Hosszas előkészítés után az idén nyáron végre nagy rendetlenség lett az eleki főutcán: megkezdődött a városon átvezető észak-déli út, valamint a határig kivezető Ottlakai út felújítása.
Elek keleti városhatáránál július 19-én simára hengerelt homok jelezte az új út helyét
A határhoz vezető út ódon állapotáról már korábban írtunk. Jelenleg ott már modern, két sávos szélességű betonozott útfelület van, és nyilván nem sok idő telik már el addig, hogy kész legyen az aszfaltburkolat.
Nagy munkálatok a Lökösházi úton, július 19.
Az építők előbb derekasan feldúlták a Gyulai, és még durvábban a Lökösházi utat. Utóbbi helyszínen évtizedek óta hatalmas kátyúk voltak, és emiatt néhol az alapig lemenően kicserélték az út szerkezetét. Sok helyütt épülnek parkolóhelyek, valamint mindenhová magas útpadkát tettek, amik minden bizonnyal megszüntetik az eddigi sáros, rendezetlen, összevissza parkolási lehetőségeket.
A településeken régen nem voltak utcanevek, és az ingatlanok a beazonosításhoz csak egy-egy számot kaptak. Ez a gyakorlat például Erdélyben a kisebb falvakban még ma is bevett szokás. Később már az egyes utcákat “becenévvel” illették, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket egymástól. Ezek a kezdeti utcanevek még nagyon gyakorlatiasak voltak, az adott utcára vagy az ott lakókra jellemzően alakultak ki például: hosszú utca, széles utca, görbe utca stb., de a számozás még a régi maradt. Végül kialakult a mai gyakorlat, minden utca saját nevet és egytől kezdődő növekvő számozást kapott. A régi számozási gyakorlat pedig megmaradt a földhivatali nyilvántartásnál, ezek lettek a mai helyrajzi számok.
Az utcanevek idővel szinte minden nagyobb történelmi eseményt követően megváltoztak, az éppen aktuális politikai irányzathoz módosultak. Így volt ez a II. világháború után és a rendszerváltáskor is. Most ismét felmerült ez a “téma”. A 2012. évi CLXVII. törvény rendelkezik azon “önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról” amelyeket nem javasolnak, vagy használhatóak, de aggályosak vagy éppen használhatónak tartanak közterületek elnevezésére.
Ebből az apropóból gondoltam, hogy érdekes lehetne áttekinteni néhány utca elnevezésének történelmét. Ehhez két térképet vettem alapul. Az egyik egy 1937-es eleki térkép, a másik egy 1972-es képeslap Elek térképével.
1937-es településtérkép
Nézzük meg néhány utcának a mai elnevezését, majd hogy hogyan hívták 1972-ben és hogyan hívták 1937-ben. Az 1937-es térképen az utcanév mellett zárójelben az a “becenév” is szerepel amelyet az itt új hazát lelt svábok adtak az utcának. Ezt a nevet tekinthetjük az adott utca első elnevezésének.
1972-es képeslap településtérképpel és képekkel
Szent István utca (ma élő elnevezés) – Marx út (1972-beli elnevezés) – Szent István utca (1937-beli elnevezés)
Táncsics utca – Malinovszkij utca – Dr Gaál Jenő utca (Kreuz Gasse)
Lőkösházi út – Beloiannisz út – Báró Harruckern György utca (Lange Gasse)
Dózsa György utca – Dózsa György utca – Striefler utca
Ady E. utca – Ady E. utca – Wittmann utca
József Attila utca – József Attila utca – Apponyi Albert utca
Zalka M. utca – Zalka M. utca – Pestis sor
Kun B. utca – Kun B. utca – Virág utca (Blumen Gasse)
Semmelweiss utca – Semmelweiss utca – Szél András utca (Abend Gasse)
Bajcsy Zs. utca – Bajcsy Zs. utca – Ferencz József utca
Kígyó utca – Lenin utca – Báthori István utca (Schlangengasse)
Ottlakai út – Felszabadulás útja – Báró Eötvös József utca
Névtelen utca (Arany J. utca és a Bajcsy Zs. utcák közt) – Névtelen u. – Damjanich utca
Csak néhány utcanevet emeltem ki. Vannak olyan utcák amelyek elnevezését 1937 óta nem változtatták meg, például Arany János utca (Hermann Gasse), vagy a Zrínyi Miklós utca (Frosch Gasse) stb. . Jól látható, hogy szinte az összes olyan utca, amely az “ófaluban” található, rendelkezett külön német elnevezéssel is.
