Kategóriák
archiv család emberek esemény háború ipar közigazgatás munka politika szakma történelem technika utazás

A ritka cabrio és sofőrje

Nemrég érdekes autóról írt a Totalcar autós honlap veterános melléklete. Az online magazinban mutatott nem mindennapi jármű egy kis szériában készített, 1930-as évekbeli nyitott Opel Kapitän, melyből mára összesen kettő ismert “ép” darab van a világon.

A képek láttán egy emberként sóhajtott fel a Zimmermann család. A dolog érdekességét tudniillik számunkra az adja, hogy az elekiek híres harmonikása, Zimmermann Ferenc (1924-2010) is egy hasonló járművet vezetett pályája kezdetén.

Első munkahelyén az eleki főszolgabíró, Antalffy Lajos inasaként dolgozott az 1940-es években, tizenhat éves korától. Udvarias és megbízható fiatalember lévén a főnöke rábízta az elegáns családi autó vezetését is. Így az ifjú Ferencből sofőr is lett.

Zimmermann Ferenc 1942. április 28-án, Antalffíy Lajos főszolgabíró Opel Kapitän kocsijában sofőrként
Zimmermann Ferenc 1942. április 28-án, Antalffíy Lajos főszolgabíró Opel Kapitän kocsijában sofőrként

A háború az akkori átlagos autótulajdonos számára azt jelentette, hogy egy adott pillanatban a hadsereg elvette a járművet, “bevonultatták”, és a szegény tulaj onnantól gyakorlatilag bottal üthette a nyomát. A főszolgabíró fontos hivatala miatt (Elek járási székhely volt akkor, és ez nem csak üres címet jelentett) mentesült a beszolgáltatási kötelezettség alól.

Ferenc egy kedves, vékony, muzsikálni szerető fiatalember volt, és akkoriban még csak udvarolt későbbi feleségének, Veronkának, aki kicsivel utána került a hivatalnok házához, és hozzá hasonlóan szolgálóként dolgozott. Mindketten szegény, de becsületes és szorgalmas fiatalok voltak. A főszolgabíró és felesége nagyon kedvelték őket. Sokszor megengedték Ferencnek, hogy a fárasztó munka után autóval vigye haza kedvesét.

A képen látható autót összevetve a Totalcar cikkében megjelent Hebmüller- változattal, észre lehet venni, hogy az eleki kocsi valószínűleg “gyári” kabrió, amelynek az első ajtaja mögötti részen még volt egy kisebb ablaka, míg a Hebmüller “2+2” kialakitása mellett kicsit rövidebb az utastérben, és azon nincs ilyen. Antalffy Lajos kocsija – sofőrös járműként – nyilván két használható üléssel kellett rendelkezzen hátul. Tehát az eleki autó a kevésbé ritka változat volt, amelyből a cikk szerint 4560 darabot gyártottak, szemben a Hebmüller karosszériások 248 darabjával. Azért ez a majd’ ötezer sem olyan nagy mennyiség, hogy nem lett volna már akkor ritka autó.

A Totalcar cikkből sokat megtudhatunk a nagy Opel akkori mércével nagyon korszerűnek mondható műszaki megoldásairól, az igen modern önhordó karosszériától a szinkronizált sebességváltóig, stb. Korábban írtunk már Mag József kereskedő Fiatjáról is, amely szintén nem mindennapi kocsi volt. Érdekes, hogy az ország perifériájára szorult Eleken ilyen komoly járművek megtalálhatók voltak. A környék uradalmaiban biztosan lehettek még elegánsabbak is, talán bukkan még fel fénykép hasonló érdekes egykoron környékbeli járművekről.

