Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános (1931-59) 1938. július 4-én Eleken ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját, vagyis ekkor lett ezüstmisés.
Reibel Mihály ezüstmisés plébános
A jeles évfordulóra a hívek egy díszes fényképalbumot ajándékoztak a plébánosnak, amely több, feltehetően fontos fényképet tartalmaz, de sajnos ezekből csak keveset tudunk beazonosítani, mert nem látták el őket felirattal!
Mi most ezen néhányat szeretnénk közkinccsé tenni.
Főesperesi köszöntés
Ezen a felvételen az ünnepelten kívül Klivényi Lajos prépost, főesperest és Köller Dezső végegyházi plébánost láthatjuk a plébánián.
Számtalan program tette színessé Elek életét az 50-es években is: óvodai, iskolai farsangok, zenés, táncos fellépések. A televízió még nem is létezett, mozielőadások talán már voltak, de nem jelenthettek konkurenciát; a gyerekek szereplése az egész falut megmozgatta, hisz a sajátjára mindenki kíváncsi volt.
Az alábbi képek Dr. Mester Györgyné testnevelő tanár hagyatékából valók, aki sok műsor szervezésében részt vett, betanította a táncokat. Bízunk benne, hogy sokan felismerik magukat a képeken!
Első bálosok
Az első képet „Marika” dedikálta tanárának 1950. február 10-i dátummal, megköszönve az első bál szép élményét. (Vélhetően dr. Győri Gyula orvos lányáról van szó- az 1. sor bal szélén.)
Jelmezbál az óvodában 1957. febr.
Az óvodai farsangot 1959 februárjában örökítették meg. Reméljük, lesz, aki tud segíteni a hópehely, a pillangó, a matrózok, a virág a „Lottó”-kislány és a többi vidám farsangoló felismerésében.
A tánc, a szórakozás a mai fiatalok életének fontos része; nem volt ez másként a szülők, nagyszülők, dédszülők ifjúsága idején sem.
Az alábbi fényképek arról tanúskodnak, hogyan biztosították Eleken a múlt században- olykor nehéz történelmi időszakokban is- a kulturált szórakozást az arra vágyóknak. Meghatározta ez a község szellemi arculatát, társadalmi életét is.
Ifj. Gavenda Béla Tánciskolájának eleki résztvevői 1938 körül
Az első kép1938 körül készült, vélhetően a „Lange Gasse”-n (ma Lőkösházi út) lévő egykori Ipartestület épületében. Ifj. Gavenda Béla békéscsabai tánctanár oktatta ekkor az ifjúságot a tánc- és illemtan rejtelmeire. A 2. sorban jobbról a második fiatalember Radnai László, a negyedik Mahler/ Mester György, az eleki iskola későbbi tanárai, ekkor minden bizonnyal nyári vakációjukat élvező főiskolás diákok.
(A felső sorban balról az 5. személy talán Zöllner György, a Kétegyházi úton lévő egykori hengermalom tulajdonosának a fia.)
A Polgári Fiúiskola diákjai 1946-ban.
A Németországban élő Franziska Niedermayer szerint 1945-ben is volt tánciskola Eleken, amikor az oroszok/ szovjetek már a községben voltak.
Az idén február 22-én került sor a szalagavatóra a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében, a helyszín a Reibel Mihály Művelődési Ház volt.
Singer Ferenc
Az ünnepség megkezdése előtt Singer Ferenc, eleki tagintézmény-vezető köszöntötte a megjelenteket, így a következő személyeket is: Tolnai Péter, térségi tanácsnokot, Pluhár László eleki polgármestert, Turóczy András, városi képviselőt, Pelle László, általános iskolai igazgatót, Gyalog László igazgatóhelyettest (Gyula).
Elek város korábban igen jelentős zenei élettel büszkélkedhetett, nem utolsó sorban Törzsök Attila tanár úr ténykedésének eredményeként, aki a motorja volt az Éneklő Elek rendezvényeknek. Gyerekek és felnőttek is nagy számban énekeltek a kórusokban. A rendezvényeken korabeli hírességek is megjelentek, például Bárdos Lajos zeneszerző, aki Törzsök Attila jó barátjaként egyszer még egy külön kórusművet is írt az eleki énekeseknek.
Más formában is élt a zene szeretete, hisz még jól emlékszünk például Zimmermann Feri bácsi különleges gombos harmonikájának hangjára, mellyel számtalan bál és más vidám rendezvény résztvevőit örvendeztette meg, kiváló zenésztársaival együtt. De ne feledkezzünk meg a könnyűzenéről sem: nem mindenki tudja, hogy például a korábban országszerte ismert Prognózis együttes eleki vonatkozással is rendelkezik. A manapság koncertek szervezésével, hangosításával foglalkozó eleki Klemm Ervin gitárosként játszott benne.
A régi idők elmúltak, de ma is számtalan formája van a zenei életnek Eleken: az iskolás gyerekek többféle hangszer tanulása között választhatnak, és van több, zenekarként illetve együttesként működő csoportosulás is a városban, a városi ünnepeken rendszeresen látható és hallható fúvószenekartól a különféle rockegyüttesekig.
Az Aradi Zsolt kántor-karnagy vezetésével működő katolikus egyházi kórus az éneklés hagyományát viszi tovább. Közönség számára hallgatható fellépéseik rendszeresnek mondhatóak, hiszen ők énekelnek szinte minden vasárnapi misén, a templom karzatán.
A többszólamú éneklés iránt érdeklődő hívek rendszeresen lelkendeznek a szépen előadott kórusművek hallatán. A templomi éneklés viszonylagos előnye más helyszínekkel szemben, hogy kevés tagú kórussal is szépen “megszólalnak” a dalok, hála az épület akusztikai tulajdonságainak.