Dr Gaál Jenő utca vagy régi sváb nevén Kreuz Gasse (Kereszt utca)
Az 1937-es térképen a fontosabb hivatalok is fel vannak tüntetve.
Ha végignézzük az eleki utcaneveket, sajnos meg kell állapítani, hogy jelenleg nincsen olyan utca amelyet egy neves eleki származású, vagy Eleken élő személyről neveztek volna el. Pedig 1937-ben még volt például Dr Gaál Jenő utcánk. A neves személyiségeinkről való elnevezés egyfajta tiszteletadás és megemlékezés is lehetne mondjuk egy neves képviselő, egy tanár, egy iskolaigazgató, egy plébános vagy akár egy orvos előtt. Emléktábláink már vannak, de utcaneveink még nem. Talán az ő személyiségük időt álló is lenne, hiszen ők Elekért dolgoztak, a településünkért éltek, nem a “nagy politikáért” és a pártokért. Ha mi nem becsüljük meg az emléküket, akkor a “nagy politika” nem fogja.
Időtálló lehetne még az “ősi” sváb elnevezések visszaállítása is. Erre viszont van már példa, a Kígyó utca esetében. A Kígyó utca német elnevezése régen Schlange volt (magyarul kígyót jelent) amit a Lenin utca elnevezés módosításakor kapott vissza.
Ha nevet kell váltani talán a Kun Béla utca is egyszer ismét Virág utca (Blumen Gasse) lesz vagy egy híres elekiről nevezik majd el?
A trianoni békediktátumnak köszönhetően több választókerületet is létre kellett hozni az új határoknak köszönhetően, így Eleken is, korábban ez a környék Szentannához (ma Románia) tartozott.
Elsőként egy eleki születésű, Ament Ferenc (1888-?) jutott be a Parlamente, amit akkor nemzetgyűlésnek neveztek.
Ament Ferencről Antalról az eleki plébániai anyakönyvekből sikerült megtudni, hogy 1883. június 12-én született, a szülei Ament János (földműves) és Wittmann Aloisa voltak. A család akkor a 119. számú házban lakott, ami ma a Kun utcát jelenti, de a szülői ház már nem áll, de a család ezen ága sem él már Eleken!
Azt is tudjuk, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártot képviselte, amely az 1920-as választásokon a második legnagyobb párt volt a kisgazdák mögött, és kormánypárti volt.
Ez a párt többek között ezeket képviselte: a hivatalokból, iskolákból el kell távolítani a néprontókat, vagyis azokat, akik istentelenek és hazafiatlanok, a felsőoktatásban a zsidóság csak számarányuknak megfelelően tanulhasson, fel kell lépni az árdrágítók ellen, szükség van földbirtokreformra. (Előzmények: ekkor veszítettük el az I. világháborút, ekkor darabolták fel Magyarországot, nem sokkal korábban ért véget a vörös terror!)
Források hiányában nem tudunk arra válaszolni, hogy miért pont a 32 éves Ament Ferencből lett parlamenti képviselő egy minden szempontból embert próbára tevő tragikus időszakban, miért nem szerepel a fényképe egy korabeli reprezentatív kiadványban, de egyáltalán mi lett vele a későbbiekben?