A szovjet hadsereg előrenyomulása a jelenlegi méretű Magyarországot a hivatalos történelemírás szerint pont Elek és Lökösháza térségében érte el először, 1944. szeptember 24-én. Antalffy Lajosnak és feleségének menekülniük kellett. Autójukat a szovjet hadsereg lefoglalta, és hadi célokra használta fel. Hogy hová kerülhetett? Nem tudhatjuk. Ha nem látszana a képeken, hogy ez egy kicsit másfajta autó volt, mint a veteránrajongó gyűjtő Hebmüllere, akár azt is hihetnénk, hogy ez került elő Ukrajnából…

Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény fotózás iskola politika rólunk tánc történelem zene

„ Az eleki olvasztótégely” – Képes Újság 1990. 03. 24.

Érdekes írásra bukkantam a közelmúltban a Képes Újság 1990. március 24-i számában. Az újságíró a nemzetiségi nyelv és kultúra helyzetéről, identitásukról, a nyelvvesztésről faggatta a járókelőket a hivatalosan többnemzetiségű Eleken.

 IMG_0001 (934x1280)

Képes Újság 1990. 03. 24. 11.o.
Képes Újság 1990. 03. 24. 11.o.

Vajon ma milyen válaszokat kapna az érdeklődő?

Mester Klára

Kategóriák
emberek esemény háború politika tájkép történelem utazás

„Csodaszép, de hazánkat nem pótolja” Burján Gyula két képeslapja – 1958, Chicago

Chicago, Wacker Drive
Chicago, Wacker Drive
 Wisconsin Dells

Wisconsin Dells
A képeslap hátoldala
A képeslap hátoldala

1958. áp. 17.  Wacker Drive

A jó Isten adjon erőt, egészséget! Sok szeretettel: /magyar tanárok/  Kézcsók: Gyula

Többen vagyunk magyar nevelők. Imádkozzál néha értünk is. Szeretettel gondolunk rád.

Csodaszép, de Hazánkat nem pótolja.

Wisconsin Dells 1958.máj. 31.  Gyurkám! Indián településen voltunk kirándulni. Tanár társunk vett autót, s azzal mentünk. Csodálatos ut csak(?) imádságot kérünk. Sok szeretettel köszönt és üdvözöl. Gyula
Wisconsin Dells
1958.máj. 31.
Gyurkám!
Indián településen voltunk kirándulni. Tanár társunk vett autót, s azzal mentünk.
Csodálatos ut csak(?)
imádságot kérünk.
Sok szeretettel köszönt és üdvözöl. Gyula

Burján Gyula 1957-ben elhagyta Magyarországot. További információk:

Burján Gyula (1908-1973) – OPAC – Petőfi Irodalmi Múzeum

A képeslapok Dr. Mester György hagyatékából valók.

Mester Klára

Kategóriák
archiv esemény háború politika Rapajkó történelem

Az 1956-os forradalom leverése utáni napok Eleken

Nem olyan régen  a véletlennek köszönhetően  hozzá tudtunk jutni  két korabeli dokumentumhoz fénymásolt formában,  egy jegyzőkönyvhöz és egy hivatalos levélhez,   amelyeknek  köszönhetően  valamiféle betekintést kaphatunk  ezen vészterhes időszak  két napjába.

Mint közismert 1956.  október 23-november 4-e között Magyarország világtörténelmet írt azáltal,  hogy  fegyverrel  szembe szállt az akkori kommunista világhatalommal,  a Szovjetunióval,  illetve ezen rövid időszakban  visszaállították a többpárti demokráciát is,  de a kedvezőtlen világpolitikai  helyzet miatt,  illetve “némi”  belső erővel sajnos mégis leverték a forradalmat,  de az egész  mégis komoly nyomot hagyott maga után,  és  1989. október 23-a óta ezen forradalom  és szabadságharc kirobbanásának a napja az egyik legfontosabb  nemzeti ünnepünknek számít!

Most pedig térjünk vissza gondolatban  az 1956.  november 6-i Elekre,  vagyis a forradalom leverése utáni  második naphoz!  Ekkor ülésezett a helyi Forradalmi Bizottság,  a jegyzőkönyv szerint  a következők voltak jelen:  P. Nagy Mihály,  Barják Ferenc és Nyeste Pál az MKP,  valójában az MSzMP (azokat képviselte,  akik leverték a forradalmat).

