Báró Harruckern János György (1664-1742) az I. kötet borítóján
Békés megyében 2007-ben Gyula központtal létrejött egy integrált középfokú tanintézmény, mely akkor magában foglalta a gyulai, eleki és szabadkígyósi szakképző és szakközépiskolai intézményeket, vagyis a következőket: Munkácsy Mihály Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző (Gyula), Radványi György Középiskola (Elek) illetve a Gámán János Szakiskolát (Szabadkígyós), ami később kiegészült még más intézményekkel is.
Ennek a legnagyobb megyei iskolának, amely Harruckern János György nevét vette fel, az első igazgatója Zámbó András lett, aki 2000-2007 között az eleki középiskola igazgatója is volt.
Ezekben a tanintézményekben nagyon sok eleki diák tanult, és tanul is mostanság, ami miatt valószínűleg több ember is kézbe fogja venni ezt az 2013 júniusában megjelent igényes iskolatörténeti kötetet.
Mivel sok intézményről van szó, a mostani, első kötetben csak a következő egykori önálló gyulai iskolákról olvashatunk: Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola, Munkácsy Mihály Szakközépiskola, Pánczél Imre Gyógypedagógiai Intézet, Semmelweiss Egészségügyi Szakközépiskola.
Most azonban nem volt célunk a részletes recenzió, így a könyv elolvasása után a következőket tudjuk elmondani: Minden iskola esetében meghatározó az igazgatók szerepe, minden időszakban jó értelemben meg kellett felelni, mindenhol sikerült valamiféle helyi hagyományt kialakítani, a’80-as években már mindenhol komolyabb problémák jelentkeztek. Az egyik legnagyobb gond a gyermekszám csökkenése lett, szükség volt a megújulásra, így az integráció is egyfajta szükségszerűségnek tekinthető.
Azt a fontos dolgot is el kell mondanunk, hogy valószínűleg úttörő munkáról van szó, hisz nem sok ehhez hasonló integrált iskolatörténet jelenhetett meg eddig hazánkban!
A könyvet az is hitelessé teszi, hogy a szerzők is a tagintézmények tanárai.
A II. kötet valószínűleg féléven belül meg fog jelenni, melyben Elek, Szabadkígyós, Mezőhegyes és Orosháza is szerepelni fog
Az I. kötetnek így is van jó néhány eleki vonatkozása: A lektor Simon Mihály, aki 1990-2000-ig az eleki középiskola igazgatója volt, Kis-Pál Sándor 1946-ban az eleki általános iskola hivatalsegédje volt, de 1951-96-ig már a gyulai kertészeti igazgatójaként tevékenykedett! Az eleki Reisz Ádám a kertészetiben kezdett németet tanítani, de itt tanított magyart és történelmet dr. Csipes Antal is, aki korábban az eleki gimnázium tanára volt.
Forrás: Nagy László szerk.: Harruckernben egyesülve. I. k. Gyula, 2013. 392 o.
A településeken régen nem voltak utcanevek, és az ingatlanok a beazonosításhoz csak egy-egy számot kaptak. Ez a gyakorlat például Erdélyben a kisebb falvakban még ma is bevett szokás. Később már az egyes utcákat “becenévvel” illették, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket egymástól. Ezek a kezdeti utcanevek még nagyon gyakorlatiasak voltak, az adott utcára vagy az ott lakókra jellemzően alakultak ki például: hosszú utca, széles utca, görbe utca stb., de a számozás még a régi maradt. Végül kialakult a mai gyakorlat, minden utca saját nevet és egytől kezdődő növekvő számozást kapott. A régi számozási gyakorlat pedig megmaradt a földhivatali nyilvántartásnál, ezek lettek a mai helyrajzi számok.
