Kategóriák
archiv család emberek esemény háború ipar közigazgatás munka politika szakma történelem technika utazás

A ritka cabrio és sofőrje

Nemrég érdekes autóról írt a Totalcar autós honlap veterános melléklete. Az online magazinban mutatott nem mindennapi jármű egy kis szériában készített, 1930-as évekbeli nyitott Opel Kapitän, melyből mára összesen kettő ismert “ép” darab van a világon.

A képek láttán egy emberként sóhajtott fel a Zimmermann család. A dolog érdekességét tudniillik számunkra az adja, hogy az elekiek híres harmonikása, Zimmermann Ferenc (1924-2010) is egy hasonló járművet vezetett pályája kezdetén.

Első munkahelyén az eleki főszolgabíró, Antalffy Lajos inasaként dolgozott az 1940-es években, tizenhat éves korától. Udvarias és megbízható fiatalember lévén a főnöke rábízta az elegáns családi autó vezetését is. Így az ifjú Ferencből sofőr is lett.

Zimmermann Ferenc 1942. április 28-án, Antalffíy Lajos főszolgabíró Opel Kapitän kocsijában sofőrként
Zimmermann Ferenc 1942. április 28-án, Antalffíy Lajos főszolgabíró Opel Kapitän kocsijában sofőrként

A háború az akkori átlagos autótulajdonos számára azt jelentette, hogy egy adott pillanatban a hadsereg elvette a járművet, “bevonultatták”, és a szegény tulaj onnantól gyakorlatilag bottal üthette a nyomát. A főszolgabíró fontos hivatala miatt (Elek járási székhely volt akkor, és ez nem csak üres címet jelentett) mentesült a beszolgáltatási kötelezettség alól.

Ferenc egy kedves, vékony, muzsikálni szerető fiatalember volt, és akkoriban még csak udvarolt későbbi feleségének, Veronkának, aki kicsivel utána került a hivatalnok házához, és hozzá hasonlóan szolgálóként dolgozott. Mindketten szegény, de becsületes és szorgalmas fiatalok voltak. A főszolgabíró és felesége nagyon kedvelték őket. Sokszor megengedték Ferencnek, hogy a fárasztó munka után autóval vigye haza kedvesét.

A képen látható autót összevetve a Totalcar cikkében megjelent Hebmüller- változattal, észre lehet venni, hogy az eleki kocsi valószínűleg “gyári” kabrió, amelynek az első ajtaja mögötti részen még volt egy kisebb ablaka, míg a Hebmüller “2+2” kialakitása mellett kicsit rövidebb az utastérben, és azon nincs ilyen. Antalffy Lajos kocsija – sofőrös járműként – nyilván két használható üléssel kellett rendelkezzen hátul. Tehát az eleki autó a kevésbé ritka változat volt, amelyből a cikk szerint 4560 darabot gyártottak, szemben a Hebmüller karosszériások 248 darabjával. Azért ez a majd’ ötezer sem olyan nagy mennyiség, hogy nem lett volna már akkor ritka autó.

A Totalcar cikkből sokat megtudhatunk a nagy Opel akkori mércével nagyon korszerűnek mondható műszaki megoldásairól, az igen modern önhordó karosszériától a szinkronizált sebességváltóig, stb. Korábban írtunk már Mag József kereskedő Fiatjáról is, amely szintén nem mindennapi kocsi volt. Érdekes, hogy az ország perifériájára szorult Eleken ilyen komoly járművek megtalálhatók voltak. A környék uradalmaiban biztosan lehettek még elegánsabbak is, talán bukkan még fel fénykép hasonló érdekes egykoron környékbeli járművekről.

A szovjet hadsereg előrenyomulása a jelenlegi méretű Magyarországot a hivatalos történelemírás szerint pont Elek és Lökösháza térségében érte el először, 1944. szeptember 24-én. Antalffy Lajosnak és feleségének menekülniük kellett. Autójukat a szovjet hadsereg lefoglalta, és hadi célokra használta fel. Hogy hová kerülhetett? Nem tudhatjuk. Ha nem látszana a képeken, hogy ez egy kicsit másfajta autó volt, mint a veteránrajongó gyűjtő Hebmüllere, akár azt is hihetnénk, hogy ez került elő Ukrajnából…

Kategóriák
ipar közigazgatás politika Rapajkó tájkép történelem

Egykori közös nagy hazánk az eleki könyvtárban

Ez év őszén  az Emberi Erőforrások Minisztériuma ajándékaként az eleki városi könyvtárba is eljutott az 1885-1902 között XXI kötetben megjelent “Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” 2014-ben  kiadott reprintje.