Kategóriák
archiv emberek esemény politika Rapajkó történelem

Az 1956-os forradalom eleki eseményei

Még évekkel ezelőtt a megyei levéltár békési fióklevéltárában  kutakodva  megtaláltam  egy fontos,  a forradalom helyi eseményeiről szóló  forrást,   egészen pontosan,  egy jelentést,   amit az egykori eleki községi tanács helyettese,  B. Kun István  írt  a gyulai tanács elnökének 1957.  február 28-án.

Kategóriák
archiv emberek esemény háború politika Rapajkó történelem

Népi német mozgalmak

Régóta érdekel a II. világháború és ezen belül is az Elek környéki események. Mivel kevés könyv dolgozza fel a helyi történéseket, ezért kutatásba kezdtem. Már egy kisebb kiadványra való anyag összegyűlt, amelyben a harcok előzményeit, a harcokat és közvetlenül a háború utáni eseményeket igyekeztem összegyűjteni.

Ennek az időszaknak szerves részét képezi Joseph Nikolaus Schultz halála is. Ő a Volksbund egyik helyi vezetője volt és a szovjet katonák 1944 szeptember 24-én ölték meg a Batthyány utcai házánál. A szemtanúktól összegyűjtött információkat rendszereztem és a tanúk nevét elhallgatva írtam le. Sajnos a nevét nem szívesen vállalta volna senki egy megjelenő könyvben, hiszen még ma is “kellemetlen” ez a téma.

Ekkor szembesültem vele, hogy sokan vajmi’ keveset tudnak róla, hogy mi is volt az a Volksbund, vagy a Hűségmozgalom. Ezért ezzel a két mozgalommal kapcsolatban is  információ gyűjtésbe kezdtem. Most ezeket szeretném itt közzé tenni.

Kategóriák
esemény gasztro politika vicces

Új képviselők Eleken

Sokan mondják, hogy a fiatalokat nem érdekeli a választás. Dehogynem! Erre nincs jobb bizonyíték, mint az, hogy az ember felesége például képviselőfánkokat készít október 12-ére, ilyeneket:

Eleki képviselő-jelöltek: Melyik lesz a legjobb?
Eleki képviselő-jelöltek: Melyik lesz a legjobb?

Persze ez a cikk csak egy most éppen aktuális szójáték kedvéért készült, és semmiképpen sem valódi komoly tartalmú. Kívánom a valódi, ember-képviselőknek, hogy ne hasonlítsanak ezekre a tészta-képviselőkre: Ne legyenek kívül szimpatikusak, belül viszont üresek. Továbbá ne legyenek túl édesek, de sótlanok sem!

És ami a legfontosabb, akit megválasztanak, ne úgy végezze, mint a fánkok…

Kategóriák
emberek esemény háború politika történelem

“Hűséggel a Hazához” jelvény

Korábban Mester Klára bejegyzésében látható volt egy igazolvány amely a “Hűséggel a Hazához” mozgalom jelvényének viselésére jogosított fel. Most íme a mozgalom jelvénye. A “tűs” jelvényt kitűzőként használták, a másikat pedig gomblyukban hordták (gomblyuk-jelvény).

hűha_jelvény_elolrol-b

A jobb oldali jelvény Elekről származik.

A mozgalom jelszava: ” Hűség Istenhez, hűség a magyar hazához, hűség a népiséghez.” Az egyik országos vezetője pedig Reibel Mihály esperes-plébános volt.

Kapcsolódó cikk:

„Itt eddig, hála Istennek, semmi baj nem volt….” Levél Elekről – 1944. szeptember 14.

 

Wittmann Attila

Kategóriák
archiv család esemény háború politika történelem utazás

A szerencsét hozó Fiat és gazdája

A következő történet főszereplője Mag József, akiről és legendás boltjáról már korábban is írtunk. Amint a korábbi igaz meséket, ezt a családi történetet is Császárné Sólyom Judit küldte, köszönjük neki és családjának!