Vásárhelyi Dezső (1871-1923)
Őt a szintén kormánypárti kézdivásáhelyi Vásárhelyi Dezső (1871-1923) követte 1922-23-ig. Vásárhelyi Dezső Aradon született, aki már 1907-ben a pécskai (ma Románia) kerületben is megválasztották országgyűlési képviselőnek. (Öt évig tevénykedett parlamenti képviselőként.)
A román megszállás idején tagja volt a határmegállapító bizottságnak is, mely munka felőrölte szervezetét, és 1923. május 25-én meghalt, vagyis ez évben volt halálának a 90. évfordulója!
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem csak a Parlamentben, hanem Csanád vármegyében is politizált, de tagja volt az eleki képviselő-testületnek is, hisz akkor Lökösháza, ahol gazdálkodott Elekhez tartozott!
1923-35 között dr. Rubinek István (1886-1938) képviselte Eleket, aki nem volt eleki, hanem a Bars megyei Ohajon (ma Szlovákia) született, és testvére volt Rubinek Gyulának (1865-1922), aki viszont földművelési miniszter is volt!
zsitvabesenyői Rubinek István (1886-1938)
Rubinek István a korszak egyik legismert jogászának számított, főleg mezőgazdasági joggal foglalkozott. A gazdasági, szociális és a munkáskérdés tanulmányozása során bejárta Európa jelentős részét. 1920-22-ben a monori körzetet képviselte a Parlamentben. Ezeket a dolgokat jól tudta hasznosítani eleki kormánypárti országgyűlési képviselőként is. Mai szemmel nézve ki lehetne emelni pl. a földreformhoz és a választójogi reformhoz kapcsolódó parlamenti tevékenykedéseit!
Mostani írásunkkal is azt szerettük volna tudatosítani, hogy Eleken is komoly hagyománya van a politikai életnek, amire a 40 év kommunista elnyomás után is bátran lehet támaszkodni.
Sajnálatos tény viszont az, hogy pl. az imént bemutatott személyek közül 1990 után senkinek a nevét nem őrzi egyetlen utca sem, igaz a két világháború között volt dr. Gaal Jenő (1845-1934) utca (mai Táncsics utca) Eleken.
Dr. Gaal Jenő (1846-1934)
Gaal Jenő akadémikus is volt, de neki köszönhetjük azt is, hogy pl. nem tartozunk Romániához. Mivel Lökösházán volt a birtoka, így az eleki önkormányzat tagja is volt, ami így együtt azért nem kevés, különösen Eleken nem, és mégis…
Források: Dús Ágnes szerk.: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993 . 241 o.
Gergely Jenő-Glatz Ferenc-Pölöskei Ferenc szerk.: Magyarországi pártprogramok 1919-1944. Bp., 1991. 587 o.
Kollega Tarsoly István főszerk.: Révai Új Lexikona VII. k. Szekszárd, 2001., 879 o.
Májer Tibor: Lökösháza története. Lökösháza, 2003. 107 o.
Vermes Ernő szerk.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Gyula 1929. 528 o.
Eleken az I. világháború idején is volt szovjet parancsnokság. Ezt egy nemrég előkerült 1928-as pecséttel ellátott hivatalos felszólítás is bizonyítja.
A pecséten kissé homályosan, de még olvasható “Arad Vármegye Pusztaottlaka Község 1928”.
A fenti címet Sopron viseli, mivel lakói 1921 decemberében – az 1920. június 4.-i trianoni békediktátumot követően – szavazással döntöttek arról, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz kívánnak tartozni.
Került-e vajon Elek lakossága is hasonló helyzetbe, hiszen a trianoni döntés az ő életükben is mérföldkő volt?
„gazdaságföldrajzi helyzete gyökeresen megváltozott. Az ország belsejében fekvő községből határ menti település lett, az Arad-Csanád Egyesült Vasút kétegyházi szárnyvonalának végállomása. Piacainak felét elvesztette, kiszakadt Arad, Nagyvárad vonzáskörzetéből.”A főispáni és alispáni hivatalnak Elek község 1923-ig, a csonka vármegyék egyesítéséig adott otthont.” (1.)
Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegyék térképe Kogutovicz: Megyei térképek
Mit is jelentett mindez az itt élők számára? Az alábbi dokumentum másolata csak egy “apróbb” új kötelességről tájékoztat.
A földművelésügyi miniszter 1921-es utasítása az állatok forgalmával kapcsolatban
A fentebb idézett kötet tanulmányai viszont részletesen beszámolnak azokról a veszteségekről, melyek az eleki gazdákat, a környékbeli földtulajdonosokat, így pl. Gávai Gaál Jenőt is érték.Egy korabeli levél tanúsága szerint szakértelme, no és a személyes érintettsége alapján
„Aradvármegye állandó választmánya 1920-ban határkiigazítási munkálatoknak a vármegyét illető része elkészítésére Méltóságos Dr. Gaál Jenő főrend, műegyetemi tanár urat bízta meg, ki ezen munkáját hű segítőtársával Vásárhelyi Dezső birtokos urral hazafiságtól áthatva nagy tudásához méltón legilletékesebb körök elismerését is kivívva el is készítette”(2.)
A vármegye vezetői bíztak a komolyabb határkiigazítások lehetőségében, amit a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a békefeltételek kísérőlevelében kilátásba helyeztek. Mint utóbb kiderült, csalódniuk kellett.
Békés Vármegye térképe Kogutovicz: Megyei térképek
A címben szereplő kérdőjel viszont arra vonatkozik, vajon hogyan vélekedtek az emberek a hovatartozással kapcsolatban.
A Gyulai Levéltárban található magánlevelek tanúsága szerint az elekiek egy központi kérdőív kitöltésével vallhattak arról, melyik országhoz szeretnének tartozni. Gávai Gaál Jenő javaslatára Gyulával, Csabával való szoros kereskedelmi kapcsolatukat hangsúlyozták a Magyarország melletti döntés egyik indokaként.
A Polgári Fiúiskola
Egy legenda szerint viszont, mely generációkon át tovább élt, sőt szájhagyomány útján talán még ma is terjed, valamint a „Zöld könyvben”(3.) is olvasható, az elekiek maguk vették kezükbe sorsukat. Különvonattal Aradra utazott 400 fő, hogy kérésüket előadják a Szövetséges Hatalmak ott székelő parancsnokságán. Állítólag szóba került a népszavazás lehetősége is.
A történet szerint egy Franz Schneider nevű fodrásznak volt fontos szerepe a francia Berthon ezredes meggyőzésében. Schneider úr Párizsban tanulta a fodrászmesterséget, s jól beszélt franciául. Őt vitték magukkal tolmácsnak. Ezen verzió szerint Elek és Almáskamrás így maradtak Magyarország területén.
A Polgári Lányiskola
Az elkövetkező évek nem teltek tétlenül, olyan fontos közintézmények épültek Eleken a 20-as években, melyek sokáig meghatározták a település arculatát: 1920-ban a Polgári Fiú- majd 1924-ben a Polgári Lányiskola, 1923-ban a Kultúrház létrehozásáról született döntés.
Az eleki Művelődési Ház ma Reibel Mihály nevét viseli
1924-ben ünnepelték Elek betelepítésének 200 éves évfordulóját.
Ezen a karácsonyon borította először fénybe a közvilágítás a község utcáit, miután 1922-ben a vasútállomás közelében az első villamos művet is megalapították a hozzá értő iparosok.
Kocsor János: Elek története a két világháború közt. Tanulmányok Elek történetéhez II. 85.o.
Részlet az Arad vármegyei helyettes alispán 1921. okt. 14.-én Eleken írt leveléből – a Makón székelő főispánhoz címezve
Johann Stöckl- Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn, 93.o.
Hazánkban 1945. november 4-én tartottak először titkos és általános választásokat, amikor is elsöprő jobboldali siker született, a kommunisták csak 17 %-ot kaptak!