A mostani kiadás
A mostani kiadás

A kiadvány érdekessége már az első megjelenésekor is az volt,  hogy a maga nemében az első  ilyen jellegű összefoglalásnak számított,  amely nem csak németül,  hanem magyarul is megjelent. (Az akkori  német nyelvű változatot is ki fogják adni hazánkban.)

Magyarország  egykori jelentőségét bizonyítja az is, hogy országunkról hét kötet szól.

Ennek a monumentális munkának az elkezdését a tragikus sorsú Rudolf (1858-1889) trónörökösnek köszönhetjük,  aki a magyar rész szerkesztésére Jókai Mórt kérte fel.

Az egykori cél az volt,  hogy helyi szakemberek írják meg szűkebb hazájuk történelmét,  illetve mutassák be a jelenkori helyzetüket. Az osztrák rész  magyar fordítását is jeles tudósokra bízták.

Mivel az Osztrák-Magyar Monarchia a maga közel 700 ezer km2-ével az akkori Európa második legnagyobb területű államának számított,  és sok nép,  kultúra  erősítette ezt a birodalmat,  a mai olvasó számára nagyon érdekes lehet,  hogy ezt a sokszínűséget  hogy  mutatták be a boldog békeidőkben.

Ha valaki végigolvassa ezeket  a tekintélyt parancsoló köteteket,  akkor bizonyára feltűnik neki az,  hogy  valamiféle szükségszerűséggel magyarázták  ezt a gyümölcsöző  együttélést. Illetve ahol valamilyen kényes dologról kellett volna  szólni,  ott “elegánsan” elintézték azzal,  hogy ennek  még nincs megfelelő történelmi távlata. Ilyen például a szabadságharc leverése utáni megtorlások témája.

Mindenképpen meg kell említeni egy szép párhuzamot,  amit manapság sajnos már egyáltalán  nem használ a magyar történetírás,  vagyis a Budapest-Fiume hasonlóságot,  hisz  a főváros után  Magyarország tengeri kapuja  fejlődött a legnagyobb mértékben,  és ezért is szerepeltek  egy kötetben!

Ha érzelmi alapon olvassuk ezeket a köteteket,  akkor  mindenképpen igazat kell adnunk Habsburg Ottónak (1912-2011),  aki 2009. május 23-án  Eleken a következőket mondta:  “Amikor összefogtunk,  nagyok voltunk!”

Kategóriák
építészet emberek ipar munka Rapajkó szakma technika

Eleki cipész Danuviával

Halász Gyula helyi fényképészmesternek köszönhetően most két fényképet szeretnénk bemutatni az úgynevezett Tass-féle hagyatékból.

Az eleki cipész kisipari szövetkezet bejárata előtt készült ez a fénykép valószínűleg az 1960-as évek közepén
Az Eleki Cipész Kisipari Szövetkezet bejárata előtt készült ez a fénykép valószínűleg az 1960-as évek közepén

Nem tudjuk ki lehet az első fotón,  hátha valaki most viszont felismeri! Valószínűleg egy cipészmesterről van szó,  aki megjelenésében,  tartásában sokat megőrzött a két világháború közötti kisipari mentalitásból,  amire a még akkor  is viszonylag patinás épület csak rá is erősített!

A Danuvia büszke eleki tulajdonosával
A Danuvia büszke eleki tulajdonosával

A következő felvételen ugyanaz a személy látható,  valószínűleg a motorkerékpárjával,  aminek a márkája szerintünk D (Danuvia)-Csepel 125-ös lehet,  amit Csepelen gyártottak 1951-től,  és 1957-ben már 40. 000-t adtak el ebből a típusból,  így Elekre is eljutott belőle. A magyar Wikipédia szerint a D 125-ös egyszerű,  olcsó és jó magyar motorkerékpárnak számított.

Ez a fénykép számunkra azért is értékes,  mert megőrzött egy olyan eleki épületet,  amely mára már elvesztette eredeti külső pompáját. (A Lőkösházi úton most itt egy italdiszkont található.)

(A negatívokról a fényképet Lőrincz Attila készítette.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
építészet esemény ipar modern munka szakma technika

Útépítés előrehaladott állapotban

Gyakorlatilag elkészült az Elekről Ottlaka felé, a határig tartó rész aszfaltozása. Készült néhány kép a megnyerő látványról. Kár, hogy egyelőre dísznek lesz csak jó a modern útszakasz, hisz határállomást egyelőre nem terveznek.