Az utcanevek idővel szinte minden nagyobb történelmi eseményt követően megváltoztak, az éppen aktuális politikai irányzathoz módosultak. Így volt ez a II. világháború után és a rendszerváltáskor is. Most ismét felmerült ez a “téma”. A 2012. évi CLXVII. törvény rendelkezik azon “önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról” amelyeket nem javasolnak, vagy használhatóak, de aggályosak vagy éppen használhatónak tartanak közterületek elnevezésére.
Ebből az apropóból gondoltam, hogy érdekes lehetne áttekinteni néhány utca elnevezésének történelmét. Ehhez két térképet vettem alapul. Az egyik egy 1937-es eleki térkép, a másik egy 1972-es képeslap Elek térképével.
1937-es településtérkép
Nézzük meg néhány utcának a mai elnevezését, majd hogy hogyan hívták 1972-ben és hogyan hívták 1937-ben. Az 1937-es térképen az utcanév mellett zárójelben az a “becenév” is szerepel amelyet az itt új hazát lelt svábok adtak az utcának. Ezt a nevet tekinthetjük az adott utca első elnevezésének.
1972-es képeslap településtérképpel és képekkel
Szent István utca (ma élő elnevezés) – Marx út (1972-beli elnevezés) – Szent István utca (1937-beli elnevezés)
Táncsics utca – Malinovszkij utca – Dr Gaál Jenő utca (Kreuz Gasse)
Lőkösházi út – Beloiannisz út – Báró Harruckern György utca (Lange Gasse)
Dózsa György utca – Dózsa György utca – Striefler utca
Ady E. utca – Ady E. utca – Wittmann utca
József Attila utca – József Attila utca – Apponyi Albert utca
Zalka M. utca – Zalka M. utca – Pestis sor
Kun B. utca – Kun B. utca – Virág utca (Blumen Gasse)
Semmelweiss utca – Semmelweiss utca – Szél András utca (Abend Gasse)
Bajcsy Zs. utca – Bajcsy Zs. utca – Ferencz József utca
Kígyó utca – Lenin utca – Báthori István utca (Schlangengasse)
Ottlakai út – Felszabadulás útja – Báró Eötvös József utca
Névtelen utca (Arany J. utca és a Bajcsy Zs. utcák közt) – Névtelen u. – Damjanich utca
Csak néhány utcanevet emeltem ki. Vannak olyan utcák amelyek elnevezését 1937 óta nem változtatták meg, például Arany János utca (Hermann Gasse), vagy a Zrínyi Miklós utca (Frosch Gasse) stb. . Jól látható, hogy szinte az összes olyan utca, amely az “ófaluban” található, rendelkezett külön német elnevezéssel is.
Dr Gaál Jenő utca vagy régi sváb nevén Kreuz Gasse (Kereszt utca)
Az 1937-es térképen a fontosabb hivatalok is fel vannak tüntetve.
Ha végignézzük az eleki utcaneveket, sajnos meg kell állapítani, hogy jelenleg nincsen olyan utca amelyet egy neves eleki származású, vagy Eleken élő személyről neveztek volna el. Pedig 1937-ben még volt például Dr Gaál Jenő utcánk. A neves személyiségeinkről való elnevezés egyfajta tiszteletadás és megemlékezés is lehetne mondjuk egy neves képviselő, egy tanár, egy iskolaigazgató, egy plébános vagy akár egy orvos előtt. Emléktábláink már vannak, de utcaneveink még nem. Talán az ő személyiségük időt álló is lenne, hiszen ők Elekért dolgoztak, a településünkért éltek, nem a “nagy politikáért” és a pártokért. Ha mi nem becsüljük meg az emléküket, akkor a “nagy politika” nem fogja.
Időtálló lehetne még az “ősi” sváb elnevezések visszaállítása is. Erre viszont van már példa, a Kígyó utca esetében. A Kígyó utca német elnevezése régen Schlange volt (magyarul kígyót jelent) amit a Lenin utca elnevezés módosításakor kapott vissza.
Ha nevet kell váltani talán a Kun Béla utca is egyszer ismét Virág utca (Blumen Gasse) lesz vagy egy híres elekiről nevezik majd el?