A tragikus szovjet befolyás miatt azonban ez az eredmény nem sokat jelenhetett, hisz nagykoalíciót kellett alakítani, 1947-ben pedig már újból választani kellett, ahol a kommunisták már csaltak, de ez is kevés volt, sőt az 1949-es “választáson” már csak az ő jelöltjeik indulhattak. Ez a rendszer maradt tulajdonképpen egész 1989-ig.
Az 1904-ben elkészült Parlament a magyar demokrácia egyik legszebb jelképe ma is!
A kétpólusú világ összeomlása után, vagyis a Szovjetunió meggyengülése miatt Közép-Európa, így Magyarország is visszatérhetett ahhoz a nyugati demokráciához, amit hazánkban a több mint 40 éves kommunista elnyomás megszakított.
Magyarországon ilyen előzmények után 1990. március 25-én tartották a valóban demokratikus parlamenti választásokat, illetve szeptember 30-án a helyhatósági választásokat.
Tisztelgés Antall József nagysága előtt
A választások után megalakult az új kormány(MDF-FKGP-KDNP), melynek miniszterelnöke dr. Antall József (1932-93) volt.
Ennek az időszaknak érdekes lenyomatai a szórólapok, amelyeknek 1990-ben még sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint napjainkban, hisz pl. akkor még nem volt internet (sem).
Tudni kell azt is, hogy abban az időben Eleken igen népszerű volt az SzDSz (a parlamenti választásokon Eleken győzött is) , az FKGP, az MDF és a Fidesz is, illetve az 1945 utáni tragikus lakosságcsere miatt az MSzP és a “megújult” MSzMP is.
Ma szemmel nézve igen egyszerűek ezek a minden szempontból történelminek számító szórólapok, ami valószínűleg a kezdetleges technikával magyarázható.
Tiszta lappal indult 1990-ben a Fidesz is.
Ilyen volt a Fidesz-é is. A legfontosabb információk itt is a hátlapon szerepeltek. Itt olvashatól a később sikerre vezető szlogen is: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fidesz-re!” Ezen már szerepel Orbán Viktor neve is, aki már 1989. október 23-án követelte a szovjet csapatok távozását hazánkból. Erre csak 1991 nyarán került sor.
Isten, haza, család, az FKGP 1990-ben épített rá, ma is büszkén vállalható értékrend!
Történelmi pártként, természetesen jogosan az FKGP is nagy eséllyel léphetett fel. Akkor ez a patina sokat jelentett Eleken is. Sajnos későbbi tevékenységük miatt eltűntek a közéletből.
Az MDF szórólapja 1990-ből
A későbbi legnagyobb győztes, vagyis az MDF plakátja hűen kifejezi a “nyugodt erő” szlogenjét, vagyis a változás szükségességét, de kevésbé radikálisan.
Akkor még létezett a magát megújulónak nevező korábbi állampárt, az MSzMP is, ami a programját eléggé vulgár marxista módon “népszerűsítette”, szerencsére kevés sikerrel.
A marxizmusra épÍtett az MSzMP, ami már nem jöhetett be 1990-ben!
Érdekes módon 1990-ben helyi szinten nem volt annyira sikeres az SzDSz, hisz polgármesterjelöltjük, az akkori OTP-vezető, Emenet Ferenc nem lett polgármester. (1990-94-ig az SzDSz a legnagyobb ellenzéki párt volt.)
Az idén, az április 20-i szombaton rendezték meg az ötvennyolcadik Bundesschwabenball-t (“szövetségi svábbálat”) a Magyarországról egykoron elüldözött magyarországi németek.
A Németországban élö elekiek közös csoportképe az eleki tánccsoport tagjaival.
A rendezvénynek a házigazdája a kezdetek óta a Stuttgart melletti Gerlingen városa.
Érdekes volt látni az elüldöztetésük ellenére több évtizede csárdást táncoló német tánckarokat. Az idei fö müsorszám viszont az eleki táncegyüttes fellépése volt, amit sokan megerösitettek a jelenlevök közül.
