Kategóriák
közigazgatás politika történelem

Az utcanév-változtatásról

Tisztelt Városlakók!

Az utcanevek megváltoztatásának kérdése az előzetes várakozásaim alapján valóban nagy vihart kavart. Tudtam, hogy az emberek nehezen fognak változtatni a megszokott, régóta használt elnevezéseken, melyek hosszabb-rövidebb idő óta létük részei, hozzájuk nőttek, kísérték őket életük folyamán „jóban-rosszban”. Ezért érthetően sokan közülük maguktól soha meg nem válnának a megszokottól.
Azonban a változtatás törvényileg előírt, az érzelmek felett átnyúló kötelesség. A törvényeket sokszor akaratunk ellenére be kell tartani.
Magyarország Országgyűlése 2012. november 19. napján tartott ülésén fogadta el az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő utcanevek módosításáról.
Ezzel kapcsolatos törvényi előírás:

“A magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról szóló 303/2007. (XI.14.) Korm. rendelet alapján a közterületek elnevezésének lehetőleg a közvetlen környezet hagyományait, sajátosságait kell tükröznie, vagy a helyhez kötődő személyekkel kell kapcsolatosnak lennie.”

Fentiek szerint jól látható, hogy a következőkben felsorolt megváltoztatandó utcaneveknek semmi köze Elekhez, helytörténeti szempontból sem. Ezeket hatalmi szóval ránk erőltették! Érdekelne hány eleki lakos véleményét kérték ekkor a névváltoztatásról.

Mostani utcanevek helyett javasolt új utcanevek

Sallai Imre helyett: Gávai Gaál Jenő (Neki köszönhetően Eleket nem Romániához csatolták – az ő neve a XX. század első felében már volt eleki utcanév)
Fürst Sándor helyett: Radványi György (eleki tanárember, a szakiskola korábbi névadója)
Kun Béla helyett: Virág (történelmi név)
Mező Imre helyett: Zsellér (történelmi név)
Zalka Máté helyett: Pesti sor (történelmi név)
Szántó Kovács János helyett: Lakatos Menyhért (Békési származású, József Attila-díjas cigány író)
Bajcsy-Zsilinszky Endre helyett: Nap (történelmi név)

Az un. „Új” utcaneveket egy XIX. Századi Elek térkép alapján azonosítottuk.

A Bajcsy és a Szántó Kovács János nevek egy akadémiai állásfoglalás alapján az ott lakók kérésére megmaradhatnak. (Ha ez így marad, akkor sajnos elvész a koncepcióba illeszkedő Nap utca neve) A többi utcanéven a törvényi előírás alapján változtatni kell!

Olvasás folytatása “Az utcanév-változtatásról”
Kategóriák
épületek család háború irodalom művészet politika Rapajkó

Skorpió hava-Visszaemlékezés az emigrációból

Vásárhelyi Vera kmagyarul írt könyve 1988-ban Rómánam jelent meg
Vásárhelyi Vera magyarul írt könyve 1988-ban Rómában jelent meg

A lőkösházi Vásárhelyi Vera (1922-2000) élete gyakorlatilag akkor eldőlt,  amikor 1942-ben hozzáment az akkori miniszterelnök,  Kállay Miklós (1887-1967) fiához,  Kristófhoz (1916-2006). A háború után számukra csak az emigráció maradt.

A felújított Vásárhelyi-Bréda-kastély 2013 októberében
A felújított Vásárhelyi-Bréda-kastély 2013 októberében

Ebben az időszakban Vásárhelyi Vera jelentős közéleti szerepet vállalt a férjével együtt, sőt, könyveket is írt,  de mivel a politikai nézetei szemben álltak az akkori hivatalos Magyarországgal,  a külföldön megjelent művei csak 1990 után váltak hozzáférhetővé a hazai olvasók számára.

A wikipédia szerint Vásárhelyi Vera 1978-ban megkapta a nyugati magyar szerzők munkásságának elismeréseként alapított,  és 1973-79-ig létező Sík Sándor Irodalmi Díjat.