Ilyen csíkok itt még sohasem voltak
Ilyen csíkok itt még sohasem voltak
Meglepően közelinek látszanak a hegyek - szép időben rájön az ember, hogy Elek az Alföld szélén fekszik!
Meglepően közelinek látszanak a hegyek – szép időben rájön az ember, hogy Elek az Alföld szélén fekszik!

A Lökösházi úton dolgoztak a napokban az aszfaltozók, és nagyrészt elkészült a legfelső, ún. kopóréteg. Ezt a műveletet is megörökítettük pár fényképpel.

Készül a burkolat az ABC  előtt
Készül a burkolat az ABC előtt
Látványos gőzfelhő a nem gőzzel hajtott gép körül
Látványos gőzfelhő a nem gőzzel hajtott gép körül
Kategóriák
építészet esemény ipar közigazgatás modern politika szakma technika

Halad az útépítés Eleken

Hosszas előkészítés után az idén nyáron végre nagy rendetlenség lett az eleki főutcán: megkezdődött a városon átvezető észak-déli út, valamint a határig kivezető Ottlakai út felújítása.

Elek keleti városhatáránál június 19-én simára hengerelt homok jelezte az új út helyét
Elek keleti városhatáránál július 19-én simára hengerelt homok jelezte az új út helyét

A határhoz vezető út ódon állapotáról már korábban írtunk. Jelenleg ott már modern, két sávos szélességű betonozott útfelület van, és nyilván nem sok idő telik már el addig, hogy kész legyen az aszfaltburkolat.

Nagy munkálatok a Lökösházi úton, július 19.
Nagy munkálatok a Lökösházi úton, július 19.

Az építők előbb derekasan feldúlták a Gyulai, és még durvábban a Lökösházi utat. Utóbbi helyszínen évtizedek óta hatalmas kátyúk voltak, és emiatt néhol az alapig lemenően kicserélték az út szerkezetét. Sok helyütt épülnek parkolóhelyek, valamint mindenhová magas útpadkát tettek, amik minden bizonnyal megszüntetik az eddigi sáros, rendezetlen, összevissza parkolási lehetőségeket.

Kategóriák
archiv építészet család ipar munka Rapajkó történelem

Egy sikeres életpálya, az eleki Hangyássy Lajos

Hangyássy Lajos 1900. december 28-án született Eleken,  a szülei a magyarbánhegyesi származású Hangyássy Károly,  aki a kereszteltek anyakönyve szerint kőműves volt,  illetve a székudvari (ma Románia) Ambrus Mária,  vagyis a szülök a jobb megélhetés reményében jöhettek a boldog békeidőkben Elekre.

A család akkor a Gyulai úton lakott (88. szám),  de ez az épület ma már nincs meg.

Hangyássy Lajos (1900-?)
Hangyássy Lajos (1900-?)

Valószínűsíthetjük,  hogy a családnak akkor anyagilag jól mehetett,  hisz a mai városkép akkor alakult ki,  nyilván Hangyássy Károly munkájának is köszönhetően.

A bejegyzések szerint 1902-ben megszületett Károly Antal,  illetve 1904-ben Mária Magdolna is,  vagyis a család tényleg gyökeret eresztett Eleken.

A valószínűsíthető gazdagságukat azzal is bizonyíthatjuk,  hogy első gyermekük Sarkadon érettségizett,  Temesváron pedig elvégezte a tanítóképzőt is.

1920-ban községi írnok volt Mezőhegyesen,  1927-től pedig Nagykopáncson (ma Tótkomlós része).

Egy korabeli reprezentatív kiadványban Nagykopáncsról csak ő szerepel,  ahol kiemelik azt  is,  hogy akkor leventeoktató volt,  ami a trianoni katonai tiltások miatt igen megtisztelő és felelősségteljes megbízatásnak számított.

Az viszont érdekes,  hogy az anyakönyvben a neve így szerepel:  Hangyási,  de a könyvben már így:  Hangyássy,  ami a kor elvárásával is magyarázható.

Nem tudjuk mi lett vele 1944-45 után,  kezdeti életpályája egyértelműen a Horthy-korszakhoz kötődött,  ami a “felszabadulás” után finoman fogalmazva nem jelentett előnyt!

Ki tud róla többet?

Forrás: Vermes Ernő szerk.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Gyula,  1929. 528 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek emberek esemény háború ipar iskola közigazgatás mezőgazdaság művészet politika

Elek, a hűség városa (?)

