Klemm Tamás
Az 1990-es években valamikor nem bírta tovább a mozink, és abbahagyták a vetítéseket.
Kár érte, hisz ez is egyfajta attrakció volt a faluban városban, csak éppen eljárt felette az idő. Valószínűleg egy Elek-Plázát kellett volna építeni a kultúrház-mozi kombináció helyére vagy kiegészítésképpen, mondjuk “Pláza az Öreg Tölgyhöz” vagy valami hasonló néven. A manapság futó üzleti modell szerint ha lenne itt egy bevásárlóközpont-szörnyeteg, akkor esetleg elvegetálna benne a mozi is.
Néhány kép az “Új iskolával” egybeépített Zárda épületről. Ebben az épületben -mint a nevéből is kiderül- korábban apácák éltek és tanítottak. Mára csak az iskola funkció maradt meg.
Klemm Tamás
Mariazell az egyik leghíresebb osztrák zarándokhely, temploma sajátos kinézetű, a fő tornya gótikus, de egyben délnémet barokk sisakos tornyai is vannak. Ez összetéveszthetetlen külsőt kölcsönöz neki:
Magyar vonatkozása a templomnak, hogy I. Lajos magyar király egyszer a legenda szerint egy erős túlerőben levő török sereggel szembeni csata előtt megálmodta, hogy egy Mária-kép segít rajta, majd tényleges győzelme után hálából egy csomó kincset adományozott a templomnak. Talán ezért is népszerű zarándokhely a magyar hívők körében.
Klemm Tamás
Az első rész itt található! ->
Az eleki vasútvonal immár több, mint negyven éve szűnt meg. Hiányzik azóta is, bár ezt az idő múltával és az autók elterjedésével talán egyre kevésbé érzi Elek lakossága. A vasút korábban, nem jelentéktelen napi személyforgalom mellett, jelentős áruszállítást is bonyolított, a néhai helyi ipari üzemek (köztük több malom és a téglagyár) produktumait, valamint a gazdák, később a termelőszövetkezet terményeit is szállította.
A képeslapok mint időkapszulák, a történelem egy-egy szeletét tárják elénk. A fényképeken jól nyomon követhető a település arculatának változása.
Ahhoz viszont, hogy a szemlélő pontos információkra tudjon szert tenni, fontos szem előtt tartani a képeslapgyártás pár aspektusát. Először a fénykép készül el, majd megkezdődik a nyomdai munka.
A felvétel 1982. szeptember 18-án készült Lőkösházán az akkori bérmáláson.
A fényképen Májer Tibor (1921-86) egykori plébánost, Wagenhofer Ede (1911-97) esperest (Elek), dr. Udvardy József (1911-2000) csanádi püspököt és dr. Kovács László püspöki titkárt láthatjuk.
1925 márciusában Eleken járt Czapik Gyula, aki akkor nem csak az Egyházi Lapok szerkesztője (1920-39) volt, hanem pl. pápai kamarás (1922-29), Budapestre helyezett nagyváradi kanonok is (1922-29), és 1939-43 között veszprémi püspökké, 1943-56-ig pedig egri érsekké is kinevezték.
Nagyon termékeny egyházi szerző is volt, de akkor Eleken mégis kevesen voltak rá kíváncsiak!
Forrás: a korabeli eleki Historia Domus, a fénykép pedig megtalálható a magyar nyelvű Wikipédián is.
Rapajkó Tibor
Ezen a régi fekete-fehér levelezőlapon Elek testvérvárosa, Gerolzhofen látható kb. az 1960-as évek első feléből.
A főtér ma is ilyen, természetesen pl. az autóállomány azóta ott is, meg itt is többször kicserélődött. Napjainkban legalább ebben nincs jelentős különbség!
A levelezőlap az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
Klemm Tamás
Egy régi színielőadás képeit kaptuk meg Szatmári Zoltántól, aki édesapja, Szatmári József egykori eleki tanár és iskolaigazgató hagyatékából válogatott számunkra.
Annak idején az iskolások nagyobb ünnepi alkalmakkor színielőadást tartottak – rendszeresen működtek színjátszó-körök, melyekben szorgos munka folyt. Az egyik ilyen előadást örökítik meg a fényképek. Az is lehet, hogy egyszerűen az év közben begyakorolt darabot adták elő a tanév vége felé közeledve, egyfajta gálaműsor keretében.
Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról, fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.
2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás során a padlástérben, a stukatúrban egy dobozt találtak, melyben több, az egykori tulajdonoshoz, a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak, de mi most ezek közül csak egyről szeretnénk szólni, ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak, ma ez a Gyulai út.
Először is, itt egy bizonyíték, hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben egykoron, hisz András is ott volt szakaszvezető. Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.
Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet, hogy a kedvese, de az is lehet, hogy testvér, de ez most talán kevésbé érdekes, hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?
Nyilván itt nem arra gondolunk, hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt, a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó, hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.
Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb, hogy egy olyan eleki németnek írt valaki, aki a címzetthez hasonlóan, szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető, de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg, hisz pl. ezért írhatta Rézi is így: “Két lapjaidat megkaptam,…”, és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”, de András számára is problémát jelentett a következő, amit szintén Rézitől tudunk: “De nem értem, hogy mit akartál avval, hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”
Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még, hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket, ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna, hogy így legyen, de így volt, a tragikus folytatás közismert!
Végül, de nem utolsó sorban, lehet, hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum, csak arra várnak, hogy valaki megtalálja őket!
Rapajkó Tibor
elekfoto 