Ma konferencia teremként funkcinál
Ma konferenciateremként funkcionál
Rekonstruált kastélybelső
Egy másik szépen rekonstruált kastélybelső

Mi nem régen jutottunk hozzá a Rómában 1988-ban megjelent Skorpió hava című 45 oldalnyi terjedelmű önéletrajzi ihletésű könyvéhez,  ami több szempontból érdekes lehet egy mostani eleki olvasó számára is.

Mivel Vásárhelyi Vera 1922-ben Lőkösházán született,  részletesen ír a lőkösházi (akkor Elekhez tartozott) emlékeiről,  így akarva,  nem akarva bepillantást nyerhetünk egy vidéki nemesi család életébe is,  amelyről eddig jóformán semmit sem tudhattunk. A kötet Megyeri Anikónak (Vásárhelyi-Bréda-kastély,  Lőkösháza) köszönhetően az eleki városi könyvtárban is megtalálható.

Olvasás folytatása “Skorpió hava-Visszaemlékezés az emigrációból”
Kategóriák
archiv esemény irodalom művészet politika Rapajkó

Az Elek és Vidéke volt a legelső eleki újság

Az 1904 novemberi címlap
Az 1904 novemberi címlap

1904. október 30-án jelent meg az első eleki újság. Tudomásunk szerint az Elek és Vidékéből  csak öt lapszám jelent meg,  de  ezekből is csak a november 20-i maradt meg,  amit teljes egészében most mindenki számára hozzáférhetővé teszünk.

A mai olvasóknak azonban mindenképpen  a következőket kell tudniuk:  Nemhiába került az első oldalra a belpolitika,  hisz  november 19-én megalakult az ellenzéki koalíció,  aminek az lett a következménye,  hogy Tisza István első kormányzati időszaka (1903-1905) nemsokára véget ért,  de az uralkodó mégsem a győztes pártokat bízta meg kormányalakítással,  ami óriási botránynak számított,  de ezt még előre senki sem tudhatta,  így Eleken sem!

Az akkori eleki újság tudósítása szerint az elekiek is az ellenzékieket támogatták. Az is érdekes,  hogy az akkori német többségű Eleken ez az ellenzékiség Rákóczi-szellemiségével is azonosulhatott,  igaz a szerző valószínűleg nem volt német, de tősgyökeres helyi lakos sem. Valószínűleg nagy lehetett az öröm a győzelem miatt,  hisz a lap is szinte forradalmi hevülettel írja:  “Élénk örömmel üdvözöljük az új korszak hajnalát,  üdvözöljük a győztes ifjúságot a jobb jövő  reményében.”

Hírek a második oldalon
Hírek a második oldalon

A hírek között a politika mellett szerepel műkedvelői előadás, egyesületi gyűlés,  illetve  vadászat is,  de  megjelenik az irodalom is Emenet Györgynek köszönhetően.

Olvasás folytatása “Az Elek és Vidéke volt a legelső eleki újság”
Kategóriák
archiv család csoportkép emberek esemény iskola művészet Rapajkó színjátszás

Fabulyáné Gátvölgyi Éva fényképei

Gátvölgyi Éva családja 1945 után költözött Elekre.  Egyik leányuk,  Éva itt járt általános iskolába,  majd később elkerültek Elekről.  Az érzelmi kötődés máig megmaradt,  hisz pl. könyvet is írt a malenkij robotos eleki németekről,  amely reményeink szerint nemsokára meg fog jelenni.

Most közölni szeretnénk néhány tőle kapott fényképet,  amelyek a nagyon nehéz, 1950-es években készültek,  de természetesen annak az emberibb oldalát mutatják.

Olvasás folytatása “Fabulyáné Gátvölgyi Éva fényképei”
Kategóriák
archiv épületek egyház fotózás művészet történelem

Érdekes képeslapok – az avarból

Nemrég egy összesepert avarkupacban érdekes képeslapokra bukkantunk.

Magyarország sok tájáról és néhány külföldi helyszínről küldött lapokról van szó, amelyeket nagyrészt Bacsilla Sándor plébánosnak címeztek. Ő Szőreg, Makó, Csanádpalota és még néhány más település plébánosa volt a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben.

