Éppen elmúlt január 19., a magyarországi németek elhurcolásának és elüldözésének emléknapja. Ennek alkalmából 21-én, vasárnap az eleki kiűzetési emlékmű előtt immár hagyományosan megemlékezést tartott az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Eleki Németek Egyesülete.
A megemlékezésről az Eleki Németek Egyesülete honlapján olvashatunk: Megemlékezés 2018
Az egykori szovjet lágerekről film is készült, melyben eleki vonatkozású részletek is láthatóak. Ezek megtekinthetőek a következő youtube-linkeken.
Meghívó a “Viszik a németeket” író-olvasó találkozójára.
Helyszíne: Reibel Mihály Művelődési Központ, Elek, Kossuth utca 13.
Időpontja: 2017. március 17., 17 óra
A szerző, G. Fabulya Éva gyerekkorát Eleken töltötte, ide járt általános iskolába. Később családjával Békéscsabára költözött. Művelődésszervező és drámapedagógus lett, tagja az Országos Honismereti Egyesületnek. Több honismerettel, helytörténettel foglalkozó könyv szerzője. Az eleki kényszermunka-túlélők élményeit Nádor Mária javaslatára kezdte gyűjteni.
Az élménybeszámolók közül öt diktafonnal készített interjú, kettő pedig a résztvevők írásos élménybeszámolója. Utóbbiak közül kuriózum Kaupert Franciska naplója, amelyet szerzője a táborban, Ukrajnában írt.
Fabulya Éva: Viszik a németeket
A “Viszik a németeket” című könyvben az ukrajnai Krivoj Rog kényszermunka-táborainak eleki túlélői mesélnek az élményeikről… A szovjet hatóságok a háború végén összegyűjtöttek és jóvátételi munkára hurcoltak mindenkit, aki bűnbaknak számított, így a magyarországi németség jelentős részét is.
A szélsőséges körülmények és a nem megfelelő ellátás miatt sajnos sokan nem tértek vissza hazájukba.
A könyvünkben leírt hét történet az elbeszélők kitartásáról, reményéről, az élethez való makacs ragaszkodásáról szól.
Azt is megtudhatjuk, hogy a fiatalságukat mások bűneiért vezekelve a “málenkij roboton” töltő főszereplők hazatértük után miként folytatták életüket, találták meg helyüket a korabeli Magyarországon.
Tanulságos olvasmány mindazoknak, akit érdekel az 1945 utáni korszak történelme.
2016. február 24-én Budapesten, a Nyugati pályaudvar 10. vágányán szokatlan látvány fogadta az arra járókat. Itt nyitották meg azt a vándorkiállítást, mely az elkövetkezendő hónapokban az országban több helyszínen is látható lesz. A sajtótájékoztató a Királyi váróteremben volt.
Egy olyan vagont állított fel a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, amilyennel 1944 végén és 1945 elején a deportálások a Szovjetunióba indultak.
A Magyar Országgyűlés 88/2012. (XII. 12.) OGY határozatával, valamint az azt módosító 103/2013. (XII. 20.) OGY határozatával január 19-ét, az elűzetés 1946-os kezdeténekévfordulóját a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította.
Elekről 1945. január 11-én, 70 évvel ezelőtt indultak a vonatok Krivoj Rogba, városunkból összesen 983 német származású honfitársunkat hurcolták el kényszermunkára, ahonnan több mint százan már soha nem térhettek haza.
Az Eleki Németek Egyesülete és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat tisztelettel meghívja Önt az emléknap alkalmából szervezett koszorúzásra és az azt követő szentmisére, melyet az elhurcoltakért ajánlunk fel.
A koszorúzás helye és ideje: Kiűzetési emlékmű, 2015. január 18. 09.30 óra
A szentmise helye és ideje: római-katolikus templom, 2015. január 18. 10.00 óra
Az 1945-ös május elsején készült a következő fotó. Középen a világos kabátban, fehér hajjal a már bemutatott sokoldalú műszerész, Mag József állt, aki ez idő tájt már éppen bíró volt Eleken.
Az “első szabad május 1” Eleken, 1945-ben. Középen világos kabátban Mag József, az akkori bíró.
Köszönjük a szép képet Császárné Sólyom Juditnak, Mag József unokájának!
Egy ünnepi misét örökített meg a következő fényképen Singer Ferenc eleki születésű plébános.
Püspöki mise az eleki templomban, 1940-1950 között
A felvétel valamikor az 1940-50-es években készülhetett, és jól látható, hogy még rendeltetésének megfelelően használták a szószéket, ami napjainkban már csak dísz, hiszen jó néhány éve az oltár előtti emelvényen miséznek. A szószéken éppen egy püspök beszél, a helyi plébános alighanem jobbra elöl ül a székén.