Riha Ilona tíz éves volt, amikor szülei Máriaradnáról Elekre költöztek. Az édesapja, Riha Mihály (1874-1963) főszolgabírói (járási) tisztviselőként dolgozott, az édesanyja pedig Marsálek Ilona (1881-1964) volt.
Riha Ilona 2. osztályos diákjai körében 1941-ben, a templom melletti általános iskolában. Tőle balra a harmadik kislány Mag Valéria.
A tanítóképzőt egy pesti egyházi iskolában végezte el, utána egy ideig munkanélküli volt, majd az eleki polgáriban kezdett tanítani, illetve később az általános iskolában alsó tagozaton.
A férjétől 1961-től élt külön, de nem vált el. Idősebb korábban a lottón négyese volt, ebből vett egy házat a Bajcsy-Zsilinszky utcában, ami ma is áll.
Halála után a vagyona az önkormányzaté lett, néhány festménye ma is a városházán található, könyvtárának egy része pedig a városi könyvtárban található.
Az eleki önkormányzat R. I. vagyonából egy alapítványt hozott létre, melyből minden évben a legjobb tanulókat tudják támogatni.
Egész életében hűen kitartott nézetei mellett, a rendszerváltoztatást azonban már nem élte meg!
Riha Ilona sírja az eleki temetőben
(Forrás: a Reibel Mihály Művelődési Ház és Könyvtár.)
Hangyássy Lajos 1900. december 28-án született Eleken, a szülei a magyarbánhegyesi származású Hangyássy Károly, aki a kereszteltek anyakönyve szerint kőműves volt, illetve a székudvari (ma Románia) Ambrus Mária, vagyis a szülök a jobb megélhetés reményében jöhettek a boldog békeidőkben Elekre.
A család akkor a Gyulai úton lakott (88. szám), de ez az épület ma már nincs meg.
Hangyássy Lajos (1900-?)
Valószínűsíthetjük, hogy a családnak akkor anyagilag jól mehetett, hisz a mai városkép akkor alakult ki, nyilván Hangyássy Károly munkájának is köszönhetően.
A bejegyzések szerint 1902-ben megszületett Károly Antal, illetve 1904-ben Mária Magdolna is, vagyis a család tényleg gyökeret eresztett Eleken.
A valószínűsíthető gazdagságukat azzal is bizonyíthatjuk, hogy első gyermekük Sarkadon érettségizett, Temesváron pedig elvégezte a tanítóképzőt is.
1920-ban községi írnok volt Mezőhegyesen, 1927-től pedig Nagykopáncson (ma Tótkomlós része).
Egy korabeli reprezentatív kiadványban Nagykopáncsról csak ő szerepel, ahol kiemelik azt is, hogy akkor leventeoktató volt, ami a trianoni katonai tiltások miatt igen megtisztelő és felelősségteljes megbízatásnak számított.
Az viszont érdekes, hogy az anyakönyvben a neve így szerepel: Hangyási, de a könyvben már így: Hangyássy, ami a kor elvárásával is magyarázható.
Nem tudjuk mi lett vele 1944-45 után, kezdeti életpályája egyértelműen a Horthy-korszakhoz kötődött, ami a “felszabadulás” után finoman fogalmazva nem jelentett előnyt!
Ki tud róla többet?
Forrás: Vermes Ernő szerk.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Gyula, 1929. 528 o.
A trianoni békediktátumnak köszönhetően több választókerületet is létre kellett hozni az új határoknak köszönhetően, így Eleken is, korábban ez a környék Szentannához (ma Románia) tartozott.
Elsőként egy eleki születésű, Ament Ferenc (1888-?) jutott be a Parlamente, amit akkor nemzetgyűlésnek neveztek.