Az rejtély, hogy miként kerültek összegyűjtött kincsei az eleki szemétbe. Az enyészettől megmentett lapok viszonylag jó allapotúak, bár az összesepert avarra esett egy kis eső. A képek egy részén templomok láthatók, ezúttal álljon itt pár szegedi kép:

A Szegedi Dóm a 60-as években. (1967)
A Szegedi Dóm a 60-as években. (1967)
Olvasás folytatása “Érdekes képeslapok – az avarból”
Kategóriák
emberek esemény politika történelem

Nagyapáink 1956-os kalandja

Az eleki 1956-os eseményekkel kapcsolatban minden érdekesebb történet csak azokhoz jutott el, akik valamelyik résztvevőt ismerték, esetleg személyesen jelen voltak. A szereplők közvetlen családtagjaikon, barátaikon kívül másnak nem nagyon meséltek élményeikről. Ez nem csoda, hisz az elnyomó hatalom legyűrte a nép felkelését, és bő harminc évig mély hallgatás vette körül a történteket.

A hatalom számára, amely az idealizált kommunista “világforradalmat” akarta elterjeszteni a világban, kínos volt, hogy voltak olyan emberek, akik fel mertek szólalni, és tenni merészeltek valamit az ellen, ahogyan őket a negyvenes-ötvenes években elnyomták. A Magyarországon akkor történteket később hivatalosan szigorúan “ellenforradalomnak” kellett nevezni. Ez egy olyan kifejezés, aminek tulajdonképpen nincs értelme, hisz már maga a “forradalom” szó bőven megfelel a fogalomra. Csak éppen a nép önjelölt urai a saját kommunista-szocialista forradalmuk ellenében érezték a megmozdulást, voltaképpen joggal. Tudniillik az a nép, akinek a nevében ők eljárni véltek,  méltóztatott utálni őket.

Később a kádári vezetés igyekezett egyre jobb körülményeket teremteni a szocialista alattvalók számára, hogy ne kerüljön sor újabb megmozdulásokra. Az ötvenhatos emlékeket, és általában a magyar történelemben előfordult forradalmak ünnepeit pedig, amennyire lehetett, igyekeztek mellőzni – így még március tizenötödikét is, pedig az egy “jó forradalom” volt magyar szemszögből nézve. Ebből is látszik, hogy a vezetők pontosan tudták, hogy csak egy “forradalom” fogalom létezik, és az számukra, a hatalom emberei részére, csakis rossz lehet.

Olvasás folytatása “Nagyapáink 1956-os kalandja”
Kategóriák
archiv esemény politika Rapajkó történelem

Nem is volt annyira vicces!

1960 május 1-én viccnek szánták, nem is volt annyira vicces!
1960 május 1-én Eleken viccnek szánták,  pedig nem is volt annyira vicces

A most közölt fénykép szerint  1960. május 1-én Eleken így is felvonultak,  ami elég bizarrnak tűnik,  még akkor is,  ha valakik úgy gondolták,   ez a legmegfelelőbb forma arra,  hogy az országnak-világnak tudtára adják: Eleken 1960. január 10-én  megszűnt az egyéni gazdálkodás,  vagyis megalakult a termelőszövetkezet.

Olvasás folytatása “Nem is volt annyira vicces!”
Kategóriák
építészet divat esemény festészet modern művészet rólunk történelem

Tévéadás Elek nevezetességeiről

A nyár folyamán kis tévéstáb járt Eleken és a környéken, és felkértek, hogy meséljek nekik Elek nevezetességeiről.

Így készült el egy rövid kis turisztikai műsor rólunk. Eleken Erdődi Ferenc segítségével az általa alapított cigány tájházat, az én kalauzolásommal pedig a városközpont nevezetességeit sikerült kicsit bemutatni a nagyvilágnak.