A katonaszökevény

Egyre többször hallom, hogy mire kíváncsivá kezd válni az ember a múltra, már nincs kitől megkérdeznie, hogy is volt.
Sokszor ottfelejtem magam édesanyámnál, hallgatom a 82 évesen is hihetetlen jó emlékezetében megbúvó történeteket. Ha valamelyik gyermekem is velem van, még jobban örül, hogy ők is hallhatják.
Ma már mosolyt csal az arcomra, hogy jónéhány évtizede versenyeztek, melyik település büszkélkedhetett azzal, hogy a szovjet csapatok elsőnek „szabadították fel”. Ilyenkor rezignáltan anyukám mindig megjegyezte, Elekre jöttek be leghamarabb az oroszok.
Szerinte nem vették észre, hogy már Magyarországon vannak.
Eleki nagyapám itt volt katona Debrecenben, a huszár laktanyában gépkocsivezetőként szolgált.
Egyik este társaival szalonnát sütöttek a laktanya udvarán. Beszédbe elegyedett vele egyik felettesük. Szó szót követett és ő büszkén mondta, hogy a falvakban korántsem szenvednek az emberek élelemben akkora hiányt, mint a városokban. Van otthon minden; szalonna kolbász, sonka, ilyenkor méz, dió.  A tiszt, családos ember lévén gondolt egyet és eltávozást adott neki, ő pedig megígérte, hogy hoz a családjának mindenféle élelmet, amit csak tud.
Eleken nagy örömmel fogadták anyukáék, hogy itthon lehet velük, pár napot. Becsülettel össze is szedtek sok-sok finomságot, amit elhozhat Debrecenbe. Nagymama sütött többféle aprósüteményt is. Egy ötkilós papírzacskó telt meg vele. Pont most hetven éve, szeptember 23-án, beindította a Fiatját nagyapa a ház előtt. Egy kicsit járatta a motort, mert előtte régen nem használta.
Az eleki Reibel Mihály plébános, országgyűlési képviselő volt, és neki nem lévén autója, nagypapa volt bejelentve az autóval együtt, mint aki bármikor rendelkezésére áll. Így nem „vonult be” a hadseregbe korábban a szép sötétkék autó.

image
Ilyen volt Mag József kék Fiatja, amely aznap nem indult be – szerencsére.

A vasárnapi ebéd után, szépen bepakoltak a kocsiba, ölelkezés, búcsúzkodás. Nagypapa beült, és a kocsi nem indult újra. Kereste a hibát, mindent átnézett, de nem találta. Aztán húzták-vonták az utcabeli asszonyok is, de az autó megmakacsolta magát. Neki mindenképpen vissza kellett volna mennie Debrecenbe, hogy ne legyen baj. Gyorsan betolták az udvarra az autót, mert a garázs messze, a falu közepén, az üzlet és a műhely mellett volt. Sebtiben napraforgószárak és kukoricakóró alá rejtették. Aztán hátizsák, kézicsomagok és a gyorsan előszedett kerékpárral irány a vasútállomás. Alig indult el, jött szembe valaki a hírrel, hogy már nem indítanak a faluból vonatot.
Rövid időn belül, az állomás felől az utca két oldalán a járdán orosz katonák jöttek sorban. Tisztjük az úttesten középen. Szedett-vedett ruházatban, – szinte nem is volt köztük két egyforma – csizmának, bakancsnak összetákolt lábbelikben. A bátrabbak kiszivárogtak házaikból. A 9. szám alatt lakó Hauck néni fehér zsebkendőt lobogtatott feléjük, s köszönt illendően:
– Isten hozta magukat
Az út közepéről a tiszt (valószínűleg kárpátaljai volt, mert tudott magyarul) odaszólt neki:
– Vártak már bennünket?
– Igen, nagyon. – mondta Franciska néni.
– Maguk németek, vagy magyarok? – kérdezte a tiszt.
– Magyarok vagyunk, – mondta a néni, természetesen svábos akcentussal.
Nagyapám fitymálóan nyugtázta a roló résein át kukucskálva: „Na ezek se lesznek sokáig itt.” Többször az orra alá dörgöltük, mekkorát tévedett.