Ament Ferencről Antalról az eleki plébániai anyakönyvekből sikerült megtudni, hogy 1883. június 12-én született, a szülei Ament János (földműves) és Wittmann Aloisa voltak. A család akkor a 119. számú házban lakott, ami ma a Kun utcát jelenti, de a szülői ház már nem áll, de a család ezen ága sem él már Eleken!
Azt is tudjuk, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártot képviselte, amely az 1920-as választásokon a második legnagyobb párt volt a kisgazdák mögött, és kormánypárti volt.
Ez a párt többek között ezeket képviselte: a hivatalokból, iskolákból el kell távolítani a néprontókat, vagyis azokat, akik istentelenek és hazafiatlanok, a felsőoktatásban a zsidóság csak számarányuknak megfelelően tanulhasson, fel kell lépni az árdrágítók ellen, szükség van földbirtokreformra. (Előzmények: ekkor veszítettük el az I. világháborút, ekkor darabolták fel Magyarországot, nem sokkal korábban ért véget a vörös terror!)
Források hiányában nem tudunk arra válaszolni, hogy miért pont a 32 éves Ament Ferencből lett parlamenti képviselő egy minden szempontból embert próbára tevő tragikus időszakban, miért nem szerepel a fényképe egy korabeli reprezentatív kiadványban, de egyáltalán mi lett vele a későbbiekben?
Vásárhelyi Dezső (1871-1923)
Őt a szintén kormánypárti kézdivásáhelyi Vásárhelyi Dezső (1871-1923) követte 1922-23-ig. Vásárhelyi Dezső Aradon született, aki már 1907-ben a pécskai (ma Románia) kerületben is megválasztották országgyűlési képviselőnek. (Öt évig tevénykedett parlamenti képviselőként.)
A román megszállás idején tagja volt a határmegállapító bizottságnak is, mely munka felőrölte szervezetét, és 1923. május 25-én meghalt, vagyis ez évben volt halálának a 90. évfordulója!
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem csak a Parlamentben, hanem Csanád vármegyében is politizált, de tagja volt az eleki képviselő-testületnek is, hisz akkor Lökösháza, ahol gazdálkodott Elekhez tartozott!
1923-35 között dr. Rubinek István (1886-1938) képviselte Eleket, aki nem volt eleki, hanem a Bars megyei Ohajon (ma Szlovákia) született, és testvére volt Rubinek Gyulának (1865-1922), aki viszont földművelési miniszter is volt!
zsitvabesenyői Rubinek István (1886-1938)
Rubinek István a korszak egyik legismert jogászának számított, főleg mezőgazdasági joggal foglalkozott. A gazdasági, szociális és a munkáskérdés tanulmányozása során bejárta Európa jelentős részét. 1920-22-ben a monori körzetet képviselte a Parlamentben. Ezeket a dolgokat jól tudta hasznosítani eleki kormánypárti országgyűlési képviselőként is. Mai szemmel nézve ki lehetne emelni pl. a földreformhoz és a választójogi reformhoz kapcsolódó parlamenti tevékenykedéseit!
Mostani írásunkkal is azt szerettük volna tudatosítani, hogy Eleken is komoly hagyománya van a politikai életnek, amire a 40 év kommunista elnyomás után is bátran lehet támaszkodni.
Sajnálatos tény viszont az, hogy pl. az imént bemutatott személyek közül 1990 után senkinek a nevét nem őrzi egyetlen utca sem, igaz a két világháború között volt dr. Gaal Jenő (1845-1934) utca (mai Táncsics utca) Eleken.
Dr. Gaal Jenő (1846-1934)
Gaal Jenő akadémikus is volt, de neki köszönhetjük azt is, hogy pl. nem tartozunk Romániához. Mivel Lökösházán volt a birtoka, így az eleki önkormányzat tagja is volt, ami így együtt azért nem kevés, különösen Eleken nem, és mégis…
Források: Dús Ágnes szerk.: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993 . 241 o.
Gergely Jenő-Glatz Ferenc-Pölöskei Ferenc szerk.: Magyarországi pártprogramok 1919-1944. Bp., 1991. 587 o.