Turisztikai tévéadás október 14-én
Turisztikai tévéadás október 14-én (Forrás: EchoTV)

A “Hazahúzó” műsort több tévécsatornán is vetítik. Az adás az EchoTv honlapján a fenti képre vagy erre a linkre kattintva érhető el:

(Hazahúzó október 14-i adása)

Kategóriák
építészet épületek háború közigazgatás politika Rapajkó történelem

Az egykori eleki vármegyeháza

A trianoni békediktátum következtében többek között Arad vármegye is elveszett, illetve majdnem,  hisz az eleki járás fele Magyarországon maradt,  így 1920-23-ig,  vagyis egy viszonylag rövid ideig Elek Csonka-Arad vármegye székhelye volt.

Az egykori vármegyeháza 2013 nyarán
Az egykori vármegyeháza 2013 nyarán

Az egykori megyeháza ma szociális otthonként működik.

A jeles eseményre utaló emléktábla az épületen már 15 éve!
A jeles eseményre utaló emléktábla az épületen már 15 éve!

1998. március 15. óta emléktábla is utal erre a nem mindennapi történelmi “közjátékra”.

Az egykori eleki vasútállomás távolról nézve 2013 nyarán
Az egykori eleki vasútállomás távolról nézve 2013 nyarán

A helyszín kiválasztásánál bizonyára meghatározó volt a vasútállomás közelsége is.

A Brandt-Stöckl-féle “zöld könyv” szerint az épület eredetileg községi árvaháznak épült, de általában kihasználatlanul állt, mivel nem nagyon voltak rászoruló árvák Eleken. Az I. Világháború idején egy ideig tábori kórház is működött benne. (K.T.)

1923-45-ig Csanád vármegyéhez,  utána pedig Békés megyéhez csatolták Eleket,  de tudomásunk szerint sohasem tartottak erről népszavazást.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv csoportkép egyház irodalom iskola művészet Rapajkó

70 éve végeztek az eleki zárdában

Végzősök az eleki zárdában-1943
Végzősök az eleki zárdában (1943)

Még a nyáron több érdekes fényképet kaptunk,  amelyeket ezennel örömmel meg is osztunk az érdeklődőkkel.

Az 1943 nyarán készült,  mai fogalmak szerint ballagási fotó több szempontból is történeti forrásnak számít,  hisz pl.  több olyan személy is található rajta,  akiknek a hatása valamilyen szempontból máig érződik.

(A képen látható ballagók a négy elemi után végezték el a négyosztályos polgárit,  ahol a nővérek tanítottak,  de voltak olyanok is,  akik utána középiskolában tanultak tovább.)

Kezdjük a tanárokkal,  akik apácák is voltak (iskolanővérek-S.S.N.D),  balról jobbra:  Mária Emerika,   aki kézimunkát tanított ( Eleken temették el),  Mariella,  aki kémiát tanított,  Modeszta,  aki  Temesvárról jött,  ő volt az igazgató,  de  német szakos is,  (őt is Eleken temették el),  Mária Bóna,  osztályfőnök,  matematika-fizika szakos,  de egészségtant is tanított (1950 után a debreceni Svetits Intézet tanára lett), Mária Raffaella,  aki magyar szakos  volt és Krizosztoma,  aki szintén magyartanár volt.

Mindenképpen el kell mondani egy fontos irodalomtörténeti vonatkozást is,  ami Mária Bóna nővérhez kapcsolódik!  Szabó Magda (1917-2007)  Kossuth-díjas (1978) és Corvin-lánccal (2001) is elismert író 1978-ban megjelent Régimódi történet (1978/1971)  című önéletrajzi vonatkozású regényének 227. oldalán ezeket olvashatjuk:  “…,  Mária Bonáról még Bartók Bella sem meri állítani,  hogy lendületes órákat tart,  Mária Bona olyan,  mint a neve,  jóságosan unalmas.”

(Ez a regénye is olvasható németül.)

Az idézet is azt bizonyítja,  hogy mégis jelentős személyiség lehetett,  ha még egy regényben is feltűnik alakja.

Az egyik eleki tanítványa szerint azonban az igazsághoz tartozik az is,  hogy a regényben szereplő Mária Bóna rövid jellemzése az írói fantázia eredménye,  vagyis a valóságban teljesen más volt.

Olvasás folytatása “70 éve végeztek az eleki zárdában”