Duhaj elekiek a színpadon
Köszönjük a szervezöknek a meghívást, valamint nem utolsósorban a táncosainknak és vezetöjüknek a kiváló szereplést!
További képek az itt található picasa galériában (Link)
Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános (1931-59) 1938. július 4-én Eleken ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját, vagyis ekkor lett ezüstmisés.
Reibel Mihály ezüstmisés plébános
A jeles évfordulóra a hívek egy díszes fényképalbumot ajándékoztak a plébánosnak, amely több, feltehetően fontos fényképet tartalmaz, de sajnos ezekből csak keveset tudunk beazonosítani, mert nem látták el őket felirattal!
Mi most ezen néhányat szeretnénk közkinccsé tenni.
Főesperesi köszöntés
Ezen a felvételen az ünnepelten kívül Klivényi Lajos prépost, főesperest és Köller Dezső végegyházi plébánost láthatjuk a plébánián.
Elek egészen az 1920-as trianoni békediktátumig Arad vármegyéhez tatozott, utána viszont a megye legnagyobb része, 5 778 km2 Romániához került, de egy kicsi része, vagyis az egykori eleki járás nyugati része, 270 km2 szerencsénkre azonban mégis magyar kézben maradhatott.
Így elmondhatjuk, hogy ennek az egykori, minden szempontból fontos magyar vármegyének mi, elekiek vagyunk jogutódai manapság is, ami minden szempontból büszkeség, de felelősség is.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 1920-23-ig Elek Csonka-Arad vármegye székhelye is volt!
Ebbe a hagyományápolásba beletartozik az is, hogy ismernünk kell az egykori vármegyénk címerét is, melynek a szakszerű leírása a következő:
Arad vármegye címere
“Vágott doborpajzs (kerek talpú), alul hasítva. Felső ezüst mezejében egy-egy szemben álló, kettős farkú vörös oroszlán, gyökerestül kiszakított, zöld lombozatú, arany törzsű fát tart mancsaiban. A jobb oldali alsó zöld mezőben két, hullámos ezüst pólya, bal oldali kék mezejében zöld talajon ezüst vár áll kapuval, lőrésekkel, három, vörös tetős tornyocskákkal. Az eredeti címert vörös bélésű, ékköves, ötlombos, nyitott aranykorona fedi. Két telamonja (címertartója) egy-egy levélszerű ornamentikán ágaskodó, a pajzsra néző arany griff. A két pólya a Köröst és a Marost jelképezi, a vár pedig az aradi várat.”
Arad vármegye címerét 1767-ben Mária Teréziától (1740-80) kapta, amit 1837-ben V. Ferdinánd (1835-48) is megerősített.
Az 1993-ban elfogadott eleki címer is tudatosan vállalja a hasonlóságot az aradi címerrel.
Az eleki címer
Forrás: Hoppál Dezső: A történelmi Magyarország vármegyéinek címerei. Bp., 2001. 157 o.
Mint közismert, az eleki művelődési központ 1994-től Reibel Mihály (1889-1959), egykori eleki plébános nevét viseli, hisz neki is köszönhető, hogy 1924-29-ig felépülhetett ez a fontos intézmény, igaz akkor az egyház volt a tulajdonos.
Reibel Mihály (1889-1959)
Az azonban viszont kevésbé köztudott, hogy ez az épület a végleges formáját csak 1942 után nyerte el, amit az eleki plébánián található 1942. június 4-én készült tervrajzzal tudjuk bizonyítani. (A tervező a makói Bogdán Károly volt.)A bővítési tervek szerint mozi és néprajzi múzeum is működött volna itt. Az utóbbiról nincs tudomásunk, azt viszont tudjuk, hogy pl. Reibel Mihály komolyabb helyi régészeti gyűjteménnyel rendelkezett! (Vajon mi lett ennek a gyűjteménynek a sorsa?)
elekfoto 