Szintén még a helyén az áldozókerítés, melyet a hívek kérésére az előző plébános, Péntek Zsolt helyezett vissza – nem teljesen az eredeti helyére, hisz ott az emelvény van, hanem jóval hátrább, közvetlenül a főoltár elé.
A kép Strifler Ferencné Singer Franciska albumából származik, aki Singer Ferenc testvére volt.
A tánc, a szórakozás a mai fiatalok életének fontos része; nem volt ez másként a szülők, nagyszülők, dédszülők ifjúsága idején sem.
Az alábbi fényképek arról tanúskodnak, hogyan biztosították Eleken a múlt században- olykor nehéz történelmi időszakokban is- a kulturált szórakozást az arra vágyóknak. Meghatározta ez a község szellemi arculatát, társadalmi életét is.
Ifj. Gavenda Béla Tánciskolájának eleki résztvevői 1938 körül
Az első kép1938 körül készült, vélhetően a „Lange Gasse”-n (ma Lőkösházi út) lévő egykori Ipartestület épületében. Ifj. Gavenda Béla békéscsabai tánctanár oktatta ekkor az ifjúságot a tánc- és illemtan rejtelmeire. A 2. sorban jobbról a második fiatalember Radnai László, a negyedik Mahler/ Mester György, az eleki iskola későbbi tanárai, ekkor minden bizonnyal nyári vakációjukat élvező főiskolás diákok.
(A felső sorban balról az 5. személy talán Zöllner György, a Kétegyházi úton lévő egykori hengermalom tulajdonosának a fia.)
A Polgári Fiúiskola diákjai 1946-ban.
A Németországban élő Franziska Niedermayer szerint 1945-ben is volt tánciskola Eleken, amikor az oroszok/ szovjetek már a községben voltak.
Magyarországon csaknem egy negyedszázadig, 1921-45-ig meghatározó szerepet játszott a levente mozgalom, hisz az 1920-as trianoni békediktátum igen csak korlátozta a magyar honvédelmet, így ki kell találni valami szükségmegoldást az ifjúság számára is.
A 12-21 éves korosztálynak ez volt a kötelező leventeoktatás, ahol valláserkölcsi alapon katonai, hazafias, légoltalmi képzésben részesültek a fiúk és a leányok is.
Elekre 1944. szeptember 24-én érkeztek meg a szovjet csapatok. Néhány nap kemény harc után sikerült megszilárdítaniuk helyzetüket. A magyar honvédek még 26-án ugyan betörtek a településre, de sajnos a kezdeti sikerek ellenére mégis visszavonulásra kényszerültek. A frontvonal megszilárdítása érdekében a szovjetek ágyúkat telepítettek a házak kertjeibe. Onnan tüzelve igyekeztek támogatást nyújtani az élvonalban harcolóknak.
A legelterjedtebb a 76,2 mm-es űrméretű ágyúk voltak (Pl: M 1939, M 1943). Forrás: kamar-zinnfiguren.deA legismertebb talán a ZIS-3. Forrás: armchairgeneral.com
Ilyen 76,2 mm-es repeszgránátot tüzelő ágyút állítottak fel például az Arany János utcában és Újtelepen, a Mátyás Király utcában is.
A tüzérség kertekbe történő telepítése több okból is szükséges volt. A frontvonalban harcolók tüzérségi támogatás nélkül nem tudták volna tartani állásaikat. A településen belül a sok ház, melléképület kiváló fedezéket és takarást biztosított az ellenséges magyar és német repülők, valamint az esetlegesen betörő magyar gyalogság ellen. Ha egy ágyút az utcán, vagy közterületen hagytak volna, akkor az messziről észrevehető, így kiváló célpontot nyújtott volna egy ellentámadás során.
A hüvelyfenéken jól látszik az „idő vasfogának” a nyoma.
A harcok után a csapatok elvonulva magukkal vitték a letelepített harceszközöket is. Viszont az üres hüvelyekkel nem bajlódtak, azokat ott hagyták, ahol a löveg állt. Sajnos az évek során ezek jellemzően elkallódtak, és már csak elvétve lehet fellelni belőlük.
Az egykori ellenségek. Fent egy 105 mm-es magyar tábori tarack (úgynevezett „Göring” tarack) hüvelye Kétegyházáról, amivel Eleket lőtték, lent a 76,2 mm-es szovjet hüvely Elekről, amellyel Kétegyházát lőtték. Látszik a jó nagy különbség a méretük között.
Sajnos a II. világháború nyomai idővel eltűnnek. Az idősek emlékei megfakulnak, a relikviák megrozsdásodnak. A gyűjteményemben is csak ez az egy darab Elekről származó 76,2 mm-es hüvely található tanúbizonyságaként annak, hogy a háború bizony Eleket sem kerülte el.
Kisebb-nagyobb sikerrel igyekszem ezen emlékeket összegyűjteni, és az utókor számára megőrizni. Ha valakit érdekel a téma, szívesen állok rendelkezésére.
elekfoto 