A fenti címet Sopron viseli, mivel lakói 1921 decemberében – az 1920. június 4.-i trianoni békediktátumot követően – szavazással döntöttek arról, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz kívánnak tartozni.

Került-e vajon Elek lakossága is hasonló helyzetbe, hiszen a trianoni döntés az ő életükben is mérföldkő volt?

 „gazdaságföldrajzi helyzete gyökeresen megváltozott. Az ország belsejében fekvő községből határ menti település lett, az Arad-Csanád Egyesült Vasút kétegyházi szárnyvonalának végállomása. Piacainak felét elvesztette, kiszakadt Arad, Nagyvárad vonzáskörzetéből.”A főispáni és alispáni hivatalnak Elek község 1923-ig, a csonka vármegyék egyesítéséig adott otthont.” (1.)

Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegyék térképe Kogutovicz:Megyei térképek
Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegyék térképe
Kogutovicz: Megyei térképek

Mit is jelentett mindez az itt élők számára? Az alábbi dokumentum másolata csak egy “apróbb” új kötelességről tájékoztat.

A földművelésügyi miniszter 1921-es utasítása az állatok forgalmával kapcsolatban
A földművelésügyi miniszter 1921-es utasítása az állatok forgalmával kapcsolatban

A fentebb idézett kötet tanulmányai viszont részletesen beszámolnak azokról a veszteségekről, melyek az eleki gazdákat, a környékbeli földtulajdonosokat, így pl. Gávai Gaál Jenőt is érték.Egy korabeli levél tanúsága szerint szakértelme, no és a személyes érintettsége alapján

„Aradvármegye állandó választmánya 1920-ban határkiigazítási munkálatoknak a vármegyét illető része elkészítésére Méltóságos Dr. Gaál Jenő főrend, műegyetemi tanár urat bízta meg, ki ezen munkáját hű segítőtársával Vásárhelyi Dezső birtokos urral hazafiságtól áthatva nagy tudásához méltón legilletékesebb körök elismerését is kivívva el is készítette”(2.)

A vármegye vezetői bíztak a komolyabb határkiigazítások lehetőségében, amit a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a békefeltételek kísérőlevelében kilátásba helyeztek. Mint utóbb kiderült, csalódniuk kellett.

Békés Vármegye térképe Kogutovicz: Megyei térképek
Békés Vármegye térképe
Kogutovicz: Megyei térképek

A címben szereplő kérdőjel viszont arra vonatkozik, vajon hogyan vélekedtek az emberek a hovatartozással kapcsolatban.

A Gyulai Levéltárban található magánlevelek tanúsága szerint az elekiek egy központi kérdőív kitöltésével vallhattak arról, melyik országhoz szeretnének tartozni. Gávai Gaál Jenő javaslatára Gyulával, Csabával való szoros kereskedelmi kapcsolatukat hangsúlyozták a Magyarország melletti döntés egyik indokaként.

A Polgári Fiúiskola
A Polgári Fiúiskola

Egy legenda szerint viszont, mely generációkon át tovább élt, sőt szájhagyomány útján talán még ma is terjed, valamint a „Zöld könyvben”(3.) is olvasható, az elekiek maguk vették kezükbe sorsukat. Különvonattal Aradra utazott 400 fő, hogy kérésüket előadják a Szövetséges Hatalmak ott székelő parancsnokságán. Állítólag szóba került a népszavazás lehetősége is.

A történet szerint egy Franz Schneider nevű fodrásznak volt fontos szerepe a francia Berthon ezredes meggyőzésében. Schneider úr Párizsban tanulta a fodrászmesterséget, s jól beszélt franciául. Őt vitték magukkal tolmácsnak. Ezen verzió szerint Elek és Almáskamrás így maradtak Magyarország területén.

A Polgári Lányiskola
A Polgári Lányiskola

Az elkövetkező évek nem teltek tétlenül, olyan fontos közintézmények épültek Eleken a 20-as években, melyek sokáig meghatározták a település arculatát: 1920-ban a Polgári Fiú- majd 1924-ben a Polgári Lányiskola, 1923-ban a Kultúrház létrehozásáról született döntés.

Az eleki Kultúrház ma Reibel Mihály nevét viseli
Az eleki Művelődési Ház ma Reibel Mihály nevét viseli

 1924-ben ünnepelték Elek betelepítésének 200 éves évfordulóját.

Ezen a karácsonyon borította először fénybe a közvilágítás a község utcáit, miután 1922-ben a vasútállomás közelében az első villamos művet is megalapították a hozzá értő iparosok.