Kollega Tarsoly István főszerk.: Révai Új Lexikona VII. k. Szekszárd, 2001., 879 o.
Májer Tibor: Lökösháza története. Lökösháza, 2003. 107 o.
Vermes Ernő szerk.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Gyula 1929. 528 o.
Eleken az I. világháború idején is volt szovjet parancsnokság. Ezt egy nemrég előkerült 1928-as pecséttel ellátott hivatalos felszólítás is bizonyítja.
A pecséten kissé homályosan, de még olvasható “Arad Vármegye Pusztaottlaka Község 1928”.
A fenti címet Sopron viseli, mivel lakói 1921 decemberében – az 1920. június 4.-i trianoni békediktátumot követően – szavazással döntöttek arról, hogy nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz kívánnak tartozni.
Került-e vajon Elek lakossága is hasonló helyzetbe, hiszen a trianoni döntés az ő életükben is mérföldkő volt?
„gazdaságföldrajzi helyzete gyökeresen megváltozott. Az ország belsejében fekvő községből határ menti település lett, az Arad-Csanád Egyesült Vasút kétegyházi szárnyvonalának végállomása. Piacainak felét elvesztette, kiszakadt Arad, Nagyvárad vonzáskörzetéből.”A főispáni és alispáni hivatalnak Elek község 1923-ig, a csonka vármegyék egyesítéséig adott otthont.” (1.)
Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegyék térképe Kogutovicz: Megyei térképek
Mit is jelentett mindez az itt élők számára? Az alábbi dokumentum másolata csak egy “apróbb” új kötelességről tájékoztat.
A földművelésügyi miniszter 1921-es utasítása az állatok forgalmával kapcsolatban
A fentebb idézett kötet tanulmányai viszont részletesen beszámolnak azokról a veszteségekről, melyek az eleki gazdákat, a környékbeli földtulajdonosokat, így pl. Gávai Gaál Jenőt is érték.Egy korabeli levél tanúsága szerint szakértelme, no és a személyes érintettsége alapján
„Aradvármegye állandó választmánya 1920-ban határkiigazítási munkálatoknak a vármegyét illető része elkészítésére Méltóságos Dr. Gaál Jenő főrend, műegyetemi tanár urat bízta meg, ki ezen munkáját hű segítőtársával Vásárhelyi Dezső birtokos urral hazafiságtól áthatva nagy tudásához méltón legilletékesebb körök elismerését is kivívva el is készítette”(2.)
A vármegye vezetői bíztak a komolyabb határkiigazítások lehetőségében, amit a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a békefeltételek kísérőlevelében kilátásba helyeztek. Mint utóbb kiderült, csalódniuk kellett.
Békés Vármegye térképe Kogutovicz: Megyei térképek
A címben szereplő kérdőjel viszont arra vonatkozik, vajon hogyan vélekedtek az emberek a hovatartozással kapcsolatban.
A Gyulai Levéltárban található magánlevelek tanúsága szerint az elekiek egy központi kérdőív kitöltésével vallhattak arról, melyik országhoz szeretnének tartozni. Gávai Gaál Jenő javaslatára Gyulával, Csabával való szoros kereskedelmi kapcsolatukat hangsúlyozták a Magyarország melletti döntés egyik indokaként.
A Polgári Fiúiskola
Egy legenda szerint viszont, mely generációkon át tovább élt, sőt szájhagyomány útján talán még ma is terjed, valamint a „Zöld könyvben”(3.) is olvasható, az elekiek maguk vették kezükbe sorsukat. Különvonattal Aradra utazott 400 fő, hogy kérésüket előadják a Szövetséges Hatalmak ott székelő parancsnokságán. Állítólag szóba került a népszavazás lehetősége is.
