazt.”

A nemesi oklevél sehol sem  szól arról, hogy a Bánhidy- család miért kapott nemességet, mint ahogy azt sem említi,  hogy mit jelentenek a címerben a szimbólumok.

Az viszont jól látszik,  hogy az unikornis,  vagyis az egyszarvú van a központban. Ez a képzeletbeli lény már az ókorban is felbukkan jelképként,  a mitológia szerint pl.  a porrá zúzott szarva minden méreg ellenszere!

2012. április 1-én a Bánhidy- család egy másik ágából (a bárói ág kihalt) négy  személy Eleken és Lőkösházán is járt,  hogy felkeressék az egykori helyszíneket.

Eleken az adventista otthonban elbeszélgettek az utolsó szemtanúval,  Kotroczó Menyhérttel (89),  aki a fotón Bánhidy Lászlóval látható.

Lőkösházán bejárták az egykori kastély környékét (Bánhidy Attila és Bánhidy László).

Voltak az ottani  temetőben is,  ahol láthatták a Bánhidy- család elég méltatlan körülmények között lévő síremlékét,  illetve felkeresték az újjávarázsolt Bréda-kastélyt is, amit dr. Megyeri Zsolt mutatott be.

Ezen látogatást nyugodtan nevezhetjük történelminek is,  hisz egy olyan családról van szó,  melyből többen kerültek ki olyanok,  akik komoly szerepet vállaltak nem csak Arad vármegye,  hanem az ország életében is. (E sorok írója megtiszteltetésnek vette azt,  hogy a leszármazottak jelen lévő tagjait kalauzolhatta,  illetve segíthetett is nekik!)

Nekünk is,  itt a mai Eleken is illik minél többet tudni  a Bánhidyakról is. (Szerintünk mindentől függetlenül még ma is,  Bánhidy László /1906-84/ a legközismertebb Bánhidy,  aki Matula bácsit alakította a közismert ifjúsági filmsorozatban.)

Forrás:  Bánhidy Attila (69) szóbeli és írásbeli közlése. (A fotókat Bánhidy András készítette,  amit szintén nagyon köszönünk.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet emberek közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

“Közel, de mégis távol”-Szentmárton, egy volt német falu

Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb.  csak tíz km-re található Szentmárton,  amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.

A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy  a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek,  de Szentmárton is.

Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható,  hogy Szentmártonban és Eleken  is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.

A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől  kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban  épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)

1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt,  amiből 61,2% volt német ajkú.

Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os,  vagyis nem minden német vallotta magát németnek,  ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.

Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki  Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le. 

Kategóriák
archiv család csoportkép egyház emberek esemény iskola közigazgatás politika szakma tájkép történelem utazás

Mester György esküvője

Klemm Tamás

Közismert eleki személy, sokak kedves tanára és barátja, nem utolsó sorban az eleki német szokások kutatója volt Mester (Mahler) György. Nevét az eleki általános iskola 2003. október 18-án vette fel.

Szép esküvői képét Mag Valéria juttatta el hozzánk. A kép bemutatása kapcsán idézzük fel a tanár úr életútját röviden.

1918. április 22-én született Eleken, Mahler György néven. Apja Mahler Flórián, kovácsmester, anyja Post Szabina. Anyanyelve német.

Dr. Mester György 1975 körül
Dr. Mester György 1975 körül

Két évet járt óvodába, majd az elemi iskoláit is Eleken végezte. Ezt követően az Állami Polgári Fiúiskola tanulója. 1931-től 1937-ig a szegedi kegyesrendi városi római katolikus Dugonics András Gimnáziumban tanult. Ezután 1937-től 1941-ig főiskolára járt magyar-történelem szakon, ugyanakkor rendkívüli hallgató az egyetem német nyelv és irodalom szakán.

1941 és 1943 között Temerinben, az Állami Polgári fiúiskolában tanít.
1943 októberétől katonai szolgálatát tölti a szegedi V. sz. Honvédségi Helyőrs Katonai Kórházában.
1945. május 4-én az ausztriai Wels városában amerikai hadifogságba esik.

Kategóriák
archiv épületek ipar közigazgatás politika szakma tájkép történelem technika természet utazás

Elek a XIX. századi térképen

Klemm Tamás

A XIX. század során készült Magyarország II. katonai felmérése, amely alapján katonai térképészek egy részletes térképet készítettek az udvar megrendelésére.

Elek a XIX. századi katonai felmérés térképén.
Elek a XIX. századi katonai felmérés térképén.

Érdemes megnézni rajta Eleket és környékét. Egy kapcsoló segítségével át lehet váltani a mai Google Earth-műholdfelvételek rétegére, ráadásul fokozatosan átváltható átlátszóságot is be lehet állítani a rétegek között.