  1. Kocsor János: Elek története a két világháború közt. Tanulmányok Elek történetéhez II. 85.o.
  2. Részlet az Arad vármegyei helyettes alispán 1921. okt. 14.-én Eleken írt leveléből – a Makón székelő főispánhoz címezve
  3. Johann Stöckl- Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn, 93.o.
Kategóriák
esemény ipar Rapajkó történelem technika utazás

Ulmi skatulyával jöttek az eleki németek is

Buda 1686-os törököktől történő felszabadítása után kezdődött Magyarország középső részének újratelepítése németekkel (is).

A hazánkba érkező németeknek több mint 1500 kilométert kellett megtenni, ami az akkori közlekedési viszonyok miatt igen nehéz feladatnak számított.

Hagyományápolás Németországban
Hagyományápolás Németországban

Az út egy jelentős részét azonban a Dunának köszönhetően viszonylag biztonságosan meg tudták tenni.

Európa egyik legjelentősebb folyója akkor is természetes útnak számított,  amit a hazánkba érkező németek is ki tudtak használni,  hisz az Ulm melletti Günzburg és Regensburg volt a legfontosabb gyülekezési helyük.

Nem hiába Ulmról nevezték el az egyik legközismertebb dunai hajótípust,  az Ulmer Schachtelt is,  vagyis az ulmi skatulyát.

A hőgyészi skatulya
A hőgyészi skatulya

Ezek a hajók már a XVI. századtól közlekedtek a Dunán,  a vasút kiépítése előtt rendszeresen szállítottak árut,  embereket egészen a Fekete-tengerig!

Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény ipar iskola mezőgazdaság művészet Rapajkó tánc zene

Kollégiumi életkép az 1960-as évekből

Egy korabeli “buli” a kollégiumban

Elek oktatási és  kulturális  életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962),  illetve a gimnázium alapításával (1963).

Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket,  míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.

Mint ahogy a mostani fényképünk  is bizonyítja,  a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra,  a szakiskolai kollégiumban is.

Ezen az  1964-ben készült,  enyhén rongálódott  fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított,  a lemezekről nem is beszélve!)

Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet,  mert pl.  jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is,  hisz  a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő,  alkalmazott?).

A ruházat is sokatmondó,  hisz az viszonylag egyszerű,  de van már női nadrág is.

A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek,  vajon ki ismeri fel őket?

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv épületek csoportkép emberek esemény háború ipar iskola művészet politika tánc történelem technika utazás zene

Ünnepség a 100 éves vasút tiszteletére

Elek régen vasutas település volt, és lakói, amint korábbi cikkeinkből kiderül, szerették és megbecsülték vasútjukat. 1946-ban, idestova pontosan 66 éve, díszes ünnepséget tartottak az első magyarországi vasútvonal megnyitásának 100 éves évfordulója alkalmából. Utána még nem egészen huszonöt évig élvezhette Elek népe a vonatozást.

Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek az eleki Polgári Iskola udvarán.
Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek az eleki Polgári Iskola udvarán. Fotó: Császárné Sólyom Judit

Császárné Sólyom Judit küldte a két szép fotót az ünnepségen részt vevő akkori fiatalokról a következő tudnivalókkal:

A képek hátoldalán a következő olvasható: Elek, 1946. okt.16-án Díszpalotás: ‘csillagban’ a lányok: Engelhardt Juci, Szabó Rózsi, Bakos Klári, Mag Vali, Szarka Babi, Koller Erzsi, Csirmazin Eta, Győri Baba.  ‘Vágóban’ a ‘fiúk’: Szolcsányi Erzsi, Miklós Piri, Kovácsovics Erzsi, Niedermayer Veronka, Brandt Rézi, Varga Kati, Rónai Klári, Wittmann Joli.

Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek az eleki Polgári Iskola udvarán.
Palotás 1946-ban: Eleki lányok a vasút fennállásának 100. évfordulójának megünneplésére készülnek. A fiú ruhákban is lányok voltak. Fotó: Császárné Sólyom Judit.

A képek tulajdonosa szerint a fiú polgári udvarán készült a kép, amikor a vasút megalakulásának 100 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség a Kultúrházban volt, csak a fotózás volt az iskola udvarán. A táncot Klárika, Mester György akkor még csak menyasszonya tanította be a lányoknak. Hatalmas sikerük volt, hogy a fiú ruhákba is csinos lányok öltöztek. A Brandt Rézi udvarlója egy óriási virágkosarat küldetett a színpadra.

Köszönjük a szép képeket!