A történet szerint egy Franz Schneider nevű fodrásznak volt fontos szerepe a francia Berthon ezredes meggyőzésében. Schneider úr Párizsban tanulta a fodrászmesterséget, s jól beszélt franciául. Őt vitték magukkal tolmácsnak. Ezen verzió szerint Elek és Almáskamrás így maradtak Magyarország területén.
A Polgári Lányiskola
Az elkövetkező évek nem teltek tétlenül, olyan fontos közintézmények épültek Eleken a 20-as években, melyek sokáig meghatározták a település arculatát: 1920-ban a Polgári Fiú- majd 1924-ben a Polgári Lányiskola, 1923-ban a Kultúrház létrehozásáról született döntés.
Az eleki Művelődési Ház ma Reibel Mihály nevét viseli
1924-ben ünnepelték Elek betelepítésének 200 éves évfordulóját.
Ezen a karácsonyon borította először fénybe a közvilágítás a község utcáit, miután 1922-ben a vasútállomás közelében az első villamos művet is megalapították a hozzá értő iparosok.
Kocsor János: Elek története a két világháború közt. Tanulmányok Elek történetéhez II. 85.o.
Részlet az Arad vármegyei helyettes alispán 1921. okt. 14.-én Eleken írt leveléből – a Makón székelő főispánhoz címezve
Johann Stöckl- Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn, 93.o.
Valószínűleg nem csak a „hegyközség” szó jelentése (1), de a hajdanvolt eleki szőlészet – borászat emléke is elhomályosul lassan, miközben az ország több tájegységén újra virágkorát éli ez az ágazat. Érdemes tehát néhány helyi vonatkozású tényt is felidézni.
Szüreti kép 1933-ból Brandt Antaltól
A szőlő–és borkultúrát erre a vidékre is az óhazából hozták magukkal a 18. század elején betelepített német ajkú lakosok. Aztán a 19-20. század fordulóján már fontos szerepe volt a szőlőtermesztésnek a „svábok” lakta települések életében. „1876-ban Arad vármegyének 9459 kh szőlőterülete volt, mely a philoxera felléptéig 11365 kh-ra emelkedett….Ebből 8198l kh hegyi és 3166 kh síksági szőlő volt…A síkságon lévő és szőlőműveléssel foglalkozó községek a következők: Elek, Sikló, Simánd, M.Pécska, Szemlak, Szentleányfalva” (2.)
Ekkor Lőkösháza-puszta Elekhez tartozott, a szőlők jelentős része a 74-es vasúti őrház környékén, a Bolza birtokon volt. Kezdetben bérelték a területet. 1897-ben a település jövedelmének 3,8 % a származott a szőlők megműveléséből.
A bakhátas takarási mód
A szőlő telepítéséhez szükséges vesszőket Arad-hegyalján (Pankota, Világos) szerezték be az elekiek. Sokan ott tanulták meg a szőlőművelés mesterségét, a bor kezelésének módját is. A philoxera-járvány után (1880-as évek) szinte a teljes ültetvényt újra kellett telepíteni, ekkor új, un. amerikai fajták is megjelentek
Az egyes fajták nevét főleg a színük, formájuk és az érés ideje szerint különböztették meg, pl. „frivajz” (korai fehér), „fleistravl” (hússzínű /vörös szőlő), „oksatravl” (ökörszem/kék szőlő), „hénixsiaz” (mézes fehér), kaztutl” (kecskecsöcsű).
Radványi György, aki egy ideig a mai Harruckern János Közoktatási Intézmény eleki tagintézetének névadója is volt, „szőlőskertjében összegyűjtötte mindazokat a szőlőfajtákat, melyeket ősei ültettek egykoron. 128 fajtából valóságos szőlőfajta bankot hozott létre.” (3.) Vajon mi történt ezzel a jelentős kulturális értékkel?
Fehér borszőlő karós műveléssel
A szőlő megfelelő művelése, a bor helyes kezelése komoly szakértelmet igényelt. Aki tehette, hozzáértő embert alkalmazott, ha maga nem tudta elvégezni a nyitás, metszés, kötözés, permetezés, takarás fáradságos munkáját. Sokaknak jelentett megélhetést a szőlőkben vállalt bérmunka.