A térképrendszer megnézhető erre a linkre kattintva. A fentebb mutatott kép forrása is ez a térkép.

Kategóriák
építészet épületek művészet politika Rapajkó szakma tájkép történelem utazás

A “miénk” is volt: a makói városháza

Ha valaki pl. Makón keresztül utazik Szegedre,  annak biztosan feltűnik egy szép középület,  ami 1950-ig az egykori Csanád vármegye közgyűlésének adott otthont,  és ennek a történelmi megyének a sajnálatos felszámolása után pedig a helyi közigazgatás központjaként működött (1990-től városháza).

Mivel 1920-tól az egykori eleki járás felét Romániához csatolták,  így Elek egy ideig,  1920-23-ig Csonka-Arad megye székhelye volt,  utána pedig 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott,  majd pedig Békés megyéhez, így közel harminc évig ebben a makói épületben is döntöttek Elekről.

Az eleki Historia Domus korabeli bejegyzése szerint azonban  jobb lett volna,  ha akkor  Eleket Békés vármegyéhez csatolták volna,  ami  tényleg logikus lett  volna,  hisz pl. Gyula sokkal közelebb van,  mint Makó, 

Kategóriák
épületek emberek esemény közigazgatás modern művészet politika Rapajkó szakma történelem utazás vicces

Huszonnyolc nap

Magyarországon 1998-ban leszerelt az utolsó sorállományú határőr is,  2008-ban pedig már az önálló határőrség is megszűnt,  hisz integrálódott a rendőrségbe.

Eleken, a ránk erőszakolt  trianoni határok miatt az 1920-as évektől kezdően egészen az 1990-es évekig volt határőrőrs. (Az első őrs a Kossuth út  és a Kiss utca sarkán volt,  a II. világháború után pedig a Szent István és a  Kossuth út találkozásán lévő házból alakították ki az újat.)

Gondoljunk bele,  kb. hetven év alatt hány fiatal töltötte életének egy fontos szakaszát Eleken! Vajon erről mit írhattak haza?

Az egykori őrs Szent István úti bejáratán még ma is elolvasható egy nyilvánosságnak szánt üzenet az ajtóra karcolva,  mely szerint valakinek már csak négy hete,  vagyis huszonnyolc napja van (volt) a leszerelésig.

Ez a mai fiataloknak már történelem,  nem értik, érthetik a jelentését,  amin természetesen lehet vitatkozni,  pl. azon,  hogy szerencsés volt-e a sorkötelesség eltörlése ebben a nemzeti jelleget is felvállaló fegyveres testületek korában!

Kategóriák
archiv épületek csoportkép emberek esemény ipar közigazgatás politika történelem technika utazás

Elekiek Budapest újjáépítésén

Klemm Tamás

A Második Világháború legjobban a fővárost viselte meg.  Itt keletkezett a legnagyobb kár emberekben és épületekben egyaránt.

A harcok elmúltával sokáig tartott, míg sikerült eltakarítani a romokat, újjáépíteni a várost. Ebben az egész országból részt vettek emberek, köztük elekiek is.

Eleki fiatalok dolgoznak Budapest újjáépítésén 1955-ben
Eleki fiatalok dolgoznak Budapest újjáépítésén 1955-ben

A most közölt fényképen eleki fiatalok vesznek részt Budapest újjáépítésében. Puszta kézzel, illetve gerendákat emelőként használva próbálnak egy mozdonykazán méretű tartályt megmozdítani – a munka nagy részét korszerű gépek segítsége nélkül, nyers erővel kellett elvégezzék. A fénykép 1955-ben készült.

Köszönjük a képet Truczánné Bottó Máriának illetve Kalló Pálnak, aki eljuttatta hozzánk!

Kategóriák
archiv emberek közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem utazás

Wittmann János, a parlamenti képviselő

Eleken komoly hagyománya van a politizálásnak is,  amit Wittmann János (1856-1924) példájával is bizonyítani tudunk.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Elek a szentannai választókerülethez tartozott (ma Románia). Ezt a körzetet képviselte a Parlamentben 1887-től 30 évig az eleki születésű Wittmann János,  aki akkor az egyik legfiatalabb képviselőházi képviselő is volt.

Kategóriák
archiv család csoportkép divat emberek művészet történelem technika utazás

Eleki fiatalemberek 1925-ből

Egy érdekes csoportkép a mai néznivaló. Eleki fiatalembereket ábrázol nagyjából 1925 körül.

Kategóriák
archiv család emberek mezőgazdaság politika Rapajkó szakma történelem utazás

Danilov Mihály, a lőkösházi orosz

Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával,  hisz korábban cári tisztként szolgált,  és valószínűleg az utolsó orosz cár,  II. Miklós  (1894-1917) unokaöccse is volt.