Aradi Zsolt kántor-karnagy a próbán, kedvenc szintetizátorával
A szép énekeket hallva a 2011-es év során a város illetve a kultúrház vezetése arra kérte Aradi karnagy urat, hogy alapítson egy városi kórust, feltámasztandó a korábbi szép vegyes kari hagyományokat. Ez meg is történt, és az új kórus már a 2011-es karácsonyi ünnepi koncert alkalmából is szép dalokat énekelt a templomban.
Az egyházi és a “városi” kórusban részt vevő énekesek jórészt ugyanazok, így kézenfekvő volt, hogy a 2012-es karácsony alkalmából tartott koncerten a két kórus egyesülve énekelte karácsonyi dalait a karzatról.
Dr. Raport Ferencné, szül. Schneider Katalin küldte a következő szép csoportképeket tanítványairól. A tanítónő 1956 és 1960 között tanította az eleki gyerekeket.
Ki ismeri fel magát vagy rokonát a képeken?
Schneider Katalin tanítónő az 1957-58-as tanév harmadikosaival – Kedves “nagymamák”! Ki ismer magára?
A következő kép kicsit későbbi, az 1960-as tavaszon készülhetett – az elsős kislányokkal:
Schneider Katalin tanítónő és az 1959-60-as elsős lányok
Vajon ki emlékszik még a csoportkép készítésének pillanatára az 1953-ban született eleki gyermekek közül?
Teniszező eleki hölgyek 1918-20 körül, középen Takács István
Két érdekes, nem csak személyes vonatkozású képre bukkantam a családi fotóalbumban.Az első 1918-20 körül készült az eleki Tenis Clubban, melyet 1911-ben alapítottak.
Vajon hol volt Eleken a teniszpálya? Felismeri-e valaki a sportoló hölgyek vagy a labdaszedő fiúk valamelyikében egykori rokonát?
A hölgykoszorú közepén Takács István látható, aki 1918-ban Sikula-n jegyzőként dolgozott. Hogyan és miért éppen Elekre jött szabadidejében? És hol volt/van Sikló ill. Sikula? (Arad megye, Románia) E kérdés megválaszolásában Németh Csaba tanulmánya segített.(1.)
1871-től Elek járási székhely volt. Közigazgatásilag hozzá tartozott Almáskamrás, Gyulavarsánd, Medgyesbodzás, Nagypél, Ottlaka, Sikló, Sikula, Szentmárton.
A XX. század elején a térségben az úthálózat jelentős fejlesztésére került sor, 1909-re elkészült a Kisjenő-Székudvar-Sikló– Ottlaka-Elek, Kétegyháza útvonal, ami a gazdasági és kulturális kapcsolatokat –mint a fenti példa is bizonyítja – egyaránt élénkítette.
Takács István jegyző lánya a Sikula melletti Garbán (Gurba, Arad megye, Románia) született 1919-ben. Takács Klára, a későbbi Dr. Mester Györgyné, több mint 30 évig golgozott Eleken testnevelő tanárként.
A Takács család 1922-ben
A fiatal családot ábrázoló kép viszont inkább, mint kordokumentum méltó említésre, ui. 1922-ben úti okmányként, igazolványként használták.
Az Országgyűlés tavaly december 12-én január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította.
Ebből az alkalomból szombat délután fél 4-kor egy kis megemlékezést tartott az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat, illetve az Eleki Németek Egyesülete.
Koszorúz a polgármester úr és Pelle László iskolaigazgató
Az eleki polgárok körében megjelent Dr. Kovács József országgyűlési képviselő, Tolnai Péter, a Békés Megye Képviselő-testület Nemzeti és Etnikai Bizottságának elnöke, valamint Pluhár László polgármester úr is.
Az ünnepség Klemm Tamás beszédével kezdődött, majd a résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Ezután négy órai kezdettel az emléknapnak ajánlott misét tartottak a templomban.
A miséhez az egyházi kórus szolgáltatta a zenei aláfestést Aradi Zsolt kántor-karnagy vezetésével és orgonajátékával.
Valószínűleg az 1930-as évek elejéről származhat a következő csoportkép az iskola egyik elsős vagy másodikos fiú osztályáról.
Általános iskolai csoportkép az elsős fiúkról 1930 körül
Sajnos nem tudjuk azonosítani a kép szereplőit, de egész biztosan az eleki általános iskola egykori diákjai vannak a képen. Az eltelt nyolcvan-egynéhány év és az egységes frizurák nem könnyítik a személyek felismerését!
Néhányan egy kis füzetkét vagy kartonlapot tartanak maguk elé, talán elsőáldozási emléklap lehet?
Wild Boldizsár kereskedő házának udvarán készült a következő szép felvétel, egy 1940-es évek eleji mulatságról. Az épület kapualja a mai napig nagyjából hasonló állapotban tekinthető meg – a legutóbbi időkig a Harruckern Középiskola könyvtáraként működött ház jelenleg szociális célokat szolgál.
Mulatság a Wild-udvarban, 1942 körül
A képen látható fiatalok az 1920-as években születtek, a képen 16-18 évesek, és manapság igen idősek, vagy sajnos nem élnek már. Az asztalnál ülő lányok közül jobbról a második a nemrégiben elhunyt Wild Klára (1929-2012).
Sajnos nem tudjuk, milyen alkalomból jöttek össze az egykori eleki fiatalok – elegáns ruházatukból ítélve fontos családi ünnep lehetett.
elekfoto 