Bortölcsér, lopótök, bormérő edény
A „szőlő leve” fontos szerepet játszott a mindennapi étkezésében is. Ebédhez és vacsorához szinte mindig fogyasztottak a savanykás, fehér asztali borból, ami jótékonyan segítette a zsíros, nehéz ételek emésztését. Orvosi vélemény szerint a mezőn végzett nehéz fizikai munka mellett a borfogyasztásnak is szerepe volt abban, hogy viszonylag kevés volt a táplálkozással összefüggő megbetegedés. Eleken is érvényes volt az egyik móri borpincében olvasható mondás:„Aki beteg, igyék tejet, aki meg ép, szőlőlevet!”
Csobolyó és cserépkorsó
Szívesen vásárolták a környékbeli települések lakói is az eleki gazdák borát, mivel nem mindenütt volt jellemző a sok vesződséggel járó szőlőművelés.(4.) Egyes vélemények szerint sok eleki a boreladásnak is köszönhette, hogy meggazdagodott. Az 1930-as évek válságos időszakában néhány sor szőlő komoly értéket jelentett, a szőlősorok közötti terület veteményesként is szolgált sok családnak.
De nem csak bort készítettek, a friss mustot „lefojtották”, sőt gyümölcsök tartósításához is használták. Cukros szirup helyett ezzel készítettek befőttet birsalmából és vastaghúsú, nagy szemű szőlőből. Lekvárt is főztek must hozzáadásával sütőtökből, birsalmából, sárgarépából. Lekvár olyan módon is készült, hogy a mustot addig főzték, míg az besűrűsödött.
A borleves, borsodó készítése a polgáribb ízlést szolgálta. Ide sorolható a zsenge szőlőlevél felhasználásával – a töltött káposztához hasonlóan – készült „tőtike” is.
Szüreti lovaskocsi
Az 1970-es évek elején még öt szőlőskert volt a település körül. Még létezett a Hegyközség intézménye, a gazdák szőlőcsőszt alkalmaztak, összehangolták a munkákat. A szüret az egész falut megmozgatta, a diákok az iskolában szünetet kaptak erre napra. A rokonság, a szomszédok összejöttek ilyenkor, és vidáman segítettek egymásnak a munkában. Közben kóstolgatták a hegy „ó és új levét”. Lovas kocsival, nyitott hordóban vitték a félig feldolgozott, „megtaposott” szőlőt a házakhoz, ahol ebéd várta a szüretelőket.
A Spitzer házaspár( ?) szőlőlugasa az 1970-esévekben
A szőlőskertek szerepét fokozatosan átvették a házak udvarán telepített lugasok. A faluszéli szőlők helyére házak, veteményesek, kukoricások kerültek.
Az egykori szőlők területe 2012-ben a Kazinczy utca felől
Csak remélni tudjuk, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztés hagyományát tovább ápolják a szorgalmas elekiek.
Az adatok és a régi fényképek Dr. Mester György hagyatékából valók.
Mester Klára
1.Hegyközség: (Több) község szőlő- és gyümölcstermelőiből alakult társulás. Magyar Értelmező Kéziszótár I. 534.o.
2. Dr. Gaál Jenő: Arad vármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása Arad, 1898 /A szőlőművelés és borászat c. fejezet
3. Janecskó János: Elek krónikája 1945-2005 175.o.
4.Kósa László: Gazdálkodásról alkotott előítéletek és nemzeti sztereotípiák, In Nemesek, polgárok, parasztok, Osiris Kiadó 2003, 60.o.
Az idén május 11-én került sor a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében a ballagásra, ami két szempontból is rendhagyónak számított, hisz annak most csak a középiskola szolgált helyszínül, illetve a legjobb tanuló már a ballagás kezdete előtt átvehette a bölcs baglyot (Lampert Éva, gimnáziumi tanuló).