Kategóriák
család emberek esemény háború történelem

„Itt eddig, hála Istennek, semmi baj nem volt….” Levél Elekről – 1944. szeptember 14.

70 éve, 1944. szeptember 14-én Mahler Flóriánné egy kis csomagot s benne egy levelet küldött fiának Elekről, mert -mint írta- „most lehet küldeni, lehet, hogy később megint nem”.

Az íráshoz kevéssé szokott kéz aggodalommal vegyes bizakodással számol be a családi események mellett az általános helyzetről.„ …eddig semmi baj nem volt. Mert úgy halljuk, hogy már Aradon vannak. Eddig símán ment, ha csak ezentúl nem lesz rosszabb.” Tudjuk sajnos, hogy reménye nem teljesült, szeptember második felében a 20. század véres eseményei Eleket se kímélték, mi több, az itt élők hatványozottan részesültek a szörnyűségekből.

1944_09_14_level1944_09_14_level

Elek 20. századi történelmének egyes korszakait többen, többféle ideológiai megközelítésben próbálták már feldolgozni, de még mindig sok a homályos pont. Segít/ segíthetne/ segített volna (?) ebben az „oral history”, az elbeszélt történelem, a szemtanúk, az események elszenvedőinek vallomásai. De sokakban máig él a félelem: a tragédiák, szenvedések, megaláztatások 1944-45-46-ban oly gyorsan követték egymást Eleken, hogy a bizalmatlanság sokakban ma is erősebb a közlésvágynál. Pedig fontos lenne, hogy az unokák, dédunokák korosztálya végre tisztán láthasson, s éberen őrizze illékony kincsünket, a békét!

Az „elekfotó” több írása is foglalkozik a korszakkal:

https://elekfoto.com/2014/02/10/reszlet-egy-megjelenes-elott-allo-konyvbol/

https://elekfoto.com/2013/02/24/bekescsaba-bombazasa/

Történelem a kertből

https://elekfoto.com/2012/11/02/elek-hosei-1944-ben/

Továbbra is „tabu téma”viszont a Volksbund eleki jelenléte. Zielbauer György tanulmánya (1.)segíthet a tájékozódásban, de a jelenség emberi oldalára, arra, hogy valaki miért lett, vagy miért nem lett tagja a kulturális szervezetként induló egyesületnek, nem kapunk magyarázatot. Pedig a (kis)embereket abban a korban is gyakran megtévesztették, kihasználták kiszolgáltatottságukat, hiszékenységüket. Sokan elsősorban az ígért anyagiak és nem ideológia alapján hoztak döntéseket. Volt, aki -elmondása szerint- azért nem lépett be a „Bund”-ba, mert „inkább másra költötte a tagdíj árát”, más viszont azért választotta a tagságot, „mert egy kerékpárt ígértek”neki. Persze létezett másféle ok is.

Kevéssé ismert viszont, hogy sokan felismerték a szervezet veszélyeit. 1943-ban indult a Volksbunddal és az erőszakos németesítéssel szembeforduló „Hűséggel a Hazához” mozgalom, melynek eleki vezetője Hauck Mátyás tanító volt. Ehhez az összefogáshoz ’43 nyarára mintegy 400 fő csatlakozott.

Post Szabina tagsági könyve a "hűséggel a Hazához" mozgalomból
Post Szabina tagsági könyve a “hűséggel a Hazához” mozgalomból

Az 1946-ban 16 évesen Németországba „kitelepített” Franziska Niedermayer így emlékezik ezekre a keserves évekre:

„A volksbundosokból többeket elvittek, a magyarok internálták őket. Vezetőjüket, egy Mezőberényből származó embert, a Batthyányi utcában lelőtték. A hangadók közül viszont sokan már korábban elmenekültek.”