Az eleki vasútvonal immár több, mint negyven éve szűnt meg. Hiányzik azóta is, bár ezt az idő múltával és az autók elterjedésével talán egyre kevésbé érzi Elek lakossága. A vasút korábban, nem jelentéktelen napi személyforgalom mellett, jelentős áruszállítást is bonyolított, a néhai helyi ipari üzemek (köztük több malom és a téglagyár) produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeit is szállította.
A felvétel 1982. szeptember 18-án készült Lőkösházán az akkori bérmáláson.
A fényképen Májer Tibor (1921-86) egykori plébánost, Wagenhofer Ede (1911-97) esperest (Elek), dr. Udvardy József (1911-2000) csanádi püspököt és dr. Kovács László püspöki titkárt láthatjuk.
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Oldalainkat igyekszünk tartalmas olvasni- és néznivalókkal ellátni, ehhez viszont szükségünk van minden elérhető, Elekkel és környékével kapcsolatos információra.
Ezen az oldalon felsoroljuk az éppen kutatás-fejlesztés alatt álló anyagokat – amennyiben Önnek idevágó információja, vagyis története, fotója, hangfelvétele, stb. van, kérjük, jelentkezzen a kapcsolatfelvételi űrlapon vagy az eleki Dr. Mester György Általános Iskolában (5742 Elek, Lökösházi út 17-19) keresse Klemm Tamást, illetve az eleki Harruckern Középiskolában Rapajkó Tibort!
Minden küldött vagy átadott anyagot visszaadunk, forrását feltüntetjük. Ha egy adott történetről, témáról, fényképről cikk jelenik meg az elekfoto-n, az nem jelenti a gyűjtőmunka végét, hiszen bármikor felmerülhet új adat valamilyen addig nem ismert tényről – ilyenkor ezeket újabb cikk megjelentetésével vagy a régebbi kijavításával tesszük közzé. Gyakori esetek a csoportképek helyesbítései – többször kaptunk olyan kérést, hogy a hibásan szerepeltetett neveket javítsuk. Szerencsére az elekfoto nem egy nyomtatott könyv, így könnyen javítható – és az ilyen kéréseknek igyekszünk gyorsan eleget tenni.
Jelenleg fejlesztett témák, melyekhez anyagokat keresünk:
– Hagyományos eleki ételek (receptek, visszaemlékezések)
– Ukrajnai “Malenkij rabot”, vagy szovjet hadifogság résztvevőinek visszaemlékezései
– Háborús visszaemlékezések, adatok, fényképek (gondolatébresztőként itt ez a cikk)
– Útibeszámolók kirándulásokról, utazásokról, melyeken elekiek is részt vettek
– Híres elekiek (eleki származású tudósok, művészek, mérnökök, stb)
– Téglagyár, malmok, eleki ipar
– Törzsök Attila és az eleki énekkarosok (elkészült cikk itt)
– Iskolák története
– Kulturális élet
– Bármilyen érdekes csoportképek ismert/ismeretlen személyekkel, családiak is
A pizzák és egyéb hasonló finomságok kedvelőinek figyelmébe ajánljuk, hogy holnap, február 23-án Torkos Csütörtök lesz az eleki, Kétegyházi úti Pizza Kávézóban – féláron ehetőek a finom pizzák!
Lehetséges előre rendelni, majd meghatározott időpontban átvenni a kész pizzát.
(Érdekesség, hogy a két világháború között a pizzéria épületében volt Elek akkori orvosának, Dr. Zielbauer Józsefnek a lakása és rendelője.)
Munkánk során egyre-másra jönnek a visszajelzések, hogy jó az oldal, érdekesek az írások, képek. Fontos ez, hisz mindenki kíváncsi arra, hogy amit csinál, annak milyen eredménye van – az iskolában az osztályzat, a munka világában a fizetés fejez ki valamennyit ebből. Az internet világában a lelkes olvasók szavain kívül azt lehet mérni, hogy hányszor kattintottak rá az adott cikkre – ez részben azt is megmutatja, mennyire kapós az adott téma. Hirdetések közzétételéből bevételt remélő oldalak számára ez különösen fontos, hiszen a kattintások száma után kapják a pénzüket; számunkra elsősorban a feedback (visszajelzés) a lényeges, hiszen olyan cikket kár megírni, amire szinte senki sem kíváncsi.
A blog szervere a wordpress szolgáltatása keretében számolja a napi kattintásokat, tehát az látszik, hogy egy adott napon mennyien érdeklődtek egy téma iránt. Ezek alapján heti, havi statisztika is készül. Arról viszont, hogy honnan érkeztek a kattintások (azaz melyik országból érték el az oldalt) csak az év végi összegzésben mutatták meg.
Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról, fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.
2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás során a padlástérben, a stukatúrban egy dobozt találtak, melyben több, az egykori tulajdonoshoz, a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak, de mi most ezek közül csak egyről szeretnénk szólni, ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak, ma ez a Gyulai út.
Először is, itt egy bizonyíték, hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben egykoron, hisz András is ott volt szakaszvezető. Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.
Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet, hogy a kedvese, de az is lehet, hogy testvér, de ez most talán kevésbé érdekes, hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?
Nyilván itt nem arra gondolunk, hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt, a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó, hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.
Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb, hogy egy olyan eleki németnek írt valaki, aki a címzetthez hasonlóan, szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető, de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg, hisz pl. ezért írhatta Rézi is így: “Két lapjaidat megkaptam,…”, és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”, de András számára is problémát jelentett a következő, amit szintén Rézitől tudunk: “De nem értem, hogy mit akartál avval, hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”
Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből
Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még, hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket, ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna, hogy így legyen, de így volt, a tragikus folytatás közismert!
Végül, de nem utolsó sorban, lehet, hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum, csak arra várnak, hogy valaki megtalálja őket!
2008. június 28-án Dobóruszkán (ma Szlovákia) újratemették Dobó Istvánt (1502-72), aki egy zűrzavaros időszakban lett kegyvesztett, így akkor méltó temetést sem kaphatott, csak most, mivel maradványait nem régen tudták azonosítani!
Az egykori eleki gimnázium tudós tanára, dr. Csipes Antal 1972-ben egy értékálló monográfiát írt az egri várkapitányról.
A most bemutatott fotó valószínűleg az 1960-as években készülhetett, és Ijjas József (1901-89) püspök, egykori látogatását örökítette meg az eleki plébánián. A püspök mögött láthatjuk Wagenhofer Ede (1911-97), akkori plébánost és a “személyzetet” is.
Forrás: az eleki plébánia levéltára.
Ijjas József püspök látogatása az eleki plébánián, 1960-as évek.