A legjobb tanuló, mögötte osztályfőnöke, Gerebenics Róbert
A ballagás további része a hagyományoknak megfelelően folytatódott, vagyis a diákok az osztályukból kiindulva jelképesen elbúcsúztak iskolájuktól, illetve megkoszorúzták a millecentenáriumi kopjafát is.
Meghallgatták Singer Ferenc bölcs gondolatait is.
Az eleki intézményvezető is ellátta útravalóval a ballagókat
Ez évben a ballagókat Balázs Evelin, Lázár Gabriella és Samu Zsanett színvonalas produkciójukkal búcsúztatták, a végzősök nevében Karnyánszki Edina, Lampert Éva, Mikó Elizabet, Mozsár Imre és Szász Zoltán búcsúztak.
Az integrált intézmény igazgatója az idén jelenlétével is megtisztelte a ballagást.
Kovács Zsuzsanna megköszönte mindazok munkáját, akik idáig juttatták el a ballagókat
Jutalomkönyvet a következő tanulók kaptak: Lampert Éva és Reszelő Miranda (érettségizők) Hegedüs Norbert (vadász), Krisán Anikó és Varga Norbert (eladók).
Az idén a következő vendégek tisztelték meg jelenlétükkel a ballagást: Kovács Zsuzsanna (intézményvezető), Czeglédiné Szappanos Anita (igazgatóhelyettes), Pluhár László Elek város polgármestere.
Singer F., Kovács Zs., Pluhár L, Czeglédiné Szappanos A., Antal József
Az ünnepség a ballagók közös éneklésével ért véget.
Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de mégis igaz az, hogy az egyik legsikeresebb hazai síelő, Gellér Mihály Eleken született.
A korabeli kereszteltek anyakönyve szerint Gellér Mihály 1947. augusztus 5-én született Eleken, az édesapja, Gellér Béla akkor nyomdai gépmester volt, az édesanyja neve pedig Adamik Teréz.
A kis Mihályt Reibel Mihály keresztelte meg augusztus 15-én. (A bejegyzés szerint a keresztanya özv. Takács Mihályné Mészáros Erzsébet volt.)
A család akkor Eleken lakott a Gaál Jenő 328-ban (ma Táncsics M. utca).
Talán valamiféle kötődésre utaló jelnek számít az is, hogy az eleki kereszteltek anyakönyvében utólag bekerült két fontos bejegyzés is, G. M. 1958. június 22-én bérmálkozott, illetve 1972-ben Budapesten házasságot kötött Mayer Évával.)
Balra Gellér Mihály, középen Molnár Gyula, jobbra a testvér, Gellér László az 1960-as években egy Tátra Kupán
Gellér Mihály a lexikonok szerint sikeres magyar síelőnek, síugrónak számít, hisz többszörös magyar bajnok is volt, 1971-ben az év síelője is lett, és 1968-ban olimpikon is volt. Az egyik legnagyobb ellenfelének a testvére, László (1944-) számított.
A központban, az újságban is!
Gellér Mihály a mai fogalmak szerint sztárnak is számított, amit a mellékelt újságoldal is bizonyít.
Nem tudjuk, hogy került Elekre a Gellér család 1945 után Budapestről, de azt sem, meddig tartózkodtak itt. Ahhoz sem kell különös magyarázat, hogy a németek kiűzése után sok ház üresen állt Eleken is.
Vajon tud-e valaki valamit arról, hogy pl. a Gellér család miért élt egy ideig Eleken?
Mindentől függetlenül azért büszkék lehetünk arra, hogy egy ilyen sikeres ember Eleken látta meg a napvilágot. Különösen azoknak illik erre gondolni, akik Elekről is rendszeresen járnak síelni!
Források:
Csak egy sánc volt? -www.nol.hu (2006. március 9.)
elekfoto 